fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

A nők elleni erőszakról: levél a szociális szakmának

2010.07.15. 11:00 | icentrifuga | 9 komment

Címkék: politika erőszak gender holokauszt diszkrimináció szolidaritás cigányság mona köz élet identitásfenyegetés összefogás mozgalom nőtudat betlen anna

Aláírásgyűjtés folyik annak érdekében, hogy az Országgyűlés vegye napirendre a családon belüli erőszakra vonatkozó önálló büntetőjogi tényállás megalkotását. Erről az ún. „Szocszakma listán” (a szociális szakma levelezőlistáján) vita bontakozott ki (a lista itt követhető, időrendben visszafelé). Az alábbiakban Betlen Anna nyílt levelét közöljük.

 
Tisztelt Szociálisok!
 
Szeretnék a lista olvasói – és persze ezen keresztül a hazai szociális szakma, s így áttételesen a szélesebb közönség – eszébe idézni egy fontos tudnivalót:
Van egy átfogó, egész társadalmunkat átható, igen hátrányos következményeket hordozó, és nálunk sajnos kezeletlen társadalmi jelenség, neve:
 
nők elleni erőszak.
 
Tisztelt Szocszakma, szeretnélek felrázni Benneteket. Ideje végre szembenézni saját személyes és közös felelősségetekkel.
 
Különben pedig: itt a nyár. Utazzatok 200 kilométert nyugat felé és nézzetek szét. Sétáljatok Grazban, Bécsben és számláljátok meg, hány nőknek tanácsot, szolgáltatást nyújtó iroda van 500 méteres körzetben. Jeges „citron pressé” szopogatás közben böngészgessetek a francia elektronikus telefonkönyvben, és nézzétek meg, milyen számról hívható (22 év óta, állami támogatással) a nemi erőszakot elszenvedett nők országos telefonos segélyszolgálata. Vagy maradjatok itthon, és kattintgassatok az interneten. Keresgéljetek mondjuk az ENSZ lapjain (ajánlom keresőszónak: „violence UN”), hadd lássátok, mi mindenért is vállalt szeretett hazátok felelősséget a Ti nevetekben (is). Keresgéljetek azokon a nyelveken, amelyeken olvastok, hátha rábukkantok, mely országokban tiltja már törvény a nők elleni erőszak verbális formáit is, hátha kiderül, hány és hány féle intézmény kínál elhelyezéssel vagy anélkül ellátást kifejezetten a nők elleni erőszak áldozatainak, s ezek milyen feltételekkel milyen szolgáltatásokat nyújtanak nekik.
 
A nők elleni erőszak – nem én találom ki, ez a definíció különféle változatokban csak úgy dől ki a legkülönbözőbb nemzetközi szervezetek, intézmények (ENSZ, EU, ET és az összes többi) minden lehetséges dokumentumából – a nők és a férfiak közötti jelentékeny hatalmi különbség terméke és egyben fenntartója. A nők elleni erőszak a társadalomban mindenütt jelen van: ott van a közösség és az egyén életében, megnyilvánulhat közterületeken és a magánszféra színterein – nos, ezt az utóbbi esetet nevezi az angol nyelvű szakirodalom „domestic violence”-nek: sajnos ezt fordították le magyarra „családon belüli erőszaknak” (pedig az a „family violence” lett volna). Amikor tehát családon belüli erőszakot mondunk, a nők elleni erőszak magánkapcsolati változatait  kell értenünk.
 
Aki szociális, jogi, egészségügyi szakember létére nem így érti, aki más értelemben használja, az műveletlen, tudatlan, szakszerűtlen vagy gonosz. Akkor is igaz ez a sajnálatos megállapítás, ha sokan vannak ilyenek. Akkor is, ha ők ülnek az egyetemi, tudományos, államigazgatási pozíciókban és mindenütt.
 
*
 
Jó. Hát miért húzom fel magam annyira egy nyavalyás megnevezés miatt? 
Mert a nem-néven-nevezés: hallgatás.
 
Miért, szólni kéne? Netán tiltakozni?
 
