"Az orosz nők sikerességére, erejére nagyon jó példa Darja Doncova, aki humoros thrillerjeivel évek óta tarol a sikerlistákon, megelőzve még Paolo Coelhot is. Doncovát gyakran hasonlítják Helen Fieldinghez vagy Agatha Christie-hez, sőt azt is mondják, hogy a kettő keveréke; de mint tudjuk, a hasonlatok pontatlanok. Regényei ízig-vérig orosz és ízig-vérig mai történetek meghökkentő címmel és pörgős, fordulatos cselekménnyel."
Herczeg Ferenc műfordító írása Darja Doncováról, regényrészlettel.

Az oroszországi női irodalomról köteteket lehetne írni. A költészetben Zinaida Hipiuszon, Ahmatován és Cvetajeván kívül is számtalan nevet említhetnénk. Ami pedig a kortárs irodalmat illeti: Petrusevszkaja, Ulickaja vagy Nyina Szadur művei az élvonalba tartoznak.
Az orosz kultúrában kicsit mások a nemi szerepek, mint nyugaton, hiszen az orosz történelemből hiányzott a trubadúrkorszak, a lovagkor, és az a női szereptípus, amely nálunk a középkorban kialakult.
Ehelyett az orosz nő erős, aktív, kezdeményező. Nem véletlen, hogy Oroszország, vagyis Rasszija az orosz nyelvben nőnemű. A kereszténység előtti vallás egyik fő istene is nőnemű volt, úgy hívták: Nyirkos Földanya.
Az orosz nők sikerességére, erejére nagyon jó példa Darja Doncova, aki humoros thrillerjeivel évek óta tarol a sikerlistákon, megelőzve még Paolo Coelhot is. Doncovát gyakran hasonlítják Helen Fieldinghez vagy Agatha Christie-hez, sőt azt is mondják, hogy a kettő keveréke; de mint tudjuk, a hasonlatok pontatlanok. Regényei ízig-vérig orosz és ízig-vérig mai történetek meghökkentő címmel és pörgős, fordulatos cselekménnyel.

Eredeti neve Agrippina Doncova, 1952-ben született Moszkvában, apja ismert író és rendező volt. Újságíró szakon végzett a Lomonoszov egyetemen, és tudósítóként dolgozott, majd első gyermeke születése után feladta állását és házitanítóként dolgozott tovább. Első irodalmi művét 1984-ben írta, de a siker csak jóval később talált rá. Jelenleg harmadik férjével él már nyolc éve. A családi viták, konfliktusok, válások és szakítások tapasztalatait is jól hasznosította regényeiben.

Ironikus regényeit először azért írta meg, hogy életben tartsák.
1998-ban kórházba került, négy nagyon komoly műtétet hajtottak végre rajta, és nem sok esély volt rá, hogy életben marad. Hosszú időt töltött kórházban, ágyhoz kötve a rákosztályon.
Mi volt számára az írás?
Dac, lázadás a halál ellen: az utolsó esély, hogy megmutassa, mire képes.
Öt nap alatt írta meg első ironikus krimijét. Egyik este zengő nevetésre ébredt. Első olvasója, a főnővér nevetett a regényen, és ettől a nevetéstől kezdve töretlen volt az útja a sikerlisták csúcsáig.
Doncova gyorsan írja regényeit, egyszer egy újságíró meg is kérdezte, hogy tud ennyi könyvet írni. Azt felelte: „Nagyon egyszerű. Reggel kilenctől kettőig megírok tíz oldalt, este kilenctől tizenegyig még ötöt.”

Jó humora már a címadásnál érvényesül. Néhány regény címe a sok közül: Desdemona happy endje; Tűzmadár-sztriptíz; Lámpa Aladint keres; Guminő Casanováknak; Póker cápákkal. És végül két regénye, amelybe az interneten is beleolvashatunk: Pénztárcás varangy; Miki Egér Káma Szutrája.

