Interjú Surányi András filmrendezővel
Nyitott ajtó fogad a csendes lépcsőházban. Kislánya enged be, majd szalad vissza mesét nézni. A konyhában ülve elintéz még egy telefont és máris „forog a diktafon”.
Korábbi találkozásunkkor említetted, hogy a deviancia három formáját magadon viseled. Az első a kávé, a második a cigaretta a harmadik az igazságérzet. Ez utóbbi mennyiben van hatással a mindennapjaidra? Szeretsz szembemenni az árral?
Nem. Én azt hiszem, hogy egy hétköznapi nyuszi vagyok. Pont annyira vagyok gyáva vagy éppen bátor, mint bárki más. Csak az én tolerancia küszöböm a kisebbségi kérdésben nagyon alacsony, mert azt gondolom, hogy érzékelem és látom annak a veszélyét, hogy hova vezethet ez. Van véleményem és van félelmem ezzel kapcsolatban. Ha ma elkezdünk cigányozni, akkor holnap majd zsidózni, svábozni, románozni, kétfülűzni, barnaszeműzni, szőkehajúzni és egyszer csak már nem lesz senki, aki a másikat megvédje. Aki a másik ember másságának a szépségét vagy értékét ki merje mondani. Hát épp az a szép bennünk, hogy mások vagyunk! Nem arról van szó, hogy mi jót teszünk azzal, hogy elfogadunk valakit, aki más. Egy fenét! Magunkat gazdagítjuk! Ez a legszebb önzése az életünknek, hogy én a másik másságának a szépségéből gazdagodom.
Azt mondod, hétköznapi nyuszi vagy. Ezek szerint a kamera bátorságot ad?
Igen. A kamera egy pici védelem, méghozzá a felelősség védelme. A kamera leleplezi a kamera mögött álló gyávaságát. Hogy épp melyik képsort mutatja meg, hogy a képsorok közül mit választ ki. Ezért aztán, hogy úgy mondjam, fegyelmezi a gyávaságomat és a hazugságaimat is. A kamera azt a fantasztikus esélyt teremti meg, hogy egy kicsit felelősségteljesebben viselkedjek, mint ahogy magamtól tenném.
Ez így sem lehet egyszerű, hiszen ez nem a tolerancia és az igazságosság földje.
De én hiszek benne, hogy az lehet! Én imádom ezt az országot! Tényleg, az utolsó kutyaszarig! Nem tudom elképzelni, hogy máshol lehetne létezni! Tény, hogy el van rontva. Mi emberek rontottuk el, akik a politikában őrjöngünk, és nem vitatkozunk, hanem gyűlölködünk. Itt a hatalom megragadása és annak az ambíciója mindent szentesít. S most amikor az ilyesfajta jegyekkel találkozom, akkor kétségbe vagyok esve! Nem csak a gyerekeim miatt, hanem azok miatt is, akik gyűlölködve, köpködve, zsidóznak, kommunistáznak. Mert gondolj bele, hogy milyen nyomorúságos élet adatik akkor nekik! Milyen életet hagynak a gyerekeikre? Ha ez a fajta gyűlölet működik és működtethető, akkor mi a túróra nevelik őket? Arra, hogy a másik megsemmisíthető? Hiszen abból az következik, hogy akkor ők is azok!
Illusztráció:Részlet a Buddha elsüllyedt szégyenében c. filmből
Milyen gondolat az, ami ilyenkor megnyugtat?
Az, hogy hiszem, hogy ezek az emberek, akik ebben az országban élnek, döntően gyönyörű és nagyszerű emberek. De sajnos elég egy pici, beteg, torz csoport, hogy félelmet, rettegést, gyűlöletet keltsen. És akkor már ezek a jóravaló emberek is majd félve, rettegve hallgatnak. Ez nagyon nagy baj! A médiának van ebben egy túlzott szerepe. Ami kezd nagyon veszélyes mintákat generálni. Nem az a baj, hogy mást gondolunk, sőt, nagyon is tiszteletben tartom a véleményüket. Ám azt remélem, hogy ők is tiszteletben tartják az enyémet! Amikor azonban már csak a fröcsögő gyűlölet a hisztéria és az agresszió jogosultságáról szól minden, akkor az olyan, folyamatosan visszajátszott képek, hogy hogyan lehet leköpni, nekimenni, belerúgni, megalázni, szétgyűrni, üvöltözni a legmocskosabb dolgokat, akkor ezek a médiumok már azt a felelősséget is magukra vállalják, hogy ők gerjesztik és generálják ezeket az indulatokat. És ez már megbocsáthatatlan bűn! Ebben az értelemben már nem mentség a politikai vagy gazdasági érdek sem! És ebbe bárki bedarálható.
