fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (6) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (61) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1869) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (6) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

A sorsvadász – interjú Falcsik Marival

2010.03.24. 11:00 | icentrifuga | 1 komment

Címkék: interjú irodalom folyóirat költészet falcsik mari láng judit

„Ez is szolgálat”, mondja a költészetről Falcsik Mari, akinek első versei 2000-ben jelentek meg, így pályája tíz éves jubileumára készül. Szép és nehéz évtized van mögötte, amelyben a költői pálya összefonódott az életpályával, s egy érben találkozott a nagyon nehéz a nagyon széppel: van tehát mire visszanéznie. A Könyvhéten új kötettel ünnepel. A Magvető Kiadónál megjelent első két kötete, a 2004-es, debütáló Sanzon nehéz időkben és a 2006-os Változatok a szabadságra után a Jelenkor Kiadónál jelenik meg harmadik verskötete, A sorsvadász. A költőt Láng Judit kérdezte.


ICA: Egészen kivételes dolog negyven éves kor fölött kezdeni költői pályát. Valóban az ezredfordulón kezdett verset írni, vagy ez csak első publikációinak dátuma?

Falcsik Mari: Világéletemben író akartam lenni, úgy hittem, regényíró leszek. Próbálkoztam is, először alig ötévesen: iskolás nővéremtől lestem el az írás tudományát, és nagy ákombákomokkal papírra vetettem „Szökés az óvodából” című rajzos történetemet. S rögtön beleláthattam valóság és mű különös viszonyába: anyám így szerzett tudomást a csínyről, s nem mondhatnám, hogy megjutalmazott első művemért.

ICA: Hogy lett ebből költészet? A versek valóban csak évtizedek múlva jöttek? Korábban nem voltak?

Falcsik Mari: Első publikációim idején afféle emlékezetkiesésben éltem: azt hittem, akkor írok először verset. Persze, hisz az első olyanok voltak, amikre azt mondtam: ez már kiadható. De hamarosan már emlékeztem: kisebb „rohamokban” mindig írtam verseket, egyszerre egy csokrot, majd hosszú kihagyás, s megint egy halmot. A Kamaszkoromat becsülettel végigverseltem.

ICA: Miért nem jelentek meg ezek, vagy miért nem folytatódott ez a diákévek alatt, önképzőkör, első megjelenések az egyetemi lapban, majd az irodalmi fórumokon az első kötetig, ahogy az már lenni szokott?

Falcsik Mari: Nekem az a rendszer nagyon megkötözte a kezemet. Már a magyar szak végzése közben biztattak publikálásra, de én nem vagyok diplomata alkat, nem hittem abban, amit más értelmiségiek úgy fogalmaztak meg, hogy ők „belülről bomlasztanak”. A nyelvvel eljegyezve szóba se jött a disszidálás. Diploma után társadalmon kívüli lettem, s az is maradtam egészen ’95-ig, akkor visszatértem az irodalmi életbe. Tudatos kívülállás volt: nem tudtam elfogadni a rendszert, de az energiámat abba fektettem, hogy kívüle értelmeset építsek: irodalom és kultúrtörténet előadásokat tartottam fiataloknak, fordítottam tilos irodalmat, írtam a fiókomnak mindenről, amiről csak nem volt szabad – én így növeltem a szabadságot.

ICA: Azt mondja rajzolt is. Megvan még a kapcsolata a társművészetekkel? Van-e valami kapcsolódása a képzőművészethez?

Falcsik Mari: Ez egyenesen következik a verseim természetéből: nálam minden zenében-képben jelenik meg. A vizualitással való viszony most alakul, képzőművész barátaimmal közös megnyilvánulásban gondolkodunk. A színészek azt mondják, jól lehet mondani a verseimet. Ráckevei Anna első önálló versestje köteteim anyagából állt össze – ezt most márciusban is lehetett látni, honlapomon mindig láthatók a részletek.

ICA: Ha már a netet említi, Facebook-profilján izgalmas kísérletek szemtanúi lehetünk. Új műfaj? Netvers? Vagy csak publikációs felület?

Falcsik Mari: Publikációs lehetőséget nem kell keresnem, a neves irodalmi lapok rendszeresen hozzák új verseimet. A Facebook műfaji kísérlet: az érdekel, ha egy fotó feltöltése közben mintegy képaláírásként születik egy vers, ezek így ketten vajon új művet adnak-e ki.

ICA: Térjünk vissza a zenére: megzenésítésről, zenével kísért performanszokról is lehet olvasni Önnel kapcsolatban. Ezeket a lehetőségeket a költő keresi, vagy a zenészek?

Falcsik Mari: A zene magától azonnal megtalált, több kész dal van s még több terv a verseim megzenésítésére. Magam azt az előadásfajtát preferálom, amiben az én versmondásom találkozik az improvizatív elektromosgitár-zenével – ezeket az esteket Farkas barátommal találtuk ki s adtuk elő sikerrel: a felejthetetlen, pótolhatatlan Láposi Farkassal, akit alig néhány napja vesztettünk el 39 évesen. Halála sokkoló, múlhatatlan mély fájdalom. Amit ketten kezdtünk, annak most elképzelni se tudom a folytatását.

