fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Szocioregény II. Kézműves kéjnők. Motivációk 1.

2011.08.16. 07:00 | icentrifuga | 4 komment

Címkék: folyóirat centrifuga szocioregény uhorski k andrás

Motivációk
 

"Amúgy pedig ma már szerencsére nincs szükségem arra, hogy akármilyen kompromisszumot kössek. Megélek ebből a visszafogott szolgáltatásból is, igaz, így elsősorban fogyni vágyó hölgyekre korlátozódik a vendégköröm. Azt azért hadd meséljem el, milyen illékony is az, amit te erkölcsi határnak tartasz! Ismerek egy külsőleg szerény adottságokkal rendelkező, de irodalmi műveltségében annál értékesebb fordító-tolmács asszonyt, felnőtt gyermekek anyját, aki az egyik fővárosi minisztériumban dolgozik. Őt évek óta érdekli a természetgyógyászat, és több tanfolyamon együtt vettünk részt, innen az ismeretség. Ez a kékharisnya talpmasszázzsal kezdte, majd elvállalt terápiás testmasszázst is, ma pedig már „full service-t” nyújt azoknak a vendégeknek, akik kisebb-nagyobb panaszaik kezeltetésére járnak hozzá, s az egyórás lávaköves szeánszok során megkívánják bájait is."

 

Uhorski K. András  harmadik esszé-sorozata a városi szexipar bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. A bemutatott szereplők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik az ordas realitás, a szegénység rémképe, amit kemény elszánással és lelkierővel viselnek. ICA jószívvel ajánlja az író-kutató Bestiáriumát felelős magyar értelmiségnek, üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak.  Az esszék leleplezik az üzleti erőszak újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit.

A kiszállás mozzanata igen jellemző ebben a szakmában. Aki prostitúcióba süllyed, annak – mint a kockázati tőkéseknek és az amerikai hadseregnek egyaránt – exit stratégiája van, amelynek megvalósításán dolgozik, amikor dolgozik. A valdens Riviéra (a Genfi-tó egy partszakasza) luxuskéjnői között például a legkedveltebb megoldás az, hogy az utolsó kliens által nyújtott nagyobb összegből művészeti galériát nyitnak, és műkereskedelemre adják a fejüket – erre a bevett mintára Edouard Stein bankár nagy sajtófigyelmet keltett meggyilkolása kapcsán vetült némi fény a közelmúltban. Sok jel mutat arra, hogy az „utolsó” fogalmának, akárcsak az „elsőnek”, van tehát bizonyos tartalmas antropológiai sajátossága a nemi életben.* 

 

 
Egy másik megoldás a fokozatos kiszállásra, amikor a felépített praxisra támaszkodva a masszőz, aki egy ideig válogatás nélkül fogadott el vendégeket, elvszerű határszabással kezd élni. Ez jól látszik például Piszkey Lilla tevékenységén, aki – a helyzetet pontosan leíró üzlettudományi megfogalmazással élve – etikai masszőz vidéken, a Duna jobb partján, egy természetgyógyászattal és kozmetikával foglalkozó nyilvános szakintézményben. 
 
– Te is családfenntartó vagy, ugye, Lillácska?
– Gyakorlatilag igen, a férfi, akivel együtt élek, sokat van a munka nélkül. A kisfiam apja pedig lelépett, nyilván ő is fizetésképtelen.
– Hogyan kerültél a természetgyógyászat szakmába? Azon belül is a manuálterápiába? És hogyan hozod összhangba az érintéssel gyógyítás magasztos filozófiáját a babirkálásod napi gyakorlatával? Egyszer említetted, hogy közgazdasági szakközepet végeztél. 
 
– Igen, rövid időre el is helyezkedtem, mint könyvelő. De életem egyfelől akkor hamar válságba jutott, másfelől pedig mindig is arra vágyakoztam, hogy embereknek nyújtsak szolgáltatást, ezt sokkal élőbb dolognak találom, mint számsorokkal foglalkozni. Kifejezetten szórakoztat, hogy annyi emberrel találkozom, és ilyen speciális, őszinteségre és kedélyes kommunikációra ösztönző körülmények között. Ez az én egyetemem, mert többféle emberrel hoz így össze a sors, mint amennyit egy baráti társaságban találhatnék. A tanfolyamokon pedig, amelyeket elvégeztem, a masszázstechnikák ismertetése mellett mindig szó esett filozófiákról és távoli kultúrákról is, amelyeket az érintés tükrözni és közvetíteni képes. Ezzel még inkább kinyílt a világ számomra. 
 
– És hogy van ez nálad, miért nem nyújtasz legalább egy „kézi levezetést”, ha a babusgatásodtól-gyömöszkölésedtől felindul a kliens? – Lilla válaszai, mint afféle töredelmek szakadnak ki és törnek fel belőle, meglátszik, hogy érzelmi töltete van itt minden szónak.
 
– Gyömöszkölés, matatás, babirkálás? Olyan vagy, mint az édesanyám, ő használ ilyen szavakat a munkámra. Először is, én az egész testet munkatárgynak tekintem, és testrészeket külön, a maguk egyediségében nem is látok. A visszatérően elém kerülő testi hibákra esetleg emlékezhetek külön is, de úgysem teszem szóvá őket. Ezt a helyes holisztikus hozzáállást abban az amúgy igen rosszemlékű masszázsszalonban sajátítottam el, ahova egy kora felnőttkori mélypontomról kitörve és munkát keresve új pályám kezdetén életrajzzal kezemben felvételre jelentkeztem. A papírlapot át sem olvasták, de próbamasszázs keretében a főnökasszonyon kellett dolgoznom, aki közben faggatott, majd fölvett és azonnal a mélyvízbe dobott. Egy nehezen véget érő hónapon keresztül robotoltam ott és úgy, ahol és ahogyan elvárták tőlem eszelős ügyfélforgalom mellett. Kisvártatva szinte a fejemet sem emeltem már fel, olyan gépiesen dolgoztam, műszakról műszakra araszolva egy lépegető excavátor érzéketlenségével gyúrtam az elém kerülő testeket, amelyek egyre inkább arctalan hengerekké változtak. Munkámban testrészről testrészre botorkáltam, testrést sem megtagadván vendégeimtől. A megmunkálandó torzók és tagok mintha szerelőszalagon vonultak volna el előttem lassú egyenletességgel. Az első este nem is ólmos kimerültség vett erőt rajtam, hanem egyszerűen csak reszkettem az izgalommal elegy fáradtságtól, mint a nyárfalevél. Amikor pedig végül mégis felemeltem a fejemet, akkor megráztam magamat, egyben búcsút is intettem ennek a taposómalomnak és saját praxist kezdtem kialakítani, immár vidéken. Amúgy pedig ma már szerencsére nincs szükségem arra, hogy akármilyen kompromisszumot kössek. Megélek ebből a visszafogott szolgáltatásból is, igaz, így elsősorban fogyni vágyó hölgyekre korlátozódik a vendégköröm.
 
Azt azért hadd meséljem el, milyen illékony is az, amit te erkölcsi határnak tartasz! Ismerek egy külsőleg szerény adottságokkal rendelkező, de irodalmi műveltségében annál értékesebb fordító-tolmács asszonyt, felnőtt gyermekek anyját, aki az egyik fővárosi minisztériumban dolgozik. Őt évek óta érdekli a természetgyógyászat, és több tanfolyamon együtt vettünk részt, innen az ismeretség. Ez a kékharisnya talpmasszázzsal kezdte, majd elvállalt terápiás testmasszázst is, ma pedig már „full service-t” nyújt azoknak a vendégeknek, akik kisebb-nagyobb panaszaik kezeltetésére járnak hozzá, s az egyórás lávaköves szeánszok során megkívánják bájait is.
 
– És hogyan kommunikálod az etikai korlátozást úgy, hogy ne utólag érje csalódás férfi vendégeidet, akik nálad nélkülözni kényszerülnek a masszázzsal olyan jól összeférő kéjelemeket? Gondolom Hozzád is leggyakrabban ugyanazok a férfiak járnak, mint máshová: nem agyonképzett, de feltörekvő, trendtudatos szinglik.
 
– Ó, a korlátok meglétének sok apró jelét lehet adni, anélkül is, hogy megfogalmaznánk őket! Ruhába gombolkozva, sőt fehér köpenyben dolgozom, még egy átlátszó blúzt sem vennék föl - ez alapvetően megkülönböztet engem kihívóbb pályatársaimtól. Azután a stúdióm fala, mint láthatod, ki van rakva tiszteletet parancsoló diplomáimmal, elismeréseimmel, sőt még egy lomi-lomi kongresszusrészvételem fényképével is. Ott van azután legfontosabb üzenetként az ár kérdése. Ha 5000 Ft alatt maradunk, a hozzáértő már tudhatja, hogy itt nem kaphat semmi olyasmit. Persze mindig akadnak, akiknek még az ár sem ad egyértelmű jelzést, mert sokan a humánszolgáltatásban is az olcsóbbat keresik, pedig a minőség itt talán fontosabb, mint a késztermékek esetében. 
 
– Minőségen értsük a helyszínt, a megközelíthetőséget, a diszkréció fokát? A textilcserét?
– Meg a ropogósságomat, kedvességemet is – mondja kacéran!
– Éhes disznó mindig makkjáról álmodozik. Mit csinálsz, Lili, ha mégis felszólítanak valami huncutságra? Mit csinálsz, ha a nemet mondásodat férfi módra „talánnak” értelmezik. 
– Mindvégig megmaradok a kedveskedő metakommunikáció mellett, bizonyos szavakat pedig meg sem hallok. A szavaknál erőteljesebb noszogatástól egy kicsit tartok, de úgy veszem észre, az sohasem átmenet nélkül jelentkezik, így hát igyekszem elejét venni minden bizalmaskodó eszkalációnak. De a lényeg az, hogy olyan masszázst nyújtok, amelynek gyógyértéke van:  lágyrész-technikával, aktív és passzív mobilizációval, izometriás technikával, blokkoldással igyekszem javulást előidézni. 
 
 Piszkey pokoljárása
 
Ha e nem szó szerint, hanem inkább csak stilizáltan visszaadott beszélgetés nyomán most azt kívánjuk megítélni, hogy egy mai városi szexmunkás mennyire van abban a helyzetben, hogy ha megengedheti magának, határokat szabjon meg, tehát mennyire tekinthető emancipáltnak, akkor a foglalkoztatottság hátterének vizsgálata mellett a másik elengedhetetlen mozzanat az ezzel a munkával járó pszichikai traumák, lelki sérülések feltárása. Az elsőt illetően a közgazdasági eszköztár mindent képes megmutatni: míg a klasszikus prostitúció inkább alkalmi munkaként sorolható be, addig a masszőrlányok, köztük a szexmasszázst nyújtók is, önfoglalkoztató vállalkozóknak tekinthetők, akiknek már beruházásuk és megelőlegezett forgótőkéjük, sőt egészségbiztosításuk is van. Nyugdíjvárományuk vagy megterhelhető tulajdonuk azonban már nincs, de ez egyáltalán nem különbözteti meg őket a még nem beérkezett fiatal vállalkozók mai főáramától. Ha már gyermeket nevelnek, az egyik rettegett forgatókönyv számukra a gondozásba süllyedés, ami leggyakrabban családgondozó (reálisan inkább csak egy szociális asszisztens) kijelölését jelenti, ritkábban a családok átmeneti otthonába kerülést. Lilla megjárta ez utóbbi poklot, de szerencséjére az otthont működtető szervezet észrevette a benne lobogó tüzet és motivációt, egyhamar kiemelte a többi, javarészt bántalmazott nők közül és áttette őt egy ún. kiléptető lakásba. Ő pedig ekkor megragadta az első eléje kerülő lehetőséget, pályát módosított és bekerült a masszázs szcéna egyelőre legkiszolgáltatottabb legalsó lépcsőfokára, ahol aztán hamar összeszedett annyit, hogy saját lábra állhatott. 
 
 
Kiléptető lakás
 
A másik felvetés a munkaköri ártalmakról már ingoványosabb területre visz: a megválaszolandó kérdés itt az, vajon vállalható lelki károsodással jár-e ez a feladatkör? Tudvalevő, hogy a prostituált számára a strici jelenléte a megzavart saját nemi élet jele. A megválaszolandó kérdés itt az, hogy a strici hiányából egyben a kiegyensúlyozottabb nemi élet meglétére is következtethetünk-e egyben? 
 
Valgatha közgazdászként kutatása során a maga ormótlan fogalmi eszközeivel csak jelezni tudta, hogy ez egy beláthatatlanul nagy lelki terület, amelyet igazából csak egy olyan pszichoanalitikus terapeuta tudna explorálni, aki évek óta ilyen pácienseket kezel. A dolog iróniája, hogy ha egy szakmai ártalmaktól szenvedő szexmunkás analitikus kezelésre (ahogy ők mondják: lelki masszázsra) vállalkozik, az már a létbiztonság és a polgári tájékozódás biztos jele. Márpedig ezek a feltörekvő manuálterapeuták, akik objektíve ugyan elfogadható, bár szegényes viszonyok között élnek, szubjektíve mindig úgy élik meg helyzetüket, mint amely a piac bármely rezdülésére összeomolhat. Létbiztonságuk tehát nincs, ezért efféle, árban húsba vágó, időben pedig elhúzódó és mindemellett gondolatilag igen rafinált személyi szolgáltatásokat egyáltalán nem vesznek igénybe. Annál is kevésbé, mert nincsen pszichológus, aki megállná, hogy ne a számára könnyebbik végénél ragadja meg a dolgot, és az elé tárt vagy feltárulkozó tünetek megoldását ne a „fütyiszakértésből” való kitörésben javasolná. 
 
Ám még ha az analitikusok megállnák is, a saját nemi életre irányuló lényegi kérdések itt nehezen explorálhatók, a természetgyógyászatból szexmunkába süllyedés intim és alaposan elfojtott jelenségegyüttese pedig kiváltképp nehezen.**  Amit itt feltételezni lehet, inkább azzal a kérdéssel volna megragadható, hogyan csúsztál bele? Végül is ez az amúgy banális határátlépés az emberi kultúrában a legelvarázsoltabbak, tiltásokkal legkörülbástyázottabbak egyike. Érdekes mellékkörülmény, amely adott esetben irányadó lehet, ha azt tapogatjuk, mit szól a munkájához a lány baráti társasága, referenciacsoportja. Mert mindig vannak, akik tudják, mivel is foglalatoskodik barátnőjük. Ezekből az áttételes jelekből a közgazdász arra következtetett, hogy azok a dolgozó nők, akikkel ő e projektje keretében találkozott, és hosszasan elbeszélgetett, közöttük mindenekelőtt azok is, akiknek a lelkéhez is utat talált, nos, ezek a nők saját intimszférájuk rendezetlenségét kell hogy elfogadják sajátos munkájuk következményeképpen. 
 
A lantját nemrégiben letévő és megérdemelt nyugállományából éppen ezen interjú erejéig visszaszólított Devecsery Judit például azt említi, hogy az ő lipótvárosi háziasszonyokból álló baráti köre, az ÖTYE, mit sem tud évtizedes tevékenységéről. A tabáni Maszkátor vendéglőben adott találkozót Valgathának, oda egykönnyen leereszkedett hegyvidéki lakóparki otthonából. Ez a tanya kezd kulthellyé válni a korai visszavonulás lehetőségével megáldott szakmák friss-ötvenes kiérdemesültjei számára: katonatisztek, színészek, a mai világot már nem értő üzletemberek és kegyvesztett politikusok járnak ide. Illetve félvilági nők is. A tulajdonos kérésre felmutat egy eszközt, a cégnek nevet adó korabeli maszkátort, amellyel annak idején még az akadémiai titkár Arany János számára előcsócsálták a rágósabb marhahúst*** . A nagyehető Judit megragadta az alkalmat, és egy Devecserihez méltón bevacsorált, majd hosszan erősködött neki: az ő barátnéi mind határozottan hiszik, hogy ő gebines (akármit jelentsen is ez a szó) bármixer az éjszakában. En passant, vidám történeteket adott elő ismert köztisztviselőkről és politikusokról, akiket a maga sajátos látószögéből megismert és a maga korlátozott manuális eszközeivel kiszolgált. Nyelvét a nyugdíjaslét perspektíva váltása és az emlékezés öröme oldotta meg imigyen. Amikor a köztük meghonosodott bizalmas viszony alapján a kutató szóvá tette neki ezt a locsi-fecsi hozzáállást, Judit azt hozta fel mentségül a szakmában tökéletesen szokatlan indiszkréciójára – amelynek adatai még a legcinikusabb politikai kommentátorokat is sápítozásra késztette volna -, hogy évekkel ezelőtt, amikor ez a nagyvárosi szcéna még nem nőtt kezelhetetlenül szerteágazóvá, egy rendőrtiszt módszeres, feltérképező jellegű érdeklődésének kellett engednie. Azóta viszont úgy gondolja, már nincs oka arra, hogy betokozódva továbbra is megtartsa magának szórakoztató történeteit. Ezen kijelentésével az interjú véget ért, és Judit visszasüppedt a vagyonkezelésre egyszerűsödött semmittevésbe, vagy mondjuk reálisabban: rendelkezési állományába, hiszen ha valamely befektetésére alapozott megélhetése összeomlik, valamilyen formában - ha lehet, immár munkaadóként - szükségképpen újrakezdi majd.
 