Hogy miért az a címe, hogy Miki Egér Káma Szutrája? Nem árulhatom el, mert akkor el kellene mondanom, ki a gyilkos és miért gyilkolt - de nekem nagy kedvencem, érdemes elolvasni a linkelt részletet. Akit bővebben érdekel a mai orosz irodalom, az ezen a linken is sok érdekességet talál. Itt a fenti linken is megtalálható A pénztárcás varangy című regényének első fejezetének részletét közöljük.

A pénztárcás varangy (1. fejezet)

Férjet találni művészet, megtartani egy külön szakma.
Esküszöm, nem értem, bizonyos nők miért siránkoznak: "Nem tudunk férjhez menni!" Lányok, asszonyok nem nagy kunszt rávenni egy pasit, hogy elmenjen veletek az anyakönyvvezetőhöz, de azután, amikor eloszlott a levegőben Mendelsohn indulója, és hazatértetek a törökországi mézeshétről vagy a Moszkva környéki szanatóriumból... Bizony, akkor kezdődik minden. Többnyire kellemetlen felfedezések várnak rátok: a férjecske horkol, meleg ételt követel és vasalt inget. Még jó, ha külön laktok az anyóstól és csak munkaszüneti napokon jön el látogatóba.
De ha kénytelenek vagytok megosztani vele a konyhát! Na, az K.O., azt tanácsolom, használjatok ki minden lehetőséget, és meneküljetek el a mindenkit hőn szerető mamától. A férjetekkel csak sikerül zöldágra vergődni, de a mamájával, aki mindenkinek csak jót akar, hát vele nem lesz könnyű dolgotok. Az egyik anyósom, és most nem mondom el, hányadik volt a sorban, állandóan harsogva kijelentette:
- Én mindenben Dása pártján állok, imádom ezt a kicsi lányt, ő az én napsugaram, boldogságom, pacsirtám! És nem zavar, hogy egyáltalán nem tud főzni, mosni, vasalni és nedves ronggyal koptatja ki az antik bútort és megöli ezzel a polírozást. Istenemre, egyáltalán nem vagyok ideges, amikor összetöri a kínai porcelán szobrocskákat, kiborítja a kávézaccot a bézs perzsaszőnyegre, mennyibe is került... ah, egy szót se a pénzről! Hiszen nem az számít, hanem az ember! Imádom Dásenykát, cupp, cupp, cupp!
Hálátlan szemétnek tarthattok, de a harmadik cuppantásnál hányingerem lett és ideges kiütések jöttek ki rajtam. Együtt laktam néhány hónapig a szerető anyóssal és utolsó mocsoknak éreztem magam, hatalmas pattanások borítottak be, ha csak megláttam. Ti persze semmi pénzért nem hinnétek el, de kiderült, hogy anyós-allergiám van. Csak akkor tudtam a közelében lenni, ha teletömtem magam szuprasztinnal.
Utána következett a válás. Ez idő alatt a férjem anyja példásan viselkedett, irgalmatlanul szidalmazta a fiát és teljes erejéből támogatta a menyasszonyt. Végül Kesej fiammal újra Medvedkovóban találtuk magunkat, az egykori anyós pedig késlekedés nélkül a barátnőmmé alakult át... Semmi rosszat nem tudnék mondani róla, egy rakás jó tanácsot és felhalmozott életbölcsességet kaptam tőle, teljesen őszintén szeretem őt, ő volt a legkedvesebb vendég az összes többi esküvőmön, és most is beugrik néha Lozskinoba. De elég meghallani az előszobából magas, egészen kislányos, gyötrődőn gügyögő hangját és vizenyős leszek.
Egyébként az élet rokonok nélkül sem garantáltan boldog. Nagyon sok nő két-három évvel az esküvője után bánatosan állapítja meg: a francnak kellett ennyire sietni? Lehet, hogy jobb lett volna még várni, válogatni?
Különben a válogatás idejét nem érdemes nagyon kihúzni, mert könnyen az történhet, mint a barátnőmmel Vika Sztoljárovával.
Azidőtájt, amikor középiskolások voltunk, demonstratívan felhúzta az orrát, ha meglátott akármilyen fiatalembert.
- Pfuj! - morogta. - Milyen nyomi!
