fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 8.

2009.07.15. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: sorozat regény folyóirat világirodalom push amerikai irodalom sapphire

Sapphire: Push!
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!
Életmentő Írás.
Ereje megtöri a női nemzedékek trauma-láncát.
Sors és tehetség egysége.
 
 

A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Addig nem ismert kendőzetlenséggel, nyers egyszerűséggel és szókimondással szólt egy fiatal lány küzdelmeiről, a női kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, a testiségről és mindenekelőtt az írás hatalmáról. Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot. A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.

 

 

 

Sapphire: Push - 8. rész
 
II
 
Az első, amit meglátok, mikor fölébredek, Farrakhan arca a falon. Imádom. A drogosok és a dílerek ellen van. A dílerek az okai mindennek. Ezért viselkedik így apám. Elfelejtette, hogy ő az Eredeti Ember! Úgyhogy megbasz, megbasz, megver, gyereket csinál nekem. Amikor először meglátja, hogy terhes vagyok, fölszívódik. Évekig gondolkodtam, az hosszú idő, annyit már csak tudok.
Miután a gyerek meg én kijövünk a kórházból, az anyám elvisz minket a családsegítőbe; azt mondja én vagyok az anyja, de még gyerek, és ő viseli gondunkat mindkettőnknek. Úgyhogy amit csinált az csak az volt, hogy hozzácsapta a gyerekem a költségvetéséhez. Már kapott szoctámot értem, most hozzácsapta az én gyerekemet is. Most már én is kaphatnék segélyt magamnak, asszem. Elég idős vagyok. Tizenhat. De nem vagyok biztos, hogy hogyan kell magamban élnem. Néha azt kell mondanom, utálom az anyámat. Nem szeret engem. Hogy is szerethetné a Kis Mongót (Az az én lányom. Mongo olyan spanyolosan hangzik, nem? Aha, ezért választottam, de az a mongoloid donkóros rövidítése, mer az; néha azt érzem, én is az vagyok. Olyan hülyének érzem néha magam. Minden nap itt lennék képes ülni az anyámmal, ablaktáblák behajtva, tévé, kaja. Carl följön, megdug minket. Szobáról szobára megy, elcsépeli a seggem, mikor elkészült, és ordít HÍÍÍÍÍ HÍÍÍÍÍ! Úgy hív, hogy Vajlaszti-Nagy-Anyus-Két-Tonna-Élvezet. Jobban gyűlölöm, mikor beszél, mint mikor dug. Néha jó érzés a dugás. Az megzavar, minden elfolyósodik a szemem előtt, néha napokig olyan marad. Csak úgy ülök az osztály végébe, valaki beszól, ráüvöltök; a maradék időben a magam dolgával törődök. Az érettségi felé haladtam az elemiben, és aztán a faszszopó Miz Lichenstein megkavarta a szart. Én… , a belső világomban, én olyan szép vagyok, mint egy reklámlány a tévében, aszt valaki ideautózik, valaki, aki úgy néz ki, mint annak a fószernak a fia, akit még rég megöltek, amikor elnök volt, vagy Tom Cruise – vagy bárki ilyen megáll itt a kocsijával, és én úgy fogok utazni, mint a gyerek a tévébe – Úr Isten! Reggel nyolc van! Tudom, hogy reggel hatkor ébredtem fel, uramisten, hová szalad az idő! Szépen fel kell öltöznöm az iskolába. Kilencre az iskolába kell lennem. Ma van az első nap. Már túl vagyok a teszten. Felvettek. Van tajkártyám meg lakcímigazolásom. Minden szar. Készen vagyok. Készen a sulira. Az iskola az valami (ez semmi!). Az iskola majd segít nekem kikerülni ebből a házból. Kis vizet kell a seggemre paskolni, és fölkelni. Mit vegyek fel, mit vegyek fel? Az az egy, ami van bőven, ruha; még jó, hogy anyám vesz a házalóktól. Bejönnek a házba, lakásról lakásra járnak, Van a méretedben, kiabálják, Van a méretedben. Fel kell öltözködnöm. A rózsaszín sztreccs nadrágot vegyem fel? Naná, a fekete gyűrött blúzommal. Megyek, csapok magamra egy kis vizet, ami azt jelenti, hogy komolyan megmosdok a lábam között és a hónom alatt. Ne legyen olyan szagom, mint az anyámnak. Ne. Nincs pénzem ebédre, vagy mekireggelire. Kiveszek egy darab felvágottat a frigóból, betekerem alufóliába, majd megeszem, mikor a Lenoxon megyek, nem olyan jó, mint a mekis hamburger, de rá se rántok. Visszarohanok a szobámba. A szekrényem tetején ott van a jegyzetfüzet. A Fonotthajú öreglány aszonta, vigyem magamat, ceruzát meg füzetet. Itt vagyok én, a ceruza, meg a jegyzetfüzet. Ki lesz a tanúm! Kiszabadultam!
 
