A levélírás egykor művészetnek számított. A renaissancekorabeli főúri hölgy büszke volt rá, hogy járatos ebben a művészetben, amelyhez a polgárasszonyok akkor még bizony nem sokat konyítottak. Nagy eset volt akkoriban a levél!
A címzetthez való eljuttatása nem volt könnyű s felettébb sok pénzbe került. A civilizáció terjedésével azonban az emberek egymással való érintkezésének eszközei lassanként mindenki számára hozzáférhetőkké lettek, előkelő helyzetétől, amelyet a társasági érintkezésben elfoglalt, megfosztotta a levelezőlap, a távirat s a telefon. A levél régi jelentőségét elvesztette. De azért még ma is fontosabb, mint sokan gondolnák.

Mert ma is gyakran előfordul, hogy levelei alapján ítélik meg az embert, levelei alapján mondanak véleményt műveltségéről, modoráról, életfelfogásáról.
Nincs könnyebb, mint levelet írni. Ha papírra veted gondolataidat, egy-kettőre elkészülsz leveleddel, de ez a levél – hacsak nincs nagy gyakorlatod az írásban – aligha lesz olyan, hogy kedvező színben tüntethetne fel tégedet.

832. § Milyen a jó levél? Cikonyátlan, keresetlen, egyszerű, világos, áttekintető, közvetlen, nem döcögő, nem bőbeszédű. Megrögzíti azt a hangulatot, amelyben íródott s a címzettnek szinte kezébe adja a tollat, hogy tüstént válaszoljon rá.
A levélírás mind a mai napig megmaradt művészetnek, s mint minden művészetet, azt is tanulni kell.
Nem minden levél egyforma. Más a hangja, formája, ha főnöködnek szól, más, ha benne barátoddal csevegsz, más az üzleti levél és más az, amelyet haza írsz.
Minden levél-műfajnak megvannak a maga külön szabályai, írásod azonban a levél elnevezésre csak akkor válik érdemessé, ha benne személyiséged, egyéniséged is kifejezésre jut. Ennek a követelménynek megfelelni a legnehezebb. Megtanítani erre senkit sem lehet, önmagadból kell merítened, ha eleget akarsz neki tenni. 

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •