Mexikóról mostanság a nem túl távoli múltban zajlott választásokon kívül a különböző határvárosokban fotózott hullacsoportok juthatnak eszünkbe (lásd például a World Press Photo-n 2012-ben a kortárs kérdések között 3. helyet elért sorozatot Pedro Pardo-tól a drogkartellek háborújáról), hiszen a drogháború emberek tízezreinek életét követelte az országban - Jen Wiltonnak a The Free hasábjain február 2-án megjelent cikke azonban az egyre termékenyebb ellenállási mozgalmak bemutatására koncentrálva közelítheti azt, ami a földgömbre tekintve távolinak tűnik. Ezt erősíti már a mottóul választott Albert Camus idézet is: "Az egyetlen mód, ahogy a szabadságától megfosztott világgal foglalkozni érdemes: annyira szabaddá válni, hogy léted maga legyen az ellenállás." E cikk javarészt Jen Wilton cikkéből szemelget.
Mexikó népe számos módon ellenáll - az erdők övezte apró falvakban éppúgy, mint az iparosodott nagyvárosok utcáin, Mexikóvárosban, a partmenti városkákban vagy az északi, drogháborúk dúlta régiókban is. Az elmúlt évben számos új ellenállás-szervezési formával ismerkedett meg az ország, ám az mindegyik mozgalomban közös, hogy a regnáló kormány bizonyos területeken való járatlansága, a terület problémáinak valódi megoldására való képtelensége hívta őket (új) életre. Mindegyik a nemzetbiztonság, az oktatás vagy épp a foglalkoztatás problémái miatt lépett ellenvéleményre.
Méltósággal, karavánnal a drogháború ellen
2011-ben a költő Javier Sicilia 24 éves fiának elvesztésétől indíttatva alapított mozgalmat a drogkartellek szertegyűrűző belháborúi ellen ugyan háborút hirdető, de valójában tenni képtelen Felipe Calderonnal és kormányával szemben. 2006-tól 2011-ig 70000 ember halt meg és további 9000 tűnt el a drogháborúban. Az Igazsággal és Méltósággal a Békéért Mozgalom országszerte szervezett felvonulásaihoz több százezeren csatlakoztak, s a mozgalomnak jelentős szerepet tulajdonítanak abban, hogy Felipe Calderon és pártja elveszítette a 2012-es júliusi mexikói választásokat - még ha ezzel ugyanakkor ismét hatalomba segítették is a 2000-ig az országot 71 éven át korrupció és elnyomás közepette vezető Partido Revolucionario Institutional (PRI) nevű pártot.
A mozgalom két 'karavánt' indított útnak Mexikóban, egyet Északon, egyet pedig Délen. A karavánokkal a célja az volt, hogy hangot adjon az áldozatok családjainak és széles körben ismertté tegye a drogellenes háború árát, egyúttal tiltakozzon a kormány elhibázott biztonságpolitikája ellen, mely kriminalizálta az erőszak áldozatait, a mexikói állam végre vállalja a felelősséget mindazért, amit az ügy megoldása érdekében NEM tesz és tett meg, s az elnökkel és a jogalkotókkal találkozva megkeressék a háború rendészeti szabályozási alternatíváját. A felhívásban 60000 halálesetről, 10000 eltűnésről beszélt, valamint 160000 emberről, akinek az életét ez az ügy közvetlen közelről befolyásolta. Adatai szerint Mexikóban az elkövetett bűncselekményeknek csak 2%-át vizsgálják ki és oldják meg.
Javier Sicilia 2012. április 24-én intézett felhívást a civil szervezetekhez és érdeklődőkhöz, hogy csatlakozzanak ahhoz Béke-karavánhoz, mely a határt átlépve 2012. augusztusában és szeptemberében bejárta az USA-t San Diego-tól Washingtonig. Az Egyesült Államokba szervezett békekaraván tárgyalt a civil szervezetekkel és a kormányzattal a fegyverkereskedelem betiltásának lehetőségeiről, a drog tiltásának alternatíváiról, a pénzmosás elleni harc hatékonyabb lehetőségeiről, valamint az emberi jogi és biztonsági kérdésekkel kapcsolatos kétoldalú együttműködések támogatásáról a civil társadalom és a civilek biztonsága támogatásának, valamint a bevándorlók védelmének és biztonságának a támogatása terén. (A békekaraván honlapja itt.) (Egy amerikai katonai kiképzőiskola mellett tartott tiltakozás során mondott beszéde sok más anyag mellett a youtube-on is megtalálható, itt.)