ICA: Sajátos vallása, hite van. Honnan?

Falcsik Mari: Egyházhoz nem, de a kereszténységhez kötődik. Tolsztojéhoz áll a legközelebb, de nem a tolsztojanizmushoz, hanem az író személyes megéléséhez. Ahogy ő, az erős, több személyiség-erejű ember keresi a jóság kötelezettségét, ami végre megnyugtat, amit kalodaként tudna magára erőltetni, és ezzel összes szenvedélyes túlkapását, és egyáltalán, a túldimenzionáltságát megoldani - ez abszolút az enyém. Nem tudok egyházhoz csatlakozni, nincs, és nem hiszem, hogy lehetne, sem azt, hogy lennie kellene megfogható elképzelésemnek Istenről. Szellem, energia, személy? Nem tudhatom: "tükör által homályosan". Az sem az élők dolga, mi van odaát - mindannyian meg fogjuk tudni, ez közös sorsunk. Néha Uramnak nevezem az Istent, de csak úgy, ahogy Tolsztoj meg Atyának, mert, ahogy mondja, nevezni kell valahogyan - számomra sem személyesül meg antropomorf alakban. Mondhatnám lelki fölöttesnek, szeretetparancsnak is. Ennek életünkben a cselekvés a gyakorlata.
Van a vad, ösztönös érdek, a régi jó egyetlen vezérlőelv, hogy nekem mi a jó, és van, hogy valóban egy másik életet helyezünk a sajátunk elé. Az anyaság például eleve ezt igényelné. De ez nagy küzdelem, mert természetellenes, hol sikerül, hol nem. Ezért én a jót úgy értelmezem: küzdelem a helyes cselekvésért. Az ember számára kifejezetten természetellenesnek hatnak azok az ismeretlen, láthatatlan törvények, amelyek szerint mégiscsak működik a világ. Ha az életünkből eltűnik a szeretet, az a halál. Ha egyébként minden rendben van, akkor is. Minden lelki baj, maga az aktív gonoszság is szeretethiány, vagy arra vezethető vissza. Az erőszak eredője egy előző erőszak. A szeretet az egyetlen, amiben élni lehet, pedig még csak megfogni sem tudom, nincs teste, fizikai kiterjedése, semmi. És ez a láthatatlan, tapinthatatlan minőség az élet éltetője. Nekem ez a hitem alapja, számomra ez az Isten létének bizonyítéka.

ICA: Vendég vagy idegen, mondja magáról az új kötet másik cikluscímében. Másképpen él. Hogyan?

Falcsik Mari: A költő másképp él, mint mások, mert más a dolga: az életet kell figyelnie. Van egy versem, amiben ezt így írom le: "szép éjszakáim áradó folyóként / egybeömlenek lábaim előtt / partján virrasztok valami tűz ég itt / azt kell figyelnem - milyen élet ez". Hát, egyáltalán nem valami diadalmas élet. Nem tartom senkiénél ilyenebbnek-olyanabbnak, csak a céljához igazodónak. Ez is szolgálat. Van, aki az öt gyerekét szolgálja, én a verseimet. Az alkotó ember azért különbözik, mert ahhoz, amit csinál, nem úgy kell élni, mint másoknak a más céljaikhoz, amelyek mintha egymáshoz hasonlóbb köznapi életrendet kívánnának. Van ebben az életszerkezetben valami, ami a falun vakációzó városi gyerek nézőpontjára, helyzetére emlékeztet: tapasztal, megfigyel, feldolgoz, életre szóló élmények érik, erős szagok-színek, állatok világa, csupa idegen dolog, mély benyomások, közvetlen közelségben zajlik előtte az élet véres-sáros drámája, a harc a természettel, a hangos-szép ünnepek, de a helyi törvények nem vonatkoznak rá a maguk hétköznapi kötelezettségével. Szorosan véve nem tagja annak a társadalomnak, sőt, valamelyest - vendégjogon, ugye - talán kiváltságosa inkább. De idegen. És ezzel nyilvánvalóan nyer, amit nyer, de veszít is, nem is keveset. Én úgy élem meg a magam életét, a saját városomban is, a polgári életben, de a korban vagy akár itt e földön is, mint az idézett versben írom. "te itt is ott is / vendég maradtál idegen csak nyári átutazó / sose osztoztál egyetlen napjukban sem / igazán - csak a napjuk kellett / a nagy küllős korong a gyerekrajzon / ami szeptemberig virít a fák fölött / azután valaki elbontja a díszleteket / s téged valaki másnak a hűvös keze / visszaterel a nagy lakás gyomrába / s ott teszi a dolgát körülötted / te meg ülsz az ablak fülkéjében / s valami vízalatti tompulásban pergeted / csak lefele az ujjaid közt a drága időt / míg az új nyár ki nem füttyent onnan".


A bejegyzés trackback címe:

http://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr21864372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Barab 2010.03.24. 17:47:55

Örülök az új kötetnek, nagyon szeretem a verseit.