Van még olyan nő napjainkban, aki a klasszikus naplóírást műveli, vagy mindenki bloggerina? Hol vannak az íróasztal titkos fiókjában őrzött, lakattal zárt, gyöngybetűkkel íródott könyvecskék? Mi a közös egy reformkori női naplóban és egy XXI. századi blogban?

„Az a gondolatom jött, hogy nem volna-e helyesebb minden megformált, különített műveknél egy életen keresztül hűségesen naplót írni és a megformálás munkáját átengedni az estleges olvasó lelkének. Ez ellen a gondolat ellen a halálfélelem egy szellemi halálfélelem rugódzik csak, az alkotás szükség érzése bizonyára ugyanabból a halállal való ellenségességből ered, mely az embereket a fiú utódok után való vágyra, mint a halál kijátszására vezeti. Az ilyen napló jó esetben egy lány utód csak.”

/ Sinka Ervin 1916 - 1939 között íródott naplóiból /

Csak két lány utódot szeretnék bemutatni a megformálás munkáját, ezennel átengedem az esetleges olvasó lelkének.

Az első utód: Báró Zadjeli Slachta Etelka

„Nem kandi szemek számára írt. Saját magának.”

Báró Zadjeli Slachta Etelka soproni úrileány édes-bús sorai több, mint száz éven át szenderegtek a Soproni Városi Levéltár egyik poros zugában, mikor Csatkai Endre hely és művészettörténész 1943-ban rátalált a biedermeier kisasszonyra, 15 kötetnyi terjedelemben.. Csatkait, mint minden valamire való gáláns „herceget” büszkeséggel töltötte el, hogy kutatómunka címen ébresztő csókot lehelhetett a reformkori Csipkerózsika ajkára, mitől természetesen azonnal felébredt és a helytörténész karján újra belibbent a városka társasági életébe, igaz csak a Soproni Szemle hasábjain. A Második világháború azonban véget vetett a kultúr-románcnak. Etelkának most hatvan évet kellett várakoznia, hogy újabb szívetket ejtsen rabul. Sikerrel járt, bájain az idő vasfoga nem ejtett csorbát, hiszen betűkbe zárva várták, hogy újra hódítsanak A kaland Katona Csaba történész személyében érkezett és gyümölcsözővé vált. Katona 2004 és 2007 között „Kacérkodni fogok vele” címmel a Mediawave Alapítvány támogatásával, precíz, pontos jegyzetekkel, négy kötetben publikálta, a soproni úrileány 15 kötetes naplóját.

„Igazi női napló, mi több egy ízig-vérig erotikus naplót tart a kezében az olvasó” – állítja Katona. Az erotikát azonban nagyon visszafogottan a korabeli erkölcsök és szabályok keretein belül értelmezhetjük. „Etelka házassága előtt semmi olyat nem tett, ami ellentmondana az illemnek”. A nászéjszakát, pedig nem részletezi, pajzán remények hiába! Etelka Szekrényessy Józsefnéként, férjes asszonyként már megjeleníti a testi szerelmet. Akkor már szabad. Úgy tudja, hogy magának ír.

„1842 október 28-án.
Józsim angyal, angyal kit napról – napra jobban kell imádnom! Ma már hétkor keltem fel, s a mosáshoz szódát és szappant mértem elő, mikorra visszajöttem éppen öltözködni kezdék ki lép be? Ő. Ágyamba feküdt én melléje az ágyra ültem. Kérde, hogy aludtam s végre a beszédet finoman levelemre fordítá. Mondá mennyire meg vala lepve, ezt a szekrénykén találni, állítá a természetet nem lehet kényszeríteni, a maga jogait követeli. Lehetetlen – mondá, ha egy lényt úgy szeretünk, mint én téged, hogy ne ébredjen bennünk vágy, őt magunkhoz ölelni, néha vissza lehet ugyan magát tartani, de hiába! Soká nem! Lám, hogy három nap nem voltam nálad, ma veled álmodtam!”

Slachta Etelkát 16 éves elbűvölő teremtésként ismerhetjük meg. Sopron ünnepelt táncosnéjaként aki, beszélyeket publikál Ligeti Irma álnéven a Mátray Gábor által szerkesztett Regélő – Honművészbe az első magyar nyelvű divatlapba, amely vasárnaponként és csütörtökön ként jelent meg.
 

„1839 július 21-kén.
Ma jelent meg a Regélőben Arckép című elbeszélésem nyilván három számba lesz osztva. Délután tante Claire-ral kikocsiztunk Bozra.”
 

Zongorázik és énekel, házi hangversenyeinek híre van és az összes Sopronban állomásozó katonatiszt szerelmes belé. Szende szűzként kis híján belehal egy álomba, ahol megcsókolják. Pedig vágyakozik Liszt Ferenccel személyesen, találkozik mikor a zeneszerző zongora estet ad a Bezerédy család vendégeként. Gróf Széchenyi István is bókol neki, mint szép lelkű honleánynak.
 

„1840 május 24.
Oly elfogódva, mint ma még sosem voltam közelébe, de csoda-e? 19 éves és nem szeretni – ez természet elleni. Nekem szeretni szükséges. Csak én nélkülözzem azon érzeményt, egy imádott ifjúhoz simulhatni? Eddig mindig az ész tartott vissza, valaha az érzés csak ismét fog napfényre kerülni”
 

Szerelem, táncrendek, ruhaköltemények, balatonfüredi fürdő-kúrák, leírása tarkítja a majdnem kétszáz éves szöveget és sok-sok könny, és persze epekedés. Zavarba ejtő és kínos olvasni, mert nem nekünk íródott, ennek ellenére olyan, mintha mégis… Több, mint művelődéstörténeti dokumentum, eleven életteli sorok, megérintenek Sopronban még áll a ház, ahol Slachta Etelka lakott. Csigalépcső vezet az emeletre, felgfelül pedig óriási erkélye van.

A második utód: Myreille – Kucsera Éva

„A blogban egyébként az a jó, hogy nem kell aggódni azon, hogy valaki megtalálja a titkos naplómat és elolvassa.”
 

Myreille Végtelen sikítása az úttörő blogok között szerepel. 2002-ben kezdte el írni, szavaival élve azóta is „fűzi a betűláncokat”. Kitartó, lankadatlan. Ha valami akkor ez ízig-vérig erotikus napló volt legalább három éven keresztül. Rajokban kattingattak rá a pasasok. Mostanára már sokat szelídült. Kevesebbet mutat magából. Szingli szenvedéstörténetként, Bridge Jones magyar változataként emlegették bírálói. Myreille szövegét azonban könnyelműség lenne ennyiben hagyni. Nagyon sok párhuzamot mutat Slachta Eti naplójával.
 

„1839. július 24.
Fájdalmas és mégis így van – egy férficsók sem csattant még ajkamon át, én tiszta vagyok. 18 évű s még nem szerettem – ez fáj igen fáj. Így fogok maradni örökké, nem fogom érezni a szerelem boldogságát, mert nálánál mást nem szerethetek”
 

„2004.október 14.
Emlékszem barátnőim már javában pasiztak, amikor én még csak elképzeltem, milyen lehet egy fiú érintése, milyen lehet csókolózni, milyen lehet szeretkezni. Most már ismerem saját testemet, vágyaimat és ismerem a férfitestet, a csókolózást a szexet.”
 

A Regélő Honleány helyett Myreille a Nők Lapja Cafe újságírójává avanzsált. Ugyanolyan lelkesedéssel rögzíti blogjában első megjelenését, mint 160 évvel ezelőtt Slachta Etelka. Hasonló pontossággal számol be a hétvégi bulikról és barátairól, mint ahogy az úrhölgy a bálokról, toalettről.
 

„2002. szeptember 17.
A sormintákat is szeretem. Nem szeretem a modern csupa üveg házakat. Kicsit régimódi vagyok Szívesen hordanék nagy abroncsos szoknyát, feszes kontyot, vezetném a táncrendet…naplót biztosan írnék, gyönyörű kacifántos betűkkel.” – írja.
 

Valamikor, talán egy kortárs bálon össze kellene hozni a két utódot!

Németh Ványi Klári