Mi mind férjhez mentünk, elváltunk, gyerekeket szültünk, Vikulja pedig még mindig kereste a "hercegét". Amikor már nagyon ketyegett az óra, szóval, khm... harmincon túl, világossá vált, hogy ő a legigazibb klasszikus vénlány. Azt, hogy végül férjhez megy egy nagyon befutott és minden szempontból kellemes emberhez, Andrej Litvinszkijhez, senki sem sejtette. Egy évvel ezelőtt történt. Ráadásul én hoztam össze őket. Andrjusa nemrégen temette el a feleségét, Mártát, és nagyon nekibúsult. Mi minden erőnkkel próbáltuk elterelni a gondolatait, és gyakran meghívtuk vendégségbe.
Egyszer, amikor átjött, összeakadt Vikával. Ki gondolta volna, hogy őrült románc szövődik köztük? Két felnőtt ember tökéletesen elvesztette a fejét és úgy viselkedtek, mint hibbant tinédzserek. Mindez fényűző esküvőbe torkollott. Vika leutazott Andrjusához a telekre és önfeledten belevetette magát a gazdálkodásba: virágokat ültetett az udvarra, a házat pedig felújította, még a falakat is átrendezte. Ma pedig mindannyian: én, Zajka, Kesa, Alekszandr Mihajlovics és Manyja leutazunk hozzájuk lakásavatóra. Bár igazából nem tarthatjuk lakásavatónak, inkább csak egy kis felújítás utáni dínom-dánom.
A "Varázserdő" nevű helységhez különösebb bonyodalmak nélkül eljutottunk. Andrjusa hét vagy nyolc évvel ezelőtt építette az egész telket, amikor a biznisze váratlanul az egekbe szökött, és elkezdett magas és stabil jövedelmet hozni.
Marta akkor kategorikusan ellenezte, hogy kiköltözzenek a városból.
- A francnak kell ez! - nyavalygott nálam a nappaliban. - Építkezés, mocsok, kell, mint púp a hátamra. Éppen csak a fejünket dugtuk ki a nyomorból.
- Azért később annyi örömöd lesz benne - próbáltam meggyőzni -, friss levegő, csend, nincsenek szomszédok, nem kell kutyát sétáltatni, csak kilököd a kertbe és kész.
- Nincs kutyám! - vágott közbe Marta. - Nem lehetne valami másra herdálni el a pénzt?
- De vidéken lenni nyáron, az valami csoda! - szólt közbe Manyja. - A részegítő levegő! Nem is lehet hasonlítani a moszkvaihoz!
- Nyáron a hegyekben a jó - húzta el a szót ábrándozva Marta -, síelni.
Máska elszontyolodva mondta:
- De Marta néni, maga is ezt mondta! Nyáron jó fürödni és mezítláb szaladgálni az erdőben!
- Mindenkinek a magáét - magyarázta ő -, nekem sílécet kell húznom. Ha kedvem támad, elmegyek az alpinistákkal, az való nekem.
Igaz, ami igaz, Marta ifjúkora óta szeretett hátizsákkal kóborolni a hegyekben, énekelni gitárkísérettel és sátorban aludni. Személy szerint engem ez nem annyira vonz. Körös körül szúnyogok kavarognak, wc a fenyő alatt, a fürdéshez fémkancsóból kell önteni a vizet. Ráadásul szűk helyen kell aludni, zsákban, én pedig kétszemélyes ágyon szeretek elhelyezkedni, ott van elég hely.
De Marta észre sem vette a kényelmetlenségeket és örökké azon iparkodott, hogy meglógjon túrázni. Veszekedtek is szörnyen Andrjusával. Mert hát Litvinszkij úgy tervezte, hogy a feleség majd otthon ül és gyerekeket szül. de Martának jobban tetszetek a hegyek, az örökös pedig egyre csak késett.
- Talán jobb is, hogy nincs gyerekünk - sóhajtott egyszer Andrjusa, amikor meglátogatott -, Marta megint valami hegycsúcsra mászik fel, ha belegondolok, milyen anya lenne belőle, mentem elsírom magam.
Hallgattam. Néha egy kisgyerek megjelenése csodát tesz a nővel, de minek ezen töprengeni? Litvinszkijéknek nincs gyerekük, és számításba véve a korukat, már nem is lesz.