A könnyítés kedvéért idézzétek fel, mit gondoltatok, amikor a tavalyi cigány-ellenes erőszakhullám kapcsán sokan (köztük szakemberek is) azt mondogatták, hogy ugyan, hát mindenkit ér erőszak, sajnos ez egy ilyen erőszakos társadalom, és időnként mindenféle embereket, még gyerekeket is meg szoktak ölni stb., és hogy vizsgáljuk felül az erőszakos tévéműsorokat meg a fegyvertartási engedélyeket … És hogy bizony ők (mármint a romák) is ölnek ám!
 
A nők elleni erőszak igen sok vonatkozásban ápol (nem túl dicső) rokonságot a faji (illetve etnikai, vallási stb.) erőszak-fajtákkal. Mindegyikük közös elemei: kicsinyítés, összemosás, elhallgatás.
 
A kicsinyítés alkalmazására – mutatis mutandis – szerintem igen jó példákkal szolgál a holokauszt-tagadás parttalan irodalma (az interneten nehézség nélkül hozzáférhető – de csak nagykorú történelmi tudattal rendelkező személy felügyelete alatt szabad olvasni!).
 
Hogy mennyi az annyi, hogy nem is annyi, hogy tulajdonképp miért tűrték/ik, maguk akarták/ják, kiprovokálták/ják, megérdemelték, ők (vagy a nevükben mások) is ugyanezt csinálták/ják, hogy nem is erőszak, csak a normál (háborús/gazdasági/kulturális) körülmények stb. miatt…
 
Az összemosás, azaz az erőszak specifikumának tagadása ugyancsak számos történelmi-politikai példát szolgáltat („nem csak a nácik, hanem a szovjetek is, és mindez semmiség Pol Pothoz képest” stb.) – ez utóbbi külön hatékony eszköz az erőszak áldozatainak újratraumatizálására: ráadásképp meg kell élniük azt is, hogy iszonyatos bajuk, gyalázatuk elmosódik a különféle gonosztettek tengerében, még csak jelentősége sincs.
 
A leghatékonyabb eszköz persze a hallgatás. A hallgatás cinkosság az egyik oldalon, reményvesztés a másikon. „Hatan feküdtünk a kórház állkapocssebészetén nők – mondta egy barátnőm, aki azóta már meghalt –. Mind a hatan leestünk a létráról.”
 
A nők elleni erőszak éppen úgy, mint a többi társadalmi csoport elleni erőszak az egyik társaság előnyeit hivatott biztosítani a másik (vagy a többi) rovására: több hatalmat, hozzáférést, jogosultságot, kompetenciát, szabadságot, pénzt… 
 
Van ezzel valami bajunk?
 
Hát, ha a zsidók, romák, határon túli magyarok esetében van, akkor legyen a nők esetében is. A probléma ugyanaz: a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenség, amit nem is lehet másképp, mint erőszakkal fenntartani: egyrészt embertelen, másrészt igazságtalan, és harmadrészt hatékonytalan. (Ráadásul az utóbbi évtizedekben fokozatosan ki is ment a divatból.)
 
Szeretném külön kiemelni a harmadik elemet: hatékonytalan. Nem érdekel, hogy a mélyen tisztelt szociális szakma szerint a nőknek „otthun a hele” vagy sem, hogy verve jók-e, hogy szerintük a nők nem alkalmasak politikusnak/vezetőnek/direkt szeretnek alárendelt helyzetben lenni/élvezik, ha kicsit keményebb kézzel nyúlnak hozzájuk/érzelmi-gyakorlati intelligenciájuk van ugyan, de politikai-természettudományos nincs… stb. Nem érdekel. Hogy mit gondolnak, az a magánügyük. 
De a nők elleni erőszak úgy, ahogyan minálunk van: kimondatlanul, elismeretlenül, feltáratlanul, ellátatlanul: drámai nemzetközi versenyhátrány.
 
