fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (6) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (61) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1869) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (6) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Ami a magyar irodalomtanítás emlékezetéből kimaradt

2013.06.06. 07:00 | icentrifuga | 4 komment

Címkék: ajánló folyóirat könyvajánló nemes nagy ágnes lesznai anna centrifuga menyhért anna erdős renée czóbel minka rózsaszín szemüveg harmos ilona

noihagyomany_menyherta.jpg"Ebben a könyvben a női irodalmi hagyománnyal foglalkozom. Annak okait keresem, hogy a magyar irodalomtörténet miért felejti el a női írókat. Nyomozok. Mert azt szeretném, ha megváltozna a helyzet. Hogy a mai női írókat – köztük engem – már ne felejtse el, ne felejthesse el az utókor. Ne hulljanak – ne hulljunk – ki az irodalmi emlékezetből. Változzon meg az irodalmi hagyomány." - írja új könyvének előszavában Menyhért Anna.

A Napvilág Kiadó gondozásában a most zajló Könyvhétre megjelent Női irodalmi hagyomány Erdős Renée, Nemes Nagy Ágnes, Czóbel Minka, Kosztolányiné Harmos Ilona és Lesznai Anna műveivel foglalkozik. Vizsgálja azokat a korszak befogadástörténete és a női írókat felejtő magyar irodalmi hagyomány felől egyaránt. A kötet sokat köszönhet, írja a szerző, a Rózsaszín szemüveg irodalmi beszélgetéssorozatnak is. Ma Menyhért Anna új, a női irodalmi hagyományok feltámasztását és erősítését szolgáló kötetéből olvashatsz egy hosszabb részletet, s hogy kedvet csináljunk a kötethez, a részlet után közöljük árulkodó tartalomjegyzékét is.

noihagyomany_ful.jpg

RÉSZLET A KÖTET ELŐSZAVÁBÓL

Saját szó

noihagyomany_iniciale.jpgA rejtőző hagyomány vonalának megrajzolása során fontos szempont számomra a női írók személyes sorsa, élettörténete, kánoni helyzete, a kánoni folyamatok és az irodalomtörténeti-esztétikai értékelés összefüggése a szerzői életrajzközpontú irodalomszemlélet újragondolásaként is, az új historizmus, a kulturális antropológia, az amerikai személyes irodalomkritika belátásaira támaszkodva; valamint annak a képnek a vizsgálata, amely az adott szerzőkről az irodalomtörténet-írásban és a köztudatban kialakult.
A günokritika újraértése is ez egyben: elképzelésem szerint a szerző a róla szóló történet szereplője. Csak ezen a történeten keresztül közelíthetünk hozzá. Amikor tehát egy-egy szerzőről beszélünk, nem magáról a személyről, és még csak nem is pusztán a műveiről van szó, hanem arról a történetről, amelyben ő (is) szereplő: a Žfigurájában és annak értelmezéseiben reprezentálódik a különböző korszakok és kultúrák irodalom- és életszemlélete. Az írók különösen alkalmasak erre a reprezentatív funkcióra, lévén hogy sokkal több dokumentum marad utánuk, mint egy átlagember után: ők is írnak és róluk is írnak. Ezeket a nehezen kitapintható történeteket tehát az irodalomtörténet-írás és a közvélemény, az irodalmi köztudat írja, és újra és újra módosítja, ahogyan a múlt is újra és újra másként tűnik fel az emlékezetünkben. Az irodalomtörténet-írás át nem látható, számtalan szálon összefüggő nagy hálójából mintha regények bontakoznának ki a csomópontokon. Az írókról szóló irodalomtörténeti regények azt reprezentálják, ahogyan egy adott korszak gondolkodott róluk – és az irodalomról. Ez a történet időnként elfelejtődhet, aztán módosulva újra előtérbe kerül, kiírhatja magából saját szereplőjét, vagy akár be is betonozhatja annak értelmezhetőségét, ahogy ezt könyvem fejezetei is megmutatják.

noihagyomany_pimlevlap.jpg

Milyen arcot rajzol az irodalomtörténet-írás az íróknak, milyen sorsot, életet ír nekik? Sikerek és kudarcok, boldogság és bánat, fordulópontok vagy lagymatag egyhangúság egy életen át. Elismert, ünnepelt író, őrült, remete, romantikus zseni, a nemzet napszámosa, forradalmár, katona, életidegen, szórakozott Ž figura – ismert férŽfi típusok.
Bájos dilettáns, őrült nő, gyermeki lélek, kokott, szorgalmas háziasszony, hisztérika, úrinő, az egyetlen, aki férfiŽ írótársaival felér – (íróként kevésbé) ismert női típusok.
E kötet női íróit az erotikus lektűrszerző (Erdős Renée), a férfias női költő (Nemes Nagy Ágnes), a csúnya vénlány (Czóbel Minka), az írófeleség (Kosztolányiné Harmos Ilona) és az emigráns asszonyi őstehetség (Lesznai Anna) skatulyái tartják fogva.
A skatulyák minden esetben dzsenderalapúak: az írók női író volta megkerülhetetlen elemük. Valamint – az irodalomértelmezés rögzült eljárásainak következtében – ezáltal esztétikai minősítést is magukkal vonnak. [...]
Milyen arcot rajzol nekem ez a könyv? Milyen arcot rajzoltam magamnak? Az elődeimet keresem. Minden fejezetben, rendszerint az elején és a végén, személyes hangon beszélek. Úgy érzem, sikerült megvalósítanom a személyes olvasást, amelyről az előző könyvemben a traumaszövegek olvasása kapcsán beszéltem: ott [ Menyhért Anna: Előszó; Személyes olvasás. Traumairodalom. In: Uő: Elmondani az elmondhatatlant. Trauma és irodalom. Bp.: Anonymus–Ráció, 2008. 5–10., 11–60.] elmondtam, milyen (lenne), de nem csináltam meg. Ebben a könyvben megcsináltam.
Megpróbáltam megmutatni, milyen volt találkozni ezzel az öt női íróval, milyen volt megismerkedni velük: megküzdeni az ismerethiánnyal, azzal, hogy nem voltak előzetes támpontjaim, az iskolából hozott olvasmányélményeim – Czóbel Minka és Erdős Renée esetében –, vagy azzal, hogy korábban egy egészen más, és nagyon erőteljes képem volt az íróról – Nemes Nagy Ágnes esetében –, amelyet át kellett alakítanom. Sokkoló volt megtudni, hogy Nemes Nagy Ágnes titkolta nőies verseit, ahogy azt is, hogy az irodalomtörténet-írás még posztumusz megjelenésük után nem vett róluk tudomást. Lesznai Anna esetében az emigráció és a kultikusan rajongó és múzeumi értelmezés távolító és lezáró hatásai ellenében, Kosztolányiné Harmos Ilonánál pedig az írófeleség státusból adódó komplex problémakör értelmezése segítségével alakítottam ki olvasatomat. Minden esetben kiderült, hogy annak, hogy a mai irodalmi kánonok nem ismerik ezeket a női írókat, távolról sem kizárólag esztétikai okai vannak. Az életút, a személyes és irodalmi kapcsolatok, az egzisztenciális helyzet sokkal nagyobb szerepet játszott ebben, mint ahogy erről az irodalomtörténet-írás hagyományosan vélekedik.

noihagyomany_borito.jpg

Szobáról szobára, egészen a saját szobámig

Ebben a könyvben az írások megírásuk időrendjében követik egymást, mert ez az én személyes történetem is. A fejezetek között kibontakozó összefüggésrendszernek ez is része. Meghatározta, hogy milyen kérdésekkel fordultam – fordulhattam – a női írókhoz. Az írásmódom esszéisztikusabb és személyesebb lett: hangsúlyozom azt a személyes viszonyt, amely a női irodalmi hagyományhoz fűz. A könyv tehát az esszé, az irodalomtudományi tanulmány és a tudományos ismeretterjesztés elemeit ötvözi.
Mind az öt női íróban találtam valami olyat – jellemvonást, életrajzi motívumot vagy eseményt, stílust, szemléletmódot –, amivel azonosulni tudtam. Azt hiszem, így lehet elődöket találni. Elődöm Erdős Renée, akinek szerződéseit felbontották a kiadók, verseit nem publikálta többé a Jövendő, miután szeretője, Bródy Sándor öngyilkosságot kísérelt meg – részben kapcsolatuk sikertelensége miatt. Bródy barátai – az akkori irodalmi élet képviselői, szerkesztők, kiadók – megharagudtak rá. Beteg lett, majd külföldre ment. Az irodalomtörténet-írás elfeledte. Mintegy húsz évvel később női olvasóknak szóló regényeivel lett újra nagyon népszerű. Kikerült egy világból, amelyben sikeres volt. Karrierjét újra kellett építenie. Velem is történt hasonló. Verseiben küzd egymással a nő, aki a férŽ ért él, akinek a férŽ tekintete a legfontosabb, és a saját szó fontosságának tudata. Női költők alapproblémája ez.
Elődöm Nemes Nagy Ágnes, az intellektuális, tudatos költő, aki úgy teremtett saját költészetének elméleti hátteret, hogy egy korábbi költészettörténeti korszakból átvette és a maga képére formálta az objektív líra fogalmát. Ezáltal egyetlen női íróként nyert helyet a kánonban, de nagy árat Žfizetett érte: egész életében titkolta verseinek egy csoportját, a nőieseket. Ahogy hellyel-közzel negyvenéves koromig én is titkoltam a verseimet, mert – férŽ szerkesztők véleményét elfogadva – nőiesen komolytalannak találtam őket.
Elődöm Czóbel Minka is – akire rárakódott egy kép, amelyet az irodalomtörténet-írás rajzolt róla, a csúnya vénlányé, amelytől nagyon nehéz megszabadítani – a másságról, a magányról, a szorongásról szóló verseivel, és az élet végességének azzal a határtapasztalatával, amelyet a kultúra eszközeivel fedünk el: elrejtjük önmagunk elől. Ő szóba hozza ezt a határtapasztalatot, a trauma tapasztalatát.
Elődöm Kosztolányiné Harmos Ilona, akit a női test foglalkoztat, a kislány tapasztalatai, és akit gyötör az illetéktelenség érzete, a kétely, hogy férjétől függetlenül írhat-e, s aki a férŽfitól független női identitás kialakításának peremén egyensúlyoz.
Aki beszámol a háborús üldöztetésről, traumákról. Könyvet ír a férjéről. Özvegyként lesz termékeny író, de mégsem talál kiadóra.
És elődöm Lesznai Anna, aki képes kapcsolatot teremteni emberek, kultúrák és emlékek között: regényét a szövés, a textilművészet technikáit idéző női módban írja. Mer emlékezni. Megmutatja, hogyan kell és hogyan lehet emlékezni. Mert tudja, hogy az élő emlékezet – az írás és az olvasás – ellenáll a történelem pusztító sodrásának, és feloldja a szabályozott múzeumi múlt zártságát is.
Ez az öt női író egymástól sem elszigetelt már, s a magyar irodalom más – férŽfi  szerzőitől sem. Igyekeztem kapcsolatot találni közöttük. Nemes Nagy Ágnes versében Erdős Renée, Harmos Ilona, Czóbel Minka hangját hallani. Adyt Erdős Renée-ben és Erdős Renée-t Adyban. Czóbel Minkát Kosztolányiban. Harmos Ilonát Lesznai Annában, Lesznai Annát Harmos Ilonában. A búvópatak a felszínre ér.
„Az emlékezés társadalmi tevékenység, tehát az alkalmazkodás vagy éppen ellenállás jelenségei ugyanúgy velejárnak, mint egyéb társas cselekvéseinkkel. Az egyén konformizmusból hozzáigazíthatja az emlékeit a csoport narratívájához, vagy elutasíthatja annak akár cáfolhatatlan tényeit, hogy saját önértékelését megszilárdítsa, kognitív diszszonanciáját csökkentse” – írja Ébli Gábor. [Ébli Gábor: Kié az emlékezés? A holokauszt múzeumi reprezentációjáról. In: Uő: Az antropologizált múzeum. Közgyűjtemények átalakulása az ezredfordulón. Bp.: Typotex, 2005. 306–315., 307.] Meg kell küzdeni a hallgatás nyomásával.
Lesznai Anna regényének nyitott emlékezetstruktúrái szolgálhatnak ebben mintául: a mintázat sokfelől nézhető, hatások és érintkezések kölcsönös viszonyában formálódik.
Nemcsak az emlékezet, de a felejtés is lehet intézményes. Az emlékezet manipulálható: tudatosan vagy öntudatlanul. Senki sem tehet róla. A női írók nem kerülnek be a tankönyvekbe. Miért? A kérdés nemigen merül fel. De ha mégis, vannak kész válaszaink: nem szoktak bekerülni; ilyen a tananyag; úgysem jut idő mindenkire; ez nem kell az érettségire. De ki állítja össze az érettségi tételeket? Ki mondja meg, mire emlékezzünk? „…a kollektív emlékezet alapvető egy közösség identitásának és integritásának számára. Nemcsak arról van szó, hogy aki a múltat kontrollálja, a jövőt is kontrollálja, hanem arról is, hogy aki a múltat kontrollálja, az azt is kontrollálja, hogy kik vagyunk.” [David Middleton–Derek Edwards: Introduction. In: Collective Remembering. Szerk. Uők. London: SAGE Publications, 1990. 10.]
A felejtés hagyományának ellenpontja a személyes olvasás lehet. Akkor beszélhetek ezekről a női írókról, ha megmutatom magamat: azt, ahogyan őket láttam, azt, ahogy általuk formálódtam. Látom magamat az ő tükrükben, és őket az enyémben.
Ez a megközelítés jogosíthat fel arra, hogy egy olyan hagyomány korábbi pontjaira illesszem be őket, amelynek végpontjára magamat képzelem. Vagyis arra, hogy elődeimnek nevezzem őket. Szobáról szobára jártam a női irodalom hagyományában. Kinyitottam ajtókat, leültem íróasztalokhoz. A szobákban nagy volt a por, az asztalokat is belepte. Kevesen jártak ott előttem. De jártam ott, most pedig itt vagyok.

noihagyomany_tart1.jpgnoihagyomany_tart2.jpgnoihagyomany_tart3.jpg


A bejegyzés trackback címe:

http://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr655345695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

icentrifuga · http://centrifuga.blog.hu 2013.06.07. 15:51:40

akrosztikon:
A megjegyzésed nőgyűlölő, sértő és provokatív trollság, a cikkhez és a témájához nincs köze, töröljük és tiltjuk veled együtt, mert erre nem vagyunk kíváncsiak, nem értünk egyet, és vitázni sem szeretnénk ilyen módon.

arednuk 2013.06.10. 11:57:42

Uh, én meg azt hittem, Gyulai Pál halott...

lüke 2013.06.19. 11:13:44

na ja,igen ez hiányoS :)
mikor EP a Tizenhét hattyúkkal Csokonai Lili néven megjelent akkor megkezdödödött a magyar nöi írók érája
-míg a német (ahol sok a fiatal magyar: pl von Kürthy, Forgó, Nadjabony) és s francia( Beauvoire, Sega,Benoit növérekl nöi irodalom is strukturált-