fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Szocioregény 12. Az ingyenesség bűvöletében

2011.03.08. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: sorozat regény folyóirat szocioregény uhorski k andrás

Uhorski K. András bestiáriuma - A ragadozók titkai - 12. rész

 

"Valgatha forradalmi megközelítése – amelyet bizonyítékon alapuló reklámozásnak nevezett el – olyannyira gyümölcsözőnek (bár szabadalmilag levédhetetlennek) bizonyult, hogy ma már az a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha két jó barát – mondjuk egy huszonéves diák és egy ötvenes családapa – egy időben keresi fel a maga gépéről ugyanazt a honlapot, nagy valószínűséggel nem ugyanazt a reklámcsíkot kapják."

 

Az esszék leleplezik az üzleti erőszak kifinomult újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit. ICA jószívvel ajánlja Uhorski K. András Bestiáriumát felelős magyar értelmiséginek, üzletasszonyoknak és (sajtó)szabadság harcosoknak.

 

Az ingyenességgel támasztható üzleti verseny bűvöletében Valgatha megvizsgálta a fapados légitársaságok piaci cselekvésében rejlő forradalmi potenciált – mi volna ebből átvihető a maga szakterületére? Tudvalevő, hogy ezek és a köztisztviselők utaztatására szakosodott nemzeti légitársaságok békésen élnek egymás mellett, kevéssé vagy egyáltalán nem versenyeznek egymással. (Az olcsóbb légi járatok inkább a buszos turizmusnak jelentenek kihívást.) Ismeretes az is, hogy az így utazók jegyáruk ellenértékeként nem kapnak enni, és pénzért lehet inni. Semmit nem kapnak tehát az általában rövid távú, kontinenseken belüli utakon (viszont vért vagy velőt sem vesznek le az utastól). A hagyományos légitársaságokhoz képest kicsit gyakrabban üzleti okból is törölnek járatot – ami aránytalan kényelmetlenséget okozhat. A fapados légitársaságok bevételei alapvetően a kiszolgált turisztikai szereplőktől származnak a generált forgalom arányában. Ez az üzleti logika felfedezhető másutt is: például a kedvezményezettek részvétele a közlekedésfejlesztésben elterjedt megoldás a városi közlekedésben is, villamosvonalakat például ma már leginkább bevásárlóközpontok bővítenek. Ismeretes, hogy a fapadosak akár teljesen ingyenesek is lehetnének, ha nem volnának a repülőtéri illetékek, és az üzemanyag-felárak. Mivel azonban az üzemanyagárak ezentúl minden jel szerint folyamatosan emelkedni fognak világszerte, Valgatha megértette, hogy az ebben az üzleti modellben rejlő „újgazdaságos” forradalmi potenciál sohasem tud majd kibontakozni – a fapadosok beidomulnak majd a piac egészébe anélkül, hogy előnyükre élesen megkülönböztethetőkké válhatnának. Mindazonáltal ez a vizsgálódás csak megerősítette stratégiai meggyőződésében, hogy amiképpen a munkanélküliség tanulmányozásában, vagy a munkanélküliek képzésében-gondozásában is sok pénz van, azonképpen jól lehet keresni az ingyenességgel is. Ehhez a nagy tétekben és globális piacon folyó játszmához persze üzletileg nem tudott hozzászólni, de tanácsadói praxisában jól gyümölcsöztette.

Volt azonban egy jópofa dobása, amely már rég behozta az árát. Még 1988-ban jó üzleti érzékkel megragadta az egyik nagy légitársaság ajánlatát, hogy félmillió dollár készpénz fejében korlátlanul és életfogytiglan ingyen utazhat a társaság első osztályán. Egyszer ugyanis, amikor nagyon rossz volt a negyedéves cash-flow-juk, márpedig a vezető menedzserek jutalmazása ettől a mutatótól is függ, a szorongatott helyzetben lévő vállalatvezetés könnyelmű ajánlatra szánta el magát: 40 érdeklődő gazdag légi utas számára megajánlottak egy nyitott végű, úgynevezett Airpass-kártyát. A méregdrága kártyából hogy, hogy nem, több magyar is részesült, a léha Valgatha sem tudott ellenállni a csábításnak. (Ha nem kapja meg az ajánlatot, amely a szándékoltan publikus „kapják” rovat láttán jóleső büszkeséggel töltötte el, vagy ha éppen házasember, bizonyára nem veszi, nem vehette volna meg).

