"Ki nyipál? Ki nyipál a trüngülém előtt?Ki az ki elvidálja utam célom előtt?
Mikor aludnék, mikor bungalnék
Mikor álom s halál összeér..."
- Weininger-Völgyi Edina verseit olvashatják.
Mentális Hajléktalan vagyok
Csak a Réten Lovagolok
Csak a réten ahol nincs határ
Hol Határtalan Határ Vár
Megvár-e a határ ottan?
Megvár-e az idő ottan?
Meglesz-e a kedvem ottan?
Nincs kérdésem: Megvan ottan!
(Firont Biront, 1222, Huston)
Madár Madár
Madár madár merre jársz?
Fákon üzensz vad Határt
Vad határt a madárágnak
Vad Határt a Hóhatárnak
Kicsi Hangod Áltatásnak
Kérdeztem felelt
számokat lehelt
Háromszor is Hármat
Nyolcat végül végtelenül
Befejezetlen, Bevégeztetett időtlenül...
(Gordon Hidzsedűe, 1421, Huston)
Kinyipál
Ki kelet a madárágyból?
Az édes megnyerából?
Küne a hó száll
itten meg nyipál
Ki nyipál? Ki nyipál a trüngülém előtt?
Ki az ki elvidálja utam célom előtt?
Mikor aludnék, mikor bungalnék
Mikor álom s halál összeér...
(Kinyi Péter, 1722, Debrecen)
Ballanyet
Ha a sivatagba érsz, szagold a homokot
Ha ideérsz érezd a holnapot
Ha odaérsz, a lesz majd a napod
De míg itt vagy, Én legyek a Napod!
(Sergej Kuspuski, 1704, Saint-Petersburg)
Nemgondolkodós vers
Nem gondolkodom tehát vagyok
Megsemmisülök az anyagon
Élek ezen a széken
Ebben a nagy utastérben
Feketlyuk a szívem helyén
Mint három kvark kapaszkodik belém
Mit akartok elektronok?
Protonoktól megfosztott ártatlan kis atomok?
Élek ezen a széken
a tán huszonhatos időtérben
Fénylenek az Isteni részecskék
Isten Idő-Tenyerén
Csúnyát mond de azt is szépen
Az Idők Kezdete Óta Énnekem Fenntartott Széken
Tudtam hogy így lesz - hallgatok...
Tenyeremben a csillagok.
Aztán egy fényes
csillag időgörbéjén
Kéz a kézben kimenénk
Az Idők Végezetéig
Nekem fenntartott Székért
A Végtelen útján,
az új Nulla mentén
(Heaven Howking, 1916, Manila)
