Remélem mindig rákattintotok az ICA jobb hasábján szereplő "mindennapi pride" programajánlóra. Ma megy ugyanis az ICA, ne feledjétek!

A mai este kapcsán szeretnék egy kicsit bővebben "transzirodalomról" írni. Mi áll rendelkezésére egy olvasónak, ha történetesen a transzneműség témája érdekli? Miből válogathat? Egyáltalán, "mi ez az egész"? Honnan is kezdjük? Talán Leslie Feinberg-től. Feinberg honlapjának címe "transgenderwarrior", ami annyit tesz - transzgender harcos. Ő valóban az. Minden értelemben. Jelenleg egy betegséggel küszködik, amit kullancsharapások idéztek elő nála több, mint 30 éve. De nem ez az egyetlen harca. Ahogy az önéletrajzi regényéből, a Kőkeményből (eredeti címén: Stone Butch Blues, ford. Sándor Bea) kiderül, Feinberg abban az időben volt buccs-transznemű, amikor még a stonewall-i harcokat is meg kellett vívni. Mielőtt talán azt hinnénk, hogy egy transznemű egyénnek könnyebb létezni és élni, mert bele tud olvadni környezetébe, hiszen nőnek vagy férfinak nézik, az adott nemhez tulajdonított minden jelzővel együtt, tudnunk kell, hogy még nehezebb. Akár a transznemű irodalomban "transition"-nek nevezett állapot miatt - ez a magyarra talán át-menetiségnek fordítható szó annyit tesz, mint amikor valaki már majdnem nő, vagy majdnem férfi. Feinberg nagyon fontosnak tartja, hogy nem definiálja magát sem nőnek, sem férfinak, sem buccsnak, sem transzneműnek. Ő határokon mozog, a határlét minden kockázatával együtt (ld. "mindennapi flow": a táncosnak  nincs neme) . A határlétből pedig az is adódik, hogy olyan helyzeteket, árnyalatokat képes meglátni, amit más nem. Ha olvastad a Kőkeményt, akkor talán észrevetted, hogy mennyire érdekes az a világ, amiről Feinberg ír. És véleményem szerint nem csak az lmbT mozgalmak történetében ma már történelemnek tekintett időszak miatt - amit mindig érdekes (nekem) olvasni, hogy hogyan éltek a régi LMBT emberek, milyen személyiségkonstellációkat hozott létre az adott történelmi helyzet emberekben. (Így válik a regény egyik többszörösen traumatizált szereplője, Al, (f)elvonuló őrültté.) Hanem emiatt az "árnyalatvilág" miatt.

Aztán Feinberg regénye mellett ott van még a Trombita. A regényt Jackie Kay írta, és Joss Moody világhírű jazztrombitásról szól, akit haláláig mindenki férfinak hisz. Ezzel az alapszituációval már sok mindenre következtethetünk: vajon nőként is érvényesülni tudott volna? Tudjuk, hogy más attribútumokat tulajdonítunk egy nőnek, és megint másokat egy férfinak. Akkor mégiscsak következik ebből valami. A transzneműek minden nap szembesülnek a genderdiszkriminációval, a transzneműek létét (is) folyamatosan megkérdőjelezik. Nem lehet annál megalázóbb, mint mikor nem a te nemedet tulajdonítják neked, mint mikor mások döntenek afelett, hogy te ki/mi legyél. Vagy hogy férjél be két doboz közül valamelyikbe (ld. tegnapi flow Winterson-idézete).

Nemrég magyar nyelven is született újabb transzirodalom (ne feledjük pl. Woolf Orlando-ját sem, ami érdekes genderkérdéseket vet fel, vagy Rakovszky készülő Vay Sándorról szóló regényét, amely valószínűleg szintén). Kiss Tibor Noé jegyzi, címe Inkognitó. " ... olyan tapasztalatokról szól, amelyekről a mai magyar társadalom nagyon keveset tud. A transzneműség egész kérdéskörét a tömegmédia felületes képei uralják: a gay-pride parádék groteszk alakjai vagy a bulvársajtó által időnként felkapott figurák. Kiss Tibor Noé könyvét egy világ választja el mindettől. A könyv egy olyan fiatal története az ezredforduló Magyarországán, aki a felnőtté válás során szembesül alakulóban lévő identitásának nem szabályos vonásaival." (Könyvesblog.hu)

"Szeretném megtudni, hogy valójában nő vagyok-e vagy férfi. Nem ismertem meg a saját hangomat. Öntudatlanul fakadtak ki belőlem a szavak, mély sebet hagyva maguk után. A seb minden lélegzetvétellel egyre tágult, de nem fájt. Lelassult szívverések pumpálták ki belőlem a mondat maradványait, ki vagyok én, miért érzem magam jobban női ruhákban, szükségem van-e operációra? A kimondhatatlan kérdések egymás után törtek darabokra a csempéken, egy csattanás, egy csattanás, egy lüktetés." (további részletek itt)

És hogy ehhez hogy jönnek Király Tamás ruhái? - Mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy ma este nézzen be a Centrálba, akár tudja az előbbi kérdésre a választ, akár tudni szeretné.

jobbról balra: Vay Sándor, szül. Vay Sarolta + Leslie Feinberg