Tóth Kinga All machine c. kötete a 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg, a Magvető Kiadó gondozásában.
A létezés mechanikája - Radikálisan újszerű versek az emberi szerkezetről, a bennünk lakozó masinákról és a minket körülvevő gépekről. A gépvilág ritmusairól.
Tóth Kinga spirálos-csavaros versei különleges, korábbról nem ismert lírai mondattannal működés közben mutatják meg énünk gépszerűségét és személyiségünk kapcsolódási pontjait a külső világhoz. Közben pedig a gépversek tárgyiasságon innen, anyagszerűségen túl személyes vallomások is, egy szubjektív életrajz elegyes fejezetei.

Tóth Kinga versei elé¹

A gépi működés Tóth Kinga verseiben nem az emberi világ arctalan másik oldala, nem technikai képződmény, jóllehet a technikára is vonatkozik, sokkal inkább a „techné” szó eredeti jelentése szerint annak az embernek a tudása objektiválódik benne, aki hozzá van kötve a fizikai szükségszerűségekhez.

Akna

2012 nyarán a szigligeti írótáborban olvastam először Tóth Kinga verseit. Volt köztük egy, amely jellegében jócskán elütött a többitől, és érettségében messze fölöttük állt. Balerina volt a címe. Egy zenélő dobozka működését írta le több tételben, aprólékos pontossággal. A folyamat mikroszkopikus megfigyelésének és feltárásának ez a pontossága a táncosnő rettenetes megkínzatásának gépezeteként teremtette újra a gyerekkorunkból ismerős, kellemes tárgyat. A gépi működés Tóth Kinga verseiben nem az emberi világ arctalan másik oldala, nem technikai képződmény, jóllehet a technikára is vonatkozik, sokkal inkább a „techné” szó eredeti jelentése szerint annak az embernek a tudása objektiválódik benne, aki hozzá van kötve a fizikai szükségszerűségekhez. Egyfajta szolgaság tehát, ami a természet emberi utánzásából, átalakításából vagy helyettesítéséből származik. Tóth Kinga azonban ennek a szolgai működésnek az anyagi viszonyaira figyel, az egymáson elmozduló felületek kölcsönhatásaira. A Golyó című vers eseményei ilyen elmozdulások: „a szabaddá vált golyót / a nagytestű emlősök / gurították maguk előtt / hogy letarolja a növényzetet / és kiegyenesítse az alapokat / a rúgások végiggörgették a / golyót a szántóföldeken / végigcsúszott az apró / kavicsokon lesúrolta / megtisztította a talaj / elkészült a befogadásra”.

Akvárium

A versekben maga a leírás is gépszerűen működik. A Tóth Kinga keze alatt kiépülő textúrát elsősorban a sorképzés radikális törései jellemzik. Ennek köszönhető, hogy a vers komoly közegellenállást képes kifejteni az értelem megjelenésével, felszínre jutásával szemben, így magában a szövegben is ugyanaz a folyamat játszódik le, mint amit leír: kemény, rideg élek és felületek mozdulnak el egymáson, rugalmatlan tömegek feszülnek egymásnak, próbálnak behatolni egymásba. A leírást eközben egyfajta ahumán szenvtelenség, szikárság iránti igény tartja mozgásban. De ami a leírásokból létrejön, az a pontosság ellenére sem olyasmi, aminek eredetije megvan a technikai környezetben vagy a természetben. Amint a Golyó előbb idézett utolsó sorában is látható, a folyamatok Tóth Kinga verseiben nyitva tartják a metafizikai értelmezés lehetőségét is, ám ez valóban csak lehetőség, amelyet az olvasónak nem kell beteljesítenie ahhoz, hogy megfeleljen a vers igényeinek. Tóth Kinga verseiben nincs semmi számítás és csináltság, semmi, amivel képzelt elvárásoknak engedne. Komoly és művészi értelemben becsületes tehetség jelentkezik bennük.

Kalapács

Magvető Könyvkiadó, 2014

•    120 oldal
•    Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
•    ISBN: 9789631432039

Schein Gábor

ALL MACHINE
DARU ALATT


műanyag ládákat
ereszt a hajótestre
a ládák talajra
érkezéskor nyekkennek
és porszemcsés felhőket
okoznak a kampója
köré a daru pirosra
van festve a kikötőből
jól látható legyen mozgása
távvezérelt a kikötői
irányítópultból kezelik
a részek egymástól
való elhajlását-emelkedését
ez a kampó 80 kg
súlyt bír el de a valós
maximuma 100 kg fölé
tehető a menekültek
szállítása során a ládában
felejtettek összsúlya
100-110 kg hozzáadódik
a felhalmozódott fekália
és elvesznek belőle
a foszló ruhadarabok
a kikötőből nem érzékelhető
ez a valóság
lovak közé emelik
a jelölteket a lószag
elnyomja az embert
a kiabálást a nyihogás
most a próbababákat
rakják és az ikonokat
köztük hernyó-és
patkóbél alakú
hungarocell fogja
fel a láda ringása
miatt bekövetkező
eséseket a kézrészek
műszőrmével borítottak
rókahátdarabokkal
tekerik körbe abból
szeletelnek nagyjából
egyező méretű ellipsziseket
a szőr jó takaró
középhőmérsékleten
tart és óv a rázkódástól
a fedélzet apró
elkerülik a figyelmet
öt négyzetméteres
alapterületen 5 db 1x1-es
láda, ezek tetejére
különleges alkalmakkor
még egy réteg
bérelt horgászok és turistának
öltözött színészek
beszélgetnek a ládák előtt
a hajó békés jármű
12 óránként megszakítás
nélkül kiegyensúlyozottan
szeli ketté a vizet
a fedélzet csendes
a hajók csordában
közlekednek a csapáson
benn nincs bégetés
lehajtott fejüket nem látjuk
idilli az utazás a ládákban
várják a megérkezést
újak a daru alatt
egyszerre rakják
a ládákat 5 daru
1 nyekkenés ez az
utolsó hangjuk

Állvány

A test számomra gép²

Interjú Tóth Kinga költővel, a Roham Kávézó Bár és Galéria irodalmi szervezőjével

Tóth Kinga költő, irodalmi szervező, zenész. A budapesti Roham Kávézó Bár és Galéria irodalmi programjainak szervezőjeként kérdeztük őt, arra voltunk kíváncsiak, Budapesten hogyan szerveznek kulturális programokat – kocsmában.


Volt egyszer egy trash-fesztivál, azóta körülbelül a Roham irodalmi szervezője vagy. A budapesti Roham, miért szépítsük, a vásárhelyi G. Café testvérkocsmája. Bemutatnád röviden a Roham kocsmát? Úgy értem, mi az, amiben szerinted különbözik ez a Vas utcai kocsma a többi szórakozóhelytől Budapesten?

Egészen hihetetlen történet a Rohamba kerülésem, 2010-ben az interneten találtuk meg a magazin felhívását a 2011-es Trash Fesztiválra, és Hegyfaluról be is küldtünk egy zenei anyagot. Majd nem sokkal később Korchma Zsombortól kaptam egy hívást, hogy hát akkor jönni kellene a döntőre és játszani. Nem kicsi sokk után valóban felléptünk a Roham Trash Fesztiválon, és azóta Budapesten élek.
Innentől indult együttműködésem Bánki Ákossal és Rechnitzer Zsófival is, először a galéria sajtóanyagainál, kiállítások koordinálásánál  segítettem, majd felmerült az irodalmi programok szervezésének ötlete.
A Roham Kávézó Bár és Galéria Budapest szívében, a „nyolckerben” található, a Filmművészeti Egyetem mellett, és amiben különleges, hogy igyekszik összehangolni a művészeti ágakat. Ákossal az együttműködésünk elejétől arra törekszünk, hogy az irodalmi, zenei és képzőművészeti programokat párbeszédbe hozzuk egymással, és a programok által a művészek, műkedvelők is kíváncsibbá váljanak egymás munkái iránt. Az irodalmi programok, kiállítások, koncertek mellett egyre inkább az összművészeti rendezvények felé orientálódok, így gyakori a kötetbemutató illusztráció-kiállítással, akár koncerttel, vagy így indult el a Spiritusz Fesztivál is, ahol aztán tényleg együtt mulat a festő, az író, a punk, a fiatal és az idősebb generáció is. Természetesen a Roham stílusát is igyekszem-igyekszünk megtartani, itt mindig lesz helye az őrült performanszoknak és az igazi undergroundnak is.

Kavárna Liberál, Prága

Mi az a fő irányvonal, ha létezik ilyen, ami alapján az irodalmi programokat összeállítod? Mennyire tudtok előre tervezni?

Ahogy a többi programnál, az irodalmi rendezvényeknél is a cél az, hogy szerteágazóak, érdekesek legyenek, minden korosztályt, érdeklődőt megérintsenek. Nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy összehozzam az embereket, szerencsére most már talán kijelenthető, hogy elindult valami, egy-egy Rohamos est után-alatt is újabb „akciók”, megmozdulások alakulnak, újabb kísérletek, egymásra hangolódások. Szerettem volna megmutatni, hogy az irodalom nem egy merev, élekkel határolt kocka, hogy „emberek” művelik, akik mernek, kísérleteznek, izgalmasak, érdekesek, színesek…  Természetesen teljesen vegyes a kínálat, picit konzervatívabb lapbemutatótól a slamestig, szkafanderes performansztól a laza felolvasásig, zenés esttől a vetítésig van minden, és ennek nagyon örülünk! Időpontoknál májusnál járunk, pörgős tavaszunk lesz!


Magad is írsz, a Látóban tavaly jelent meg néhány versed, és nemsokára újra jönni fog egy részlet az új versciklusból, az All Machine-ből. Van saját csoportosulásotok, a Hímzőkör: ez hogyan jött létre, egyáltalán miért fontos tömörülni?

Így van, 2004 óta jelennek meg verseim, az elmúlt három évben mondhatom azt talán, hogy rendszeresen publikálok. 2011-ben lettem a JAK-nak és a FISZ-nek is tagja és 2011 végétől, teljesen spontán alakult meg a HÍmzőkör. Meghívást kaptunk a Verstörténés csoportba, ahol költői esteket szerveztünk, a lányokkal (Baki Júlia, Sós Dóra, Szabó Imola Julianna) pedig azonnal egymásra hangolódtunk, jöttek az ötletek összművészeti tematikus estekre, kísérletekre. Nem erőltetetten alakult a csoportunk és talán ez az egyik legnagyobb pozitívuma, emiatt tudunk ilyen jól együtt dolgozni, mert szeretjük. Mind a négyen nagyon különböző egyéniségek vagyunk, más-más dolgokkal foglalkozunk, de az írás közös pont, bár a stílusunk eltérő ebben is. Pont ez a kihívás, hogy a szövegek-estek által a négy külön világ valahol összeérjen, valami újat hozzon létre. Mi nagyon élvezzük, és bízunk benne, hogy új színfoltot, érdekességet, jó élményeket hozunk másoknak is. Igyekszünk egymásra hangolva összeolvasztani, amink van, filmet forgatunk, hozok zenét, képeket- plakátokat készítünk, vetítünk, teret rendezünk… és a játék mellett számunkra fontos témákról is szót ejtünk. Legutóbb például Zalaegerszegen adtuk elő a Házibuli 1-2-t kisfilmmel, képekkel és művészet mellett mindennapi problémákról is beszélgettünk a diákokkal, ehhez kellett a szöveg is.

Zenekaroddal, a Tóth Kína Hegyfaluval underground körökben eléggé ismertek kezdtek lenni. Milyen ez az underground és milyen befogadói közegre számíthat a zajzenei hatásokat felmutató projektetek? Illetve ehhez hogyan viszonyul a gépet, a gépiség és test viszonyát boncolgató saját költészeted?

