"Hall nagy érzékenységgel festi le a felnőtté válás folyamatát, az első szerelem szenvedélyességét, tisztaságát, miközben a szétbomlott családi kötelékek között maradó, betöltetlen űrről, az elfojtásról, a magányról, a megbánásról és a megbántásról, a bűntudatról ír. Az események két szálon futnak. A szerző a kamasz lány és a felnőtt nő szemszögéből is bemutatja a történteket, anélkül, hogy értékítéletet mondana, valamelyik szereplő pártjára állna. Magyarország varázslatos mesevilággá változik a könyv lapjain, a komor, esős Anglia napfényes, ragyogó ellenpólusává, olyan hellyé, ahol a szív győzedelmeskedhet az ész birodalma felett." - Korábban már olvashattál egy részletet Emylia Hall, az idei Elsőkönyvesek Fesztiválja angol résztvevőjének Nyarak könyve című regényéből – most Debreceni Boglárka recenzióját olvashatod.

Édentől északra

A Nyarak könyve főszereplője, Elisabeth Lowe egy jelentéktelen, unalmas, vértelen figura, aki árnyalakként mozog Anglia pezsgő fővárosában, Londonban. A dolgok mintha nem vele történnének, érzelmi élete sivár, képtelen megélni bármit is a maga teljességében, elsétál az élet mellett, a világ körforgásában, mint egy passzív résztvevő.

A harminc éves fiatal nő látszólag normális életet él, művészettörténetet tanult az egyetemen, egy galériában dolgozik, szép viktoriánus házsorban bérel lakást a Mile Enden, időnként meglátogatja idősödő édesapját Devonban. A részletekből ellenben kiderül, hogy semmi se stimmel, a gondosan megfestett kép megtévesztő, korántsem mondható idillinek. A barátjával, Johnny-val nemrég szakított, amikor a férfi Dél-Amerikába utazott könnyedén elengedte, nem tartott vele („végül könnyebben mondtam nemet, mint hittem volna”). Lily-t, akivel a patinás házat közösen bérlik, nem barátnőként, hanem lakótársként emlegeti, érdeklődéssel figyeli anyjával való, vidám találkozásait, egybefonódását, az idegen nő (anya) felé irányuló kedvességétől, közeledési kísérleteitől még magányosabbnak érzi magát, mint általában, apjával pedig távolságtartó a viszonya.

Beth egykedvűsége, zárkózottsága mögött kimondatlan, elhallgatott, fájdalmas emlékek rejtőznek, melyek meggátolják abban, hogy elfogadja és viszonozza mások közeledését, rácsodálkozzon az élet szépségeire. Ám a fájdalmat, a bűntudatot nem lehet örökké cipelni. Egy napon csomag érkezik Magyarországról és Beth-nek szembe kell néznie démonaival. A csomagban egy fényképalbumot talál, és egy levelet, melyből kiderül, hogy Marika, akivel hosszú évekkel korábban megszakított minden kapcsolatot, meghalt. Az albumban a magyar származású, a rendszerváltás után hazaköltöző anyával töltött közös nyarak emlékei kaptak helyet. A fényképeket nézegetve Beth hét nyár történéseit idézi fel, tudván, hogy a fotó konkrét képet ad ugyan egy kimerevített pillanatról, de a kifeszített pillanat mögött mindig van egy történet, ami időről időre folyamatosan át- vagy továbbíródik/írható. A felvételek elmosódnak, elhalványulnak, illetve valószerűtlenül élessé, színessé válnak, az egyén magánmitológiája, személyes és kollektív tapasztalatai függvényében.

Emylia Hall a magyarországi nyarak, az érzelmek hiteles közvetítőjévé válik, hiszen a főhős és saját élettörténete között számtalan párhuzam felfedezhető. Életkoruk hasonló, Hall magyar anya és angol apa gyermeke, 1990-ben, a hidegháború szimbolikus befejezése, a berlini fal (Berliner Mauer) leomlása után látogatott el először édesanyja szülőhazájába és az itteni tájak, színek, időjárás, az ételek, az italok íze, a magyar emberek mentalitása, a kultikus helyek szépsége, különlegessége, mássága beivódtak az emlékezetébe. Édesapja minden magyarországi nyaralásukról készített képeskönyveket, ezeket az albumokat felnőttkorában is nagy élvezettel, nosztalgikus örömmel forgatta, valószínűleg az ismétlődő rácsodálkozás, rátalálás élménye adta a regény alapötletét. Első könyvének története ennek ellenére nagyrészt fikció, mivel az író sorsa, elmondásai alapján, nem vett tragikus fordulatot, családi élete nem volt konfliktusokkal terhelt.

Emylia Hall  (copyright: Fayetography)

Hall nagy érzékenységgel festi le a felnőtté válás folyamatát, az első szerelem szenvedélyességét, tisztaságát, miközben a szétbomlott családi kötelékek között maradó, betöltetlen űrről, az elfojtásról, a magányról, a megbánásról és a megbántásról, a bűntudatról ír. Az események két szálon futnak. A szerző a kamasz lány és a felnőtt nő szemszögéből is bemutatja a történteket, anélkül, hogy értékítéletet mondana, valamelyik szereplő pártjára állna. Magyarország varázslatos mesevilággá változik a könyv lapjain, a komor, esős Anglia napfényes, ragyogó ellenpólusává, olyan hellyé, ahol a szív győzedelmeskedhet az ész birodalma felett. Az erdő, a vadregényes tájban megbúvó tó, a szilaj patak, az aranyló búzamező, a hajdani vadászkastély, a Villa Serena, a távolba futó, kék éggel összefonódó rét, a kilátó, ahonnan Szlovákia magas hegyvonulatai is láthatók, mind a szabadság megtestesítői. A szerző egy tizenéves lány érzéseit vázolja fel, éppen ezért nem adhat hiteles képet az akkori Magyarországról, a társadalmi, gazdasági változások a történet szempontjából lényegtelenek, egy reménykedő, ragaszkodó, boldogságkereső gyermek számára az „új otthon” a fontos, semmi más. A fel-feltünedező mellékalakok leírása, ábrázolása is vázlatos, mivel Erzsi (Beth) gondolatai Marika és élettársa Zoltán, édesapja, és később szerelme, Tamás körül forognak. A barátok, a szomszédok az ellentétek hordozói, a konfliktushelyzetek generálói, statiszták. A két különböző tónusú vidék, az északi és a keleti ország lakóinak mentalitásbeli különbségei az apa és az anya gondolkodásmódja, személyiségjegyei között megfigyelhető kontrasztok erősítői, megjelenítői egyben. A Villából érkező levelek, képeslapok, apró ajándékok emiatt csempészhetnek hét éven keresztül fényt egy fáradt apával magára maradt kislány tündérvilágtól távol töltött hétköznapjainak szürkeségébe.

A Nyarak könyve a gyászmunka szinte tökéletesnek mondható folyamatát vázolja fel, olyan, mint a vihar előszelében hömpölygő búzamező, vagy a kötetben szimbolikus értékkel felruházott Balaton. Jellemzője az évszakok váltakozásával mérhető ciklikusság, viszonylagos monotonitása ellenére a regény mégsem válik unalmassá. A hasonló élethelyzetek ismétlődő leírásait a cselekmény előrehaladtával újabb és újabb árnyalatok gazdagítják, a feszültség fokozásával Hall egyre közelebb hozza a fordulópontot, előrevetíti a tragédiát. Persze, minden vég egy új kezdet nyitánya. Azt, hogy mit és hogyan szeretne folytatni, mindenki maga dönti el. Elisabeth Lowe is döntéseket hozott. Döntései sem voltak megváltoztathatatlanok.

Emylia Hall: Nyarak könyve
Park Könyvkiadó, 2013
296 oldal

Debreceni Boglárka