Mindenesetre az elért magas hazai részvételi arány ebben a meghívásos akcióban bármely más statisztikánál jobban mutatja a magyar középvállalkozások életerejét! Az ingyen repüléssel megszerzett bonusmérföldek (Frequent Flier Miles – FFM) a bevált regula szerint hátrányos megkülönböztetés nélkül beválthatók hoteléjszakákra, tehát a tulajdonos még keresni is tudna vele – e fogyasztói jog optimalizálására ma már konzultáns cégek állnak a nagymenők rendelkezésére.

Az elmúlt negyedszázad alatt az FFM – mint a márkahűség jutalma – olyan pénzhelyettesítővé nőtte ki magát, amelynek összértéke egy adott pillanatban dollár százmilliárdokra rúg. Ha tehát a jogosultak egyszerre kívánnák beváltani, akkor az ugyanúgy lehetetlen volna, mint ahogyan a jegybankok rövid lejáratú adósságleveleit – a készpénzt – sem lehetne egyszerre piacra dobni. A mintegy 130 érintett légitársaság alaposan vissza is él ezzel a kötelezettségvállalással, gyakran leértékelik a cserearányokat, és manipulálják a beváltást. Valgatha különleges kártyája azonban olyan, mint az arany: nem inflálható.

Ráadásul erőt ad neki a gondolat, hogy „amíg ez a légitársaság a piacon van, addig mindig lesz neki hol ennie és aludnia”! Ezt a kitételt ő mindig tréfásan említi ugyan, de valójában jól rámutat arra az eredendő létbiztonság hiányra, amelyben minden kreatív értelmiségi és újra törekvő üzletember szenved, mert hiányzik a rutin az életükből és minden, a növekedési kényszerből fakadó új üzlet olyan kihívás a számukra, amelynek sikeres kimenetelében nem lehetnek bizonyosak. Az üzletemberek túlnyomó többsége, amikor szembenéz a normális üzleti kockázattal, napról napra azt teszi, amit tud; olyan kapcsolati körben mozog, amelyet jól ismer, és olyan készségeket működtet magában, amelyek már beváltak számára – néhányan azonban azon igyekeznek, hogy azt tehessék, amit akarnak… Ez a vékony réteg ennyiben része az alkotó értelmiségnek, rájuk egyetemlegesen jellemző, hogy a megújuló kreativitáskényszer szerénnyé, valósággal gátlásossá teszi őket.

Amikor tehát a célzott online reklámon és a kalózközvetítéseken törte a fejét, semmiféle alvilági motiváció nem mozgatta Valgathát, hanem a reklámozásban rejlő új üzleti modell lehetősége érdekelte: az online reklám által eltartható tartalomszolgáltatásban rejlő forradalmi lehetőségek kibontása. Szeme előtt az a vonzó üzleti cél lebegett, hogy mindenkinek az őt érdeklő hirdetést nyújthassa, és egy médium az őt néző embereknek mind másféle reklámot adjon, érdeklődési körüknek megfelelően.
Az üzleti tanácsadók a megbízásokat rendszerint pályázatokon nyerik el. Valgatha megközelítése kicsit más volt: ő esténként szívesen járt társaságba, és az ott felvetődött gondolatoknak szeretett üzletileg utánanézni. Már egyetemi éveiben is úgy vélekedett, hogy jó társaságba járhatni – az ismeretszerzésben és az elmeél köszörülésében felér az egyetemi évekkel. A legtöbb ember valahogy úgy van az értelmiségi társasági élettel, mint az erdővel. Átláthatatlannak látja, néhány járt ösvénnyel. Valgatha azonban arra törekedett, hogy ha nem is lehet mindenki barátja, azért legyen áttekintése arról, nagyjából milyen miliők léteznek a budapesti estéknek abban a szeletében, amelyet ő feltérképezőleg látogatott. Nos, évtizedes feltáró munkával arra a lehangoló következtetésre jutott, hogy minden magyar városban igen vékony és gyorsan áttekinthető ez a réteg, sajnos a budapesti sem lényegesen sűrűbb. Az erdélyi vékony, de élénk, a felvidéki magyar életből azonban, amely jobbára falun él, hiányzik az a városi honorácior réteg, amelyből a közélet és a vállalkozói szellem fakad.

