fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (6) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (61) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1869) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (6) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

A festőnő és az áldozat. Christoph Hein: Paula Trousseau

2010.08.10. 15:39 | icentrifuga | 2 komment

Címkék: regény irodalom folyóirat recenzió nőtudat magyari andrea

„Nekem a festés a legfontosabb, sokkal fontosabb, mint a szerelem vagy a házasság. Én elpusztulok, ha nem festhetek” – mondja a 18 éves Paula zsarnok apjának és a férj zsarnoksága alatt alkoholizmusba csúszó anyjának. Paula esküvőjének napja éppen egybeesik a művészeti főiskola felvételijével, és Paula a felvételit választja. Christph Heim új regénye már olvasható magyarul.  

 

Az esküvő ugyan később mégis lezajlik, Paula életének azonban állandó kérdése lesz az, mit és milyen mértékben áldozzon fel a művészetért. Férjhez megy, lánya születik – a megfoganást egy bírósági tárgyalás során erőszakként említi, férje ugyanis tudtán kívül kicseréli fogamzásgátló tablettáit, remélve, hogy a nő így lemond majd a festésről – ,Paulát azonban nem lehet visszatartani, és mindent feláldoz művészetéért. „Egy nőről írok benne, egy nő bőrébe bújok bele – talán ez lehet baj: úgy látszik, túl sok a mondanivalóm a nőkről – mondta Christoph Hein 2006-os magyarországi látogatásán, a Goethe intézetben, amikor arról beszélt, túl hosszú lett az új regény kézirata, ennek meghúzásán dolgozik. Nos, azóta elkészült, és már magyarul is megjelent a Paula Trousseau. 

Ellentmondásos ez a művészregény. Az értelmezéstörténet ugyanis épp ott kezdődhet, hogy mennyiben tekinthető Paula áldozata áldozatnak. Az elbeszéléstechnika, akárcsak Hein korábbi műveiben is, több nézetből mutatja a főhőst: egyrészt Paula kéziratát olvassuk, amelyben lányának, Cordulának vall, akit kislányként elhagyott, másrészt ezt a kéziratot tagolja a harmadik személyű elbeszélés, amely tekinthető a vallomás részének, ahol a saját életét elbeszélő nő így távolítja el magától a rideg, érzelmekben szegény gyermekkort, mintegy rokonszenvet koldulva az olvasótól, mindenekelőtt saját lányától. De olvasható úgy is, hogy egy mindenttudó elbeszélő veszi át az irányítást a könyv egyes pontjain, nevezetesen éppen a Paula gyerekkorát taglaló fejezetekben. Mintha egyfajta lábjegyzet lenne ez egy élet történetének értelmezéséhez, kulcs, ami azonban nem forog simán a zárban – lehet, nem is ez volt a cél. Paula ifjúkorának olykor horrorisztikus jelenetei felfűzhetők persze egy fonalra, s ebből kirajzolódhat, megmagyarázódhat egy felnőtt nő életének minden indítéka. Kérdés, hogy a kínálkozó magyarázatok valóban helytállóak-e. S ha tényleg az volt a szerzői szándék, hogy támpontot adjon, a végeredmény nem nevezhető maradéktalanul sikeresnek. Hein nőfigurája kissé nehezen értelmezhető ugyanis: a férfiakhoz fűződő kapcsolatai még csak-csak magyarázhatók a zsarnok apa terrorjával, s ebbe még az is beleférhet, hogy Paula életében állandóan keveredik, egymásba játszik a patriarchátus társadalom elleni folytonos lázadás (már csak a fent említett epizód is, ahogy az esküvőt felcseréli a felvételire), és az, hogy olykor nagyon is aláveti magát a rendszernek, sőt, tudatosan kihasználja ennek lehetséges előnyeit. (Idősebb férfitanáraival él együtt, a motivációt itt is nehéz felfedni. Nem szerelmes beléjük, még csak a karrierjének sem tesz olyan jót mindez.) Nehezebb felfejteni a nőkhöz fűződő kapcsolatait; s mintha Heim itt maga is pusztán arra a sztereotípiára tudna támaszkodni, hogy a nők egymáshoz gyengédebbek – egyes helyeken némi cinkos kikacsintás is érezhető a szövegből, tudniillik hogy ki tudja, mit csinálnak ezek a nők, ha egymás közt vannak. Hiányérzetünk támad, ha azon gondolkodunk, miért is vonzódik Paula a nőkhöz, mi többet kap tőlük, s még inkább, ha azt akarjuk végiggondolni, miért vonzódnak ilyen mértékben a regény nőalakjai Paulához. Igaz, a szerző minden számonkérés alól kibújhat azzal a válasszal, hogy az elbeszélő egyes szám első személyű, Paula tehát(még ha öntudatlanul is) maga választja a nézőpontot, amin keresztül alakja, viszonyai elnagyoltnak tűnnek, a szerző pedig moshatja kezeit. (Az olvasót azonban mégsem illik ilyen mértékű kielégítetlenségben hagyni, gondolnám. Hová lesz akkor ugyanis az előzetes bizalom, amivel nekiadta magát az olvasásnak?) A gyerekkori jelenetek talán annyi kapaszkodót nyújthatnak, hogy az alkoholista anyának (az ő figurája viszont megkapóan éles és pontosan kidolgozott, újabb rejtély, miért sikerülhetett ez ilyen jól a többi nőéhez képest) olyannyira kevés ereje marad arra, hogy érzelmet mutasson gyermekei felé, hogy Paula tulajdonképpen ezt keresi a nőkkel való viszonyban. A férfiak, akikkel Paula találkozik ugyanis nem „rosszak”,, nem „érzéketlenek”, nem akarják korlátozni, sőt, némelyikük nagyon is elismeri, támogatja – anyagilag, szellemileg és művészileg is. Ennek ellenére Paula egyikükkel sem tud megmaradni, s még leginkább az anyaságban él meg emberi érzéseket.  Elnagyolt azonban az anyaság ábrázolása is: Heim idealizált anya-alakja alig húszévesen olyan mértékben élvezi az anyaságot (a terhesség, a test változása csupa öröm és szépség forrása), hogy az csak nehezen kapcsolható össze azzal a mozzanattal, ahogy Paula később lemond a gyermekéről, és átengedi az apának. Persze, itt is kínálhatja magát az a magyarázat, hogy Paula lányának írja a történetet, s itt akaratlanul szépít, de valami azt súgja, nem erről van szó. 

 
Marad még a művészet, mint megoldandó probléma. Ezt a választ, annak ellenére, hogy elvileg művészregényt olvasunk, Hein megint csak elmázolja. A nőművészet kérdése nem vetődik fel, nem igazán tudunk meg semmit arról, milyen szemmel látja Paula a világot, mint művész; nem tudjuk, mit akar megmutatni, a „művészet mindenáron” szólam állandóan belengi a színt, de nem mutat túl önmagán. Egyetlen, fehér alapon fehérrel festett kép kap nagyobb hangsúlyt a regényben, amit Paula élete fő művének érez, és amely zárványszerű, hermetikus bábként marad meg az életében, később úgy cipeli magával, mint egy kiszáradt burkot, amelyből azonban nem kelt semmi új. Hogy mit szimbolizál ez a fehér tájkép, az is kibontható lenne ugyan, de túl sokat nem érdemes rajta gondolkodni, mert nem visz messzire. Mondhatnánk persze, hogy mindegy, nő vagy férfi a művész, a művészet problémái mindig ugyanazok. Nem lenne jogos azonban, hiszen vélhető, hogy az író nem véletlenül választott egy nőt a hőséül. Az alak azonban mint művész vérszegény marad, s ennek veszélye az, hogy az olvasó abba az irányba viszi az értelmezést, hogy Paula Trousseaut nyughatatlan szinglinek bélyegezze, aki nem képes normális emberi kapcsolatokra, és belemenekül a festészetbe – s itt kapcsolódhatunk vissza az áldozat valódiságának kérdéséhez. S lehet, hogy tényleg nincs valódi áldozat, mert Paula el sem jut ennek megéléséig – de itt kezdődhetnek a miértek. Ez így még azonban csak az alapozás, vagy ha kész mű, akkor sajnálatos, hogy ilyen kevéssel kell beérnünk; nem a monokróm szépsége mutatkozik, hanem az árnyalatok hiánya. 
A regénynek, mindezek ellenére, van valami megmagyarázhatatlan ereje, ami leginkább talán Hein realizmusában rejlik. Hitelesen ábrázolja nemcsak a hetvenes évek keletnémet intézményesült művészképzésének visszásságait (a férfifigurák sokkal erősebbek és hitelesebbek, mint a nőiek), de a háború utáni nyomasztó keletnémet hangulatot is, ami Paula gyermekkorát lengi be. Ennek az erőnek, és a fent említett kifakult, olykor kiégett alakfestésnek a furcsa vegyüléke viszont mégis addig löki a regényt, hogy az alakok minden kilúgozottsága ellenére sem marad közömbös az ember. Talán mert olyan kevés hiányzik, hogy egy ideig még gondolkodunk azon, hogy is lehetett volna. 
 
Magyari Andrea
 

 


A bejegyzés trackback címe:

http://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr882212524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

motoko 2010.08.10. 18:02:10

hihetetlen, mennyire más a két borító, sokat elmond a magyar olvasóról, h. az Európa ennyire megváltoztatta az eredetit

yariand 2010.08.10. 22:21:00

igen, bár van egy másik változat is, az európa sztem ezt vette alapul, azon három nő látszik, hasonlít a magyar borítóhoz. ilyen szempontból érdekes viszont a suhrkampot tekintve, hogy mennyire eltér a két kiadás borítója:)