fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Büky Anna: Bárány a kádban, avagy a bennünk rejlő hétköznapi rasszizmus

2009.06.12. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: irodalom folyóirat büky anna

 

„A második mondata viszont így hangzott: „Néger lenne az illető”. Egy fekete nő. Mivel fél életemet idegenben kelet európai bevándorlóként töltöttem ez a kijelentés, mármint ami a bőrszínt illeti semmifajta hatással nem volt rám. Sőt, éreztem, ahogyan néhány másodperc múlva feltámadt bennem az a hang, a lelkiismeret csodálatos hangja, hogy privilegizált fehér európaiként még csírájában is elfojtsak magamban mindenfajta színnel és szaggal kapcsolatos ellenérzést… Jaj, jaj, jaj, de nehéz is odaadni a tulajdonodat egy idegennek!... Az ő arca fekete volt. Azt a színt viselte büszkén, amelyet ajándékba kapott, nekem pedig égett a képem.” – Büky Anna mindennapi gyarlóságainak legrútabbikát, a bennünk rejlő hétköznapi rasszizmust tűzte tollhegyére új novellájában, mely nemcsak „bűnözni”, vezekelni is megtanít mindnyájunkat.



Mert miből él az ember lánya, ha ír? Abból, ha az édesanyja egyik lakását ügyesen kiadja. A befolyt bevételt aztán anyám és én megfelezzük, s így neki már kevésbé hiányzik a 13. havi nyugdíj, míg nekem van miből félre tennem. Soha nem lehet tudni, merre visz el a következő szélvihar. Talán ismét fogom a hátizsákomat és eltűnök egy kis időre egy idegen országba.
Tisztességes bérbeadók révén, ingatlanügynökön keresztül intézgetjük ügyes bajos dolgainkat. Minap felhív az ügynök, hogy közölje velem, van egy remek bérlő, másfél évre venné ki a lakást, biztos munkahelyi háttérrel, és… teszi hozzá jelentőségteljesen: nem magyar. Ez utóbbi hírnek különösen megörültem, mivel sajnos, évtizedes kiadói háttérrel magunk mögött, elmondhatjuk, - persze csak édesanyám és én -, hogy eddigi pályafutásunk során, kizárólag magyar ügyféllel volt gondunk, mármint ami a fizetést, és a tisztaságot illeti. Az idegenhonból jövők viszont kivétel nélkül, mintha az anyatejjel szívták volna magukba a tudást, hogy attól a ténytől eltekintve, hogy egy lakás nem az enyém, az még nem azt jelenti, hogy nem kell kitakarítanom magam után, sőt a lakást bérlő kénye kedvére pusztíthatja a berendezést, otthagyva a cigarettacsikkeket a sarokban, az éjjeli szekrény mögött, vagy éppenséggel egyszerűen mementóként ott felejtve a lakásban a teli szemetes zsákot. De mindezen apróság fölött még simán szemet hunyhatnánk, ha nem lenne az a fránya fizetési kötelezettség. Érdekes, mintha az idegenből jövő, ezt is jobban értené. Nem kell noszogatni azért, hogy: „Na, de mégis! Légyszi, már három hónapja én fizetem a rezsit és minden költségedet, ingyen mégsem lakhat senki, hacsak nem abban állapodunk meg” – tehát honfitársainkkal történt rossz tapasztalataink miatt úgy döntöttünk a mamámmal, hogy maradunk a külföldieknél.

