Győrffy Réka 1978-ban született Marosvásárhelyen. 2002 óta tagja a Műhely körnek, első verseit a 80-as évek közepén írta. Publikációi megjelentek a Székelyföld, a PoLíSz, a Magyar Napló, az Ezredvég, az Új Forrás, a Napsziget, a heves Megyei napló és a Spanyolnátha folyóiratokban. Az IAT Kiadónál nemrégiben megjelent Tengerajtó című kötete az első. Mai versvasárnapunkon ebből közlünk néhány verset.Megőrző Julie
Iszappal, sóval újrakeresztelt
sós tavak partján szemben a nappal
letettem keresztemet.
Ez a mozdulat újraéledt
egy közhivatal mosdójában,
jobb kezem mutatóujjától
egy kilencéves homlokán.
Így elkerülheti, amit én nem –
hogy farkas falja fel a holdat,
mindent higgadt-előre lásson,
s megégessék az istenek.
Hála
Nem látok kitárom
gödörnyi szemem
fuldoklásod némul
nő élvezetem.
Mártózom tagjaid
zsongó áramába
megrendít, végigszánt
testemen a hála.
Tapasztás
Súrolod kockák csendjét, a padlón,
a plafont is megmozdítod.
Magadhoz vonzod a lámpafényt,
kiszáradt nyálkahártyák, zaj, sötét.
A zavar férgei kúsznak homlokod alatt.
Felhők vonulnak éber-kékesen,
egymás elől a falhoz fordulunk.Séta
Ágy, asztal, falipolcok,
ezt járod újra körbe,
négyszögletes világ
lépteid körbe törte.
Vizespohár a polcon,
valaki mindig szomjas,
átalszod ezt a tiszta,
utcányi paplanhosszat.
Lehullsz a belsejébe,
megvágott csuklód kútja
csordul, lehúz a padló,
koccan a lámpabura.
Ajtók és ablakok közt
mindennap körbe-körbe
hörpintsd fel pusztulásod
lassacskán lődörögve.
Dombtetőn
Lent virágszín és földszag,
rezgő elektromosság.
Ereink repedt mélyén
visszahúzódik a kór,
elárad a verőfény.
Lélegzet
Kedvesem, nagyon mélyen
a lélegzetem visszafojtom.
Játszom felemás dallamon
Ringatózást, semmi a dolgom.
Feloldanak a szavak,
a félhomály látni ha enged,
véremmel láncollak magamhoz,
lassan dobbanok meg benned.
