fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Túlélők és Statiszták - 3. rész

2009.07.13. 10:04 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: irodalom folyóirat holokauszt

„Meghalt. Menjek ki a szobából, jöjjek vissza és játsszam el. A hiányát. A halálát. A nincsent... Egy másik kislány kapta meg a főszerepet helyettem… A könnyek valóban a torkomat szorongatták, míg odakint álltam a hófehér ajtó előtt, hosszan hezitálva, egyáltalán lenyomjam-e a kilincset. Odaát a poklok poklát sejtettem, egy irtózatos, ismeretlen világot, mely annál ijesztőbbnek tűnt, minél közelebb kerültem hozzá… Talán, ha holnap előről kezdhetném, minden másképp történne…” – Murányi Zita írását olvashatják.
 

Szóval ennek is vége. Hosszas sorban állás után megkaptam a magam soványka kis gázsiját, kifizettek. Slussz, passz, mégis mit akarok még?
Elmúlt az az idő, réges-rég elmúlt, amikor arról álmodoztam, színésznő leszek. Másfél, majd öt, hatévesen még nem okozott gondot a szereplés, örültem, ha középpontban lehetek. Anyu néhány válogatásra is elcipelt, én akartam, ő csak engedelmeskedett. Ha nem ügyetlenkedem el, az a filmfőszerep az enyém. Az utolsó rostán estem ki.
A szigorú bácsi egy nálamnál kétszerte hatalmasabb plüss kutyulit vágott az arcomhoz, amikor beléptem a szobába. Nem mondta, hogy nesze, csak a tettét indokolta. Hogy jobban értsd a szituációt, azért. Berci az én hűséges társam, minden délután élénk csaholással köszönt, amikor megjövök az iskolából – magyarázta. Aztán – ekkor egy mélyebb lélegzetet vett, akkorát, mintha hetek óta tartaná vissza a levegővételt, csakhogy ez a mostani még hatásosabb legyen – egy nap nem szalad eléd. Berci nincs. Meghalt. Menjek ki a szobából, jöjjek vissza és játsszam el. A hiányát. A halálát. A nincsent.
A könnyek valóban a torkomat szorongatták, míg odakint álltam a hófehér ajtó előtt, hosszan hezitálva, egyáltalán lenyomjam-e a kilincset. Odaát a poklok poklát sejtettem, egy irtózatos, ismeretlen világot, mely annál ijesztőbbnek tűnt, minél közelebb kerültem hozzá.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Végül mégiscsak beléptem a szobába, de kiáltás helyett (Berci! Berci!) földbegyökerezett lábbal, némán vártam, hogy ismét kiküldjenek. Ez így ment egy jó darabig. Míg a gonosz bácsi meg nem elégelte ügyetlenségemet. Utoljára még egyszer nekem dobta Bercikét, hogy méltó búcsút vehessek tőle - az ormótlan plüssállatnak sikerült kis híján a földre tepernie -, majd elköszönt. Egy másik kislány kapta meg a főszerepet helyettem. Talán neki volt háziállata otthon, vagy valóban a színpadra született.
Hogy más sorsot szántak nekem odafönt, viszonylag hamar megemésztettem. Hogy csapni való színésznő válnék belőlem, a statisztálás alkalmával sikerült belátnom. Képtelen lennék kismilliószor elpróbálni egyetlen jelenetet, pedig máskülönben engem is a maximalizmus hajt. Talán, ha én rendezném a filmet és a többieknek kéne szaladgálni, akkor… Elviselném a csapó 200-at és az ezredik kamera indult. Még a kétezrediket is… De így?
Meg vagyok lepődve, hisz a mostani forgatás kapcsán, mégsem a végeláthatatlannak tetsző ismétlések hagyták bennem a legmélyebb nyomot, ahogy arra esetemben számítani lehetett. A szünet vésődött emlékezetembe, a tűző napsütés, amit fekete kendőbe bugyolálva igen nehéz volt elviselnem. Nem tudom, dédi, hogy csinálta, de ő még ünnepnap sem szabadult meg a kontyát takaró lepeltől! Sok minden nem jut eszembe vele kapcsolatban, azonkívül, hogy milyen isteni lekváros fánkot tudott sütni. Kettőnél többet persze, ha kívántam sem tudtam legyűrni belőle egy ültő helyemben, amiért haragudott is. Na nem komolyan, csak úgy tette, mintha haragudna… Talán az olajszag miatt, ami, hiába szellőztetett, belengte a lakást…
Aztán egy hosszú kocsiút rémlik még, amikor a rokonaihoz, „haza” vittük szegényt. Akkor már kellőképp rosszul érezte magát a végső búcsúzkodáshoz. Mellettem ült, de, ha panaszkodik se nézek a szemébe, annyira lefoglaltak a köröttünk fogyatkozó fák elmosódó árnyalakjai. Valósággal kapaszkodtam beléjük. Úgy, ahogy Bercike esetében a nincsbe, a halálba kellett volna, kapaszkodjak. Milyen ostoba pillanatok élik túl a feledést!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az amszterdami csereüdülésből például egyedül Anna Frank toalettje maradt meg. Az a kék színű, virág folyondárokkal ékített porcelán vécéscsésze, amit naplója szerint minél kevesebbet evett, annál gyakrabban látogatott meg. Említettem már, hogy hiszek a reinkarnációban? Azt mondják, az előző életünkből származó tárgyakat ismerősnek véljük. Hát nekem az a toalett nagyon ismerősnek tűnt. Igaz, most is rengetegszer járok ki. Azt azért nem mondanám, hogy a kedvenc helyem, de ha magadra zárod az ajtót, kétségkívül az egyik legnyugalmasabb pontja a lakásnak. Valóságos rejtekhely. Lehet dohányozni, olvasni, írni, épp csak az evéstől tartózkodnék az illemhelyen…
Ha magyar moziba kerül a film, amiben vendégszerepeltem, azért megnézem majd. Nem arra vagyok kíváncsi, tényleg kivágtak-e, hanem, hogy milyen lett az egész, egyben. Na jó, megint nem vagyok őszinte. Azért nézném meg, hogy le tudjam zárni magamban a történteket. Hogy álmaimban ne a Gellért teraszának padlóját koptassam sötét fejkendőben, aranycsillagos felöltőben. Hogy pontot tegyek a történet, a történeteim végére.
Kár, hogy dédi nem jöhet velem. Bár szívem szerint vinném Bercikét is, hosszú pórázon, szájkosárral. Úgy esetleg beengednék egy multiplexbe. Pláne, ha csábosan mosolygok a jegyszedőre. Mi ez, ha nem egy újabb szereplehetőség? (Gázsi nélkül). Most, hogy kezdem kapizsgálni, mi is az a nincsen, a halál, annak az idétlen plüsskutyusnak is sikerül egyre közelebb férkőznie a szívemhez. Hurcolnám magammal mindenfelé, hogy már elsiratni, magamhoz ölelni is késő!
Talán, ha holnap előről kezdhetném, minden másképp történne. Nemcsak az első filmet nem szúrnám el, a másodikat se. A rendezőnek kapásból rajtam akadna meg a szeme, és mire felocsúdnék, már egy nagyobb jelenet kellős-közepén találnám magam. Én meg büszke lehetnék. A fekete fejkendőmre, a mellkasomat szúró csillagra. Arra, hogy nem pusztán statiszta, túlélő, egyszersmind művész is vagyok, olyan valaki, akinek a nevét egymás közt is csak suttogva merik kiejteni az emberek. Vagy, ami még fontosabb, Berci és dédike is büszke lehetne rám! Tisztelne mindenki, kivéve anyut. Aki bölcsen, jövőbe látva, már a legeslegelső alkalommal lemondott fényes karrieremről…
Színésznő? Csoda, hogy statisztálni elengedett!
 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr391325027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.