Azután Andrej nyakába szakadt a gazdagság. Marta egy szempillantás alatt otthagyta a munkáját és otthonülő lett. Eleinte a férje örült, aztán panaszkodni kezdett.
- Most képzeld el - magyarázta -, hazamászok a munkából, se élő, se holt nem vagyok. Egész áldott nap a kliensekkel bukfencezem, az idegenforgalom idegesítő nagyon. Hazamászok, beesek az ágyba, annyi erőm sem maradt, hogy egyek, Marta meg megsértődik, hogy aszongya nem beszélgetek vele, észre sem veszem, már nem szeretem... Nekem már nincs energiám. Ej, mégiscsak kár, hogy nincs gyerek, legalább az ő nevelésével foglalkozna. Talán kutyát kéne venni neki, milyen ötlet?
Megint csak hallgattam, nem akartam ítélkezni Marta felett. Szerintem kifejezetten rosszat tett neki, hogy otthagyta a munkáját.
Jól van, elismerem, hogy az iskola, ahol egész életében németet tanított, idegesítő hely, de így, hogy otthon volt, nekibúsult és csak úgy szórakozásból hisztériás rohamokat zúdított Andrejra.
Egy bizonyos idő múlva a helyzet stabilizálódott.
Litvinszkijék konszenzusra jutottak. Andrej egy évben kétszer elengedte hitvesét a hegyekbe, Marta pedig a fennmaradó időben békésen főzte a levest és elmerült a tévében.
A botrányok új hulláma vette kezdetét a ház építésével. Marta kategorikusan ellenzte, hogy, ahogy ő mondta, falura költözzenek. A legkülönfélébb érveket hozta fel, időnként elég ostobákat.
- Varázserdő - mondta felháborodottan Marta, idegesen tördelve a cigarettát -, micsoda hülye név! Akárkinek elmondom, mindenki egyből felnyerít: Ez kész röhej! És hol a Hófehérke meg a hét törpe?
- A neve az huszadrangú kérdés - próbáltam meggyőzni - a mi Lozskinonk is hogy hangzik! A közelében van Vilkino, Kasztrulkino és Kofemolkino! Ne is törődj vele!
- És akkor egy folytában ott kell maradnom egyhelyben? - gurult dühbe Marta.
- Mért kéne? - csodálkoztam.
- Mivel metró nincs a közelben, egyébként elektricska sincs! - sziszegte Marta.
- Andrjuska vesz neked autót - hárítottam el.
- Nem tudok vezetni.
- Megtanulsz.
- Nem akarok! - förmedt rám Marta.
- De miért?
És ekkor ő kimondta, végre, a valódi okot.
- Nem akarok egy kolhozban lakni.
Kész! Semmilyen érv, hogy egy cottage település egyáltalán nem termelőszövetkezet, nem hatott rá.
Marta teljességgel szabotálta a családi ház építését, nem vett részt a szobák tervezésében, melyet hihetetlen lelkesedéssel férje mindig az orra alá tolt, egyszer sem látogatott el a telekre, és Andrjuska minden ilyesféle hízelgésére, mint: "Mártácska, milyen bútor legyen a vendégszobában?" komoran azt felelte:
- Akármilyen, nekem tökmindegy.
Végül elkészült a villa, Andrjuska kieszelte, hogy leutaznak. Marta dühtől sápadtan kategorikusan kijelentette:
- Nem, én itt maradok, a városi lakásban.
Akkora háborúság kerekedett, hogy a Sivatagi Vihar ahhoz képest rabló-pandúr játéknak tűnt. Andrjuska bevágta az ajtót és azt ordította:
- Válunk!
Sőt, szemében a bosszú lángjaival azt mondta:
- Jól van, drága feleségem, ha te ilyen keményen kitartasz, legyen ahogy akarod. Élj itt egyedül, én pedig leutazom vidékre. Engem Moszkva megöl, agyonnyom, csömöröm van tőle. Szóval elválunk! De vedd figyelembe, hogy tartásdíjat nem fizetek, menj csak vissza megint az iskolába, tanítsd a Mitrofánovot!
Most aztán Marta alaposan megijedt és savanyú fizimiskával leköltözött a Varázserdőbe. De a nyaralófaluban a kisujját sem mozdította, hogy valahogy megszépítse az életüket. A nők egy tizede nem bír magával, kedves, de teljesen felesleges, szívet melengető apróságokat vásárol: kerámia figurákat, vicces bögréket, gyertyákat, metszeteket, takarót, szalvétát. Marta nem szerzett be semmi ilyesmit. Még egy virágot sem ültetett el, nem vett egyetlen párnát sem, csak vágta a pofákat, amikor Andrjusa este, kinyitva az ablakot, felkiáltott:
- Marta! Micsoda levegő! Harapni lehet!
Litvinszkijt egy kicsit mégis kényelmetlenül érintette, hogy "tönkretette" a feleségét, ezért nem veszekedett, ha Marta lelépett a hegyekbe. Azután, hogy leköltöztek a vidéki nyaralóba, egy évben négyszer, ötször is meglógott. Andrjuska csak a fejét csóválta:
- Menj csak drágám, szórakozz, minek is a tévé előtt rohadni.
Valahogy egyszer, amikor felugrott hozzánk inni egy gyűszűnyi konyakot, a barátomnak őszinteségi rohama lett.
- Így van ez - tört ki belőle, miközben magába döntötte az ötödik pohár tartalmát -, mászkáljon csak a hegyekbe, mi jó van abban?
Szótlanul töltöttem neki a hatodik adag Henessey-t. Andrjuskának egy csöndes nénit kellett volna elvenni, aki szeret a virágágyással és a veteményes kerttel bíbelődni, Martához pedig olyan férj illett volna, aki a Grusinszkij dalfesztivál törzsvendége. Olyan szakállas férfi koszos farmerban, gitárral a hátán, akinek a zsebében mindig van egy jegyzetfüzet a saját verseivel. Na, akkor Litvinszkijek is boldogok lennének, egymagukban, nem kellene megnősülniük, egyszerűen csak kínoznák egymást. Hogy mi tartotta Martát Andrej mellett, egyértelmű: a pénz.
Egyébként nem is titkolta.
- Andrej olyan lehetetlen - mondta nekem mérgesen -, minél öregebb lesz, annál hülyébb, de sajnos el kell ismernem, nélküle nem tudnék megélni és ha elválnánk, a hegyi kirándulásokat el kellene felejtenem egyszer és mindenkorra. Egy tanárnői fizetésből nem mehetsz hegyi üdülőkbe, csak a síbakancs egyhavi kereset.
Hogy miért tűrte Andrej Marta kacskaringós körmondatait, miért nem vált el tőle, eleinte nem értettem. Köztünk legyen szólva, Marta nem egy bombázó, pénzt keresni nem tud, háziasszonynak pedig pocsék. Mindig odaégette az ételt és amíg a családukban nem jelent meg a szakácsnő, Andrjusa alapvetően rántottán és szendvicsen élt. Mi kötötte a hitveséhez? Hiszen nem ültek sorban a gyerekek a padon. A házastársak úgy marták egymást, mint a kutya meg a macska, csak nálunk Fifa és Klepa sokkal kedvesebb Bandival, Snappal, Cherryvel és a többiekkel, mint Marta Andrejjel volt. De más életébe nem láthatsz bele, és természetesen soha egyikükkel sem beszéltem erről. A családjukban leginkább a férfi imponált nekem, de ezt soha nem tudattam Martával. Különben később megtudtam, hogy Andrejank volt valakije, de erről majd később.
Kicsit több, mint két évvel később Marta útnak indult a hegyekbe, hogy, mint mindig kisíelje magát. Ahogy most emlékszem a tavasz első hónapjaiban volt. Március másodikán elkísértük, nyolcadikán Andrej úgy döntött, hogy felköszönti a feleségét és hívogatni kezdte mobilon. Estére már egészen nyugtalan lett, a kagyló egyre azt hajtogatta: "Az előfizető nem kapcsolható, vagy hálózati zónán kívül tartózkodik". (tovább olvashatod itt.)