Valóban egyre több bátor ember hallgatja és talán szereti is a zenénket. Mivel meglehetősen merész és kísérletező zajzenéhez-punkhoz közeli, amit csinálunk párommal, Molnár Gergellyel, aki a zenéért felel, így főképp az underground a közeg, amely kíváncsi ránk, de felléptünk már egészen merész vasárnap kora délutáni kulturális programon is, és ott is találkoztunk pozitív fogadtatással. Külföldön nagyobb hagyománya és talán közönsége is van ezeknek a műfajoknak, de szerencsére itthon is egyre több befogadó tér vagy programsorozat indult, pl. a Havizaj, a Periféria Fesztivál, Open Minds…  A hallgatóságunk nagyon vegyes,  játszottunk kicsi és 150 fős rendezvényeken is, Hangművészeti Fesztiválon, irodalmi sátorban, dohos pincékben és kultúrkocsmában, kávézóban, sőt könyvtárban is. Előfordult, hogy jelentősen megcsappant a közönség egy-két hang után, de olyan is, hogy kimondottan pozitív visszajelzéseket kaptunk a műfaj kedvelői mellett gyerekektől és nyugdíjasoktól is.
Szorosan összefüggnek a gépekkel foglalkozó szövegeim a TKH-val.  Egységként kezelem őket, nem tudom és nem is akarom különválasztani. A legutóbbi zajaink leginkább monoton, ipari, indusztriális gépies zajra hajaznak, itt is van kapcsolódás. A stílus, amit képviselünk, a zajkedvelők körében sem passzol teljesen, mert hagyományos hangszerek és élő énekhang is van nálunk, ami itt ritka. Ez a közeg a legnyitottabb az újra, akit nem lehet pontosan bekategorizálni, az könnyen itt találhatja magát. Persze jó érzés lenne, ha sokan szeretnék, amit csinálunk, de most nem ez a küldetésünk. Torzított, effektezett áthangolt gitárral, egy gyerekjáték és hangszer közti szintetizátorral, egy nem rendeltetésszerűen használt furulyával és sokrétűen, kitágított énekhangképzéssel dolgozunk. Felépítünk hangulatokat, egymásra rétegezzük őket, erre jönnek a versek énekelve, hörögve, ordítva, illetve a minimális gyerekdalos, folk-os zongorával kiegészítve. Nem tudom hova tartozunk. Kedveljük a fura és abszurd közegeket, keressük a kihívásokat, a számunkra idegen helyszínt, más stílusú embereket, akik előtt zenélhetünk külföldön is. Meglepő módon a klasszikus, akadémiai végzettségű zenei közeg is nyit a zajzene felé és kollaborációk is születnek, a korábban konzervatívnak gondolt karmesterek sokkal nyitottabbak, mint a szabadságot hirdető pl. punk-rockerek. Mivel nem akarjuk kiszolgálni a jól megszokott, kanonizált zenei rendszereket,  hanem igyekszünk mindig váratlanok és szokatlanok lenni, ezért nem egyszerű az út, de élvezzük.
A gépekkel írásban tavaly kezdtem el foglalkozni, szerencsére sikerült eljutnunk több külföldi zajzenei és kísérleti zenei fesztiválra, ahol hihetetlenül érdekes zenékkel, szerkezetekkel találkoztam, innen is merítek, de egyértelműen a saját zenénket illetve a saját hangom és a gépek viszonyát vizsgálom. Az ún. „extensive vocal” technika az, amelyet ösztönösen kezdtem fejleszteni, most már komolyabban foglalkozom vele, és rendkívül izgalmasnak tartom a test felhasználását a hang kibocsátásának érdekében. A test számomra gép, és ezt a viszonyt, a mindennemű gépek (háztartási, zaj, hangszer stb.) és az ember viszonyrendszerét igyekszem minél pontosabban kifejezni a versekben. Ahogy más verseimnél a vizualitásra, itt emellett a hang megszólalására koncentrálok, célom az, hogy olvasás közben hallani lehessen a gépeimet, életre keljenek. A gépek és az emberek köré aztán mindenféle történetek keverednek, és a szövegeket nemcsak a Tóth Kína Hegyfaluban, hanem egy szlovák-cseh-lengyel-magyar kortárs klasszikus és zajzenei projektben is felhasználjuk (33 astral bodies).

ezzel készültek a GÉPEK! TRUE LOVE

Mi lesz szerinted pár év múlva a legnagyobb hozadéka ennek az egész kultkocsmás mozgásnak, mi az, amit nyerhet belőle a művészet úgy általában?

A szabad, független művészetnek egyre életképesebbé kell válnia, túlélnie. Az elefántcsonttoronynak (már ha volt ilyen) a jelen katasztrófahelyzetben vége. El kell jutnunk egymáshoz, beszélni, alkotni, fejlődni, egymástól tanulni és cselekedni, nincs más út, én ezt gondolom. És erre kifejezetten jó terek a kultkocsmák a maguk lazább hangulatával, befogadó mentalitásukkal.

Szabó Róbert Csaba

¹Schein Gábor: Tóth Kinga versei elé, Litera, 2013. március 21.
http://www.litera.hu/hirek/toth-kinga-versei-ele

² Szabó Róbert Csaba: A test számomra gép – Interjú Tóth Kinga költővel, a Roham Kávézó Bár és Galéria irodalmi szervezőjével, vasarhely.ro, 2013. március 6. szerda
http://vasarhely.ro/blog/index.php/2013/03/a-test-szamomra-gep-interju-toth-kinga-koltovel-a-roham-kavezo-bar-es-galeria-irodalmi-szervezojevel/

Trailer:

Az ALL MACHINE facebook oldala:

https://www.facebook.com/allmachineallmachine

Bemutató (június 15. 17:00):

https://www.facebook.com/events/1427512387511270/?fref=ts

Kapcsolódó bejegyzések:

http://centrifuga.blog.hu/2014/03/07/fem-x_toth_kinga_iv

http://centrifuga.blog.hu/2014/03/03/fem-x_toth_kinga_iii

http://centrifuga.blog.hu/2014/02/28/fem-x_toth_kinga_ii

http://centrifuga.blog.hu/2014/02/24/fem-x_toth_kinga_i