Azt minden írástudónak át kell látnia, hogy egy társadalmi csoport erőszakos kiszorítása a javakból (hatalom, hozzáférés, pénz, kompetencia, szabadidő… stb.) óriási társadalmi és pénzbeli árat követel: nem a legjobbak, hanem a nem-cigányok, a nem-zsidók, a nem-magyarok, a nem-nők nyerik el a jobb lehetőségeket. Mi több, az ehhez a kontraszelekcióhoz feltétlenül szükséges erőszak alkalmazása pótlólagos költségekkel is jár: egészségügyi és munkából kimaradási károk, otthoni feladatok elmaradása, gyermekek, idősek károsodása… (etnikai és rasszista erőszak esetében még politikai kockázatokkal is számolni kell) satöbbi. Nem is beszélve a mégiscsak valahogy előrejutó egyenjogúsodás következtében fellépő további pénzkidobásról: például a már ma is magasabban képzett nőkbe fektetett oktatási többlet-beruházás jobbára csak a konyhakertben értékesül.
 
*
 
Nem érdekel tehát, hogy a szociális szakma magyarországi művelői egyenként mit gondolnak a nőkről, mit a nők és a férfiak közötti egyenlőség kérdéséről – legyen ez a magánügyük.
 
Szakemberként viszont kötelességük lenne a társadalmi egyenlőséget képviselni.
 
Hogy Magyarországon a nők elleni erőszakot a maga társadalmi (gender-) perspektívájában nem tanítják az orvosi egyetemeken, a pszichológus szakokon, a rendőrtiszti főiskolákon, a szociális munkás képzésben, a pedagógusképzésben, hogy nincs olyan jogszabály, amely ezt a jelenséget – mint büntetőjogi tárgyat, illetve mint a szociális ellátás tárgyát – a maga egészében és különösségében megragadná, hogy nincs olyan kutatás, adatgyűjtés és elemzés, amely a fent felsorolt hiányok kiküszöbölésének alapját képezné (hányan milyen erőszak áldozatai, milyen ellátást igényelnek, milyent kapnak, s hogy mindez miképp ássa alá az állampolgári egyenlőséget) – mindez a többiek mellett a szociális szakma felelőssége.
 
Tisztelt Szociális Szakma! Ha nem értitek, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében elért 8,5%-os nőarány, a hiányzó törvények, szakképzés és ellátás, valamint a Nyugat-Európa számos országát ellepő magyar prostituált-tömegek között szoros összefüggés van, akkor vehetitek a kalapotokat: nem értetek a szakmátokhoz.
 
Megkérdezem a szociális, egészségügyi és rendészeti területen dolgozó szakemberektől: ügyfeleikről, az általuk behozott problémákról vezetnek-e nemek szerint bontott és elemezhető statisztikát? (Nemzetközi előírások köteleznek rá.) A gyermek- és idősvédelem terén oly elkötelezetten kiálló kollégák vajon elemzik-e az ellátottak adatait – az esetleges bántalmazottságuk vagy nélkülözéseik fajtáin belül – koruk és nemük szerint is?
 
Fölteszem, hogy nem, vagy csak nagyon kevesen. Ha ugyanis lennének (hozzáférhető) nemek szerint bontott és elemzett statisztikák, akkor nem volna kérdés, hogy szükség van-e a nők elleni erőszak büntetőjogi tényállásának megalkotására. Na és az, hogy a nők elleni erőszak áldozatait saját jogukon (tehát nem csak anyaként, a gyermekvédelmi törvény égisze alatt) megilleti-e szociális ellátás, ingyenes jogsegély, specializált pszichológiai támogatás, már csak azért sem volna kérdés, mert az erre vonatkozó törvényt már réges-rég meghozták és alkalmazták volna. Ja és már ki tudja, mióta futószalagon nyomnák ki magukból az egyetemek a gender-tudósokat, a médiumok csak úgy füstölnének a nemek egyenlőségét propagáló anyagoktól, az óvodákban felelős szexuális magatartást okítanának, a 14 éves fiúk csecsemőgondozási tanulmányi versenyeken izgulnának…
 
