fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Nagy Bernadett: Egy (magyar) nő

2008.12.10. 07:15 | luckylany | 3 komment

Címkék: sorozat folyóirat nőtudat fff gender

 

"Ennek az országnak a légkörében én személy szerint nem a nők elnyomását élem, hanem az egyenjogúságból fakadó nehézségeiket. Ugyanis a nők sajátos emancipációs törekvései folytán lassan bebizonyosodott, hogy az egyenjogúsításra vonatkozó tervüket rosszul kivitelezik, vagy legalábbis a férfitársadalom nem érti, nem úgy reagál, ahogy azt várták – milyen közhelyes..." - Nagy Bernadett írása a 'Milyen ma nőként alkotni, nőnek lenni Magyarországon?' kérdésre.



Nagy Bernadett: Egy (magyar) nő


Mindig is fiús lány voltam. Jobban érteni véltem a fiúkat, akik viszont engem nem értettek meg. „Fúj, lány!” maradtam számukra – és a magam számára – mindaddig, amíg egy másfajta viszonyba nem keveredtem velük. – Na azt először ők akarták, én akkor még nem igazán értettem, mit akarnak, ezt hamar megunták, egyedül maradtam.
Aztán lassan megtanultam, hogy mennek a dolgok férfi és nő között, és azóta már én is elkezdtem akarni dolgokat. – Itt kezdődtek az igazi problémák.

Ma, 2008-ban, én mint nő és mint egészséges, eszes és érzékeny lény, még mindig csak akarok, – mert nem csak hogy jogom van hozzá, hanem ezen túl (nő létemre) erőm és képességeim, melyekre nagy szükségem is van a céljaim eléréséhez.
Ennek az országnak a légkörében én személy szerint nem a nők elnyomását élem, hanem az egyenjogúságból fakadó nehézségeiket. Ugyanis a nők sajátos emancipációs törekvései folytán lassan bebizonyosodott, hogy az egyenjogúsításra vonatkozó tervüket rosszul kivitelezik, vagy legalábbis a férfitársadalom nem érti, nem úgy reagál, ahogy azt várták – milyen közhelyes...
Nem azt érték el tehát, hogy fokozott védelmet és odafigyelést kapjanak az erősebbik nemtől (amit kétségkívül meg is érdemelnének), hanem épp ellenkezőleg: a férfiak többsége ma már nem gondolja, hogy még ezzel is bajlódnia kellene. Természetes számára, hogy a nő megvédi magát (akár vele szemben is), − amire természetesen egyáltalán nem képes.
Ha például Kiss Noémi lábára lépnek, Kiss Noémi kényszeredetten bocsánatot kér a tapló helyett, és aztán minderről benyújt egy baromi tökös szöveget. Mi mást tehetne? Hiszen nőnek lenni ma – úgy tűnik – alig jelent többet annál, hogy következmény nélkül ráléphetnek a lábadra.
Arról van szó, hogy a kiszolgáltatottságunkat nem fedtük le a jogainkkal. – Nem lett több esélyünk megóvni magunkat a férfiak elnyomásától, viszont most már nekünk is lehetőségünk van elnyomni a férfiakat. – És ez a gyakorlatban ma már senkit nem lep meg.
Ellenben a feminista fórumokat, és a nők ősidőktől vállaltan fennálló degradáltságát alapul véve mi még mindig jogot formálhatunk sanyarú sorsunk elpanaszolására, amelynek igyekszünk egyre nagyobb teret kiharcolni. Az ilyen helyeken, mint valami világra szóló rehabilitációs csoportterápián mindenki megoszthatja a nők nehéz helyzetéhez kapcsolódó gondolatait a többi érintettel, mélyen hallgatva közben arról, hogy ő maga mennyiben lehet vétkes a személyes negatív tapasztalataiért (melyek egyébként egyre formálisabbá halványulnak a civilizáció előrehaladásával), valamint, hogy mit tudna/tudott volna tenni a „tragédiák” elkerülése érdekében. Lehet, hogy naiv vagyok, de azt hiszem, hogy ha valaki szeretné, hogy teljes értékű emberként tekintsenek rá, nem kell mást tennie, minthogy úgy is viselkedik, amikor más emberek között van.
Az a meglátásom, hogy nőnek lenni Magyarországon 2008-ban éppen az ellenkezője lehet annak, mint amilyen férfinak lenni, s éppen ezért – bizonyos szempontból – pontosan ugyanolyan. Ez lehet a mi globális társadalmi elmagányosodásunk egyik fő vonala: „Senki nem ért semmit, a nőm például engem, az orvosok a halált.“ (Lovasi András: Senki nem ért semmit – dalszövegrészlet). De mit várunk egymástól, ha mindenki csak magára kíváncsi? Úgy tűnik, jelenleg általánosan egyik nem sem képviseli méltóságteljesen a teljes értékű, hiteles embert…
Ha mégis mindenáron különbséget akarok keresni férfi és nő között, megint csak az jut eszembe, hogy nekünk nincsenek eszközeink ahhoz, hogy megvédjük magunkat a fent említett, saját kezűleg vétett hibáinkat követően. Ellenben megvannak az eszközeink ahhoz, hogy kevesebb hisztériával és több furfanggal (mint a férfiak, és mint mi magunk általában) megéljük önmagunkat. Kiss Judit Ágnes szerint a „fölösleges dolgok világában (…) a nőknek nagyobb a szabadsága a valóban fontos dolgokkal foglalkozni“. – Mármint azokkal a dolgokkal, amik a nők számára valóban fontosak. És épp ez a lényeg: A nők nem rossz férfiak (és fordítva). A nőket például mindig is kevésbé fogja érdekelni a sportkormány, a férfiakat pedig ugyanígy a hüvelygomba. Ez a rend az, melynek felborításához soha nem lesz elég a feminizmus.
Az egész irányzat egyébként valahol ott tart az etika tanszékeken, mint az állatjogok. A gyakorlatban pedig még ott sem. Nálunk ráadásul még konzervatívabban is kezeli a társadalom ezt az ügyet: A politikai kampányok jelszavaihoz illően hazánk egyenlőre még mindig csak az igenek és nemek országa, ahol minden eldöntendő, de nem mindig eldönthető. Ez a fekete-fehér közeg nyilvánvalóan nem a legkifinomultabb életminőséget eredményezi, de azért haladgatunk Európa felé.
Bárhol a világon azonnal eldől, hogy férfiként vagy nőként kell-e leélned az életed. Itthon ez vagy a véletlen vagy a sors kérdése. Nyugaton már a legújabb eljárások segítségével a szüleid is eldönthetik maguknak (de leginkább neked), hogy fiúnak vagy lánynak szüless-e – és te persze attól a pillanattól, hogy a világra jössz, ennek a következményeit viseled. Igaz, ott már ez elől is gátlástalanul ki lehet térni néhány sebészeti beavatkozással, ám azt nehéz megmondani, hogy érdemes-e. Én túlzásnak érzem.
Azt gondolom, túlságosan is a magunkénak akarunk mindent: felkavarni a természetet, csak mert együtt élni nehezebb lenne vele. Ez nem női szeszély, hanem emberi tragédia. Ma inkább egy olyan világ felé tartunk, ahol egyre kevésbé lesz megalapozott a kérdés, hogy milyen nőnek lenni Magyarországon. Hiszen lassacskán az ember lánya születhet bárhová Európában, és bármilyen neműnek, ezen szándékai szerint és lehetőségeihez mérten bármikor változtathat: elköltözhet, vagy átoperáltathatja magát. Mindenesetre azért örülök annak, hogy ma, 2008-ban még megválaszolhatónak bizonyul ez a kérdés.


*****

A szerzőről:



Bemutatkozom

Pár napja múltam huszonegy. A szülővárosomban, Esztergomban végigélt kamaszságból lassan felocsúdva kezdek egyre objektívebbé válni, és nagyobb jelentőséget tulajdonítani a jó kérdéseknek, mint az üres válaszoknak.
Amikor csak tehetem (a még mindig folyton új) magamat gyakorlom. Nem könnyű.
Mindeközben a Miskolci Egyetem BTK-n vagyok harmadéves esztétika és kiadványszerkesztői szakos hallgató. Érdekel a művészetfilozófia. Még keveset tudok, de az érzékenységem már most reagál bizonyos jelenségekre, főleg az irodalom terén.
Kritikáimat a Műút közvetíti, illetve a Debreceni Disputánál helyeztek nemrég kilátásba egy közlést.
Jelenleg ösztöndíjjal, Frankfurt am Main-ban töltöm az őszi szemesztert a J. W. Goethe Egyetem filozófia szakán. Hazatérve szakdolgozatot fogok írni, és mesterképzésre felvételizni. – Így tervezek a művészeti szép hatókörében maradni.

Nagy Bernadett

-----------

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr901151314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mimi 2008.12.10. 07:15:00

Szerintem is okos a gondolat, de az "egyelőre" nem n-nel írandó. Az egy másik szó, persze szintén tetszetős.

kata 2008.12.10. 07:15:00

Nos, Bernadett stílusa, és az ujjaiból kilógó irodalmi nagy piros nyelv amivel össze nyalogatja a nők helyzetét...szerettem olvasni, meg őt is szeretem.
mérnöklány :Đ

Madame Chauchat 2008.12.10. 07:15:00

Kedves Bernadett,
tetszett, amit írtál!