„Ez a könyv a női szexualitás összetettségének és titokzatosságának a himnusza. Megrendítő és vidám utazás a végső határig, a legutolsó tiltott területre. A kötetben, amely már az egész világot felforgatta, Eve Ensler valódi nők történeteit gyűjtötte össze intimitásról, kiszolgáltatottságról és a szexualitás felfedezéséről. Találkozhatunk egy idős asszonnyal, aki az első szexuális élményéről mesél, fiatal lányokkal, akik az első menstruációjukról vallanak, szembesülhetünk a balkán háborúk során megerőszakolt lányok és asszonyok szenvedéseivel vagy a transzszexuálisok mindennapok során megtapasztalt nehézségeivel. A 10 éves, jubileumi kiadás vadonatúj, eddig sehol nem látott vagy olvasott monológokkal egészült ki, és beszámol az Eve Ensler által útjára indított nőjogi mozgalom, a V-nap eredményeiről is. A szerző szellemes, tabukat nem ismerő remekművében a nők legtitkosabb fantáziáit és legrejtettebb félelmeit fogalmazza meg.
AKI ELOLVASSA, GARANTÁLTAN NEM FOG TÖBBÉ UGYANÚGY GONDOLNI A SZEXRE VAGY A NŐI TESTRE, MINT AZELŐTT”
- olvashatjuk a most megjelent kiadvány borítóján. A sorozathoz gratulálunk az alkotóknak, a fordítóknak és a kötetek tervezőinek, kivitelezőinek, gondozóinak egyaránt.
Eve Ensler: A vagina monológok, Nyitott Könyvműhely, 2010, ford.: Bozai Ágota
A NYITOTT KÖNYVMŰHELY hihetetlenül izgalmas, és egyedi formában kiadott három különböző Eve Ensler regényét mutatjuk be, három héten át. Elsőként A vagina monológokat ajánljuk, mely akkora örömet okozott a világnak, amekkora sikert szerzőjének. A színdarab 1996-os első színrevitelétől kezdve olyan személyek vettek részt az előadások létrehozásában, mint Whoopi Goldberg, Alanis Morissette, Glenn Close, Melanie Griffith, Winona Ryder, Dannii Minogue, Julianna Margulies, Glenn Close, Cate Blanchett, Calista Flockhart és sokan mások.
Több mint tíz év alatt közel 50 nyelvre lefordították a darabot, és a világ legtöbb országában bemutatták. Magyarországon is színpadra állították, először a Pécsi Harmadik Színházban (2001), majd a Belvárosi Színházban Moravetz Levente rendezésében, Xantus Babara, Nyertes Zsuzsa, Dévényi Ildikó, majd a Tháliában (2007) Fullajtár Andrea, Létay Dóra, Zarnóczai Gizi, Udvaros Dorottya, Pálmai Anna, Gryllus Dorka, Vati Tamás szereplésével, Bozsik Yvette rendezésében. A monológok kapcsán az HBO produkciójában készült film, és Udvaros Dorottyával hangoskönyv.
Ensler "antropológiai tanulmánynak" nevezi művét. Számára a nők ellen elkövetett erőszak központi téma, bemutatókkal világszerte támogatnak jótékonysági projekteket, számos nő és családvédelmi kezdeményezéssel öt kontinensen eredményeket hozva. A szerző kezdeményezte V(agina)-DAY-t, mint a nők elleni erőszak napját ("victory over violence", február 14.)
Eve Ensler 1953. május 25-én New Yorkban született. Gyermekkorában apja fizikailag, szexuálisan, és érzelmileg is bántalmazta. A hetvenes években tíz évig volt házas, majd elvált. 23 évesen örökbe fogadta az akkor 15 éves, mára színészként ismert Dylan McDermott-ot.
Szerző, előadó, feminista és aktivista, A vagina monológok a leghíresebb műve. Számos színmű, könyv és film alkotója, az erőszak elleni küzdelméért számos díjjal tüntették ki.
A megerőszakolt nők, gyermek nők, idősebb nők, a megcsonkított, megalázott nők, nők, nők, nők, akik rábízták az íróra történeteiket a menstruációtól kezdve a szeretkezésen át a szülésig. Minden tapasztalatot, melyben a vagina részt vesz, monológokban mesél el, dramatikusan, néha lírain, néha egyszerűen úgy, ahogy az élet történik, nyersen, brutálisan, metaforák és megszemélyesítések helyett másféle poétikai eszközök használatával, egyszerűsítve: az ágyékok szempontjával, az ágyak és agyak közreműködésével.
Egyfajta mozgalmat indított útjára, mely pártfogolja és segíti, összetartozásukról győzi meg a világ női népességét. A grandiózus női szervezet, konkrét célokkal és konkrét eredményekkel, folyamatosan segíti és támogatja a nőket. Ebben a percben is, amikor ezt a betűt olvasod.
