MAGYAR VILÁGJÁRÓNŐK - Új sorozatunkban Takács Mária ismert meleg anarchista filmrendező korai szakdolgozatából közlünk részleteket. A szerző 11 magyar utazónőt mutat be a XIX. és XX. század eleji magyar világjáró nők közül, önnön prózájukban tálalja az utazónőket, jelentős átmeneti csoport képződött így a nőtörténetben és irodalomban, az utazónőké.
7. rész
Magyar utazónők: Mocsáry Béláné Fáy Mária
„Özvegy Mocsáry Béláné született Fáy Mária egyike most Magyarország asszonyainak. Sőt általában a legérdekesebb asszonyok egyike. Ha az angol nő utazik, átjön a kontinensre és ezzel vége. Ha az amerikai nő utazik, átjön Európába – legtöbbnyire Páris a célpont – elmegy Olaszországba és megnyugszik babérain, mert ő – utazott! De ez a magyar asszony Európában tett utazásairól nem is szólva, járt Afrikában, járt Indiában, járt kétszer is Amerikában – egymaga. A mult évben a világkörüli utat akarta megtenni, de a japán-orosz ágyúk beledörögtek az utitervébe, hogy: nem! Az ostromlott Port-Artur környéke nem kéjutazónak való, a szibériai vasút, amely hazahozta volna, szintén nem. Nem jutott hát el csak Havannába, Mexikóba, Floridába… De ott nem töltötte hiába az idejét. Ezerre menő, remekül megfigyelt, kiválasztott, pontosan kidolgozott fényképet hozott haza. Maga készítette mind s most már albumokba kötve tesz tanúságot arról, hogy mire képes a magyar asszony.” (Új Idők 1905/2.sz., 36.o.) Ezekkel a sorokkal ajánlotta 1905-ben Mocsáry Béláné Fáy Máriát az Új Idők [a lap egyik száma képünkön - forrás]szerkesztője az olvasók figyelmébe. Herczeg Ferenc lapja a múlt század utolsó évtizedétől rendszeresen közölt nőíróktól cikkeket. A női szerzők sajátos csoportjába tartozott Fáy Mária is: ők kizárólag utirajzokat írtak, s írásaikat maguk készítette fényképekkel illusztrálták. Élményeiket a „Séták a nagyvilágban” címet viselő rovatban, folytatásokban közölték.
Fáy Mária 1845-ben, Pomázon született, földbirtokos családban. Már gyerekkorában hozzászokott az utazgatáshoz, apja sokat volt úton, s lányát is gyakorta magával vitte. Mikor feleségül ment Mocsáry Bélához, akkor sem nógrádi birtokukon időztek egész évben: rendszeresen elutaztak Svájcba. 1890-től, férje halála után Fáy Mária világ körüli utazásokba kezdett. Két és fél hónap alatt megtanult angolul: ez a nyelvtudása és a birtokaiból származó pénz teszi lehetővé, hogy a nem európai civilizációk iránti kíváncsiságát kielégítse.
1893 januárjában balkáni és közel-keleti útjára még magával vitte húgát (a Níluson hajózva egészen Núbiáig jutottak), azonban az év végén már egyedül vágott neki Ázsiának. Hajóval, a Szuezi-csatornán át jutott el Bombayig. Bejárta a legnevezetesebb helyeket a Taj Mahaltól egészen Dardzsilingig, Kőrösi Csoma Sándor sírjáig. Calcuttából Ceylon szigetére ment, a dzsungelt riksás körútjaival derítette fel. Három évvel később beutazta az Egyesült Államokat is. Utoljára 1905-ben világ körüli útra készült, de „csak” Amerikáig jutott, ahogyan az már a fenti újságcikkidézetből kiderült, a japán-orosz háború miatt. Viszont most olyan helyekre jutott el, ahová előtte nem: Kubába, Mexikóba és Floridába.
Utazásait képekkel gazdagon illusztrált könyvekben is leírta. A földrajztudomány az első magyar útleírónőként tartja számon. (Magyar Utazók Lexikona. Szerk.: Balázs Dénes, 274. o.)
Mocsáry Béláné Fáy Mária: Keleti utazás: Egyiptom, Szentföld; India, Ceylon;
Utazásom Észak-Amerika nyugati partvidékein
Özvegy Mocsáry Béláné kalandjai egy magát emancipáltnak tartó nyugat-európai, de még egy amerikai nő számára is nagy tettnek számítottak volna. Annak ellenére, hogy Fáy Mária nem volt tudományosan képzett, utazását és az ezek során szerzett tapasztalatairól írottakat a közvélemény és a Magyar Földrajzi Társaság is elismerte. Útjairól elnöki felkérésre a társaság ülésein többször is előadást tartott.
Nem csak a világlátás iránti igényével lépett ki a hagyományos női szerepkörből, mindezt tetézte életkorával is – ötvenes éveiben járt már, amikor útjaira vállalkozott. Igaz, időnként paradox módon éppen azt a felfogást és szerepelvárást erősítette meg, amelynek ő látszott korlátait áthágni: „Kinek csak némileg is meleg családi tüzhelye van, gondozza azt hűségesen, mert hiába keresne megnyugvást – északtól az egyenlítőig – a szeretet, mely egyedül boldogítja a nőt, csak ott található fel.” (Mocsáry Béláné Fáy Mária: India és Ceylon, 4. o.)
