fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Szocioregény II. Fanni várományai. Népiség

2011.06.07. 12:24 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: sorozat folyóirat szocioregény uhorski k andrás

"Azzal, hogy Fanni ilyen pontosan megfogalmazta a maga számára, technikailag mi kell neki, mi több, ezt kommunikálta is, tehát igénnyé rögzült benne anélkül, hogy érzelmileg is ilyen részletező pontosságra törekedett volna, az asszony nagy lépést tett afelé, hogy kevéssé odaadó, tetterős nő legyen. Ennek valahogyan (az alávetett nőiségnek arról a szintjéről, ahonnan ő jött) szükségét érezte: egyrészt a mai világot és a boldogulás lehetőségeit egyértelműen ilyennek látta, így ítélte meg; másrészt pedig – és ez talán a fontosabb – ezt leste el a mai huszonéves lányoktól." 

 

ICA ajánlja Uhorski K. András Bestiáriumát felelős magyar értelmiséginek, üzletasszonyoknak és (sajtó)szabadság harcosoknak. Az esszék leleplezik az politikai erőszak titkos újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik a férfitörténelem parazitáit, és a végtelen közvagyon ragadozóit. A megélhetésként űzött fegyveres erőszak – és a mögötte meghúzódó megfontolások - itt közelről mutatkoznak meg. Összeurópai vonatkozású politikai eszmefuttatás sok magyar felhanggal a bevándorlásról, a kialakulófélben lévő euroiszlámról és a társadalmi integrációról.

 

Népiség

 
Már régóta volt egy Tuskolány nevű nyaralója Kapolcson, ezen a hétvégén is e tusculanumba húzódott vissza, mint mindig, ha munkája pár nap szünetet engedélyezett neki. Képviselője a Belügyminisztérium Római parti üdülőjét preferálta, ha kánikulai hétvége elé néztek, és alkalomadtán neki is követnie kellett oda munkaadóját, hogy szombat délután és vasárnap délelőtt is dolgozzanak. Fanni nem kívánkozott odajárni, valahogy nem tudott szabadulni a ködös érzéstől, hogy körülötte a fűben, a csónakházban és a medencék partján mindenütt fáradt kopók pihennek.
 
 
A mély gondolatokra is képes Fanni Tuskolányban
 
A Balaton-felvidék az más volt. Kapolcs helytörténetéből is ki tudott hámozni valamit, ami nem riasztotta, hanem neki szólt sajátlagosan, az ő napi feladataihoz szolgálhatott biztatást nyújtó háttérül. Azt szokta mondani, hogy aki a Balaton-felvidéken ebben a faluban jár, annak szükségképpen Szent Lászlónak a Temes melletti győzelmére kell emlékeznie. Annál is inkább, mert e győzelem emléke kivételesen nem egy nagy sírhalom, ahova a legyőzött ellenséget temették, hanem egy nagy, velünk élő nép, az egykor mandulaszemű kunoké, akik egykor fegyverrel rontottak ugyan be ide, de László legyőzte őket, s maradékaikból édestestvéreket szerzett a nemzetnek. Először Kapolcs vezérlete alatt törtek be a kunok Erdély, másodszor a Duna felől; László mindkétszer személyesen csatázott velük. 1091-ben végleg visszaverte őket, majd vezérüket is megölték. A kor szokása szerint a legyőzöttek néhány élve maradt harcosát a Káli-medencébe telepítették, akik vezérükről nevezhették el a települést. Később az előrenyomuló tatárok elől az országba bekéredzkedő többi kunt és a jászokat már összefüggő tömbökben a magyar nyelvterület központi részén telepítették le. Biztosítva hagyományos életkereteiket és szokásrendjüket, minek fejében tíz kun főember különös nomád ceremónia keretében, népük szokása szerint tette le az esküt, hogy a magyarok földjét a király híveiként a tatárokkal és más népekkel szemben megvédik. A kunok és a közéjük ékelt, szintén keletről érkező jászok azonban – lévén hagyományaikban és szokásaikban a magyarokhoz nagyon hasonlók – a 18. századig autonóm berendezkedésük, a területi alapokra épített önkormányzat dacára is fokozatosan beolvadtak. 
 
Fannit ebből a történetből az ragadta meg, ahogyan nemzetalkotó eleink megengedték a letelepítetteknek hagyományos életkereteik megőrzését és – mi több – a legyőzött vezér kultuszát. Ha ezt megengedték, minden bizonnyal sok más kis szabadságot is adományoztak nekik, amit a történelem már nem jegyzett fel.
 
Budapestre visszafelé araszolgatva azon spekulált, hogy ők, palesztinok a világ egyetlen eltartott népe. Hosszú évtizedek óta segélyszervezetek és manipulátor-heccelők adományait húzzák, és cserében főfoglalkozásszerűen ellenállnak. Sérelmi politizálásuk tetőzéseképpen immár évtizedek óta hiszterizáltan és üzemszerűen ölnek is. Hiszterizáltan, mert nem tesznek különbséget a számukra minden további politizálás nélkül elérhető és a csak vérrel elérhető (irredenta) célkitűzések között; üzemszerűen pedig azért, mert ebből élnek, mint a régi hivatásos forradalmárok: főfoglalkozásszerűen és célzás nélkül rombolnak, amit érnek. Ez a megélhetési ellenálló tevékenységük – a vendégmunkások hazautalásaival együtt – szerény, de fenntartható növekedési pályára* állította őket, immár több mint ötven éve. Üzemszerűen, pénzért nyújtott erőszakról van itt szó, amelyhez újabban társul az egyelőre feltartóztathatatlanul terjedő fanatikus erőszak. A palesztin pártrendszer e két tipusú erőszakszervezetből áll. Valójában persze sok utcai erőszakszervezet létezik, közös jellemzőjük, hogy valamennyiüknek saját külpolitikája is van - jelenleg a két legnagyobbat tartja számon közülük a világ. Vagy váltógazdaság lesz belőlük vagy jobb esetben valami lebegtetett kompromisszum a pragmatikus fanatizmus talaján. A vendégmunkások által hazautalt pénz, meg a katonáknak való segélyből fizetett zsold nem csatol vissza a hazai gazdaságba, nem lehet megtakarítani és tőkét felhalmozni belőle, csak az importnak ad tápot. Mégis, erről a stabil pályáról letérniük sok harcos és családja számára mégis a tisztes megélhetés feladását jelentené. Innen a mindenféle rendű és rangú fegyveresek intranzigenciája, a békés életre való képtelenségük, amelyet nem tud mérsékelni a családok többi részének józansága. A mindig filcöltönybe öltöztetett egykori vezér személyébe merevült katonai ellenállás nem más számukra, mint a munkahelyteremtés politikája és a középosztálybeli megkapaszkodás esélye az erőltetett túlnépesedés feltételei között. 
 
 
 
Mokány férfi
 
Szerette az arab férfiak gyakran rátarti képét, olívaszínű homlokát és égő tekintetét, amelyet az arcszínnél sokkal sötétebb haj vagy akár bajusz keretezvén, az összhang mindig kontrasztosan valósult meg. Ez a kontraszt Európában sem volt nagyobb, hiszen a világosabb hajátlagot haloványabb bőrrel kell összevetni, ha egy arcot egészében akarunk meglátni, megjegyezni. Fanni észrevette, hogy Ázsiában és Fekete-Afrikában hiányzik a fizimiskák e kontrasztossága, ott az arcok érdekessége inkább a vonásokon alapul. Bensőséges, jó érzés volt számára a sudár, farmernadrágos, tornacipős arab fiatalemberek tömegének látványa. Büszke járásuk, szemet gyönyörködtetően laza mozgáskombinációik talán nem érik el a fekete emberek legendás mozdulatkultúráját, de jó volt arab nőként másoknál odaadóbban, mondhatni delejezetten csodálhatnia ezt a látványt. A délmediterrán nők korpulenciája a mértékadó szépségfogalom ősiségéről tanúskodott számára, ő maga azonban már nem ezt az ideált követte. Az ő haloványabb bőre tiszteletre méltóan elegánsnak számított népiesen füstös képű övéi között, akik gyakran megnézték, és berbernek vagy éppen egyiptomi kopt származásúnak vélték. 
Fanni ismerte a férfipillantás lelki mechanizmusát. Ha metrón érte el őt, akkor a férfi bármely kezdeményezése hamvába holt. Hiszen ott a túlzsúfoltság és túlközelség miatt minden nő lesütött szemmel vagy könyvbe temetkezve utazik, mintha Keleten szocializálódott volna. Ha nagy néha, még egyedülállóként az effajta férfipillantásokból mégis akció kerekedett, többé-kevésbé a következő menetrend szerint zajlott – már amennyiben az effajta eseményeket az asszony egyáltalán irányíthatta. Első alkalommal sohasem engedte még hazakísérni sem magát, a csókot is csak sokkal később engedélyezte, a továbbiakkal is lányos módon megváratta udvarlóit. Az első vacsorameghívás elfogadása ugyanakkor a teljes odaadással volt egyenértékű számára. 
 
Az előjátékot lúdbőrzésnek nevezte. Nemi emlékezetébe mélyen beleivódott, ahogyan egyszer az ablak mellett állva a szeretett férfi oldalról egyszer hozzálépett, és a derekához nyúlt – azt a hullámban érkező áramlatot még ma is zsigereiben érzi. Minden asszonynak fontos az előjáték, de Fanni számára ez összetett igénykomplexum volt, az iránta érzett férfigyengédség kifejezésének igénye. A partnerére kirótt „feladat” – sugallatok formájában így vagy úgy ezt kommunikálni tudta – abban állott, hogy a cirógatás és csiklandozás közti intenzitással, körömheggyel és ujjbeggyel, tempós kitartással simogatni kellett őt. A lassan szánkázó ujjhegy nyomán Fanni egyhamar meglúdbőrzött; magyarán bőre testtájéktól függetlenül bizseregve elélvezett (latinul piloerekciót élt át). Intenzitásában ez az élvezet nem nagyobb annál, mintha jó ütemben megvakarták volna valahol, ahol viszket. De ez a máskor csak pillanatfelvételnyi súlyú érzés sorozatban már kitesz egy sodró erejű hullámot. Ez az ujjszánkázással bármely bőrfelületén előhívható, néhány másodperc alatt lefutó női érzéshullám szigorúan lokális marad számára, tehát ennyiben orgazmusnak voltaképpen nem nevezhető. A hasonlat annyiban azért megállja helyét, hogy minden egyes jóleső borzongással kísért érintés voltaképpen átszalad szőrtüszőin, majd mint a megpendített húr, időben „lecseng”. Ugyanezt tudja érezni a fején is, vagy ha a hajába túrnak, vagy bizonyos szerencsés váratlan érintésekre is. Meridiánjain keresztül ilyenkor egész testében visszahangzik a borzongás le egészen a petefészkéig. 
 
 
 
 Lúdbőr
 
A sok négyzetméter irhának, amely befedte a testét, minden négyzetcentimétere ilyen ügyesen kiaknázható élvezeti forrás volt számára – feltéve, hogy rokon bőr érinti. Ha nem szerette az embert, aki megérinti, bőre sem vágyakozott, inkább viszketeggé vált a rajta végzett kapirgálás nyomán. Partnere számára az ő szerelmi boldogsága ennyiben jótékonyan tapinthatóvá, visszajelzetté vált: a testi kommunikációjában gyakran sötétben tapogatózó férfinem megkönnyebbülten hálás az ilyesmiért, és a tíz ujját egy lúdtoll érintésének könnyűségére alakítván, dédelgetve dolgozik, mint holmi egyiptomi rabszolga. A nő bőre tulajdonképpen nem kifejezetten erogén zóna, ez a lúdbőrzés számára nem egyszerűen bevezetése és előszobája volt valami későbbinek. Az így benne gerjesztett érzés nem várt más, hátralévő betetőzésre! A gyöngédség effajta kéjrintéseitől Fanni egyre inkább jólesően elgyöngült, semmint fokozatosan felizgult volna. Az, hogy ez a boldogságosan hosszadalmas „ezer hangya” játék mégis előjátéknak számított nála, s nem egy önmagáért való kimerítőleges szexprojektnek, a férfiigények figyelembevétele mellett inkább csak azért volt, mert a szeretett ember közelsége, a testek dörzsölődése és a bőrön túlmenőleg a forró férfihús sürgetőleges jelenvalósága végül is készenléti állapotba hozta őt is. 
 
Fontos választási paraméter volt tehát számára a férfibőr állaga. A népéből származó férfiak mind olajos tapintású irhával rendelkeznek, ezt ő is jobban szerette a száraz bőrnél. A bőr minősége ennyiben – isten bocsássa meg neki – faji kategória lett számára. Feltételezése szerint az ő bőre az átlagnál vastagabb, innen az a jóleső érzése minden olyan érintéskor is, amelyet mások már túl intenzívnek, már-már csiklandásnak érzékelnek. Bizony, Fanni gyakorlatilag megcsiklandozhatatlan volt: nyugodt alaphabitusához feszültségmentes bőrtenzió és rendszeres nyújtással karbantartott laza izomzat járult – szerinte ez teszi a női bőr orgazmusképességének lényegét. Praktikus házi mitológiájában a csiklandósság és viszketegség ennyiben a frigiditásnak felelt meg, az ő saját bőrtenziója által lehetővé tett teljesen egyedi szervérzések pedig a szerelemre képes érzékenységet jelentették. Technikailag tehát az juttatta el a lúdbőrzésben manifesztálódó, lassan lecsengő, a bőrön kiváltható lokális elélvezéshez, ha nem simogatták, nem is pusztán cirógatták, hanem körömheggyel társított ujjbeggyel lassan végigszánkázták, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre átfésülték a borzongató jóérzéstől egyre inkább megnyíló testét. Nagyon kevés ember találta el azt a begysúlyt és azt a tempót, amelyre éhezett; amelytől azt érezte, hogy végre úgy szeretik, ahogy neki jó, hogy egyes-egyedül neki – az ő bőrének – szól a becézgetés. Volt ugyanakkor férfi, aki nemcsak ráérzett e tényezőkre, de még megfejelni is képes volt őket egy további dimenzióval, az ujjak vibráló képességében rejlő ütemváltásokkal – ez valóságos érzelmi függésbe hozta szegény asszonyt. Próbálta ő nemegyszer nőtől is megkapni ezt az előjátékot, végtére is azok csak tudják, mit kíván egy asszony teste. De az előjátékot követően Fanni nem ismert tréfát, s ha közel került lelkéhez egy más lény, meg akarta kapni tőle a magáét mindenütt – így nőkkel nem boldogult. Amikor meg egyedül próbálta, akkor meg a befejezés volt könnyebben előidézhető, míg a lúdbőrzést nem tudta magának megszerezni, mert – mint vélekedett – az önmaga teljességgel programozható simogatásakor elmarad a bizonytalanságérzésből adódó halmozódó izgalmas feszültség.
 
Azzal, hogy Fanni ilyen pontosan megfogalmazta a maga számára, technikailag mi kell neki, mi több, ezt kommunikálta is, tehát igénnyé rögzült benne anélkül, hogy érzelmileg is ilyen részletező pontosságra törekedett volna, az asszony nagy lépést tett afelé, hogy kevéssé odaadó, tetterős nő legyen. Ennek valahogyan (az alávetett nőiségnek arról a szintjéről, ahonnan ő jött) szükségét érezte: egyrészt a mai világot és a boldogulás lehetőségeit egyértelműen ilyennek látta, így ítélte meg; másrészt pedig – és ez talán a fontosabb – ezt leste el a mai huszonéves lányoktól. 
 
Tehát a mai fiatalokkal együtt nagy lépést tett afelé, hogy a szeretett férfi és a kívánt férfi fogalmát és gyakorlatát megkülönböztesse, anélkül azonban, hogy átlépte volna saját árnyékát, és külön tudta volna választani a kettőt. A különválasztás azt jelentette volna, hogy érzelmi kötődés alapján is, mondjuk egy éjszaka erejéig, párt választott volna. Az egyéjszakás kalandot, kellő lelki önelőkészítés után elvileg nem utasította ugyan el, és a férfiakról, mint méretes tárgyakról hölgytársaságban sokszor és kimerítőlegesen tudott pletykálkodni, fogalmilag tehát már nagyon előkészített volt nála a gyakorlati (és sokak számára sorsdöntő) különválasztás is. Ezt a bizonyos harmadik lépést azonban óvakodott megtenni, és ezzel megőrizte – minden keménykedő látszat ellenére* – meleg bensőségességét, nőiességét. Az ő szexualitása számára továbbra is az egyesülésben elérhető szeretet-apoteózis maradt az irányadó, s ez megkímélte őt a párválasztásban esetleg felmerülő önazonossági zavaroktól.
 
 Méretes
 
 
 Folyt. köv. 

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr82964211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása