"Túl sok benne a szex, mondják olvasó anyák, pedig egyáltalán nem tartalmaz szexet, inkább óvatos ódzkodást  a testiségtől. Meyer a mesék érzelmi dinamikáját megőrzi, és mint egy jó munkafüzetben, párbeszédes formában gyakoroltatja az olvasóval az érzelmileg komplikált helyzeteket. A motívumokat egyszerűsíti, és gondosan megtanít két spirituális szinten működni: egy hétköznapin és egy kontrollon túlin."

Stephenie Meyer Twilight című könyvsorozatának első részéről már közöltünk egy írást korábban - most a regényfolyam második kötetének értelmezéséről olvashatsz, Gordon Agáta szemüvegén át tekintve a sorozatra.

Twilight

 
A vámpíros-vérfarkasos Meyer univerzumnak ezeregy olvasata van, írója azonban csak egy. Meyer  egy fiatal amerika anya aki 3 fiúgyereket gondoz és nevel , műve egy kisfiúkat nevelő fiatal anya regényes regressziója.
Túl sok benne a szex, mondják olvasó anyák, pedig egyáltalán nem tartalmaz szexet, inkább csak szégyenlős erotikát és és óvatos ódzkodást  a testiségtől . Szex helyett a késleltetésről szól, és a fiúk közötti engesztelhetetlen rivalizálásról. Ez napi kaland az anyaimádó kisfiúk között, és anya naponta sokszor érzi, hogy mindegyiküket szereti, nem tud dönteni. Mert nem kell döntenie és nem is szabad.  a fiúk nevelése a dolga, agresszív versengésüket csendesíteni, ön- és közveszélyességüket tudatosítani, jóra szoktatni és tréningezni. Ez egyetlen pitbullal se könnyű, azonban egy vámpír család (felmenők) meg egy vérfarkas falka (gyerekek) épp elegendő mentális feladatot ad az ambíciózus fiatal anyának.
 
Meyer Shakespeare-re vagy Jane Austinra hivatkozik, de ezerévek óta vándorló meséket mond újra: Andersenre ismerhetünk rá, népmesékre, vagy a Farkasokkal futó asszonyok gyűjteményének gyógyító meséire, esetleg az ezeréves japán írónő, Muraszaki megörökített szerelmi történeteire.
Meyer a mesék érzelmi dinamikáját megőrzi, és mint egy jó munkafüzetben, párbeszédes formában gyakoroltatja az olvasóval az érzelmileg komplikált helyzeteket. A motívumokat egyszerűsíti, és gondosan megtanít két spirituális szinten működni: egy hétköznapin és egy kontrollon túlin.
Az emberen túli tartomány a szűz fiúk és lányok szépsége és tisztasága, amely külső és belső is. Meyer egy bőségesen mesélő tanító néni, aki újra meg újra elmeséli a testi és lelki változások misztikus szépségét és veszélyes kalandját, amely úgy tűnik, megunhatatlan a túl hosszú fiatalságra ítélt 21. századi lányoknak és fiúknak.
A fiúk jól behatárolt és vonzó szerepekhez jutnak a regényben, lehet élvezni ezeket az átváltozásokat, erőt és hatalmat. A lányok szerepeit még Meyer is keresi, ez az ő spirituális feladata alighanem, és egyáltalán nem könnyű, nincs túl sok biztonságos és izgalmas karakter a nők számára. Bella ezer oldal alatt sem tudja, melyik szerepet válassza, mind egyforma. Néhány apró vívmánya azért mégiscsak van: mindig joga van az érzéseihez, és ezt a vámpírok és vérfarkasok is elismerik, anélkül, hogy számonkérnék, miért is hitegeti és csábítja bűnbe őket, vagy egyszerűen lekurváznák. A kurvaság mint női szerep ismeretlen a mesékben, és ebben a regényben is. Viszont nőnek lenni és szeretni: ezt életveszélyesnek állítja be minden történet, veszélyesebbnek, mint ugyanezt férfiként.
Talán ezért kell ennyit gyakorolni Meyernek, Bellának és az olvasóknak is..:)

Twilight 2. Újhold, "Bella mer szeretni. Az élete árán is.”

A második kötetet a szerző apjának ajánlja, és Rómeó és Júlia analógiában mozog. Jó, hogy kitűzi ezeket a tájékozódási pontokat, mert mentálisan nehéz feladatot ad az olvasónak, aki szövegének telepatikus átélője, érzelmi edénye. Nagy kérdések maradtak feloldatlanul az első kötet végén, és az első szerelem összetört. A félisteni szűz vámpírfiú nem tudja magát odaadni a kedvesének, és elvenni sem. Mikor nemesebb a vámpír, ha vámpírrá tesz egy másik lényt, vagy ha nem fosztja meg emberi lelkétől a kiszolgáltatott női teremtményt..? Komoly dilemmák...
Edward a vámpír félisten, örökifjú, emberen túli képességekkel és szépséggel,  ám hideg és kemény bőre súlyos komlexusokat okoz számára. Bella el tudta dönteni, hogy mit akar. Azt akarta, hogy a vámpírja tegye őt a magáévá, szerelmileg és vámpirilag is, tartozhasson végre ebbe a gazdag és kedves családba. Azonban a vámpírfiú nem ilyen felelőtlen, védelmezni, megmenteni, karjaiban tartani és gyöngéden cirógatni hajlandó a szerelmét, ezt akár folymatosan, de többre nem. A legnagyobb szenvedés és vágyódás sem bírhatja rá Edwardot, hogy a defloráció veszélyének tegye ki Bellát, inkább szakít, erkölcsileg ezt a döntést tudja elfogadni, semmi mást.
A második kötet a szenvedés óceánja, olyan tenger vagy kontinens nincs, mint a fájdalom, mondaná Emily Dickinson, de őt még valószínűleg nem vették a forksi középsuliban. Bella vakon szenved, tanul, dolgozik, ellátja atyját és minden pillanatban Edwardra gondol. (Milyen érdekes, hogy Jane Austen emlékezetes férfihőseit is Edwardnak hívják, veszi észre Bella már az első kötetben, épp gyanús a számára, hogy talán nem is egyszerű emberlények.)
Zombi lettem, ébred rá Bella a moziban, ahol megpillantja az érzéstelenített lényeket, és magára ismer: a vakító fájdalomra és bénító ürességre, amit állandóan érez. És ezt érzi az összes olvasó Edward nélkül: teljesít, szorgoskodik, felkel és lefekszik mint a nap, de a szívében éjszaka van és hiány. Minden szűzies serdülő megéli ezt a titkos boldogtalanságot, az első családon túli kötődés nagy próbáját. Felmérhetetlen erő az első szerelem kötése, Bella és Eward egymástól távol szenvednek, miközben egymás folyamatos tudatában vannak. Azonban ebben a távol is összetartó erőben nem hisznek eléggé, a valódi test-tudatos együttléthez képest ez a telepatikus erő sovány vigasz. De komolyan őrzik szüzességüket, és feszegetik kötődésük és magányuk határait.

A második kötet a vérfarkasok természetrajzát ismerteti meg az olvasóval. Bella már csak ilyen, az egyszerű, titoktalan fiúkat picit unja, de a veszélyesen átváltozgató hímeknek nem tud ellenállni. Nem is nagyon lehet, a szűz indián vérfarkas jelölt fiú közel ugyanannyira félisten, mint Edward, a vámpír. Itt gyanús lesz picit a helyzet: lehet, hogy mégis minden férfi félisten?, kérdezném szívem szerint Bellától.
És lehet, hogy igen. A második kötet tapasztalatai is ezt mutatják. A fiúk könnyedén mozognak a Bella számára akadályoztatott közegben, jól tájékozódnak, a testük erősebb, izmosabb és nagyobb, uralják a technikai részleteket a motorkerékpártól a computerig, és ráadásul ezek a szűz, anyátlan és ellenállhatatlan  fiúk még a nyitottság és szellemi-érzelmi befogadóképesség  emberi csúcsain vannak. Bella ilyennek látja őket, saját magát pedig még mindig csak szánalmas és méltatlan lénynek, aki ügyetlenül bukdácsol a fiúk paranoid csapatjátékai között, és nem érti, nem hiszi, hogy bármiért vonzó lehetne a számukra.
 
Az indián fiú nem vámpír, nem gazdag, nem sugárzik és nem közlekedik telepatikusan, de azért mégis vigasztaló a jelenléte a zombi Bellának: kezd egy kicsit kiolvadni mellette a zombiságból, mert Jacob szép  és erős, összerakja a saját autóját, ellátja tolókocsis apját, mosolygós és kedves. A túléléshez ennyire mindenképp szüksége van Bellának, de bárhányszor próbál dönteni, hogy elfogadja Jacobot és az ő szerelmét, s ne haljon bele Edward hiányába, nem születik meg a tett.
Inkább újabb bonyodalmak adódnak: a vérfarkasság. A vérfarkas a rezervátum törzsének spirituális hagyománya farkas őseiktől. A vérfarkas a vámpír ősellensége, továbbá a felserdült indián fiúk beavatása. Vérfarkassá válni nem egyszerű jópofaság, teljes testi és lelki átváltozás, egy másik lény uralma egy másik test fölött.
Nem az a baj, hogy néha farkas vagy, mondja a szelíd és együttérző Bella vérfarkas barátjának. De muszáj bántanod az embereket? Dehogyis, tiltakozik vérfarkas Jacob pirulva,  és picit megnyugszik, amiért Bella elfogadja ezt a testi-lelki tulajdonságát. Vegyük észre a szó konkrétságát, mely a férfi nemiszerv kontrollálhatatlan szenzációit is pontosan jelenti. Bella sokszoros toleranciadíjas főhős, a vérfarkasokat ugyanúgy megkedveli, mint a vámpírokat, és nem engedi, hogy a két társaság egymásnak ugorjon.
A történet remekül lezáródhatna Bella és Jacob szelíd egymásra találásával, de a szerző vérszemet kapott az első kötet sikerétől.
Ahol vérfarkas van, ott vámpír is lesz előbb utóbb, és egyszer csak újra hírt ad magáról a Edward és vámpír családja. (Lehet, hogy Bella menstruál.) Jajjj, kábul bele Bella a második kötet végén a helyzetbe: csukafogta rókafogta fülemüle...
Bella nem lehet vámpír, mert azzal örök ellenségévé teszi a vérfarkasokat, nem mehet egyszerűen férjhez Edwardhoz, mert a szülei nem díjaznák, ha harminc alatt férjhez menne, és ahhoz sincs kedve, hogy örökifjú vámpírja mellett megöregedjen. A szerelmes vérfarkas dühödten morog a szerelmes vámpírra és viszont, mindketten félnek attól, hogy bármelyik pillanatban legyőzheti őket ragadozó természetük és öldökölni kezdenek. Jó egy rangidős hím a közelben, a gubancos helyzetben Bellát hazaparancsolja az apja, ezzel az életveszélyes helyzetet a szerző a 3. kötetre hagyja.

 Twilight 3.  Napfogyatkozás - „a kétségek meghatványozódnak”

 A 3. kötetben már mindent jól értünk, vámpír és vérfarkas fiúkkal ez élet izgalmas és biztonságos, szeretni kell őket és sokat  játszani velük. Az eddigiek alapján kigyűjtöttem néhány bizalmas információt vámpírokról és vérfarkasokról Stephenie Meyertől, ami sokat segíthet a kapcsolataink tisztázásában  a transzemberi transzfajokkal.

A vámpír magas esztétikai és használati értékű testben él, a bőre hűvös, és kemény, vérrel táplálkozik.
A vámpír magányosan él, ritkábban családban. A vámpírok között több a férfi mint a nő.
A vámpírnak van tükörképe, és a fényképen is látszik.
A politikailag korrekt (ifjúsági) vámpír gazdag, művelt, optimális fogyasztó és állampolgár, erkölcsi okokból nem vesz magához embervért (vega).
A biológiailag felnőtt vámpír képes szexuális életre humán lénnyel, ám ez a vonzódása elhanyagolható a vér iránti szenvedélyéhez képest. Függő.
A vámpír házasságából nem születik utód.
A vámpír harapással fertőz, akit vámpírrá tesz, az átváltozása után a társa vagy családtagja lehet.
A vámpír várható élettartama több száz év. 
Vámpír ellensége a táplálékfaj, az ember, és a vérfarkas. 

A vámpír a szúnyog evolúciója, vagy fordítva, mindenestre van lényegi közös sajátosságuk. A vérfarkasok is nyilván visszavezethetők jó messzire az örök anyaevolúcióban.
 
A vérfarkas farkas alakú, annál jóval nagyobb termetű, szőrös lény, indián férfiból tud átrobbanni ebbe a testbe.
A vérfarkas falkában él, a falka a hím kollektív tudat operatív része. A falka tagjai között akadálymenetes a kommunikáció, folyamatosan egyeztetik egymás tudatfolyamát.
Közös felelősséggel akcióznak, engedelmeskednek az alfahímnek, a rangsor kötelező és dinamikus.
A vérfarkas emberre nem veszélyes, egyetlen ellensége a vámpír, a 'vega' vámpírokkal megnemtámadási szerződésben élnek.
A vérfarkas agresszív lény, kirobbanó indulatok és marcangolás jellemzi, negatív érzelmei nehezen kezelhetők.
A vérfarkas átváltozásakor eltűnik és falkájához csatlakozik.  (pl. focizik)
A vérfarkas nősténye ember, a nőstény nem változik farkassá.
A vérfarkas ember alakban képes szerelmi életet élni és reprodukálódni.

A vámpír és vérfarkas úgy tűnik szeretre méltó férfiminták: lehet választani.

Gordon Agáta