Referenciacsoport dolgában más eset, amikor a lány magához vesz kallódó srácot, aki szabadidejében általában „számítógépezik” vagy éppen lóg valahol. Ezek a fiatalemberek mindig tudják, mi az ábra – nem érdekli őket. Testvérek és szülők soha nem tudnak semmit. Olyan esettel is találkozott Valgatha, hogy a lány csak a hétvégét tölti együtt kedvesével; itt a zugfoglalkozás jól fedhető, egy alibimesterség megnevezésével a polgári látszat fenntartható. Az erről beszámoló, húszas éveinek végét taposó filigrán nő, egy óvodás fiúgyermek anyja, azt a talán meglepő kijelentést tette, hogy az ő szexuális étvágya sajnos hasonlíthatatlanul nagyobb a nála csak néhány esztendővel idősebb barátjáénál – ami olykor konfliktushoz is vezet köztük. Ezt a jelenséget Valgatha örömlányokat is kezelő analitikus barátja ugyancsak megerősítette, bizony egyáltalán nem minden szextett zajlik le érzések nélkül e nők számára. 
Ezt a pozitívumot a cserfes Judit sajnos nélkülözni kényszerül, mert az ő specialitása az öregemberek jóltartása. 
 
Kallódó srác
 
 

* Az „utolsó” fogalmának kitüntetett jelentőségére egyetlen további példa: sok egyedülálló idősebb férfi, akinek van némi pénze és sütnivalója, úgy verbuvál magának sok jelentkező közül akár minden hónapra odaadó, új szeretőt, hogy közjegyző előtt akként végrendelkezik: arra hagyja a vagyonát, akinek éppen a karjai között hal majd meg.

 

**  Pedig már a pszichodráma alapítója, aki bevezette a nevetést a pszichiátriába, Moreno is szervezett „beszélgető csoportot” prostituáltaknak, még Bécsben, pályája legelején. Egyik neves hazai analitikusunk pedig tudományos célból ingyen rendelést nyújt (és anyagot gyűjt) kifejezetten kéjnők számára

***  Már telített pacientúrával rendelkező, a szabadidőt lassan becsülni kezdő fogorvosok egybehangzó állítása szerint azonban az étel megrágása és péppé alakítása voltaképpen nem elengedhetetlen, akár egészben is lenyelhetnénk falatjainkat, mint egy óriáskígyó, feltéve, hogy közben nyállal jól elkeverjük. 

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr83156235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zorgo 2011.08.16. 11:28:05

Nyelvezetében annyira fárasztóan terjengős,hogy kihagytam a felét

penelope garcia 2011.08.16. 13:34:34

Nem jön be az író stílusa. Valahogy nyálas-nyájaskodó a stílusa, miközben próbál távolságtartó és objektív lenni. A feléig jutottam, tovább inkább nem, de köszi a lehetőséget.

venszivar 2011.08.16. 18:11:13

@penelope garcia: szia izzadós "barátnőm"!anno én is "kértem"egy lehetőséget.undormányossan vissza utasítottál.JOGODBA ÁLL!SEMMI baj.Oszt izzadsz-e még,mint a ló peneloLÉ?Szar ilyen melegbe,pláne,hogy MINDENKI LÁTJA.Remélem ma is szakadt rólad a lé peneloLÉ!egy jó barát!:):D
süti beállítások módosítása