Így amikor az ügynök bejelentette, hogy: „Íme egy lehetséges új bérlő, és nem magyar!” - nagyon megörültem a hírnek. A második mondata viszont így hangzott: „Néger lenne az illető”. Egy fekete nő. Mivel fél életemet idegenben kelet európai bevándorlóként töltöttem ez a kijelentés, mármint ami a bőrszínt illeti semmifajta hatással nem volt rám. Sőt, éreztem, ahogyan néhány másodperc múlva feltámadt bennem az a hang, a lelkiismeret csodálatos hangja, hogy privilegizált fehér európaiként még csírájában is elfojtsak magamban mindenfajta színnel és szaggal kapcsolatos ellenérzést.
De az ingatlanügynök úgy érezte, azt a hírt, hogy afrikai nőről van szó, valamiképpen tompítania kell, meg kell magyaráznia. Úgymond, mentenie kell, ami még menthető.
„Sokan ugye nem akarnak feketét” – folytatta.
„De miért?” - kérdeztem kis naivan. Őszintén mondom, kérdésemet a kíváncsiság hajtotta.
A válasz nem váratott magára. „ Nos -, szólt az ügynök – a feketék azok büdösek, valahogy más a szaguk, meg azt is mondják a köreinkben, volt már rá tapasztalat –(kinek és hol, biztos ez?) – hogy nem takarítanak. Erre nekem azonnal beugrott a magyar bérlőnk: „Nem lehet az -, gondoltam magamban -, hogy itt valamifajta tévedésről van szó, és a mi sötét hajú magyar bérlőnk történetét mesélgetik egymás között az ingatlanosok”.
De nem, tévedésről szó sem lehetett, mert a lelkes ügynök folytatta tovább: „tehát az egyik afrikainál az ágyban mákos tésztát találtak”. Én nem is tudtam, hogy az afrikaiak is esznek mákos tésztát. Azonnal összefutott a nyál a számban, mert mióta szegény nagymamám meghalt én nem ettem igazi mákos tésztát. De félretéve a tréfát, azért ez mégsem jó ajánlólevél, ráadásul hivatalos személytől – morfondíroztam magamban: „Tészta az ágyban”....
És hirtelen erre a gondolatra, mint valami kreatív szikra egy másik kép jelent meg lelki szemem előtt. Valami filmben láttam, egy krimi volt azt tudom, csak már azt nem tudom, melyik film - érdekes, mióta tizenhat évvel ezelőtt kidobtam a televíziómat a szemétbe, és csak mozifilmeket nézek, azóta élesen megmaradnak az emlékezetemben a jelenetek, a snittek, a bevágások. Csak elő kell őket hívnom – alkalomadtán, mint most is:
„Ment az áldozat a sötét folyosón, az áldozat a gyilkost kereste – ilyen is van, pont fordítva, nekem így rémlik – és benyitott egy lakásba, ott egyenesen a fürdőszobába ment, ahonnan hangokat hallott, és ahogyan kinyitotta az ajtót egy csapat fekete ember állt a kád mellett. Az egyikük kezében óriási kés volt. A kés pedig véres volt. Most tisztán látom a rémisztő jelenetet. A kádban egy halott bárány volt. Azt ölték meg a feketék. Rituális gyilkosságot hajtottak végre az állaton”.
Nekem, mint zöldségevőnek ennyi bőven elég is volt a filmből, semmi másra nem emlékszem az alkotásból, se cím, se hang, csak ez a kép.
Viszont az afrikai ember és az ő rituális vérengzése a báránnyal a fürdőkádban egy életre megmaradt bennem.
Szinte automatikusan mondtam az ingatlanügynöknek, hogy:
„Nekem semmi kifogásom nincsen a más kontinensekről érkezőkkel szemben, csak egyetlen kikötésem van, hogy ne vágják le a bárányt a kádban”.
„Ilyen is van?” - kérdezte megrökönyödve.
„Igen” -, mondtam határozottan.
Mire ő, akinek magától értetődően érdekében állt volna az üzlet így folytatta:
„Ezt még gondoljuk át, találunk más bérlőt.”.

Jaj, jaj, jaj, de nehéz is odaadni a tulajdonodat egy idegennek!

Nagyon elszégyelltem magam. Amikor érzed, hogy feltámad benned a rasszizmus, csak úgy hirtelen, minden előzetes indok nélkül… az nagyon rossz érzés. Hogy esendőségemet némiképpen ellensúlyozzam, este tanulmányozni kezdtem az országot, ahonnan a szóban forgó nő érkezik, mivelhogy őszintén bevallhatom, hogy abszolút semmit, de semmit, még a hazája fekvését sem voltam képes saját tudásomból magam elé idézni. De a véres bárány, és a kés azonnal beugrott! …

Aztán elalvás előtt imádkozni kezdtem, szinte ostoroztam magamat a kishitűségemért, a tudatlanságomért, az előítéletességemért, a mindig újra és újra önmagamban felfedezett gyarlóságomért.
„Bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek”
„Bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek”
„Bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek”
Csak ez járt a fejemben, egészen a másnapi találkozóig, amikor is megjelent egy tökéletes eleganciájú asszony. Az ő arca fekete volt. Azt a színt viselte büszkén, amelyet ajándékba kapott, nekem pedig égett a képem.

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr851191109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.