Kedves Szocszakma, megkérlek Benneteket, hogy kalibráljátok át Társadalmi Érzékenység műszereteket úgy, hogy a mutató ne csak akkor lengjen ki, ha valaki cigányozik, zsidózik, ha négerezik vagy buzizik, vagy ha karfát szerel a parkbéli padok közepére, hanem akkor is, ha feministázik, ha „a nők éppen olyan erőszakosak, mint a férfiak, ha nem még jobban!”-ozik, ha szinglizik, ha a „karriert választja a család helyett”-ezik… Egyszóval, ha a nők elleni (akár csak verbális) erőszak jeleit tapasztaljátok. És, kérlek, úgy állítsátok be, mégpedig igen finoman azt a műszert, hogy amikor kilengett, mert „nőzést” (ha mégoly szalon-nőzést is, mint pl.: „mai erőszakos társadalmunkban mindenkit érhet erőszak, ne szűkítsük le a problémát csak a nőkre”) észlelt, akkor ne ugorjon át automatikusan a „Gyermek”- vagy „Idős”-üzemmódba. Nem azért, mert gyermekek vagy idősek elleni erőszak nincs vagy nem fontos, hanem azért, mert a nők elleni erőszak önálló, óriási horderejű társadalmi probléma, amit nem – mindig más témákra átugorva, másról beszélve – lesöpörni, hanem kezelni kellene. (Már csak azért is, mert a gyermekek és idősek elleni – a családon belül (!) elkövetett – erőszak szervesen összefügg a nők elleni erőszakkal, a nélkül teljes egészében meg sem érthető, s hogy mást ne mondjak, többé-kevésbé a részét képezi.)
 
Megkérlek továbbá, hogy miután gondosan kipróbáltátok, hogy akkor is jelez-e a műszer, ha leerőszakosozzák az erőszak nevén nevezőjét, még állítsátok hangosabbra is a jelzőt. Hadd berregjen! A nők (és más társadalmi csoportok) elleni erőszak ugyanis nem csupán esztétikai vagy viselkedési kérdés. Hanem kőkemény politikai gazdaságtani probléma.
 
Üdvözlettel, 
 
B.A.
 
Találomra néhány könnyed nyári olvasnivaló:
 
 
 
 
 
 
 
 
Betlen Anna (1953): közgazdász, gender szakértő, a Magyarországi Női Alapítvány (MONA) munkatársa.

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr702150559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.07.15. 19:42:48

A megfogalmazás elég agresszív, ami a témával szembeni érdektelenséget igen könnyen ellenérzéssé formálja.

Viszont érdekelne Betlen Anna szelekcióról és kontraszelekcióról alkotott defíniciója.
Állítása szerint "egy társadalmi csoport erőszakos kiszorítása a javakból" kontraszelekció. Node mi akkor a szelekció? Egy társadalmi csoport jogszabályokkal támogatott ki nem szorítása? Mi más az erôszak, ha nem egy létezô rendszer (és függetlenül attól, hogy tetszik -e vagy sem, ez egy létezô rendszer) jogszabállyal megváltoztatása? Éljen a szelekció, ahol a jogszabály szabályozza ki a "best and fittest".

Vajon az elmúlt évtizedek szerencsétlen, értelmetlen, célt nem érô pozitív diszkriminációra törekvô szabályzásai nem elég elrettentôek?
Vajon még mindig van magát társadalomtudósnak mondó ember, aki a szegregációt kontraszelekciónak gondolja, a pozitív diszkrimináció hiányát pedig negatív diszkriminációnak?

Kedves Betlen Anna, üljön le, nyugodjon meg, igyon egy pohár sört és olvassa el a saját nyílt levelét tiszta fejjel. Ami a levelében nem szándékosan eltúlzott provokáció, az színtiszta badarság.

ágnes666 2010.07.16. 01:19:58

Az egész patriarchális rend a nők alacsonyabbrendűségét vallja és ez a szemlélet a gyökere a nők elleni erőszaknak. Már Mózes törvénybe foglalta, hogy a lánygyermeket szülő asszonyt büntetni kell. A civilizáció fénykora, az ókori görög szellem a feleséggel rabszolgaként bánt. A kereszténység Pál apostoltól kezdődően a férfi jogara alá rendelte a nőt, majd 1000 évig kollektív bűnösnek kiáltotta ki a nőnemet a bibliai Éva-történet miatt. Először a 13. században történt kísérlet jogilag szabályozni az asszonyverést. Nem megszüntetni persze, csak mérsékelni: a csontokat nem volt szabad összetörni és éles eszköz használatát is tiltották. De előfordult a 16. században, hogy a feleséggyilkos férjet a bíróság felmentette, sőt, az asszonyt hibáztatták "rossz" viselkedéséért. 800 évig égette az inkvizíció a boszorkányokat, (9 millió áldozat)Boszorkányok pörölye című jogi kézikönyvük az egész nőnemről lesújtó véleményt hirdetett. A 20. század elején még törvényben volt a Code Napóleon, melynek értelmében a feleség-anya éppúgy a férj tulajdona, mint a kertjében termő gyümölcsfa. E majd 4 ezer éves nőgyűlöletet felszámolni nem kis munka. Az Amnesty International jelentése szerint ma mintegy 200 millió nő "hiányzik" a Földről. Eltették őket láb alól. A feminista Svédországban úgy tudom, egységes férfiadót szándékoznak kivetni a nők elleni erőszak ellen.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.07.16. 12:36:49

@ágnes666:
1. a patriarchális családberendezkedés (nem rend) a család egyetlen férfitagjának, az apának a hatalmát jelenti. Ez sokat finomodott, de a fiúgyermek is csak akkor vált hatalommá, ha saját családja lett.

2. A kereszténység nôiszonyát elég nehéz lenne a sokáig matriarchális, de mindmáig matrilineáris judeizmusban keresni.

3. A XX. században is vizsgálják a sértett viselkedését, mind a hirtelen felindulás, mind a szándék fontos. Hogy a kocsmai tiszteletlenség vagy a hideg leves számít enyhítônek, ez bizony korok kérdése, de messzemenô következtetéseket nehéz levonni belôle.

4. Férfiak is lehettek boszorkányok.

5. Ha négyezer éve nôgyülölet lenne, kihalt volna az emberiség.

6. A Code Napoleonnal kapcsolatban valamit félreértettél. A nônek nem lehetett tulajdona, csak a férjén keresztül, de nem volt tulajdon. Nem lehetett sem eladni, sem venni, ellenben a Code Napoleon tartalmazza elsôként a válás intézményét. Azért odafigyelnék a helyedben, hogy mit ekézek.

7. A Földrôl hiányzó 200 millió nô pedig egy statisztikai extrapoláció. Ugyanennek segítségével megállapíthatjuk, hogy az 50-es évekbeli szaporulat alapján Magyarországról 20 millió ember hiányzik, a 80-as évekbeli szaporulat alapján pedig komoly többlet van. De azért ne kezdj népességcsökkentést hirdetni, hogy összejöjjön a megfelelô szám.

ágnes666 2010.07.16. 15:28:06

@szomorutojas:
Javaslom ülj le, nyugodj meg, igyál egy pohár sört és olvasd el hozzászólásodat tiszta fejjel. Ami ebben nem provokáció, az színtiszta badarság.
1.A patriarchális család hálistennek már csak nyomokban van, de a patriarchális társadalom még jelentékenyen és egyeduralkodóan működik.
2. A szakirodalom úgy tartja számon, hogy a zsidóság nőgyűlöletét a kereszténységbe Szent Pál vezette be. Nem véletlen, jómaga eredetileg keresztényüldöző zsidó volt.
3. A gyilkosság az gyilkosság. Felmentő ítélet nem lehet alóla.
4. A boszorkánysággal megvádoltak 95 százaléka nő volt. A Boszorkányok pörölye c. remekmű ezért beszél egyértelműen nőkről.
5. A nőgyűlölet fogalmát nem ismered. Nézz utána.
6. Az angol parasztok e Code Napoleonra hivatkozva kötelet kötöttek megunt feleségük nyakára és így kivezették a vásárra. A legtöbbet ígérőnek eladták és az utóbbi frigyből származó gyermekeket az egyházközség szépen bevezette az anyakönyvbe. Sosem szólt közbe a jog. Sőt, maga egyházközség is adott túl ily módon elhagyott asszonyon. Még a kötél árát is feljegyezték jegyzőkönyvekbe.
7. A Földről hiányzó nők az Amnesty International szerint elsősorban Ázsiát, Afrikát és Dél-Amerikát jelentik. Lánycsecsemők kitétele, nők orvosi alulkezelése, megerőszakolt nők fivérek általi meggyilkolása a szégyen elkerülése végett, hozományszerzői gyilkosságok, lánymagzatok elvétele, stb.