Daniel Havell metszete Ceylonról (kép forrása)
Részben gyerekkori álmait valósította meg, amikor Indiába és Ceylonba hajózott. Naplójában, haza írt leveleiben nem csak a helyieket és útitársait írta le: a szokásokról, a közlekedésről, műemlékekről, szállodákról is pontos feljegyzéseket készített.
Indiáról szóló baedecker még nem létezett, Budapest könyvkereskedőinél sem talált az országra vonatkozó írásokat, viszont egyik rokonától, Henry Raymondtól friss és pontos információkat kapott indulása előtt. Az angol hódítás miatt – más ázsiai országokkal ellentétben – ezt elég könnyen megtehette.
Stílusát tekintve Fáy Mária szinte végig tárgyilagos, a látottakat meglehetősen távolságtartóan dokumentálja. Amikor a nők helyzetéről ír, mégis átüt sorain az indulat: „A leány tizenkét éves kora előtt férjhez megy (különben megvetnék), az öreg, az özvegy nő pedig tiz, tizenkét éves fiúhoz megy nőül. Az angolok szabályozni szerették volna ezen esztelenséget, de a hindu fentartja régi jogát, hogy elég a szülök beavatkozása a gyermekek házasságához. Természetes, hogy nagy a boldogtalanság ezen osztály asszonyai között, kik különben a legnagyobb tudatlanságban tengenek. A hindu vallása azt mondja: másért minden jót megtenni, önmagáért semmit sem s mindenkinek élni kell. Mily gúny az előbbi pont, midőn nejét semmibe sem veszi!” (113. o.)
(
A társadalmon kívül végig az útja során nagy figyelmet szentel a Magyarországétól olyannyira eltérő természetnek. Minden neki tetsző növényből gyűjt, amatőr flórakedvelő módján könyvei lapja közt préselve az egzotikus leveleket. Helyenként azonban igazi tudósnak mutatkozik, akármelyik korabeli botanikus férfi tudásával felvehetné a versenyt: „Láttam az asztalosok műfáját, ébenfát, mahagonit, vasfát, sandálfát és sok mást, ép úgy a fűszer-fákat is, bors, cacao, kávé, vanillia, cocain, szegfűszeg stb. A szépen kifejlett theafa oly magas, és oly alakú, mint nálunk egy nagy szilvafa. Temérdek szebbnél-szebb diszfa és bokor. Egy csoportban a pálmafajok nevei: corypha, phytelephas macrocarpa, cycas circinalis, areca catechu [képünkön - forrás], yucca gloriosa, cocos nucitera, oncos perma, aczomia… A kigelia (kenyérfa) fél méteres gyümölcse közel másfél méteres száron függ. A fáknak általánosan a csodával határos gyors növésük van Ceylonban.” (194. o.)
India és Ceylon című könyvét, ahogy az az ajánlásból kiderül, jótékony céllal írta meg: „nem tudományos szempontból, hiszen egyszerű falusi asszony létemre, úgy sem azért keltem útra, hanem szórakozásul hölgytársnőim számára. Ezért a magyar hölgyeknek ajánlom munkámat. Munkám után befolyt összes jövedelmet pedig az illetékes tényezőkkel már megállapított arány szerint – a Nagypénteki társaság, a Lorántfy-egylet, a Magyar gazdasszonyok árvaháza, a Művelt nők otthona, a losonczi Menedékház-alap javára és az általam választott vagyontalan gyermekek neveltetésére ajánlom fel.” (3. o.) Ezzel a gesztussal a hagyományos női közéleti szerepkörbe illeszkedett, azzal a kijelentéssel pedig, hogy a nőolvasók kedvéért adatta még ki munkáját, talán egyeseket közülük buzdítani akart hasonló kalandokra, s azoknak a sorsát, akik ezt nem tehették meg, enyhíteni akarta.
A Pacific Railway nyomvonala (kép forrása)
Az Észak-Amerikai utazása során látottakat hasonló stílusban eleveníti fel, hasonló tárgyköröket is érintve. Mindenről aprólékosan, nagy igényességgel tájékoztatja a Kárpát-medence olvasóit, akik előtt egy teljesen új világot nyit meg. (Transzkontinentális vasúton való utazás, hatalmas méretű és pazarul berendezett szállodák, teljesen más növényzet és éghajlati viszonyok, liberális elveken működő társadalom és annak történelme, a tengerpart nyüzsgése, az ország emlékhelyei, templomai, stb.) A fejlettségben ötven évvel az ország előtt tartó Egyesült Államok láttán többször is megszólal honleányi mivolta. Megvalósítható ötleteket javasol: például amikor a Pacific vasúton utazik Amerika nyugati partjainál, felveti a Magas-Tátra vasúttal való behálózásának gondolatát, mondván, az így fellendülő idegenforgalomból az országnak busás haszna lehetne. De ha a hazaiak nyaralási lehetőségét nézi, a szegények is ugyanúgy elmehetnének nyaralni a hegyekbe, mint amerikai társaik. Világkörülire tervezett útján csak Mexikóig jut el, s ekkor járja be Kuba szigetét is. Nagy, képes könyvben és újságcikkben is beszámol ezekről az akkor már 60 éves nő. Egyik könyvének végén így összegzi utazásai hatását: „Hogy én az utazást megtettem, nem bántam meg. […] Azóta, ha régi, szomoru multamra gondolok – érzem, hogy utazásom alatt szerzett tapasztaltaim, a sok fenséges szép látvány – átalakították egész lényemet.” (5. o.)