Diákok a zérók és egyek világából
Új ellenállási mozgalom jelent meg 2012 során a választások idejének környékén #YoSoy132 néven. A #YoSoy132-t eredetileg diákok és egyetemi professzorok alapították, akik a közösségi média online felületein manifesztumban fejtették ki céljaikat: "Az ébredő Mexikó vagyunk. Vágyunk szüleink forradalmára. Vágyunk egy lehetséges, jobb jövőre. [...] A hálóról jövünk, a zérók és egyek világából, amit nem ismernek és amit sosem lesznek képesek befolyásolni."
A média demokratizálásáért, a politikai döntéshozatal és pénzosztások nagyobb áttekinthetőségéért síkra szálló mozgalom ihletésére rövid időn belül számos 'sejt' alakult az ország különböző pontjain, amit a közösségi média használata, a facebook- és a twitter account-okon keresztül folytatott kommunikáció és szervezés nagyban segített. A #YoSoy132 számos hasonló kezdeményezéssel állt összeköttetésben, így az Occupy-mozgalmakkal az USA-ban és az Egyesült Királyságban, a chilei diák-ellenállási mozgalmakkal és az európai és görög tiltakozásokkal.
Némelyek szerint a mozgalom túlzottan burzsoá volt, s sosem képviselte Mexikó szegényeit - mások azért kritizálták, mert egy korrupt rendszer határai között maradva szándékozott eredményeket elérni, s nem óhajtott radikális változásokat. Bár ezek a kritikák jogosak, ugyanakkor nagy erénye a mozgalomnak, hogy megmozdította a középosztályt.
A helyi ellenállási mozgalmak - részvételi demokrácia
Gyakran érkeznek a mozgalmi kezdeményezések helyi közösségektől, melyeknek a fennálló rendszert érintő erőteljes kritikája gyakran a szegénység-gazdagság ellentétpárja körül kristályosodik ki. Vannak közösségek, melyek önmaguk észrevétetéséért vagy az önmeghatározás jogáért szállnak síkra, mások azonban a puszta létükért küzdenek.
Az egyik érdekes példa a Michoacán államban lévő Cherán nevű, 13000 lakost számláló kisvárosé. Mikor a környező 27000 hektárnyi területből 20000 hektárról irtották ki az erdőket és veszélyeztették a lakosok megélhetését és környezetét, a város intenzív blokád alá vétele után a helyiek 2011-ben kimondták Mexikó államtól való függetlenségüket, a mexikói jogban ismert usos y costumbres (uses and customs [használat és vámhatóság]) rendszerre alapítva jövőjüket, mely kimondja, hogy a helyi közösségek a hagyományos módszerekkel összhangban átvehetik a korábban az állam által delegált hivatalnokoktól irányított szervezetek fölött az autonómiát és joguk van a kollektív döntéshozatalra.
Cherán a 2012. júliusi választások előtt a választási kampány során minden politikusjelöltet kitiltott a városkából, s azzal fenyegetőztek, hogy valamennyien távol maradnak a szavazófülkéktől, tekintettel arra, hogy a képviseleti demokráciát mint kormányzati formát illegitimnek tartják. Cherán lakosai kivonták magukat az országos politikából, s a maguk sorsáról maguk döntenek.
Antiglobalizációs mozgalmak - a zapatisták 'visszatérése'
2012-ben a maja naptár végéhez közeledve egy korábban eltűnni látszott mozgalom is jól érzékelhető életjeleket adott: a zapatisták tízezrei vonultak fel néma menetben december 21-én azokban a városokban, melyeket 1994-ben anno elsőként foglaltak el (a zapatista mozgalom fennállásának tizedik évfordulója kapcsán megjelent cikk itt).
A méltóságteljes nyugalommal vonuló menet célja csupán az volt, hogy felhívja a figyelmet a mozgalom létezésére és a tényre, hogy másképpen is lehet élni. A zapatisták csoportjai állami támogatás nélkül, a politikát kerülve, a média által figyelemre se méltatva a természettel és a kulturális örökséggel összhangban szervezik mindennapjaikat integráción alapuló konszenzusos önkormányzatiságban, egyszerűen kiveszik a döntések jogát elnyomóik kezéből, anélkül, hogy nyílt harcba szállnának velük.
Sok más példája is van az állam ellen fellépő csoportosulásoknak Mexikóban (ezek egy másik példáját is részletesen ismerteti a The Free cikke), melyek arra utalnak, ha a kormányba vetett bizalom többé már nem lehetséges opció, akkor a kis közösségek képesek körültekinteni és leleményes döntéseket hozni saját sorsukról és jövőjükről.
