Filó Mariann a legfiatalabb alkotó, aki szerepel a Fem-X rovatban, Borda Rékához hasonlóan ő is a Gömbhalmaz csoportosulás tagja. Fiatal kora ellenére költészete rendkívül mély és sokrétegű, tehetsége már korán megmutatkozott.

Filó Mariann 1995-ben született Gyulán, jelenleg salgótarjáni végzős gimnazista. Publikált többször cikkeket a Nógrád Megyei Hírlapban, verseket helyi antológiákban (Marschalkó Zsolt: Rebbenő madár – 2012, Dombok mögött – 2013), a Palócföldben, a Dűlőben, valamint a Műút portálon és a FÉLonline.hu-n. A miskolci gyökerű országos verspályázaton, a Deákpoézisen 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben különdíjat kapott, valamint 2011 óta minden nyáron részt vesz a Műút Szöveggyár-táborban. A Gömbhalmaz írói csoportosulás tagja:
https://www.facebook.com/gombhalmaz
Szereti a Kofolát.

nem tudtam



éveket teremtesz magadnak, mondtad,
és összegyúrtál mindent, amit nem tudtam egyedül megemészteni.
sáros lett a tenyered a könnyeimtől,
pedig nem akartam, hogy féljek a haragodtól.

most hátamra ragasztott cetli a hiányod.
megszűnni olyan, mint megszabadulni.




az enyéim csak



ki nem ejtett
betűoszlopok
takarnak
mint aki a sínek közé – –

esett aznap
elfolytak a város színei
ahol betonárnyékokban
kiabál a másod

leghangosabban az enyéim
mint gyermekszobrok az agyagból
kiválnak
köldökmagányból apró emberek

Könyvbemutató az Írószövetségben, 2012

Felakasztott álom



Hazafelé menet eszembe jutott,
hogy kihívom hozzá a mentőket –
megbántam már, hogy hagytam heverni
csendben a paraván mögött
de amikor beléptem a pincébe,
hátat fordítottam a dohos levegőnek.
Tél volt, és a mézeskalácson
hányinger-zölden ragadt a cukormáz;
csak mert elfelejtettem kezet
mosni a frázis-szappannal?
Végül visszatértem hozzá – ő guggolt
a polcok alatt, soványan mosolygott –
én meg viszolyogtam az ujjaitól,
mire gyorsan kézen fogott.
Sosem tudtam megszabadulni tőle
– hozzám nőtt, bennem élt, fetus in fetu –
volt, hogy összeforrt a koponyacsontom
olyankor ő is átlátszott


Megjelent a Műút - Dűlő 006 - Szöveggyár kiadványában:
http://www.muut.hu/?p=242




aortádban folyó



anonymusként meggyónni, sötétben
hogy a szíved bordélyház
és hogy én meg az aortádban
folyó vér-beli lotyó lettem


Megjelent a Palócföld 2013/1. számában.




száj/zár



felrobbant valami a szájban
cafatokban húzták ki fogak közül
a torkon akadt rekviemtől
a nyelv velőtlen csontocskává kövül

felrobbant valami a számban
a salivámban összegyűlt az epe
bénult ajkamat nem hagyja el
artikuláltan senkinek a neve

felrobbant valami a szádban
s most hagymázas emlék a múltból
az elhunyt kocsmaszagú donor

felrobbant valami a szánkban
a vonalkód maradt a csuklón
nincs más csak neonfényes mosoly


Megjelent a Palócföld 2013/1. számában.

Szöveggyár tábor, 2012 - csoportkép

a Csomolungmáról




és akkor
bepárásodott az üvegtest
hogy elolvadhasson
a hó
a Csomolungmáról

aztán megfeszültek
az ér-vitorlák
hogy elszabaduljon
az agyamban
a neved


Megjelent a Műút c. folyóiratban (2013. április 28.):
http://www.muut.hu/?p=1505




szűz



isteni vonalak
szeretkezése a szád
elég egy sóhaj
már a nulladik percben
és lepattogzik tüdőmről
az a prűd, keresztény máz

száguldanak irhámban
az agonizáló idegek
míg meztelen ujjaimat
felmetszik hajszálaid
miközben rátalálok
a levetett csipkerejtélyre


Megjelent a Palócföld 2013/3. számában.




DNS




ötven év múlva fáj az emlékezés.
eltűnik és visszatér, mint egy
meg nem emésztett szókapcsolat.

fenyőillatú a múlt, de viszket;
száraz hám a gipsz alatt. –
nem szabad ezt a génekre fogni.


Megjelent a Műút - Dűlő 009 - Szöveggyár kiadványában:
http://issuu.com/muut/docs/009?e=9011076/5963332

Középkezdés (Könyvhét, 2013) - Nagy Csillával és Juhász Tiborral

moai




egy nyár alatt romba dőltek a falvaink
s mind elvonultunk magunk lenni
míg ő a törmeléket totemekké tapasztotta
(hogy előttük imádkozzunk opálos istenekhez
amiért zavaros a semmi és a minden is)
de elfelejtette, hogy az indiánok mokaszinben járnak –
földes lett a talpa, bemocskolta az eget.

egy nyár alatt romba dőltek a falvaink.


Megjelent a FÉLonine-on:
http://felonline.hu/2013/10/06/moai/#.Ul_i3VOn5dw




Barlangrajz

egyik a másiknak görbe árnya
anyja testében is árva
őskori párhuzamos ideg
pattanó húrja a semminek

felfújt lufiállat két arca
beleragadt a kemény falba
kőre feszített teste cérna
ikervászon, ádáméva

vajúdtak a grafit istenek
a küzdelem szörnyeteget ellett
– a gép forog –

halványra égnek a vénák
ordítva teremtik a némát
– az alkotó pihen –


Megjelent a Marschalkó Zsolt emlékére kiadott Rebbenő Madár c. antológiában (2012.)