Zentai Sára interjúja Décsy Eszterrel.

Fotó: Zsiga Pál

Tengerbiológia, filmezés, tetoválás, írás, újságírás, és még sorolhatnám. Hogy lehet, hogy ennyi mindenbe belekezdtél, és hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz? Mi a vezérfonál?

Nincsen vezérfonál. Útkeresés van és párhuzamok. Kicsiként az első búvárszemüveg vitt a tengerbiológia irányába, és elolvastam minden ilyen témájú könyvet, ami a kezembe akadt. Ez párhuzamosan hozta az irodalmat, de akkor még a biosz volt a fontos, ilyen irányba mentem gimibe is, és egyáltalán nem zavart, amit mindenki mondogatott, hogy Magyarországnak nincs tengere.
Olvasni nagyon szerettem, és gyerekkoromtól kezdve sokat rajzoltam is, gimiben pedig pont ezekhez kaptam olyan tanárokat, akik nagyon inspiráltak, így kerültem közelebb az irodalomhoz és a művészetekhez, elsősorban a filmhez és rajzhoz. A magyartanáromnak nagyon hálás vagyok, sokszor íratott velem külön cikkeket, esszéket, és rengeteg jó könyvet ajánlott, amivel a lelkem mélyéig le tudott nyúlni. Az írást nem hagytam abba, de az első tetoválásom után a rajzot erősítettem inkább, végig, egyetem alatt, és ennek kapcsán kerültem ösztöndíjjal Indonéziába festeni tanulni, ahol megfordult a prioritás, és most írás van. Sok. :)
Egyszóval, nem tudom mi lesz, de valami mindig van.


Sokat beszélsz a tetoválásokról, és néhány éven keresztül gyakoroltad is, de most mintha abbamaradt volna.  Mi változott ezzel kapcsolatban?

Ahogy az előbb is mondtam, a hangsúly változott. Sokat beszélek tetoválásról, de egyre kevésbé reklámozom, hogy tetováltam is. Amikor Indonéziában azon agyaltam, hogyan keressek tetoválótörzseket a dzsungelben, hogy megtanuljam a hagyományos kopogtatós módszert, akkor sok minden történt egyszerre. A legfontosabb döntés akkor az volt, hogy elindulok utazni a szigeteken át ahelyett, hogy hónapokat töltenék egy feltételezhető törzzsel abban reménykedve, hogy tanulhatok valamit. Itt a kalandvágy győzött.
Sok más apró döntés vezetett oda, hogy most az írásra koncentráljak, és a tetoválás jelenleg egy kicsit háttérbe szorult. Most csak írok róluk, elsősorban a NOWmagazinnak, és persze viszem a bőrömet vásárra, nemsokára készül egy valódi műalkotás. :) A vizualitás viszont az írásaimban is fontos.

Térjünk akkor rá az írásra. Nekem úgy tűnik, hogy három író van benned, és mindhárom fejlődik. Van valami közös pont az újságírás, a regényed és a novelláid között?

A Helló miszter, áj láv jú! nem egy tiszta regény, inkább egyfajta szubjektív útleírás arról, merre stoppoltam Indonéziában, és a sztorit a legendák tagolják, amiket gyűjtöttem. Elég kalandos volt az egész, ezért is kezdtem el leírni az utat. Ráadásul még zöldfülű is voltam írás terén. Gördülékeny, olvasmányos, izgalmas, ugyanakkor még nem tudtam, hogy mik az erősségeim, hogyan tudom igazán kifejezni magam. De annyira mégsem lehet rossz, ha az Ab Ovo egy héten belül ráharapott. :)
A novellaírás egy kicsit más. Belecsöppentem a Bicskanyitogatóba, ez a FISZ prózaműhelye, ahol Csepregi János és Borbáth Péter vezetésével saját szövegeket boncolunk, építünk, és elsőre beleszerettem. Nagyon sokat segít kigyomlálni a szövegeimet. Ráadásul egy nagyon jó kis csapat alakult ott ki. Ha novellát írok, ritkán mesélek történetet, inkább képekkel és hangulatokkal dolgozom. Erre a példa a Karl Marx Allee című novellám, ami egy nagyon minimalista, csak felvillanó képekből építkező írás lett, és ezt az irányt igyekszem tartani. A novellák egy része az ÚjNautiluson szokott megjelenni, ide is a műhelyen keresztül kerültem be.
Az újságírás teljesen más műfaj, amit gyakorlatban tanulok a saját bőrömön, és a visszajelzésekből. Nem is igazán újságírás ez, inkább amolyan lelkesedés, aminek írásos megnyilvánulása van. Nem sokkal azután, hogy Indonéziából hazajöttem, és a Helló miszter kézirata az Ab Ovo-hoz került, egy fesztiválon jött a NOWmagazin ötlete. Zsiga Palival raktuk össze, ő nagyon tehetséges fotós, és az ötletelés során alakult ki egyfajta kultúrmisszió, hogy a feltörekvő zenészeket, művészeket támogassuk egy színvonalas megjelenési lehetőséggel, egy olyan fórummal, ami nem csak segít, de stílust és érteket is próbál teremteni és közvetíteni. Ennek vagyok a főszerkesztője, amit szintén gyakorlatban tanulok, bár kiadói ismereteket végeztem egyetemen. Elsősorban zenei és művészeti, főleg tetoválással kapcsolatos cikkeket írok, de becsúszott már film és gasztronómia is, ha éppen hiány volt. Néha mindenesnek kell lennem. :)

Mr&Mrs Nowmag

Vannak irodalmi példaképeid? Kik inspirálnak?

Rengeteg van. :) Hunter S. Thompson, Nick Hornby, a beatköltők és -írók, az Utas és holdvilág, zene, versek, dalszövegek, festők, tetoválások, az aktuális regény, amit olvasok, filmek, és leginkább a saját környezetem, a barátaim, városok, utazások, egyszóval minden inspirál.

Hasznos lenne a művészeknek, ha a piaci verseny és a támogatási rendszer helyett ismét mecénások tennék lehetővé a zavartalan munkát?

Szerintem igen. A mecénás jó dolog, de a támogatás is jó, mindaddig, amíg nem befolyásolja a művészeket. Mindenképpen hasznos, ha nem kell azon agyalni, hogy ki tudjuk-e fizetni a lakbért, de ha dolgozni kell az írás mellett, akkor alkalmazkodni kell ehhez a körülményhez. Nyilván nehezebb, de igyekezni kell megteremteni az alkotói teret. És az sem ártana, ha az olvasási és könyvkiadási/terjesztési szokásokon lehetne változtatni. Úgy értem, javítani.


Tervezel még regényt, vagy maradsz a novelláknál? Melyik fontosabb a számodra?

A NOWmagazin rengeteg időmet lefoglalja, amit alapvetően egyáltalán nem bánok. Azt látom, hogy a cikkeim egyre jobbak, és magát a magazint is kezdik egyre jobban megismerni az emberek, úgyhogy jó irányba haladunk. Szeretném, ha ez töltené ki az életem jó részét, és szeretném sikeressé, igazán ismertté tenni.
A novellát úgy fogom fel, mint egy kislemezt vagy egy dalt, úgyhogy mindenképpen írok, mindig valamit. Remélem, hamarosan összegyűlik majd egy kötetnyi, amihez már van egy csomó ötletem, és itt visszajön majd a vizualitás kérdése. Szeretnék együttműködni olyan emberekkel, akik hozzá tudnak majd tenni ezen a téren, meglátjuk mi lesz belőle. Ez lehet majd egy „válogatáslemez”. :) Egy önálló regényre úgy gondolok, mint egy koncept-albumra. Sokkal összetettebb és lassabb munka, és dolgozom egy regényen, de időigényes. Még formálódik, úgyhogy csak nagyvonalakban mondanék annyit, hogy próbálom ötvözni benne a Helló miszteres gördülékeny történetmesélést a novellákra jellemző képi és hangulati elemekkel. Sokat építkezik az engem körülvevő világból és személyes tapasztalatokból, de függetlenül tőlem.
Ezzel a zenei párhuzammal pedig pont azt akartam mondani, hogy számomra ugyanolyan fontos egy novella, mint egy regény, ahogy egy zenekar életében is fontos egy önálló sláger és egy komoly nagylemez is.

Zentai Sára

NOWMagazin:

http://www.nowmagazin.hu/

Décsy Eszter videóinterjú-válogatás:

Oravecz Szabolcs, tetoválóművész

www.nowmagazin.hu/?p=4181

A FreshFabrik és Mandibular énekese és dobosa

www.nowmagazin.hu/?p=5150

Kőváry Zoltán, a Trousers frontembere és pszichoterapeuta, pszichobiográfia kutató

www.nowmagazin.hu/?p=6104