fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Babilon vizeinél guggoltunk és sírtunk

2013.02.06. 07:00 | icentrifuga | 1 komment

Címkék: ajánló irodalom képzőművészet centrifuga forgács zsuzsa bruria

jl_yo_180.jpg"John Lennon megölésének éjszakáján nem voltam képes elfújni a gyertyát elalvás előtt, az meg féloldalasan megolvadt és lebukfencezett a polcról. Füstszagra ébredtem, na meg arra, hogy lángokban áll a bőröndöm, minden Magyarországról elszármazott holmimmal egyetemben. Sikoltozó, eszeveszetten kalapáló szívvel agyabugyáltam a tüzet, míg sikerült teljesen agyon nem csapnom, és a soha meg nem tapasztalt leplombált vaksötét ránk nem borult, mintha kioltották volna a szemünk világát, akár az orosz kőfaragókét a Rubljov-filmben."

Forgács Zsuzsa Bruria a Litera és a Nyitott Műhely felkérésére, a Képmegnyitás című eseményre írt Rutkai Bori képéhez, ami korábban a Magyar Narancs hasábjain volt olvasható - ezt közöljük újra.

Forgács Zsuzsa Bruria:
Babilon vizeinél guggoltunk és sírtunk
137. zsoltár

RutkaiB_450.jpg

„Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem”
(Rutkai Bori festménye)

RutkaiB_sorminta.jpgA képen látható piros kockás steppelt takarót eredetileg Eörsi Pisti vette nekem New Yorkban, közel a Lower East Side-i lakhelyünkhöz az Üdvhadseregnél, ha jól emlékszem tíz dollárért, bár lehet, hogy csak ötért. Az előző és egyben történelmileg első New York-i takaróm egy kölcsöntakaró volt az első emeleti haszidtól, aki két széket és egy asztalt is biztosított mellé ingyen, bár cserébe el kellett viseljük, hogy naponta egyszer megjelent a listájával a harmadikon és leltározást tartott, és minden alkalommal megfenyegetett minket, hogy ha bármit is eladunk a kölcsönzött cuccokból, akkor háromszoros árat kér értük… Én minden alkalommal csodálkozástól kikerekedett szemmel meredtem rá, hogy mégis honnan szedi, hogy eladni készülünk bármit is, és csak nem azt tervezi, hogy esetleg a távollétünkben... Na, de hagyjuk is, mert még a paranoiásokat is üldözik.

Ekkoriban már nem volt áramunk, Con Edison kikapcsolta, mert nem fizettük a díjat, és éppen ezért gyertyáztunk. John Lennon megölésének éjszakáján nem voltam képes elfújni a gyertyát elalvás előtt, az meg féloldalasan megolvadt és lebukfencezett a polcról. Füstszagra ébredtem, na meg arra, hogy lángokban áll a bőröndöm, minden Magyarországról elszármazott holmimmal egyetemben. Sikoltozó, eszeveszetten kalapáló szívvel agyabugyáltam a tüzet, míg sikerült teljesen agyon nem csapnom, és a soha meg nem tapasztalt leplombált vaksötét ránk nem borult, mintha kioltották volna a szemünk világát, akár az orosz kőfaragókét a Rubljov-filmben. A bőröndöm orrfacsaró, megégett műanyagszaga fojtogatott, miközben az önsajnálat keserű könnyeivel áztattam a haszid kölcsönpokrócát, és a száműzött világárvák szipákolásával újra álomba nem sírtam magam…

Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki hangosan körbeszimatol, türelmetlenül nyikorog és figyelemfelkeltően sóhajtozik, majd mikor megfordultam a gyerekméretű ágyamban a kló előtti lukban, a haszid színpadiasan ajvékolva és kezét tördelve megállt fölöttem, és úgy követelte, hogy azonnal adjam vissza neki a pokrócát, mert új ágybérlői jöttek, szükségük van rá.

Természetesen meg se moccantam, görcsösen lehunytam a szemem, és újra alvást színleltem egy kis hortyogással megbolondítva. Eszem ágában se volt visszaadni a nyomorult pokrócát, mert ez azt jelentette volna, hogy aznap estétől nincs mese, nem húzhatom tovább a dolgot és Borival kell majd egy ágyban aludnom az ő pokrócába tekeredve, márpedig én senkivel nem tudtam egy ágyban aludni, és éppen ilyetén irányú alkalmatlanságomról váltam közismertté a New York-i emigráns körökben. Én ugyanis forgolódtam, rúgkapáltam, gyakran kijártam pisilni, és csikorgattam a fogaimat. Igaz, Bori is csikorgatta, úgyhogy csodáltam is, hogy a csikorgásra nem panaszkodtak a kínai szomszédjaink a vékony sheetrock mögül, és a nyomortelepi papundekli házunk előtt áruba bocsátott nők sem emeltek kifogást, hogy nem tudják tőlünk nyugodtan élvezni bántalmaztatásukat az éjszakai műszakban…

Közben a haszid észrevette a leégett bőröndöm, és komoran bejelentette, hogy beköt nekünk egy kis szabad áramot, mert az áram szabad eltulajdonítása kevésbé kínos ahhoz képest, mintha mondjuk gyertyázással leégetjük a házat. Estére kiderült, hogy tényleg jött két új ágybérlő hozzá, két dél-amerikai prostituált, és hogy valóban nekik kellett a pokróc. Én egész nap nem mertem elmenni hazulról, nehogy a haszid elvihesse,RutkaiB_sorminta.jpg de aztán Bori ravaszul megnyugtatott, hogy úgysem mer bejönni a lakásba, ha nem vagyunk otthon, mert ő is pont úgy retteg a fekete 13-as számtól, amit a vörösre festett ajtóra pingáltunk, mint az összes többi épelméjű New York-i. Akkor még nem hittem el igazán, hogy a világ szellemi szabadságban legfejlettebbnek gondolt országában, tényleg nincsenek 13-as számú házak, és még a 13. emeletet is kiiktatták az épületekből. A takaró védelmében még az is megfordult a fejemben, hogy a sarki spanyol bodegába, az esti paradicsomos tésztakonzervemért, a haszid pokrócába tekeredve megyek le, de aztán Bori újfent megnyugtatott, hogy a haszid pont ilyenkor megy a Yeshivába, a helyi zsidó iskolába, az egyik nála dekkoló prosti gyerekéért, akit örökbefogadott, és sajátjaként nevel, úgyhogy nincs vészhelyzet.

Persze Bori hazudott. Mire visszaértem a paradicsomos, húsgombócos konzervvel, a kölcsönpokrócomnak hűlt helyét találtam. Bori épp egy második papagájt festett Kadhafi életnagyságú portréjára, csak ez most a változatosság kedvéért az ezredes bal vállán álldigált és a bal fülébe suttogott valamit.
- Hogyhogy beengedted a haszidot? - kérdeztem a felháborodástól fuldokolva. Nem engedtem be - mondta Bori-, bejött az magától. Miért, neki van kulcsa? – hörögtem. Kulcsunk persze még nekünk se volt, mindketten elvesztettük, és a zárat annyiszor feszítettük már fel, hogy csak hálni járt belé a lélek, és erőtlenül fityegett az egész szerkezet. Pont ezért reméltük, hogy a fekete 13-as szám a pirosra festett ajtón mindenkit távol tart kis vagyontárgyainktól. És ez így is volt, senki a közelünkbe se jött, semmink el nem tűnt soha, még ha napokat is töltöttünk távol, egészen aznapig, John Lennon megölésének másnapjáig. Akkor viszont feljött a haszid a pokrócért, mert kifigyelte, hogy nem bírom tovább, és épp megyek a bodegába a nyomorult töltött tésztáért, amire addikt voltam, és állítólag a haszid jó alaposan megköpdöste a piros ajtófélfát mielőtt átlépte a küszöbünket, majd mormogott valami védőimát saját magára, aztán huss az ágyamnál termett, és szó nélkül kivágtatott az ajtón a pokróccal.

Bajban voltam, nagy bajban. Bori külön lakásban akart lakni, de egy ágyban akart aludni velem éjszakánként, mert így szokta meg gyerekkorában a három tesójával az egy helységes konyhalakásban, amiben született és felnőtt Szombathelyen. Ő attól tudta magát biztonságban érezni, ha a nagy behemót testembe fúrhatta magát éjszakánként, ahogy annyi éven át a nővérébe és öcsébe bújt. Én viszont egy lakásban akartam lakni, mert nekem meg a lelkére volt szükségem, a finom, mindentudó kisugárzására, de külön ágyban szerettem volna aludni, hogy kedvemre vergődhessek egyedül. Ő arra hivatkozott, hogy napközben neki szüksége van az intimitásra a festéshez, és ha én ott lábatlankodok a 28 négyzetméterünkön, akkor ő nem tudja elkészíteni élete értelmének és szerelmének, Kadhafinak a portrésorozatát, mely elmesélné a kis zöld könyves forradalmár-ezredes földre szállásának és hatalomra kerülésének hiteles történetét, ahogy Gábriel arkangyal kíséretében naponta megjelenik Bori fejében.

Dühösen bevágtam a paradicsomos húsgombócos tésztakonzervet, és szó nélkül elhúztam a 23. utcába a Squat színházba a Mr. Dead és Mrs. Free előadására, és amikor Halász Petya épp leugrott a katonai dzsipről, hogy betörjön a színpadra az utcáról a kirakatüvegen át,RutkaiB_smb.jpg én durcásan az Eörsi Pisti fülébe súgtam, hogy kénytelen leszek a három méteres kirakati óriás csecsemő ölében aludni a meleg gyapjúpelenkája alatt aznap éjjel, mert… de a Pisti ezen a ponton lepisszegett, hogy egyet se aggódjak, amíg őt látom. És lőn, Pisti eltűnt, mint a kámfor, majd alig fél órával az előadás vége után újra felbukkant a frissen beszerzett piros kockás steppelt takaróval a hóna alatt, amit az éjszaka is nyitva tartó Üdvhadseregnél vásárolt. Hát, ha valamihez értett a Pisti, az bizony a mézes, gyömbéres sült oldalas, a fokhagymás, mentás hordós szalonna, a ribizlis töpörtyűk, a füstölt marhaszegy, a pirított lenmagos libazsír, a gyulai kolbász, az aszalt szilvás marhanyelv, disznókörmös disznósajt, eszméletvesztést okozó szilvapálinkák és lekvárok, Ginsberg, Kerouack, Majakovszkij és a meleg takarók. Ebben nem lehetett őt überelni.

Diadalmasan tértem haza Borihoz a pokróccal, aki erre savanyú képpel közölte, hogy eddig ugyan nem említette, de már napok óta vár rám egy kis luk a 181-es utcában, Manhattan túlsó felén, az északi csücsökben, ahol felszabadult számomra egy hely, egy óriási, Hudson-parti lakásban. Ám miközben telefonálni mentem a sarokra, a subway megállójához, hogy megbeszéljem az átköltözésem részleteit, Bori sem maradt rest és betekerte magát a gyönyörű, vadonatúj piros kockás takarómba, majd alvást színlelt. Én persze csapkodtam, kiabáltam, dühöngtem, durcásan átkozódva bepakoltam a leégett bőröndömbe mindent, ami még megmaradt a vackaimból, de titokban, lelkem legmélyén nem tudtam nem csodálni Borit a gyönyörű kockás takarómba tekeredve, miként Hófehérke, Szűz Mária és az összes kisszentek. Igen, tudtam, hogy valójában nekem kellene megfestenem őt, ebben a gyönyörű takaróban, amint épp alvást színlel, vagy azért, hogy még se menjek el, és mellébújjak, és vele aludjak a takaró alatt, vagy azért, hogy elmenjek, de a takaró nélkül, és naponta visszajárjak ellenőrizni, hogy megvan e még...


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr465064153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2013.03.17. 20:55:16

www.facebook.com/photo.php?fbid=100486876653627&set=t.100000769451350&type=1

Szomjas oázis - történetek a női testről:

Akarod tudni milyen hóesésben, gépfegyverropogásban szülni? Milyen lehet három mellből szopni és szoptatni? Egy fehér vonal mentén sétálni, melyet férjed húz krétával neked szobád padlójára, azon a napon mikor végül megöl? Akarod tudni, milyen összenézni tizenhárom szárnyatlan fekete tündérrel az angyalcsináló klinikán? Lefogynál huszonöt kilót a szeretőd kedvéért hatvan perc alatt egy repülőúton Párizs felé? Szeretnéd tudni milyen érzés, amikor egy avarszagú, rőzsetekintetű teremőr gondosan levetkőztet pillantásával, és egy szemvillanás alatt mindent megtud rólad? Meg akarod érteni, miért és kik lopják el újra és újra testedet? Milyen, amikor kártyát vetsz, hogy megtudd, miért változol át a legváratlanabb pillanatokban férfivá és nővé? Miért keresed és hívod ki a veszélyt, mint Piroska, és miért sétálsz be két kezdő farkas lakásába, akik prostituáltat szeretnének belőled gyártani? Milyen érzés autósellőként ébredni egy forgalmas útkereszteződés közepén? Vagy amikor a belgyógyászat és az érzéki örömök mellett a biciklizés és a hatalom is érdekel? Amikor tulipánt kívánsz vágni egy férfi arcába? Jó volna megérteni, miért van szüksége a hadseregnek pont a Te beszélőközpontodra? Mit kell tenned, hogy a testedben lakozó idegen kiköltözzön belőled? Szeretnél Te lenni Mása a motoron, a postásfiú mögött?

A Szomjas Oázis irodalmunk első átfogó kortárs antológiája a női testről. 33 szerző 56 mű. Arra kértem társaimat az alkotásban, hogy írjanak a megfoganásról, szülésről, születésről és vetélésről. A gyermeki testről, öneszmélésről, felcseperedésről és a felnőtt nő testéről. Az önelfogadásról és önmegtagadásról, a betegségről és gyógyulásról, a test és lélek találkozásának és összefonódásának véget nem érő kalandjáról és talányáról. Úgy érzem, ez a 33 szerző által írt könyv egy rendkívül izgalmas kortárs freskót fest fel női szemmel a női testről, és így a férfiakkal közös emberi szinpadunknak végre teljes fényében ragyoghat a mindeddig meglehetősen elhanyagolt, homályban leledző női oldala is.

Kostólj a Szomjas Oázisba velünk együtt, aztán vidd haza, bújj vele ágyba,engedd, hogy megnevettessen, megrikkasson, felszabadítson.

Korunk legfontosabb történetei, legérdekesebb szerzői.

Irodalmunk első átfogó antológiája a női testről.

Anyaszerkesztő:
Forgács Zsuzsa Bruria
süti beállítások módosítása