pesti társaság

Nem tudott szabadulni a nyomasztó gondolattól, hogy a társadalomnak éppen ez az a kritikus metszete, amely a legtöbbet szenvedett az elmúlt évek tizedeléseitől. Kritikus ez a szelet, mert lényeges dolgok itt dőlnek el, üzleti és szakmai kapcsolatok itt szövődnek, a mértékadó közéleti véleményformálás itt történik. Minden városnak megvan ez a műszaki-társadalmi innovációt és kockázatvállalást melengető részhalmaza. Ha ez sérül, vagy éppen teljesen elfogy, akkor beáll az a jellegzetes állapot, amit össztársadalmi betlizésnek nevezhetünk: egy kezdeményező üzleti pionírra jut legalább két másik, aki azzal foglalatoskodik, hogy akár erőteljes eszközökkel is bebizonyítsa, miért lehetetlen a kezdeményezés. Bizony a magánkezdeményezésnek ma nehezebb dolga van, mint a tervgazdálkodás idején! Több érdekcsoport számit ügyfélnek, tartósan magasak a kamatok és a politikai osztály rendre innen veszi el a magáét. De tulajdonképpen jól van ez így, hadd lassuljon csak a gazdasági növekedés – mint ismeretes, úgysem fenntartható már ez a fogyasztási szint sem! Az elmúlt évek tizedeléséről pedig azért kell beszélnünk, mert háborús, nemzeti és más társadalmi konfliktusok esetén számszerűen mindig ez az innovációt hordozó középréteg a legsebezhetőbb. Aki kivándorol Magyarországról, rendszerint ilyen körökből vált mobilissá, az 1956-ban kivándorolt 200 000 például szinte kivétel nélkül társaságba járó ember volt. Ez jól látszik abból, ahogy a kilencvenes években visszaszivárgott kevés 56-ost nehézség nélkül szippantja vissza ez a megtartó társaság, amely pedig közben húsában teljesen kicserélődött. És akkor még nem beszéltünk az 1942–44-es veszteségről, mert hát nemigen van mit beszélni róla, csak a tátongó-derengő hiány látszik, amikor valaki az egészre akar rálátni időben is meg térben is, akárcsak Valgatha.

Egy ilyen beszélgetésben felkapott ötletnek járt utána, amikor a személyre szóló reklám módszertana után kezdett vizsgálódni. A beszélgetés a gyógyszerkutatás egy új irányáról szólt, arról, hogy míg a múltban minden diagnosztizált betegségre ugyanazt a gyógyszert írták fel, ugyanazt a kúrát állították be, addig ma már számos területen lehetőség van a már a gyártás során az egyénre alkalmazott gyógyszerezésre. Valgatha személyre akarta szabni az online reklámot is.

Az internetes reklámcsíkok, mint ismeretes, eredetileg szintén mindenkihez szóltak, boldog-boldogtalan láthatta a felszólítást, hogy ezt vegyen, azt egyen... Az online reklámozás azonban magában hordozza a lehetőséget, hogy a meglátogatott honlap minden látogatónak más és más reklámot adagoljon. Ehhez természetesen tudni kell valamit arról, ki a látogató. Mivel ezek az adatok nagyrészt rendelkezésre állnak, Valgatha kidolgozta az 121-nek (one-to-one) becézett, egy az egyhez szóló megoldást: az egy honlapcsaládon belül rögzített navigációs szokások alapján látogatói profilokat állított fel, és aszerint igyekezett a rendelkezésre álló megbízói kör nyújtotta lehetőségeken belül témába vágó hirdetéseket elindítani. Ha például egy látogatón látszott, hogy férfi, női dolgokról természetesen nem kommunikált neki. Ennél pontosabb információ is gyűjthető azonban az online reklám világában – gondoljunk csak a regisztrációs szokásokra!

Ez akkoriban újszerű megközelítés volt még, hiszen eddig a reklámiparban, ha céloztak, egyének helyett csupán rétegeket igyekeztek megszólítani. Az online világban pedig Valgatha meggyőződése és törekvései alapján már egyetlen visszatérő látogató számára is saját profilt érdemes építeni. Minél gyakoribb látogató valaki azon a stratégiai szövetségbe tömörült honlap együttesen, amelynek marketingkommunikációját rábízták, annál pontosabb profilt lehet megrajzolni róla. Valgatha például gyakran ellátogatott a Slashdot weblapjára, ahol internetes finomságokat vitatnak meg a látogatók. Legalább olyan gyakori vendég volt ott, mint ahányszor az elmúlt években a Magyar Rádióban felhangzik az újpesti Slezák László neve – szóval kis kihagyásokkal naponta.
Imádta és értékelte, hogy a lap felismeri őt, és műszaki érdeklődésének megfelelő reklámokat tölt be számára. Nem érdekelte, hogy kik kezelik az adatait, csak mosolygott az emberjogi aktivisták buzgalmán, akik akkora felhajtást csinálnak az üzleti adatkezelés nyilvánossága körül. Ha már, akkor inkább a közigazgatástól féltette a maga információs önrendelkezési jogát.

A módszertan birtokában a feladat számára most már logikusan abban állt, hogy pontos profilt tudjon létrehozni, hiszen ekkor lehet csak szó releváns, témába vágó reklámról. A keresőgépeknek nincs szükségük ilyen profilra, mert feltételezik, hogy ha a keresett szóval megegyező témájú reklámot adagolnak be, akkor képesek lesznek eltalálni azt a szövegösszefüggést, amelyben megsokszorozódhat a hirdetés hatékonysága.*
A látogatói profilok mai pontosságát egyelőre azzal a hasonlattal lehetne jellemezni, hogy ezek az – empírián alapuló – feltételezések körülbelül annyira találják el az illető valóságos pszichogramját vagy az őt mint vásárlót vezérlő pillanatnyi motivációkat, mintha egy háztartás áram-, gáz- és vízfogyasztásának ismeretéből kívánnók felrajzolni a család kulturális ízlését. A pontosabb profil létrehozása természetesen végtelen folyamat; minél többet lehet azonban tudni a vásárlójelölt fogyasztóról, az a célzás pontosításához, végső soron pedig a képernyőn éppen folyó tevékenységhez jól kapcsolódó reklám megközelítő eléréséhez vezet. Valgatha forradalmi megközelítése – amelyet bizonyítékon alapuló reklámozásnak nevezett el – olyannyira gyümölcsözőnek (bár szabadalmilag levédhetetlennek) bizonyult, hogy ma már az a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha két jó barát – mondjuk egy huszonéves diák és egy ötvenes családapa – egy időben keresi fel a maga gépéről ugyanazt a honlapot, nagy valószínűséggel nem ugyanazt a reklámcsíkot kapják.
Egy ponton azonban keserű vitát folytatott a honlapok tulajdonosaival, a megbízókkal. Valgatha annyira komolyan vette a dolgát, hogy azt mondta: amíg nem gyűlik össze elég adat egy látogatóról, addig egyáltalán ne adjunk neki reklámot. A megbízók pedig természetesen azon voltak, hogy ilyen esetben egy generikumot azért mutassanak be mindenkinek.

Az egyes embert megcélzó 121 reklámozás üzleti modelljéhez fűződő vonzalmának volt egy sajátos mellékterméke. Tudatosította, hogy az online világban – és némi késéssel szükségképpen a hús-vér világban is – egyetlen fogyasztó is számít, és egyetlen embernek is érdemes az egyre bővülő adatbázis-összevonási lehetőségeken alapuló adatbányászattal elkészíteni és folyamatosan frissítve karbantartani a profilját. Ami a gyűjtött adatokat illeti, itt a néven, telefonszámon és e-mail-címen kívül (ezek úgynevezett érzékeny személyes adatok, ilyet etikus marketingszakember nem gyűjt – ha mégis, az már nem a rámenősség, hanem a büntetőjog kategóriájába tartozik) minden – de minden – érdekes lehet, amit a számítógép böngészője egy beültetett programocska hatására gyűjteni tud. Ez a profil ugyanis döntés-előkészítésül szolgálhat ahhoz, hogy milyen reklámot érdemes az illetőnek mutatni. Az így kiválasztott reklám pedig eredményesebb lesz, mint a találomra benyomott – többen fognak rákattintani, többen fognak utána nézni, utána menni, utána telefonálni. Tehát amikor a helyigényes adattömeg tárolása már nem probléma, és a leszüretelt adattömegen alapuló egyéni profilok valós időben (egy-egy online látogatás alkalmával) is lehívhatók, és a megfelelő reklám kiválasztásához és célba juttatásához felhasználhatók, akkor egyetlen ember profiljának is kereskedelmi súlya lesz. Ezzel elméletileg elérkeztünk a tökéletes reklámhoz. E megszelídített reklám ugyanis már teljesen elveszíti a maga noszogató-felhívó jellegét, és pusztán szellemi segédeszköznek tekinthető szükségleteink jobb menedzselésében.

Adatszüretelés

A jó statisztikai érzékkel megáldott reklámszakember sokat kesergett azon, milyen durvák is egyelőre a rendelkezésére álló digitális akták modellezési lehetőségei. Igen, digitális aktáink vannak: amiképpen illetékes szervek minden (arra érdemes) állampolgárról aktát vezetnek, úgy a nagy kereskedőházak is aktát vezetnek minden vásárlóról. Ez aztán a virtuális személyiségekből álló árnyékvilág! A profilképzés gyakorlata nagyon jól megvilágítható az Amazon online könyváruház gyakorlatának példáján. Tudvalevő, hogy ma már a könyvkereskedelem nagyobb része online zajlik. Ha az ember vásárol egy könyvet, azonnal hirdetésben látja, milyen könyvet vásároltak (még) azok, akik szintén a mi szerzőnket vették meg. Az Amazon statisztikusai számára tehát a mi ízlésünk nem egyedi ízlés, hanem egy létező ízlésprofil megvalósulása csupán.

Amikor Valgatha megtervezi például, hogy milyen kategóriákat figyeljen a fogyasztók böngészője – az európainál szigorúbb amerikai felügyelet hozzájárulását adta a kiszerződés (opt-out) igénybevételére, tehát alapértelmezésként minden számítógépen rajta van ez a programocska – akkor alig negyedszáz besorolási kategória nyilvántartására nyílik lehetősége a sport iránti érdeklődéstől az autókon át egészen a műszaki cikkekig. Azt már, hogy az illető programocska vajon férfi vagy nő böngészését figyeli, Valgatha csak megbecsülni tudja a böngészési minta alapján, rá nem kérdezhet. Márpedig erre a becslési eredményre, akárcsak az etnikai hovatartozásra és más érzékeny személyes adatra, amelyet közvetlenül nem lehet lekérdezni, igen nagy szükség van, hiszen nélkülük szóba sem jöhet, hogy reklámszolgáltatásával eltalálja és kiszolgálja a fogyasztót éppen foglalkoztató aktuális vásárlási igényt. A becslési hibákat a mester a toleranciaintervallum alatt tudta ugyan tartani, néha azonban mégis menyasszonynak tekintette a program azt a házasság előtt álló férfit, aki lényegesen sok virágboltot keresett fel az interneten.

Mindebből a szórakoztatóan bimbózó gyakorlatból Valgatha azt a következtetést is levonta, hogy ő a jövőben csak élő szerzőket olvas. A már meghalt, vagy már lezárult életművel rendelkező szerzőket szemtelenül önhitt módon mellőzni kezdte. Úgy gondolkodott, hogy egy dolog az az információ, amit ő megkaphat egy könyvből, és másik dolog az a szavazat, amelyet lead azzal, hogy adott szerzőt, könyvet, könyváruházat, újságot, folyóiratot, médiát választ. Márpedig (forint)szavazatot csak élő szerző, illetve élő szerző kiadója tud hasznosítani. A már lezárult életművek interpretálását – egyébként az emberek túlnyomó többségének mindennap követett kétes gyakorlatával összhangban – Valgatha ezzel szakemberekre bízta. * *

Tájékozódását, sőt művelődését ezzel – az eredeti forráshoz visszanyúlás mellőzésével –kitette ugyan a hermeneutika (lásd Glosszárium) esetlegességeinek, de ezt elfogadható árnak tekintette azért cserébe, hogy lényének citoyen része számára a közvetlen demokrácia, annak egy nagyon aktívan megélhető és jövőbe mutató válfaja kézzelfogható valóság lett.

Folytatás keddenként!


 

* Nem szólva arról, hogy a gyorsan táguló virtuális világegyetem nagyobb része, a vállalati intranetek, a kapcsolat nélküli honlapok és énblogok milliója, az adatbázisba rendezett, védett állományok eleve láthatatlanok a keresőgépek számára.
 

** A tematikai környezetet ugyan eltalálhatják így, de azon a korlátozottságon a keresőgépek sem léphetnek túl, hogy a reklámalany éppen nem vásárolni akar, hanem informálódni. Az ilyen adword reklámozás nagy lépés tehát előre, de még nem a végállomás a tökéletes reklám felé.


 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr152711124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása