39. rész
- Négyszemközt hogy bánik Sámsonnal?
Ezt még én sem tudom. Sámson és Delila egyszerű lélek Sámsonnéhoz képest, aki csupa rejtély, jóllehet egyetlen kalandos lépést sem tett egész életében, őtőle nem tud Sámson menekülni. Csodálja ugyan a feleségét és isteníti Delilát, de ráadásul van egy harmadik nő is az életében, akit bálványoz.
- Pontosan. Tizenhárom éves. Néhány hónap múlva új iskolába megy, ahol a tandíj és minden más körülmény olyan, hogy utcakölykök nem nagyon igyekeznek megpályázni a felvételt.
- És mikorra gondolod kikölteni azt a tojást?
- Kellő időben, hogy Miss Sámson képességeiről ítéletei lehessen alkotni...
- Persze, a lány semmi rosszat nem tett.
- A fiam talán tett valami rosszat, ha szabad kérdeznem? De nekem nincs módom arra, hogy a St. James College-be járassam, ahová Sámsonék gyerekei járnak, pedig én egyetlen pennyt sem költök nőkre. Sajnos, ebben a társadalomban is vannak igazságtalanságok... de én nem panaszkodom. Nekem elég a kötelesség.
- Még szép, hogy nem hunytok szemet, mert Sámson az úri osztályból való - mondom.
- Mit képzelsz? Dél-Afrika demokrácia, nézze meg az ember! Mégis vannak mások, akiket szívesebben kasztliznék be, olyanok, akik a padláson tartanak egy lányt vagy a garázs mögött, és még tisztességes kaját sem adnak neki a strapa fejében. Sámson nem faragatlan fickó.
Nyilván arra gondol, hogy ajándékokkal kellett volna elhalmoznom Gladnesst - ha lett volna rá módom! Nem művészet finoman ülni az ágy szélen, ha az ember milliomos. Jack a balegyenesre specializálta magát, pontosan üt, az áldozat nem is hallja a csattanást. Közismert dolog, hogy a rendőrség megfizeti a feljelentőket, másfelől azon is nyer, ha nem jelenti be a bűntetteket.
- Vajon Sámson nem volna hajlandó pénzt áldozni a biztonságért? Vajon nem brutális dolog-e a te szeretett kormányodtól, hogy olyan hitvány alapbért ad neked, hogy nem járathatod a fiadat egy iskolába a Sámson-fiúkkal?
- Mit értesz alapbéren? - kérdezi Jack.
- Hát nem kaptok pótlékot, tarifa szerint? - Nem felel. Erre halkan megjegyzem:
- Sámson legközelebbi konkurrense ... annak ugye nem fájna, ha Sámsont bekasztliznák..?
Jack már annyit ivott, hogy nem is érti, mivel gyanúsítom. Vagy ártatlan volna? Egy hűséges lélek, aki minden furfangjával az államot szolgálja?
- Erre nem lehetünk tekintettel. Itt a nemzeti erkölcs, nem az üzleti élet elvei érvényesek! De hiába no, sajnálom Sámsont.
Csíkos disznó ez a Jack, kemény elvi sávokat visel a reszkető érzelmek között.
- Hallanád Delilát, ahogy szitokkal keveri turbékolását, Sámson csak olvadozik tőle. ,,Édes tejesköcsögöm, gyere, a te kis kafferbabád majd felmelegít." Láttad már a földeken a mi ragyogó fekete teheneinket, és a felettük rajzó fehér madarakat, a tickbirdöket; azok a teheneken élősködnek, megszabadítják őket a férgektől. Delila ezt úgy értelmezi, hogy a fehérek pompásan megélnek a feketék tetveiből, így hát Sámson ne legyen cheeky a cassandratown-i tetves atyafiságával kapcsolatban. Ő Sámsont választotta ki a maga külön tetűmadarának, álmában sem jutna eszébe, hogy elnyúzza, mert „te sokkal jobb vagy, mint egy közönséges tetűgereblye..." Én mondom neked, nem unatkoznak, ha együtt vannak. "A boss sokkal jobb a közönséges tetűgereblyénél – mondja a becsuana lány." Ilyen újságcím sok olvasót vonzana.
Az angliai dologból nem lesz semmi. Nem tudnak olyan sokáig távol lenni egymástól, hogy ezt keresztülvigyék. És mindenekelőtt nem tudnak távol lenni ettől az országtól. Mindenki arról beszél, milyen pocsék a bennszülött negyedben. Csak próbáld megakadályozni Delilát abban, hogy kimenjen Cassandratown-ba! Aki Dél-Afrikában született, az csak itt tud élni. Delila elsorvadna Európában. Sámson ugyancsak. Egyébként elég tehetős ahhoz, hogy meglépjen, és a részvényeiből éljen, ha valamelyik itteni törvény kényelmetlen lenne a számára. De ilyesmi eszébe sem jut. Így aztán mindennek úgy kell történnie ahogy történik.
- Amilyen kusza az élete, talán mindegy is, hogy Delila fekete vagy fehér?
- Éppen ez a dolog csattanója! Kiválaszthatjuk ennek a szerelmi históriának bármelyik részletét és úgy állíthatjuk be mint perverzitást. Ha délelőtt csapunk le rájuk: képzeld el, még napvilágnál se szégyellik, amit tesznek! Ha este kapjuk el őket: olyan pimaszok, hogy akkor találkoznak, amikor a házaspárok törvényes otthonukban ágyba mennek. Ha Sámson virágot ad neki: világos, milyen mélyre süllyedt. A férfi eltartja Delilát: világos, milyen feneketlenül züllött ez a némber - hisz a legtöbb fekete lány mégis csak tisztességes munkával keresi meg a kenyerét. Kulcs, lámpaernyő, ruha, piperecikk, egy üveg bor, amit találunk és amit nem találunk a házkutatásnál, mindez annak a romlottságnak a jele, amelyet a közvélemény örömmel vesz tudomásul és ítél el.
És csak egy kis igazítás kell, és minden úgy alakul, ahogy mi akarjuk: egy fekete és egy fehér viszonya önmagában is perverzzé válik. Bizonyítsa be az ellenkezőjét, Mr. Sámson és Miss Delila... ha tudja! És egy ilyen férfi játszotta meg a jó családapát! Azon a napon, amikor síró lányának arcképe bejárja a világsajtót, Sámsonnak vége.
Delila sem úszhatja meg. Vele nem fog annyit foglalkozni a sajtó: Delila pökhendi képe Mrs. Sámson legszebb és lehető legszerényebb fotográfiája mellett - több nem is kell. Ám Delilának rokonsága van, törzse, amely nem ismer kegyelmet. A becsuánák népe nem tányérnyaló. Az, hogy lefeküdt egy fehérrel, nem ok a ricsajra, attól még rendes is lehet az a fickó...
Igorra és Gladnessre gondolok. Kellemetlenné vált ez a beszélgetés. Egész mást akartam hallani.
Folytatjuk!
Forrás:
Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.
A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.
http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman
Sara Lidman 1923-2004.
http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
