fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Gyermekbántalmazás ábrázolása a médiában - felkészült-e a sajtó?

2011.10.19. 10:00 | icentrifuga | 32 komment

Címkék: média folyóirat trauma tanulmány gyermekvédelem gyermekek centrifuga köz élet

Szeptember 19-én közölt cikkünkben már felhívtuk a figyelmet a Pandóra szelencéje nemzetközi projekt keretében elkészült kutatási anyagra (hozzáférhető a neten ide kattintva /pdf!/). A Pandóra szelencéje projekt egyszerre zajlott Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Magyarországon és Szerbiában. Az adatgyűjtésen, felmérésen és esetelemzésen alapuló jelentés szerzői itthon Horváth Éva NANE Egyesülettől, Lengyel Judit és Tóth Melinda a Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatától, Ónody-Molnár Dóra a Népszabadságtól. Az elkészült jelentés az alábbi területek áttekintésére terjed ki: a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos adatok összegzése, kérdőíves felmérés pedagógusok és tanulók körében, a szociális ellátórendszer tapasztalatai, valamint a téma ábrázolása a médiában egy esettanulmány alapján. Ma azt az esettanulmányt adjuk közre, mely a rásonysápberencsi gyermekbántalmazási ügy médiafeldolgozásait vette górcső alá.

A rásonysápberencsi gyermekbántalmazási ügy médiaábrázolásának elemzése

A médiaelemzés az utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb ismertté vált gyerekbántalmazási ügyének médiaábrázolását dolgozza fel. Az ügyről 2010 október elején jelentek meg az első tudósítások, az ügyészségi vádemelés bejelentését követően. Ezekben a napokban a hír végigsöpört a média jelentős részén. Beszámolt róla több nagy nézettségű kereskedelmi televíziós műsor, számos internetes portál, néhány vidéki lap és természetesen a bulvármédia is. Az üggyel még kétszer foglalkozott a média: 2010 decemberében (kevésbé intenzíven), amikor a szülőket kiengedték az előzetes letartóztatásból és 2011 májusában, az elsőfokú ítélet meghozatalakor. Az utóbbi esemény iránti médiaérdeklődés ismét jelentős volt, de ahogyan az első alkalommal, az egyes médiumok alapvetően a Magyar Távirati Iroda tudósításait közölték röviden.
 
Az eset
 
Rásonysápberencsen éveken át zaklatta és verte négy gyerekét egy asszony és férje, valamint a férfi apja. A 43 éves férfi, 35 éves felesége és a férfi 68 éves apja közös háztartásban, együtt nevelte 2008-ig a négy kiskorú fiút, akik akkor 10, 9, 8 és 4 évesek voltak. A vádlottak mindhárman rendszeresen bántalmazták és szexuális aktusokra kényszerítették a gyerekeket. Még a család kutyájával is fajtalankodásra kényszerítették őket, később az állattal brutális kínzások közepette végeztek a gyerekek szeme láttára. 
Egyszer az apa a 10 éves kisfiú hátára úgy ráütött, hogy annak nyoma egy hétig látszott, így az iskolában is észrevették. Ekkor figyelmeztették a szülőket a gyermekvédelmi hatóságok. A bántalmazások azonban nem szűntek meg. A szülők és a nagyapa rendszeresen puszta kézzel vagy seprűnyéllel, bodzavesszővel ütlegelték a gyerekeket. A sérüléseket az óvodás korú kicsin is észlelték a kívülállók. A négy gyermeket 2008-ban kiemelték a családból, majd nevelőszülőkhöz kerültek - nekik számoltak be a velük évek alatt megtörtént szörnyűségekről. A gyerekek pszichiátriai gondozásra szorulnak, súlyos magatartászavarokkal küszködnek, folyamatos gyógyszeres kezelés alatt állnak. 
Az ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség emelt vádat. 2011. május elején az első fokú bíróság szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt 14, 12, illetve 10 év fegyházbüntetésre ítélte a három felnőttet.
 
Az eset kiválasztásának háttere
 
Azért ezt az esetet választották, mert 
 
– a kutatások és a statisztikák szerint a gyermekbántalmazások legnagyobb része  családon belül történik, a rásonysápberencsi ügy is ebbe a körbe sorolható,
– ugyanakkor ez a szélsőségesen brutális történet az átlagosnál nagyobb médiamegjelenést generált, így a különböző sajtófeldolgozásokat és megközelítéseket részletesebben lehetett tanulmányozni.
 
Azt vizsgálták, hogy egy ilyen történet esetén a sajtó 
 
– milyen mértékben használ  hatásvadász,  bulváros, esetleg kifejezetten  hangulatkeltő újságírói eszközöket, 
– milyen mértékben járul hozzá az esemény  mélyebb megértéséhez, a  tanulságok levonásához, a felelősség megállapításához, ezáltal a megelőzés esélyének növeléséhez.
 
A média anyagainak elemzése után arra a következtetésre jutottunk,  hogy a sajtó  – az előzetes várakozásunkhoz képest – visszafogott és nem hatásvadász stílusban foglalkozott ezzel az üggyel, másfelől – két kivételt leszámítva – szikár tudósításaival, aztán a gyors napirendre téréssel egyáltalán nem segítette az esemény társadalmi feldolgozását, a rendszerszintű problémák felkutatását, a hasonló esetek megelőzését.
Érdekes jelenség, hogy az átfogóbb elemzéseket, a jelenségek mélyebb megértését segítő riportokat inkább megjelentető országos napilapok, komolyabb hetilapok nem foglalkoztak az esettel sem ebben az időszakban, sem később (1. jegyzet). 
 
Az ügy médiabeli ábrázolása a következőképpen jellemezhető: 
 
1. Az eset híre a lakosság széles köréhez juthatott el (2. jegyzet).
2. Az esetről  csak a legáltalánosabb információk jutottak el a médiafogyasztók nagyobbik részéhez: a tényállás, az ügyészség lépése, a vád egyes részletei, a vádlottakkal kapcsolatos elmeorvosi álláspont, illetve a gyerekek helyzetét érintő néhány részlet (két éve nevelőszülőkhöz kerültek, ott számoltak be a velük történtekről, pszichiátriai gondozásra szorulnak, súlyos magatartászavarokkal küszködnek, folyamatos gyógyszeres kezelés alatt állnak). 
3. A média nagy részében az eset ismertetése nem ment túl a  bulvár-szintű feldolgozáson, bár megjegyzendő, hogy  a történésekről meglehetős visszafogottsággal számoltak be, és még a bulvárlapok is  kerülték a túlzottan hatásvadász, sokkoló megközelítést. Ez a visszafogottság értékelhető pozitív jelenségként, de úgy is értelmezhető, hogy ehhez az esethez többnyire úgy viszonyultak, mint az aznapra jutó „legérdekesebb” bűnügyi hírhez, amely ugyan rémisztőbb, mint a hasonló családon belüli gyerekmolesztálási ügyek jó része, de mégsem annyira különleges, hogy tartósan vagy mélyebben foglalkozzanak vele.
4. Szemben több nyugat-európai példával, a magyarországi média  nem járult hozzá ahhoz, hogy ennek a feltehetően kivételesen brutális történetnek  a mélyebb feldolgozásával és tartós napirenden tartásával ráirányítsa  a közvélemény figyelmét  a gyerekek kiszolgáltatottságára, a gyermekvédelmi rendszer vélelmezhető hiányosságaira, a megelőzés lehetőségeire és a lakókörnyezetben élők felelősségére. 
5. Egy újságírót (3. jegyzet)  és egy műsorvezetőt (4. jegyzet) leszámítva, egyetlen média sem veti fel a hatóságok, a gyermekvédelmi szolgálatok, a döntéshozók, a lakókörnyezet esetleges felelősségének kérdését, és egyetlen másik médiaanyagban sem merül fel annak a kérdése, hogy az ehhez hasonló esetekben  miként lehetne hamarabb beavatkozni, hogyan lehet a gyerekvédelmi rendszert jobban működtetni.
6. A rásonysápberencsi és a hozzá hasonló ügyek sajtómegjelenéseiben használt jelzők és a címadások alapján az a következtetés vonható le, hogy a szerkesztők és a tudósítások írói elítélik az ilyen bűncselekményeket, de olyasféle jelenségnek tarthatják, mint  a távoli országokban történő természeti csapásokat, amelyek időnként előfordulnak, ők erről beszámolnak, de az itt élőknek,  a társadalomnak a szörnyülködésen kívül egyéb teendője nincsen. 
 
Hasonló bűnügyek feldolgozása a médiában
 
2010. január 1. és 2011. május 30. között tíz különböző, családon belül elkövetett, szexuális gyermekbántalmazással összefüggő magyarországi esetről számolt be a média (5. jegyzet). Ezek a megjelenések szinte kivétel nélkül a bűnügyi tudósítás műfajába tartoznak. Egy-két sajtótermék esetenként pszichológusi véleménnyel is kiegészítette a tudósítást, de a megelőzés lehetőségeivel, a hatóságok vagy a környezet felelősségének kérdésével, a rendszerszintű problémákkal vagy a látencia mértékével egyik sem foglalkozott. 
Ezen esetek közül talán a Rásonysápberencsen történt a legsúlyosabb. Ez a tény azonban nem változtatta meg a szerkesztői gyakorlatot szinte egyik sajtóterméknél sem, erről az ügyről is úgy számoltak be, mint a többiről: tömör bűnügyi tudósítás formájában. 
Valószínűleg ehhez hozzájárul az is, hogy a gyerekbántalmazás, a családon belüli erőszak témájában a sajtómegjelenések jelentős részében eleve az igazságszolgáltatási eljárásokhoz kapcsolódnak, vagy azért, mert arról tudósítanak, vagy azért, mert az adja az apropót. A rásonysápberencsi történet is az ügyészi vádemelés bejelentésével, a megyei főügyészség tájékoztatása után került be a sajtóba és váltott ki széleskörű, de felszínes és gyors lefutású médiaérdeklődést.
Mindez azért érdekes, mert a vizsgált időszakban számos médiatermék foglalkozott a családon belüli erőszak, a szexuális gyermekbántalmazás problémájával általánosabb szinten (6. jegyzet). Úgy tűnik azonban, hogy ha a bántalmazás, molesztálás témája rendőrségi, ügyészségi vagy bírósági forrásból érkezik a szerkesztőségbe,  akkor „hétköznapi” bűnügyi hírként dolgozzák fel és nem keresik benne a mélyebb társadalmi összefüggéseket. 
Három kivételt leszámítva, a rásonysápberencsi eset is ezt az utat járta be. A 2010. október 8-án megjelent MTI-hírt még aznap átvette több online média (Index, Origo, Borsod Online, Metropol, Magyar Nemzet Online, Ma.hu), illetve a Klub Rádió. Másnap ugyanennek az MTI anyagnak a feldolgozása jelent meg a Magyar Hírlapban, a Borsban, az Új Ászban. 
                                                          
Hasonlóképpen, a történet későbbi folytatásai során (előzetes fogvatartás megszüntetése, elsőfokú ítélet meghozatala) is az MTI híradását közölték az egyes sajtótermékek.
 
Részletesebb feldolgozások
 
Négy olyan sajtóterméket találtunk, amely az ügyet a bűnügyi tudósításnál részletesebben dolgozta fel. 
 
Bors
 
Az újság az előzetes fogvatartás megszüntetése után hosszabb anyagot (7. jegyzet) közölt az ügyről (októberben itt is csak az MTI tudósítás pár soros változata jelent meg). Először erős jelzőket (szörnyetegek, szadista család) használva felelevenítette az esetet, majd beszámolt a lap munkatársának helyszíni élményeiről (8. jegyzet).
 
TV2 – Mokka
 
A TV2 műsora kétszer is foglalkozott az üggyel. A 2010. október 20-i adásban a műsorvezető először a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ügyészség szóvivőjét kérdezte, ekkor az alapinformációk hangzottak el, amelyek az MTI anyagból már ismertek voltak. Ezután stúdió-beszélgetés formájában, meghívott kriminálpszichológussal beszélgettek az esetről. A pár perces diskurzusban leginkább az aberrációról, az elkövetők személyiségzavarairól és a gyerekek traumájáról, lehetséges gyógyulásáról esett szó. 
A 2011. május 4-i adásban felvételt mutattak be az elsőfokú ítélet kihirdetéséről. Utána ismét a kriminálpszichológus segítségével értékelték a fejleményeket. A beszélgetésben a szakértő elképzelhetetlennek tartotta, hogy a gyerekek kitalálták volna a történetet. A műsorban később azt tárgyalták, hogy a gyerekek milyen segítségnyújtás esetén és milyen esélyekkel tudják feldolgozni a traumát. Végül a műsorvezető megkérdezte, hogy a gyermekvédelmi szolgálatok nem reagáltak-e túl későn. „Ez nem a gyermekvédelmi szolgálaton múlt” – hangzott a válasz.
 
Origo
 
Az internetes portál helyszíni riportot (9. jegyzet) készített. A cikk nem a „mi történt” vagy a „hogyan történhetett ilyen” kérésekre kereste a választ, hanem bemutatta azt a kistelepülési közeget, amelyben nem hiszik el, hogy a történet igaz lehet. A riport nem foglal állást, de a cikkben megjelenő helyi lakosok mondatai pontosan megmutatják, miért nem reagál megfelelően a környezet a bántalmazásos esetekre. Először is, mert a kisebb bántalmazás sokaknál nem számít tabunak: "De hát melyik szülő nem üti meg néha a gyerekét?"  – kérdezte egyikük. "Senki ne mondja, hogy nem csaphatok rá időnként a gyerekre"  – fogalmazott egy másik. Másrészt, mert a többség számára egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki, akit ismernek, akivel rendszeresen találkoznak, a vádban szereplő dolgokat csinálja: „Épeszű ember ezt nem hiszi el”.
 
Index
 
A legkomolyabb cikksorozatot az Index jelentette meg a témában. Beszámolt az ügy minden fejleményéről, de emellett két fontos írást is közölt, melyek a rendszerrel, a döntéshozók és a gyermekvédelmi szolgálatok felelősségével is foglalkoztak. A cikkek szerzője összehasonlította a rásonysápberencsi ügyre adott hivatalos reakciókat (Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkárság: „Mindenki a helyén van, és teszi a dolgát.”) egy korábbi hasonló angliai esettel, amelynek következtében szakértői bizottság alakult, amely jelentést készített, s azokat, akik nem megfelelően jártak el, elbocsátották.
Az Indexen közölt írások bemutatják a hazai ellátórendszer problémáit, a gyermekvédelmi hálózat leterheltségét, a különböző szakértői csoportok közötti konfliktusokat. Összességében elmondható, hogy egyedül ezek az összeállítások végezték el azt a munkát, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közvélemény nyomást tudjon gyakorolni a hatóságokra és a döntéshozókra, illetve hogy az emberek jobban értsék, mi történik egyes családokban, milyen jelekből ismerhetik fel a bántalmazást, és mi a teendőjük ezekben az esetekben.
 
-------------------------------
JEGYZETEK:
 
1. A Magyar Hírlap kivételével, de ez a lap is csak az MTI tudósítás erősen rövidített változatát közölte. Az Index és az Origo később jelentetett meg riportokat a témáról, a TV2 Mokka című műsorában dolgozta fel az ügy néhány aspektusát – ezekkel a feldolgozásokkal külön foglalkozunk.
 
2. A bulvárlapokkal, a kereskedelmi médiával és a vidéki újságokkal kapcsolatos médiafogyasztási adatokat alapul véve.
 
3. Munk Veronika: Nem tűnt fel senkinek a gyerekgyalázás, Index, 2010. október 19. 
Munk Veronika: Nincs következménye a borsodi gyerekgyalázásnak, Index, 2010. november 2.
 
4. Kárász Róbert kérdése a meghívott kriminálpszichológus szakértőhöz, TV2 - Mokka, 2011. május 4.
 
5. Ha a keresést nem szűkítjük a családon belüli esetekre, akkor az abúzusokat főleg a pedofília tárgykörében említi a sajtó. Ezeknek a tárgyalása részben eltér a családon belül elkövetett esetektől, ennek legfőbb oka valószínűleg az, hogy a pedofíliával összefüggő sajtómegjelenések jelentős hányada egyházi esetekkel volt kapcsolatos, és ezek a tudósítások foglalkoznak ezzel a kontextussal is. Érdekes emellett, hogy a nem családon belüli pedofil esetek körében sokkal több a nemzetközi forrásból átvett anyag. 
 
6. Példák: 
Együtt az erőszak ellen, Bihari Napló, 2010. december 09.
Családban marad? "Csak egy pofon csattant el", Dunaújvárosi Hírlap, 2010.nov. 05.
Családi pokol, Délmagyarország, 2010.november 26.
Félmillió nő retteg otthonában, Új Ász, 2010.november 30.
Újra divat a verés?, Nők Lapja, 2010.október 24.
Ami kiderül: az a jéghegy csúcsa …, Észak-Magyarország, 2011. március 30.
 
7. Állatszexre kényszerítették gyermekeiket. Szabadlábon a megvádolt szülők, Bors, 2010. december 16.
 
8. „A Bors felkereste a közös házban élő M. családot, munkatársunknak a nagyapa nyitott ajtót.
– Egy szó sem igaz az egészből – szögezte az idős férfi. – Aljas rágalom! Soha nem lennénk képesek ilyen borzalmakra. A gyerekeket elvették tőlünk, nevelőszülőkhöz kerültek, ők találták ki ezt az egészet.
A nagyapát követve lépett ki a házból az anya. – Sárba tiportak bennünket, elvették a becsületünket, miért nem tudnak békén hagyni?! – mondta az asszony, majd kisvártatva az édesapa is megjelent.
– Takarodjanak innen, azonnal tűnjenek el! – ordította magából kikelve M. Béla, akit felesége fogott vissza a támadástól.”
 
9. Wirth Zsuzsanna: Egy egész falu kétkedik a brutális gyerekmolesztálásban, Origo, 2010. december 14.

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr23306783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"the dragon" · http://kigondoltam.blog.hu/2013/08/26/elrendezett_hazassag 2011.10.20. 21:31:32

Fizessék meg Ruttner Györgyöt! Seperc alatt bebizonyítja, hogy a gyerekek provokáltak, mi több, ők könyörögtek a kutyakukiért is!

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.10.20. 21:50:04

Nálunk minden rendben van! Nincsen családon belüli erőszak. Nőket sem szokták bántalmazni. Még sok infót a távoltartásról sem hallottam. Bohócország! :(

popocatepetl 2011.10.20. 22:00:55

@TrueY: Ajjaj, már megint ez a zsigeri gyűlölet a nép iránt akik befogadtak.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 08:49:56

@popocatepetl: Tehát az egész családon belüli erőszakos, nőbántalmazós témát szerinted csak nemmagyarok találják ki? A konkrét eset kapcsán egyetértesz azzal, hogy minden illetékes intézmény ellátta a feladatát, nincs ok változtatás kezdeményezésére?

popocatepetl 2011.10.21. 09:34:17

@Counter: "Tehát az egész családon belüli erőszakos, nőbántalmazós témát szerinted csak nemmagyarok találják ki? A konkrét eset kapcsán egyetértesz azzal, hogy minden illetékes intézmény ellátta a feladatát, nincs ok változtatás kezdeményezésére?"

Ne ferdíts, nem ezt mondtam. Természetesen nem látták el a feladatukat és indokolt a kezdeményezés, de ettől még nem kell lebohócoznia egy egész országot.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 09:44:00

Ne ferdíts, senki nem mondta, hogy le _kell_ bohócozni.

A cikk alapján az országos reakció meglehetősen közönyös, intézményi, eljárási, akárcsak személyi változtatásokról nem hallott senki. Ha valakinek az ország reakciója alapján az a véleménye van az országról, hogy komolyan nem vehető, miért is érezted szükségét egyből arra utalgatni, hogy bevándorló-e? A véleménye nem érdekes, csak a személye?

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.10.21. 09:44:15

@popocatepetl: A Te őseid mikor telepedtek le? Mikor magyarosítottak ilyan szép inkára? Az enyémek 1200 körül... Mi számít eléggé magyarnak? Te vér-rögmagyar... ;)

popocatepetl 2011.10.21. 09:52:31

@TrueY: Lehet, hogy 1200 körül tüttyedtek le a felmenőid, csak kérdés, hogy hol, de tulajdonképpen tök mindegy, le van kakálva a családfád, de ezt a nemzetet ne fikázd!

ビンセント・ベガ 2011.10.21. 09:52:36

@popocatepetl: Ja tényleg, azt nem is. Csak picit következmények nélküli.

popocatepetl 2011.10.21. 09:53:33

@Counter: Te tényleg debil vagy? Milyen "ország reakciója"? Általánosít az izéke? Neki lehet?

popocatepetl 2011.10.21. 09:54:24

@ビンセント・ベガ: Nem nagyon lehet értelmezni a mondatodat.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 10:08:56

@popocatepetl: Ki az az izéke? És miért az itt a fontos, hogy kinek mit csináltak az ősei?

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.10.21. 10:14:48

@popocatepetl: Akkor ebben megállapodhatunk.
Egyébként elgondolkodtam. Nem tudom, hogy a nemzettel van-e problémám, akik ezt a bohóckormányt pajzsra emelték, vagy csak a bohócokkal... Ezen még töprengek egy kicsit...

popocatepetl 2011.10.21. 10:24:41

@Counter: Kérdezd meg tőle, ő cuppantotta ide az ősei-témát!

popocatepetl 2011.10.21. 10:25:34

@TrueY: Töprengjél, de arrébb tudnál csúszni közben egy kicsit? Mondjuk párezer km-t?

bucbuc 2011.10.21. 10:27:18

@TrueY: Te nemtudom minek számítasz, leginkább idiótának.

Magyarozzál csak nyugodtan, ha valakinek pedig ez nem tetszik azt baszd le hogy vérmagyar.

Te seggfej.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 10:29:47

@popocatepetl: Te kezdted azt, hogy ki bevándorló és ki nem.

Miért vagy ennyire rágyógyulva, hogy ki lehet szerinted bevándorló, hogy kinek nincs helye az országban?

Nem erről szól a cikk, hanem arról, hogy egy év alatt mi történt - nagyjából semmi - egy ennyire botrányos bűneset kapcsán az országos közvéleményben és az eset megelőzésére hivatott intézményekben.

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.10.21. 10:33:44

@bucbuc: Kulturált érveid előtt meg kell hajolnom! Ha olyan az igazi magyar, mint Te, akkor én szégyelleném, hogy magyarnak születtem. Szerencsére - és remélvel - csak egynehány frusztrált gumikacsa kajabál a szemétdombjáról (ha szabad ezzel a képzavarral élnem). Sajnos hangjuk messze elér. De remélem, hogy ez csak múló rosszullét. Egy apró fodor a történelem hullámzó tengerén. ;)

popocatepetl 2011.10.21. 11:40:14

@Counter: Nem a bevándorlóságán volt a hangsúly (de ezt te tudod, csak szándékosan félrebeszélsz), hanem azon, hogy ne általáőnosítson az egész országra csak azért, mert bizonyos hivatalnokok nem végezték el a feladatukat.

popocatepetl 2011.10.21. 11:41:01

@TrueY: Apró fodor ti lesztek nemsokára.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 11:49:27

@popocatepetl: Ne csúsztass, a reakció nem a konkrét eset, hanem az eset következményeinek ismertetésére született. Egy évvel a bűncselekmény után nem tudunk róla, hogy az illetékes intézményekben történt volna módszertani, eljárási, személyi változás. Szintén egy évnyi vizsgálódás után pedig úgy tűnik, a sajtó sem kezdeményezni nem kezdeményezett, sem reflektálni nem reflektált az országos közvéleményben erre irányuló folyamatokat.

Tehát nagyon úgy tűnik, hogy bár ilyen szörnyűség megtörténhet Magyarországon, a magyar közhatalom és a magyar közvélemény szerint ez nem ok a változásra. Erről meg bárkinek lehet olyan véleménye, hogy az ilyen ország nem vehető komolyan.

Három hozzászólásod van a poszt alatt, amelyben azzal foglalkozol, hogy a vélemény hangoztatója vajon része-e a magyarságnak, van-e helye a megítélésed szerint az országban. 0 hozzászólásod van, amelyben a poszttal foglalkozol. Úgy tűnik, szerinted mégiscsak az a lényeges ennek kapcsán is, hogy valamely véleményt magyar vagy nem magyar fogalmazza-e meg.

popocatepetl 2011.10.21. 12:08:34

@Counter: Az országot/nemzetet általánosító módon pocskondiázó esetében igenis van jelentősége, hogy az illető ezt belülről vagy kívülről teszi.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 12:16:45

@popocatepetl: Megmagyaráznád, hogy a posztban idézett kutatás tényeinek fényében miért pocskondiázás a rossz vélemény?

És megmagyaráznád azt is, hogy először is, mit számít a kritizáló személye a kritika szempontjából, másodszor is, hogy miért vélelmezed rögtön a belülről vagy kívülről kérdés eldöntöttségét pusztán a kritika tényéből?
Ha visszaolvasol, bizonyára te is látod, hogy az első kritikai megjegyzésre ráugrottál, hogy így nem a nemzet része meg úgy bevándorló. Ezt nehéz válaszkeresésnek értelmezni, ez egy válasz, aminek sok alapja nem lehetett az addig leírtakban. Szóval miért kell egyetlen kritizáló szóból nem megkérdőjelezni meg kiderítgetni, hanem tényként megállapítani valaki nemzeti hova nem tartozását?

popocatepetl 2011.10.21. 13:37:09

@Counter: Gusztustalan a kettős mérce amit használsz. A "bohócország" kifejezés nem kritikai megjegyzés, hanem sértés és nemzetgyalázás. Az izéke hovatartozására való következtetés pedig nem eme hozzászólás alapján született. De születhetett volna, ugyanis csak egy kívülálló vagy egy áruló, esetleg egy önsorsrontó elmebeteg pocskondiázza le így a saját országát. De te ezt nem fogod megérteni az álliberális, áltoleráns hozzáállásoddal és személyiségeddel.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 13:45:44

@popocatepetl: Húha. Akkor mi a helyes reakció a posztra? Halkan magunk elé dörmögjük, hogy "ej-ej, hát na", és megyünk tovább? Vagy ez a fajta intézményi közöny, amiről a cikk szól, a nemzet alkotórésze és emiatt tilos sértő szavakkal illetni?

popocatepetl 2011.10.21. 13:46:47

@Counter: Gyagyásokkal nem beszélgetek.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 13:50:00

@popocatepetl: Naaaa, meséld el, hogy ha valaki arra a hipotézisre, hogy az illetékes hatóságok és felettes szerveik (amelyek bizony végső soron országos hatáskörűek) változtatás nélkül, az ország közvéleménye pedig a változtatásra való igény nélkül tudomásol vesz egy ilyen bűncselekményt, az országra vonatkozóan negatív véleményt fejt ki, az miért, idézem "nemzetgyalázás", amit, idézem, "csak kívülálló, elmebeteg vagy áruló" tehet.

Mit reagáljon az, aki nem akar nemzetgyalázni és nem kívülálló, elmebeteg vagy áruló?

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.10.21. 13:55:12

@popocatepetl: Kicsit mellé tévedtél. Az a párt már megszűnt... De ha visszasírod, lelked rajta! ;)

popocatepetl 2011.10.21. 14:00:46

@Counter: Ha Izraelben három zsidó katona lelő egy palesztin gyereket, akkor ugye teljesen normális lenne "gyilkos zsidóságról" beszélni? Az is beleférne nálad?

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 14:04:21

@popocatepetl: Nem tudsz válaszolni? Mi a helyes, nem nemzetgyalázó reakció, ha az ember nem kívülálló, áruló vagy elmebeteg? Csak egy példácskát mondj, ami erkölcsileg vállalható, de nem esik a felsorolt bűnökbe.

popocatepetl 2011.10.21. 14:39:02

@Counter: Pld lebohócozhatja az érintett hivatalnokokat vagy azokat akik tudtak az esetről, de nem általánosan az országot. Nem válaszoltál a példámra. Az nem nagyon tetszett, ugye?

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.21. 14:56:27

@popocatepetl: Na de hát az egész ország tudott az esetről, hiszen az országos sajtó nem egyszer foglalkozott vele, bulvárlapok, tévék, háttérműsorok, napilapok, elemző cikkek stb. születtek.
Az eset tárgyi súlya és a médiaérdeklődés miatt feltételezhető, hogy a valamilyen releváns hatáskörrel bíró hatóságok valamennyi hierarchikus szintje, és a lakosság döntő hányada is tud róla.

Így, egy évvel később nem nagy csúsztatás az országról beszélni, amikor országos szinten maradt el a reakció, nemde?

A példád természetesen nem tetszik, hiszen hamis.
Próbáld úgy megfogalmazni, hogy lényegi hasonlóság legyen: a gázai konfliktus például nem visszhangtalanul csengett le Izraelben. Ja hogy nem visszhangtalanul. Épp a társadalmi-intézményi visszhangot hiányolja a cikk, és ennek a visszhangnak a hiánya váltja ki a szerinted bántó véleményt, ezt érted vajon?

És vegyünk egy másik, képzeletbeli példát: tegyük fel, hogy egy kiemelkedően durva csicskáztatási, rabszolgatartási eset napvilágra kerül, és egy évvel később egy kutatás kideríti, hogy a média elcsámcsogott kicsit a lánc típusán, meg hogy milyen tévét vettek a rabszolgatartók, helyszíni riportban lefimlezték az ólat; de semmi változás nem történt a szociális intézmények és szociális feladatokat is ellátó hatóságok, a lakosság tájékoztatása vagy a rendőri szervek követendő eljárása kapcsán. Egy jobbikos képviselő feláll, és közli, hogy ez sajnos egy birkaország. Tiltakoznál? Ugye akkor is elég volna a közvetlenül eljáró hatóságok ellen egy kis belső vizsgálat, szabadságmegvonás, de bármi, ami ennél több, árulás és nemzetgyalázás?
süti beállítások módosítása