Magyarországon napjainkban számos kezdeményezés zajlik azért, hogy a nők részt vehessenek a politikai döntéshozásban, hogy a családon belüli erőszak elleni fellépéseket egyértelműsítsék, hogy a nővédelmi szervezeteket támogassák. Az elképesztőből elképzelhetővé kell tenni mindezeket.
Nagyon jó, hogy megjelent ez a kötet, szükség van erre a könyvre. Szükség van rá, hogy a hidegben is elmenjünk aláírást gyűjteni egy népszavazás érdekében, szükség van rá, hogy ha valakit jogtalanul tartanak fogva, akkor szóljunk érte, szükségünk van rá, hogy több éven keresztül gyermekeknek alkotótábort, meleg ételt, törődést nyújtsunk.
Ha tudjuk, hogy minden negyedik nőt megerőszakolnak, megaláznak, megcsonkítanak, bántanak, sorolhatnánk a végtelenbe a számokat, tetteket, úgysem akarnánk elhinni, és nem hinnénk el, mit és mennyit még, ha mindezt látnánk is, nem csak történetekben, nyomokban, akkor inkább tennénk valamit? Nem láthatjuk, vagy nem akarjuk látni?
A szüléssel, születéssel, és az élet minden területére érvényes problémákkal, igazságtalanságokkal szembe kell nézni akkor is, ha ez nem kényelmes, nem jókor jön, ha nehéz, és főleg, ha reménytelennek tűnik. Ez a könyv kicsit kinyit, na nem mondom meg mit. De hiszem, hogy mindenki kíváncsi, és azt is, hogy ez jó.
Hiszem, hogy ha a színház ilyen hatással tudott lenni egy darabbal egy több ezer éves diskurzus, retorikai hagyomány megváltozatására, és ez a szemünk előtt zajlik, akkor nem mehetünk el csukott szemmel mellette. Akkor itt az idő, hogy az ilyen munkákat a XXI. században katalizátoraként használja minden szervezet, akinek missziós céljai vannak, arra vonatkozóan, hogy szűntessük meg az erőszakot, és megvédjük az anyákat, gyermekeket, és magunkat egyféle szellemi-és öncsonkítástól, bántalmazástól.
A nők ellen folytatott háborúnak mindig csak nyomai vannak, sosincsenek elfogadott bizonyítékai, büntetései, következményei. Hosszan lehetne sorolni feminista és más történeti közelítésből is olyan történeteket, ahol ezek mind-mind szóba kerülnek, számtalan érdekes könyv, film, festmény, zene, alkotás megteszi ezt világszerte. Ez a könyv elemezhető, szétszedhető, összerakható, ahogy minden alkotás, beszélhetünk róla tudományosan és érzelmi szempontok szerint is, sokféleképpen. Vannak szövegek, mint például a Biblia, vagy más rengeteg szent szöveg, ezeket például sok kiváltságos hittel olvassa, nem racionálisan és nem esztétikai megközelítésből. Ezt a könyvet, ha akarnám, lehetne ez utóbbi két szempont szerint elemezgetni, mondanék hideget-meleget, de nem akarok.
Hitet adott, hitet bennünk magunkban, emberekben. Hitet ahhoz, hogy akármilyenek is az eszközeink, aláíróívek, újságcikkek, könyvek, előadások, szebbek, jobbak, rosszabbak, ha gyengének tűnnek is és kevésnek, akkor is azt hiszem, hogy sokkal erősebbek, mint amilyennek elsőre látszanak.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki látott már pipacsot, vagy aki ivott már vizet valaha. Talán nem minden adott nekünk, de egy másik élet gondozása ugyanolyan fontos kell hogy legyen mindenkinek, mint a víz, különben egyedül maradunk. Amúgy a pipacs is szomjas.
Azoknak is ajánlom, akik éppen nem vaginával születtek fizikálisan erre a világra. Ajánlom mindenkinek, aki volt már anyaméhben és mindenkinek, aki oda vágyik vissza. Egy olyan állapotba, ahol biztonságban megvolt mindenünk, és rendre növesztettük a körmünket és hajunkat, talán abban bízva, hogy nem olyan világra nyitjuk a szemünket egyszer, ahol bárki valaki mást bánthat.
A Vagina monológok nem pornográf, nem bánt senkit, de őszinte, és nagyon akar és nagyon tud is gondolni, mondani, érezni.
Jövő héten folytatjuk Eve Ensler megjelent könyveinek rövid ismertetését, szerdánként olvasható ICA oldalain.
Sasa
A vagina monológok, részlet a hangoskönyvből