Jó hideg legyen az a sör.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.07.16. 20:31:47

@ágnes666: a riposzt szép, köszönöm :)

1. A patriarchális szónak van egy jelentése, ezt leírtam. A férfiuralomnak, hímsovinizmusnak, szerintem a férfiak uralkodnak kifejezésnek nem szinonímája, és nem is alternatívája.

2. A szakirodalom eldönhtetné, hogy Mózesi törvény a zsidóság nôgyülölete, vagy keresztény találmány.

3. A gyilkosság gyilkosság, legyen. A témához kapcsolódóan gondolom Kittit is börtönben akarod látni. Vagy a kegyelem az meg kegyelem?

4. A Boszorokányok pörölyét nem ismerem, a paraszti társadalomban magasabb volt a nôk száma, ellenben városokban nem. Ajánlom a templomos rend felszámolásának vádait feleleveníteni, ahol a boszorkányság volt a leggyakoribb. Nô nem volt köztük.

5. A nôgyülölet köznapi értelmét vettem, mely szerint a nôgyülölô gyûlöli a nôket, ergo ártani kíván nekik. Ez egyrészt messze nem általános, másrészt nehéz lenne megmagyarázni, hogy a gyûlöltek miként sokasodnak gyûlölet közepette. Ajánlanám az összehasonlítást (hamár a levélíró kezdte) a vegyesházasságok számával a cigány-magyar lakosság között. Nos ha annyi lenne a nemzett utód, mint (akár népességarányosan) a vegyesházasság, napokig várhatnánk míg valakivel találkozunk.

6.Istenre hivatkozva kiirtottak népeket Dél-Amerikában. Ergo Isten nem szerette a majákat. A Code Civile nem tartalmazta azt, amit írsz, bár Angliában nem is vezették be sosem. Ez tárgyi tévedés, tévhitnek is tûnhet.

7.Az, hogy milyen jelenségeket számolnak bele, és mely területeken, nem változtat azon, hogy ez egy statisztika extrapolációja. Ha azt akarod állítani, hogy konkrétan 200 millió nôt öltek meg, kizárólag az általad írt (és más nôgyülöleti) okok miatt, akkor bizony kellene hozzá egy idôtartam is. Ugyanis megdöbbentôen sok ember halt más okokból is, ha egy számításban mindenkit úgy számítunk, hogy nem kellett volna meghalniuk, valószínûleg a kétszázmilliót millárdokra lehetne duzzasztani.

Söröt csak hidegen! :)

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.07.16. 20:32:51

@szomorutojas: "a paraszti társadalomban magasabb volt a nôk száma, ellenben városokban nem." mondatom úgy értendô, hogy

a paraszti társadalomban magasabb volt a boszorkánynak tartottak között nôk száma, ellenben városokban nem.

ágnes666 2010.07.16. 22:10:58

Amiről fenti cikk szól, az egy jól körüljárható, társadalmilag és történetileg megalapozott szakma. Lehet zsigerből és tájékozatlanul ellene szólni, de minek?

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.07.16. 22:56:19

@ágnes666: A társadalomtudományok szerteágazóak, de a szociálismunka nem tudomány, a szociálismunkás az egy szakma, de a "kőkemény politikai gazdaságtani probléma", a társadalomtörténet, szociológia még a pécsi képzésnek sem erôssége.

ágnes666 2010.07.19. 23:05:56

@szomorutojas:
Én szakma alatt a magyarországi nők érdekvédelmét értettem. Mivel fenti cikk arról szól.
süti beállítások módosítása