Mindezek ellenére állítod, hogy ez egy gyönyörű ország, gyönyörűséges emberekkel.
A rosszal együtt is jó! Ez egy Haza! Ez a nyelv, ez a kultúra, ez a nagyon kevert és sokrétegű, sokféle elemből felépülő kultúra, ez maga a csoda!
Illusztráció
Van olyan a világban, hogy valami fekete vagy fehér?
Nem, és nem is hihet ebben egyetlen ember sem! Mi magunk sem vagyunk azok! Épp ebben a sokféleségünkben van az érték! Ez kapcsol minket egymáshoz. Annyiban optimista vagyok, hogy azt gondolom, hogy ezeket a figurákat, akik generálják és üzletággá teszik a gyűlöletkeltést, ezeket a saját teremtményeik fogják eltaposni! Mert ha a gyűlölet intézményesül, akkor a gyűlölet már nem racionális! Akkor már mindenki jogosult bármi áron ledarálni a másikat. Ezt meg kell, hogy értsék az emberek! Engem meg lehet uzsonnázni a magam kövérkés, puha, izomtalan testemmel, de végül egymást fogják nagy lakmározással felzabálni. Ennek mindig ez a vége! De mondjuk azt, hogy ez az én hülye vízióm! Szeretnék bízni benne, hogy nem jutunk el idáig! Talán csak addig jutunk el, hogy ezek az őrjöngések, ezek a maszkok és kapucnik mögé bújt gyűlölködők léteznek. Az internet arctalan mocskolódásaiban persze mindenkinek libidó élménye van, aki ebben nyomul. De azért nem így élünk! Úgy élünk, hogy én a szomszéd nénivel is szeretnék jóban lenni és azzal a másik szomszéddal is, akivel totál ellentétes a világképünk. Elfogadjuk egymás létezését és abban baromira egyetértünk, hogy egy ilyen történelmi helyzetben, mi egy sorsközösségben igenis egymásra vagyunk utalva.
Bakonyvári Gergely
Surányi András filmrendező
1952-ben született Budapesten.
1975 Színház és Filmművészeti Főiskola film- és televízió rendezői szak, mesterei: Máriássy Félix , Fábri Zoltán , Makk Károly, Szabó István , Gábor Pál , Simó Sándor
A filmrendezői diploma megszerzése után az ELTE pszichológiai és filozófiatörténeti posztgraduális képzésén vett részt.
1977-82 között a Balázs Béla Stúdió választott vezetőségének tagja
1994 óta tanít a Színház és Filmművészeti Főiskolán és az ELTE Szociológiai Intézetében
A Strassbourgi Parlament Media munkacsoportjának meghívott munkatársa, 1997 óta.
1981 óta rendezett a Rádió Színház produkcióiban, számos színházi rendezése is volt
Irodalmi és dokumentum műsorokban szerkesztő-rendező (Társalgó, Helyettem írták, Akusztikus pemzli, Magyarországról jövök, Kossuth-klub , 168 óra, stb.)
FILMEK:
Átélt történelem (magyar dokumentumf.) rendező
Az Őze (TV-film) rendező
Megyejáró (szín., magyar ism. sor., 2009) (TV-film) rendező
A Bang Jensen-ügy (szín., magyar dokumentumf., 2008) (TV-film) rendező, forgatókönyvíró
A forradalom szemtanúi: Király Béla (szín., magyar dokumentumf., 2008) (TV-film) rendező
A három nővér (magyar dokumentumf., 2008) producer
A 11. Élet (szín., magyar dokumentumf., 2007) dramaturg
Egy másik világ (szín., magyar dokumentumf., 2001) (TV-film) operatőr
Film...(szín., magyar filmdráma, 2000) rendező, forgatókönyvíró
A betűkkel nehéz... (szín., magyar dokumentumf., 1997) (TV-film) operatőr
Töredékek a térről (szín., magyar dokumentumf., 1996) rendező
Erózió (szín., magyar játékf., 1991) rendező, forgatókönyvíró
Fény-képek gyermekeinknek (magyar dokumentumf., 1988) (TV-műsor) rendező
Aranycsapat (szín., magyar dokumentumf., 1982) (TV-film) rendező, író
Mozart és Salier (szín., magyar játékf., 1979) (TV-műsor) rendező, forgatókönyvíró
Érettségi nélkül (magyar dok. sor., 1975) (TV-film) rendező
Ábel (ff., magyar rövid játékf., 1974) rendező, forgatókönyvíró
Roarsch (ff., magyar játékf.) színész
Sárga csikó (magyar tévéfilm sor.) (TV-film) rendező
