Tehetséges, független, radikális, több kultúrában otthonos, sikeres és korán hal meg - néhány tény, amely biztosan hozzájárul Amrita Sher-Gil VilágTanítóNővé válásához. Az indiai modern festészet egyik legfontosabb alakjaként emlegetett festőnő születésének az idén századik évfordulóját ünnepeljük. Amrita Sher-Gil 1913. január 30-án született Budapesten, s 1941 december 5-én halt meg Lahorban. 28 évébe sok mindent sűrített: gyermekkorától érdekelte a festészet, s nagybátyja, az egykor szintén festőnek készülő Baktay Ervin útmutatásai alapján gyakorolta is magát benne.

Anyja Baktay Ervin testvére, Gottesmann Marie-Antoinette, aki fiatalon Londonban jelentkezett az épp ott járó Bamba hercegnő mellé társalkodónőnek, így került Indiába, ahol egy ottani jó nevű földbitokos nemessel, Umrao Sher-Gillel kötött házasságot. Umrao Sher-Gil öt nyelven beszélő szanszkrit és perzsa nyelvtudós, filozófiát és teológiát végzett ember, aki úttörő szerepet vitt az indiai fényképészet megalapításában.

Vivan Sundaram fotómontázsán Amrita édesanyja, Amrita, Amrita testvére, s a montázs készítője gyermekkorában

1912 tavaszán Budapestre költöztek, itt született Amrita, akkor még Dalma, s 1914 márciusában húga, Indira is. 1921-ig Magyarországon éltek, ekkor a család a Himalája tövénél telepszik le Szimlában. 1923-ban édesanyja egy olasz szobrászba szeret bele, akit előbb házitanítóként fogad otthonukba, 1924-ben pedig gyermekeivel együtt követi őt Olaszországba. Amrita Firenzében kezd tanulni a Santa Annunciata iskolában, de innen hamar távoznia kell - visszatérnek Indiába.

Amrita Sher-Gil: Shringaar

1927-ben Baktay Ervin meglátogatja őket, s bátorítja a lányt a továbbtanulásra. 1929-ben a család Párizsba megy, hogy Amrita ott tanulhasson. Először a Académie de la Grande Chaumiére-ben tanult Lucien Simon iskolájában - 1933-ban a Párizsi Szalon aranyérmével jutalmazták Három lány című képét. Portréi sikereket aratnak, sorra nyeri a díjakat. Többször jár Magyarországon is, azonban visszavágyik Indiába, ahová 1934-ben vissza is térnek. Itt legalább annyira fejbe csapja a szegénység, mint a fiatal Buddhát első palotán túli sétái során - csontsovány alakokat fest, képei szomorúságot árasztanak. Felháborítja a kasztrendszer, s a nők kiközösítettsége a társadalmi életből.

Amrita Sher-Gil: Törzsi asszonyok

Ekkoriban forradalmasítja az indiai festői hagyományokat: új ízeket hoz párizsi festői műveltsége; a posztimpresszionizmushoz való kötődése teszi egyedivé a bengáli és a bombay-i művészeti iskola dualitásában ragadt indiai festészetben. Női aktjaival és festészetének stílusával egyaránt egyedül áll az akkori indiai művészeti életben.

Arita Sher-Gil: Címtelen (Alvó nő)

1936-ban bejárja Dél-Indiát, megismeri az adzsantai és elúriai barlangtemplomokat. 1938-ban Magyarországra jön, hogy találkozzon gyerekkori szerelmével - házasságot is kötnek, kis ideig Kiskunhalason élnek - itt készül a Vidéki piac c. képe, mely később 2006-os rekord vásárlási árával a legdrágább indiai festmények sorába lép -, majd 1939-ben Indiába költöznek, Gorakhpurba, Uttar Pradesben. Egan Viktor, a férj orvos volt, itt is orvosként dolgozott. Amrita tájrajzokat, környezettanulmányokat készít.

Amrita Sher-Gil: Gyümölcsárusok

1941-ben Lahoréba költöznek, műtermet rendez be - első nagy kiállítására készülve megbetegszik, majd kómába esik és meghal. Nem tudni, mi volt a halála valódi oka, hiszen másnap hindu szokás szerint elhamvasztják és testét a Ravi folyóba szórják. Édesanyja öngyilkos lesz, édesapja depresszióba esik. Halála után festményeit India nemzeti kincsévé nyilvánítják. Művészetével hozzásegítette az indiai nőket az alkotáshoz való jogukhoz, s az iskolák látogatásának jogához is.

Amrita Sher-Gil: Lány (1936)

2001-ben itthon az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást a képeiből, Sára Sándor pedig háromszor 50 perces dokumentumfilmet készített az életéről.

2013. január 30-án, születésének 100. évfordulóján márvány emléktáblát kapott a Szilágyi Dezső tér 4. szám alatti egykori otthonuknál (a táblát az NKÖM állíttatta). Idén nyáron nyáron a Nemzeti Múzeum kerítésén Amrita Sher-Gil - egy magyar-indiai festő nyomában címmel rendeznek szabadtéri kiállítást Umrao Szingh és Baktay Ervin fotóinak felhasználásával. A Delhiben szerezett centenáriumi kiállítás valószínűleg UNESCO támogatással látható majd nálunk is. Baktay Ervin orientalista halálának ötvenedik évfordulója kapcsán már több megemlékezést is tartottak, októberben a dunaharaszti Laffert Kúriában nyílik emlékkiállítás.

Amritasaját festménye előtt (Gyümölcsárusok)

Amrita Sher-Gil hagyatékát unokaöccse, Vivan Sundaram és művészettörténész felesége, Geeta Kapur gondozzák. Vivan Sundaram maga is művész, a családi fényképhagyaték átértelmezésével, továbbgondolásával készülő fotómontázsait 2007-ben a Tate Modern-ben is kiállították Amrita Sher-Gil festményei mellett (2007. február 28-április 22). 2010-ben jelent meg egy kétkötetes, általa szerkesztett könyv a festőnő életéről és műveiről Amrita Sher-Gil - önarckép írásokban és levelekben címmel.

A Balassi Intézet szervezésében az Új-Delhiben lévő Magyar Intézetben 2013. február 1-től március 1-ig rendeztek kiállítást Umrao Singh Ser-Gil képeiből, melyek Amrita 1913 és 1939 közötti magyarországi életét mutatják be a közönségnek.

Vivan Sundaram egy órás illusztrált előadása az Amrita Sher-Gil hagyatékával végzett munkájáról az indiai Csandígar (Chandigarh) Állami Művészeti Akadémiáján a youtube-on megnézhető (Csandígarh Haryana és Punjab tartományok fővárosa).

Amrita Sher-Gil képeiből szép összeállítás látható a Dunaharaszti Városi Könyvtár oldalán a róla szóló cikkben, s egy rövidebb válogatást a youtube.on is megnézhetsz: 

(cikk fő forrása: wikipédia)