Naomi Devil (Budapest, 1987) magyar festő, tervezőgrafikus, designer. Bécsben és Budapesten él és dolgozik. Az álomvilág és a legszentebb vágyak határát súroló képeivel egyszerre lép a múltba, és egyszerre tart a jelenbe. Átiratai (átfestései) egyéniek, szimbolikusak, sőt polemikusak, mert reflektálnak a mai fogyasztói világra, vizualitásra. Az aranykort idéző festési módja és tárgya ikonikus és merész túllépés is a hagyományhoz képest. Deheroizálja hőseit, akiknek isteni és emberi méltósága átragyog a képeken, de valami fricska, ficam mindig található ebben a sejtelmes világban. Symbol Art Galéria-beli kiállításáról Deák Csillag és Kölüs Lajos írt páros-kritikát.

Danaé és az aranyeső

 
Színorgiák és tetkók

Túl egyszerű lenne, ha Naomi Devil Hedonati című Symbol Art Galériabeli kiállítása kapcsán egyből a hedonista szó kontextusát keresném. Az áthallás viszont vitathatatlan.

Chagall figurája az örök vándor, háztetőről háztetőre vándorol, ismeri az éjszakai fényeket, a holdvilágot. És talán a napfényt is. Hol táncol, hol hegedül. Szertelen világ. És az emberben ott a vágy, hogy rend kell a világba,/ a rend pedig arravaló,/ hogy ne legyen a gyerek hiába/ s ne legyen szabad, ami jó. - írja József Attila (Világosítsd föl, 1936). Naomi Devil azt és úgy fest, ahogy neki jó. Olyan világot teremt, idéz fel, amely sokunk számára ismerős, a mítoszok, a történelem által. Nyomon tudjuk követni a képeket, látókörünkbe vonhatók, felismerjük azokat, rájuk ismerünk. Az emlékezet sajátossága végig vonul képein, a tradíció, amely örökségként rendelkezésünkre áll, írottan és íratlanul, festetten és festetlenül. Hírhedten akár. Képei állóképek, de mozgalmasak, tele ellentétekkel, apró fricskákkal, felhívással, hogy figyelmesen nézzük azt, amit látunk.

Naomi Devil nem vezet félre minket, mert pontosan idéz, csak egy kicsit csal. Szándékosan és játékosan, humorral játszik és iróniával. A szentből profán, a profánból szent lesz. A giccs határáig merészkedik képeivel, az aranyragyogással, a pompás színekkel (Danae és az aranyeső). A technika révén úgy tud felidézni és megmutatni egy-egy híres képet és alakját, hogy nem is gondolunk rá, ez 3D segítségével készült. Devil erőssége, hogy a technikai tudása nem tolakszik előtérbe, a bravúrt látjuk, hogy milyen virtuozitással képes uralni festménye tárgyát, a vásznat, a színeket. A belsőleg megélt érzéki benyomásainak ad teret a képein. Érzéki festő. Nem hedonista, de nem mondható anhedóniainak sem. Anhedóniai az, akiben az örömöt okozó tevékenységek iránti érdeklődés, vagy az általuk okozott öröm jelentősen csökken.

Európa

Korunk embere depressziós, az örömtelenség nem kerüli el, annak csapdájában él. Naomi Devil nem az élet sötét oldalát láttatja velünk, akik hajlamosak vagyunk folytonosan zsörtölődni, környezetünkkel ingerülten viselkedni, vagy épp ellenkezőleg, “élőhalottként” tengetjük mindennapjaikat. Devil nem fordul extrém módon befelé, és főleg nem hallgat. A nihilt megfricskázza, hiszen szembekerül vele, mert nem kerülheti el, vagy nem kerülheti meg. A művész finom módon lázad kora eltúlzott és megingathatatlan fogyasztási szokásai ellen. Sőt a divat ellen is, amely által ember és ember között egyfajta egyenlőség jön létre, ami hamis és álságos egyenlőség, mert a látszat van mögötte, és nem a tényleges valóság. Make love not war! – szólt egykor a hippik szlogenje, de Naomi Devil figuráinak Jedi-kardja a küzdelemre utal.

