Győrfi Kata 1992-ben született, Bukarestben. Költő, slammer, irodalomszervező, a Prae folyóirat szerkesztője. Korábban a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófia Intézetében tanult, jelenleg az ELTE-n végzi mesterképzését, esztétika szakon. Az Eötvös Collégium Filozófia Műhelyének tagja. Többször elnyerte a Pro Philosophia Szakkollégium ösztöndíját. 2015-ben I. helyezett lett vers kategóriában az EMIL Méhes György tehetségkutató pályázatán. Verseit többek között az ÉS, a Hévíz, az Irodalmi Jelen, a Látó, a Műút, a Prae, a Székelyföld és a Zempléni Múzsa publikálta. Antológiák: Slam.Pont 2 (2015), Mozdonytűz (2014), Erdélyi Szép Szó (2013).

Kolozsvár, 2011

éppen annyira

úgy fekszünk egymás mellett,

mint két azonos értelmű szó.

aki tudja, mit jelent a másik.

te a hátadon érted magad alatt azt,

ami én a baloldalamon fekve vagyok.

és kifordulsz, és átölellek,

és befordulok, és megölelsz,

míg én a hátamon értelek magam alatt.

éppen annyira fedjük egymást,

mint aki tudja, mit jelent a másik.

én a bal karom, te a jobb térded,

és ha elalszom, ébren leszel,

ha elfáradsz, megébredek,

míg én téged, te engem húzol magad alá.

(Megjelent az Élet és Irodalom 2015 február 6-i számában)

soha nem

folyamatosan beszélj hozzám

és csak kötőszavakat használj,

mintha nem akarnád, hogy halljalak.

ezeket úgy tudod kimondani,

hogy soha nem figyelek rájuk.

a rövid és értelmetlen egymásutániság

kelti fel az érdeklődésem,

mintha azt mesélnéd,

hogy valaminek vége van,

mintha nem akarnád, hogy halljalak.

(Megjelent az Élet és Irodalom 2015 február 6-i számában)

Zuh Deodáth felvétele (Kolozsvár, 2013)

ezelőtt nem

jelentéktelen dolgokat hagytál itt,

amikre eddig sem volt szükséged,

amik ezután sem fognak hiányozni.

itt maradt a szakadt alsónadrág,

amit már csak pizsamának hordtál.

itt maradtak a könyvek,

amikkel kipockoltuk a kanapét.

egy sapka, amit ezelőtt nem is láttam.

ha véletlenül találkozunk az utcán,

jelentéktelen szavakat mondhatok,

amikre eddig sem volt szükséged,

amik ezután sem fognak hiányozni.

(Megjelent az Élet és Irodalom 2015 február 6-i számában)

mellettem ilyenkor

a délelőttöket töltöd velem,

a nagy veszekedés végéről a sóhajtásokat.

úgy fekszel mellettem ilyenkor,

mint egy megbánt mondat utolsó szava.

közel vagy hozzám,

ahogy az indulatszavak simulnak

az egyszerű igékhez:

az előbbi üres a másik nélkül,

az utóbbi egyedül erőtlen.

egy ilyen délelőttön

te értelmet nyersz,

én meg gyenge leszek tőle.

(Megjelent a Látó Irodalmi Folyóirat 2015. februári lapszámában)

Bach Máté felvétele (Budapest, 2014)
 

kimondani hajnalban

az eldobott szemetet is összeszedi valaki,

mint azokat a szavakat,

amiket nem szabadna kimondani.

hajnalban elindulok

és összekaparom mindegyiket,

egy helyre gyűjtöm,

és messze viszem magunktól,

hogy amíg sorba rendezem,

ne halld őket.

lehet nem érek vissza estére,

mint azok, akik elvállalják,

hogy összeszedik a szemetet,

és messze viszik tőlünk.

hajnalban a két mondat közti résben

ott fogok guggolni,

hogy ne érjenek össze,

hogy ne halld őket többet.

(Megjelent a Látó Irodalmi Folyóirat 2015. februári lapszámában)