„ÉS NEM Ő AZ EGYEDÜLI eset a magyar bíróságokon, hiszen amikor nők kijelentik, hogy erőszakot követettek el rajtuk, folyamatosan NEM HISZNEK NEKIK, ráadásul hibáztatják őket. Megfélemlítik az áldozatokat, hogy minél kevesebb nő merjen elmenni oda, ahol a rend őrei vannak, és vallomást tenni. Talán túl sok hazánkban a nemi és lelki erőszak?”
Czapáry Veronika a Zsanett-ügy kapcsán az igazságszolgáltatás buktatóiról ír.
Czapáry Veronika: A megerőszakolt
Zsanett - tortúra és méltóság
Nem értem, miért kérdőjeleznek meg ebben az országban egy olyan vallomást, ami tényeket hangsúlyoz, méghozzá azt a tényt, hogy a vallomástevőt megerőszakolták.
Rékát, egy barátnőmet, amikor Londonban élt, pofon verte a szerelme többször is és megfenyegette. Együtt élt vele. Lett egy lila folt a szeme alatt. Ezzel RÖGTÖN AZNAP ÉJJEL a rendőrségre ment, mert gondolta, feljelentést tesz...
Réka mondta, fényképezzék le, mire mondták, hogy nem szükségesek fényképek ahhoz, hogy ezt bizonyítani tudja, elég, ha felveszik az adatait és látják, milyen állapotban van, elég, ha Réka ezt állítja, nem kell hozzá semmi más. Ezen csodálkozott. Nem hitte el és mindenáron azt akarta, hogy fényképezzék le, meg is tették, de ismét elmondták, hogy erre nincs szükség. Beszélgettek vele és lenyugtatták, sokkal több nő volt a rendőrségen, de azt hiszem, őt férfi hallgatta ki, ám ő is megértő volt. Ez a nyugati demokrácia.
Végül nem tett feljelentést, mert félt tőle, hogy bosszút áll rajta a férfi, és mert nem akarta újra látni a bíróságon többet. De mondta, fél tőle, mert fenyegették, erre Angliában azt mondták, lehet kérni, hogy ha 200 méteren belül a közelébe jön, rögtön hívhatja a rendőrséget, ők azonnal kijönnek, eltávolítják, őrizetbe veszik, előzetes letartóztatásba. Fél évre is lehet kérni. Semmi nem kell hozzá, CSAK AZ ÁLLÍTÁSA.
Itthon, ha már agyonverte a férfi a feleségét, hívhatja a halálból a rendőrséget, de előtte csak két hétre kérheti a távoltartást, és ehhez a nyomorult két héthez 3 bírósági eljáráson kell részt vennie, amikorra már rég megfélemlítik. Képzeljük el. Gondoljunk bele egy megfélemlített nő helyzetébe, akit senki sem véd meg, akit a férje állandóan azzal zsarol, hogy ha feljelenti, megint agyonveri, és megverheti természetesen, mert amíg nem folyik VÉR, addig nem jön a rendőrség, mire pedig kifolyt, már késő.
Talán túl sok férfi félne attól, hogy lecsuknák?
Talán burjánzik hazánkban a nemi és lelki erőszak?
Zsanett bátor volt és vallott, kérte, hogy a hangját torzítsák el és az arcát ne mutassák.
A londoni rendőrségen nagyon megértően viszonyultak Rékához, mint mesélte nekem ott kint. Vigasztalták. Megkérdezték, van-e mit ennie, van-e hol laknia, ott ahol nem ez a srác él, és hogy szeretne-e pszichológiai segítséget − ha igen, szívesen meglátogatnák saját otthonában.
Borzasztó lett volna, ha ebben az esetben megalázzák, azt, úgy érzem, nem bírta volna ki. Ezért érti meg Zsanettet. Amennyire tudom, amin keresztül ment, az maga a borzalom. S még mindig mindenki csak azon csámcsog, volt-e erőszak vagy sem. Iszonyat lett volna, ha kék-zöld foltokkal a fején megkérdezik tőle, de most komolyan, tényleg megvert, nem csak úgy véletlenül lettek azok a foltok?
Réka végül azért nem tett feljelentést, mert nem akart vele szembenézni a bíróságon. Ezért nagy tett Zsanettől, hogy ezen végigment. A megerőszakolóval szembenézni, aki ráadásul azt állítja, hogy hazudik, maga a rémület, a sokk. Ha az ember ilyenkor senkire sem számíthat, és senki nem védi meg, a rendőrség sem, hova menjen? Milyen jogállam ez?
ÉS NEM Ő AZ EGYEDÜLI eset a magyar bíróságokon, hiszen amikor nők kijelentik, hogy erőszakot követettek el rajtuk, folyamatosan NEM HISZNEK NEKIK, ráadásul hibáztatják őket. Megfélemlítik az áldozatokat, hogy minél kevesebb nő merjen elmenni oda, ahol a rend őrei vannak, és vallomást tenni.
Talán túl sok hazánkban a nemi és lelki erőszak?
Zsanett bátor volt, vallott, megtette, ezért az egész ország meghurcolta, történt vagy nem történt erőszak. Nevetséges, hogy itt ezt nem lehet bizonyítani. Itt nincsen IGAZSÁGszolgáltatás, itt nincs jogrend és nincs demokrácia sem. Az ügyészség és a rendőrség összejátszik, és itt minden ügy, minden hazugság, lopás, csalás és erőszak eltussolható. Ez diktatúra és nem demokrácia.
Kedves, drága Magyarország, érted vérzik a szívem, hogy vágnak át mindenkit és hogyan csinálnak mindent úgy, hogy ne lehessen végül bizonyítani semmit, de semmit.
Talán igaza volt Asbóth Jánosnak, aki pontosan 130 évvel ezelőtt, 1878-ban ezt írta kedves, édes hazánkról, arról az országról, ahol mi is SZERETNÉNK ÉLNI. Csak élni, tisztességesen, demokráciában, sértetlenül emberi és polgári jogaimban:
"És láttam hogyan halad előre győzedelmi trombitáját fuvalva a romlás. És láttam, hogy Magyarország visszaadva önmagának, nem a boldogulás, hanem a rothadás útjain halad."
És nem, nem, azért sem.
Én is életem végig harcolni fogok az emberi jogokért, a nők jogaiért, körömszakadtamból, míg bírom.
Mindenki megteheti.