Kiválóan egyensúlyoz a szellemi és az érzéki tapasztalat között. A szexualitás erős képekkel van jelen a kiállításon. A régi festményeken megjelenő ruha a gazdagságot jelentette, talán nem is a figura arca volt fontos és jelentős, hanem a ruhája. Naomi Devil díszít, kiemel, felemel. Keresi a tisztaság forrását, és úgy találja, hogy hiába a csillogás, a menő ruha, ékszer, akár mosoly is, nem mindig elég az emberi élethez. A malomkőgallér a spanyol etikettet idézi meg, a távolságtartást. A morál kényszerzubbonyait aggatja alakjaira, amelyek nehezen viselik a bezártságot, elzártságot, a kirekesztést, a lefokozást. A nyitott mellkas bordázata ugyanakkor védtelenséget sugall, közvetetten a halálra, végességre utal. Több képén megjelenik a tetoválás, a piercing, olykor ikonikus jel (Jedi-kard, Padawan-csillag), a korszellemet idézve meg. Európa című képén a bika szeme alatt (helyett?) halvány rózsaszín sminkpamacs világít. Néhány helyen fénylő buborékokat látunk, ezzel a megoldással mozgalmassá és játékossá teszi kompozícióit.

Ninevin

A maradandót és a talmi szövetségét ábrázolja, hogyan is fedik el egymást, kerül előtérbe az egyik, kerül háttérbe a másik, csak épp álarcot öltve. Nem tudjuk, hogy most a maradandóval vagy a talmival állunk-e szembe. A divat erősen virtuális jelenség, halmazati büntetés nem jár érte. A kerek, formás, mosolygó arcok, vértek és testek elidegenedett világunkban arra döbbentenek rá, hogy a reklámvilág sugallta kép álságos és embertelen. A normalitás mértéke és formája folyton változik, semmi sem stabil. A Ninevin képen a hófehér csipkék a múltat idézik, a finomságot, megközelíthetetlenséget. Ezen a képen egy szívet is látunk övön alul, kézfejével takarva. Nem Jézus szívét látjuk, ez egy új nemzedék, homlokán viseli a Padawán jelet. Naomi Devil azzal, hogy önarcképét belefesti a képeibe, ötvözi a mester és a tanítvány alakját. Mintha azt mondaná, hogy "Lehetsz a padawanom!", azaz a tanítványom, mert én mester vagyok valamiben.

Deák Csillag

A hideg kiráz a mosolyodtól

Naomi Devil képein erős karakterek jelennek meg, már-már ikonok. Mítoszok szereplői, istenek és istennők. Halhatatlanok és halandók. Párharcuk örök. Az ember örökre halandó lény marad. A halhatatlan istenek és istennők csak szemüket csukják be és le, a világnak nincs vége, ha bármi is történik velük. A kibernetikus világba vezet bennünket a művész. A környezetből érkező ingerekre reagálunk, valljuk, hogy a környezet megváltoztatható, tér-idő egységének felbomlása ismételten kiváltja belőlünk a kontinuum utáni vágyat és törekvést. Női szerepek sokasága és befejezetlensége, sőt szabadsága. Bárkivé lehet egy nő, aki számtalan módon uralkodhat és gyakorolhatja a hatalmát. Férfi szerepek, amiket nők játszanak el.

Nézem a képeket, látom a mosolyokat, és a hideg kiráz. A hidegrázás a szervezet védekező reakciója, fokozott hőtermelés miatt. Nincs lázam. Vagy mégis? Ha kialakul a láz, a hidegrázás megszűnik. Naomi Devil olyan tükröt tart elénk, amelyben nem a mi arcunkat látjuk, hanem a hírességekét. Más világban élnek vagy éltek, mint a mi világunk ma. Naomi Devil falakat tör át, és egybebont múltat és jelent. Egymásba ötvözi őket, elválaszthatatlanok. A művész lefokoz, földön jár, égbe tekint, nem menti saját lelkét, ördöggé lesz, ha kell.

Léda és a hattyú

„…a számítógép vagy a digitális technika nagyon hasznos a művészetcsináláshoz. Az én esetemben például ahhoz is, hogy a digitális fotótechnikával millió féle változatban elkészüljön az a kép, ami aztán a festmény alapjául szolgál majd. Ma már nem várhatom senkitől, hogy jelmezbe öltözve egy hétig üljön modellt mozdulatlanul. Ezért előveszek egy-egy jelmezt a gyűjteményemből, beöltöztetem a modellt, sokféle módon lefényképezem, aztán jöhet az ecset, a festék meg a vászon.”1 – mondja Naomi Devil az egyik interjújában.  Itt semmi sem véletlen, ha annak is hat. Nem a női magányra figyelmeztet, nem is a nőiség múlandóságára, inkább a nő emberként való felfogását, már-már kultuszát teremti újjá. Ez divathullám is. A szépség eszménye átalakul, de továbbra is megmarad a külsőségek jelentősége. Ezek az alkotások torzók is, annak pozitív jelentésével. A torzó hordozza a hiányt, ezzel a teljesség igézetét, és spirituális formáját, hogy létezik olyan harmónia, amely áthatja az embert, legyen az nő vagy férfi. Ettől még messze vagyunk. Naomi Devil érdeme, hogy alkotásaival egy olyan világot képvisel, amelynek gyakorlati haszna van. Amiről azt hitted, hogy örök vagy halhatatlan, kiderült róla, hogy nem az.

Amit fest, és ahogy fest – az Naomi Devil karaktere is. Karakter. „Leginkább jellemet (olykor jelleget) értünk rajta. Ahogyan élünk, amilyenek vagyunk, az a jellemünk, az vagyunk mi magunk.”2  Naomi Devil egyúttal karaktergyilkos is, félelmetesen tud képein ellentéteket megragadni, felmutatni. A más alakjába bújás régi mesterségbeli fogás és retorika is. Ez lenne a menekülés? El egy másik világba, egy nem létezőbe, amelyben sajátos törvények uralkodnak. Férfiközpontú társadalmunkban Naomi Devil művei közszemlére tett férfi lelkek, szatirikusak is. Küzd, és így lázad a konvenciók ellen. Magát, nemét sem kíméli. Ettől lesznek összetettek a képek.

Grácia III.

Ezoterikus világban is élünk. Hirdetésekben keresnek démonvérűeket, alakváltókat, démonokat és hétköznapi embereket. Naomi Devil bátorítja a tárlatlátogatót, nemre való tekintet nélkül, merjen valaki lenni. Szépség és Szörnyeteg. A kirekesztő aktus nem a figura sajátja, hanem a művész alkotásában, a megformálás milyensége által lesz az, ami. Drámát is látunk, mert a szentségtelenítés mindig dráma. Sőt inkább hétköznapi gesztus. A mai ember gesztusa. A túlélőé. A hatalmi jelképek elvesztik eredeti jelentőségüket, kuriózummá válnak. Az egyetlen igaz dolgot, legyen az szépség, igazság, szerelem, keressük. Megtévesztés és hazugság nélküli világba vágyunk, egy olyan világba, amely ma elérhetetlen.

Naomi Devil képein a keserűség, a kiábrándultság is megjelenik, sőt az agresszió. A nőt látjuk, komplementerként a férfit is, akit bár nem fest meg Naomi Devil, de végig ott van a képeken. A hamis identitást is ábrázolják a képek, az álcázást, önmagunk elfedését. A hamissá váló viszonyok is megjelennek. Valahol az áldozat szerepét is látom a női karakterekben. Ők nem Orlandók, alakváltozásuk korlátozott. Kérdés, Orfeusz alászáll-e Euridikéért?  Hol vagyunk otthon? Minél inkább otthon vagyunk, annál inkább érezzük idegennek magunkat ebben a világban? Személyiségünk elvesztését látjuk? Naomi Devil nem anonim figurákat és világot teremt. Önbizalom és biztonságérzet keveredik egymással. Önismeret és öngyógyítás is a kép. Lelkileg hogy jövünk egyenesbe? Elfogadni önmagunkat, és látni, hogy mások hogyan is látnak minket. Én-bemutatás. Én-felismerés, én-elfogadás. Kijátszhatjuk magunkat. Libabőrös háttal.

Kölüs Lajos

 
1 A felszolgálólány-divat és a rocker pópa (http://nol.hu/kultura/20130823-a_felszolgalolanydivat-1407823)
2 Fekete Zsuzsa: Amit Isten a szívünkbe írt (http://www.parokia.hu/hir/mutat/5484/)

Padawan Sirius d'Arc

Naomi Devil: Hedonati kiállítása
2014.10.07-2014.10.14.
Symbol Art Galéria
1036 Budapest, Bécsi út. 56.