Én mindig szerettem az iskolát, csak úgy tűnt, az iskola sose szeretett engem. Az oviban, meg elsőben nem beszéltem, kinevettek. Másodikban beégett a szüzességem. Nem akarok most erre gondolni. Átnézek az utca másik oldalára a mekire, de nincs semmi pénzem, úgyhogy fogom a parízert, kicsomagolom, és harapok egyet. Fogok pénzt kérni Anyutól, amikor megjön a csekk, plusz a suli fog adni ösztöndíjat – az pénz azért, hogy suliba járok. Másodikban azon röhögnek, HOGYAN beszélek. Úgyhogy abbahagyom. Minek? Másodikban kezdődik az „Én egy vicc vagyok” – amikor leülök, a fiúk finganak a szájukkal, mintha én finganék. Amikor fölkelek, horkantanak, mint a disznó. Úgyhogy nem kelek föl többet. Minek? Akkor kezdtem el magam alá pisilni. Csak ülök ott, mint aki megbénult, vagy ilyesmi. Nem mozdulok Nem tudok megmozdulni. Másodikban a tanár UTÁLT engem. Ó, hogy gyűlölt az a nő! A 126-dik és 127-dik között megnézem magam a sültcsirkés kirakatában. Jól nézek ki a rózsaszín sztreccsemben. A butikba a 125-diken azt mondta a nő, semmi oka, hogy a nagylányok ne kövessék a divatot, úgyhogy én követem. De a fiúk még mindig kinevetnek, mit vegyek föl, hogy ne röhögjenek rajtam? Másodikban kezdek csak úgy elüldögélni a suliba. Egész nap. Más kölkök meg rohangálnak. Én, Claireece P. Jones, bejövök reggel 8:55-kor, leülök, nem mozdulok, míg ki nem csöngetnek oszt haza nem mehetek. Összepisilem magam. Nem tudom, mér nem kelek fel, de nem. Csak ülök, oszt hugyozok. A tanár először úgy csinál, mintha nagyon érdekelné, aztán sikít, aztán szól a dirinek. A diri meg hívja Anyut, meg még valakit, nem emlékszem. Végül a diri aszondja, ám legyen. Örüljön neki, hogy csak ennyi bajt hoz a fejére. Figyeljen azokra, akik tudnak tanulni, mondja a diri a tanárnak. Mit jelenet ez? Ő olyan, aki nem tud?
Sajog a fejem. Enni kell valamit. 8:45 van. Kilencre a suliba kell lennem. A parízer elfogyott. Nincs pénzem. Visszamegyek a csirkés helyre. Nyugisan besétálok, mondom a hölgynek: Adjon egyet. A csirke úgy néz ki, mint a tegnapi, de akik bemennek úgyis megveszik, tökmindegy. Kérdezi a hölgy, Sültkrumplit? – Aszondom: Krumplisaláta. A krumplisaláta a hátsó hűtőbe van. Tudom. A hölgy háttal fordul, hogy bemenjen, én meg fogom a csirkét, meg a zsömlét, oszt kifutok, a számba tömök egy-két-hat falatot. „Gallér mögé, anyuci!” – aszondja egy narkós egy elhagyott ház előtt. Vissza se fordulok – Ezek a narkósok undorítóak! Csak rossz hírüket keltik a feketéknek, Észak-Amerika poklában vannak elveszve, úgy bizony.
Az órámra nézek, 8:57 van! De szarni rá, mingyár ott vagyok! A 126-dik utcán befordulok az Adam Clayton Powell Jr sugárútra. A csirkecsontokat a sarki kukába hajítom, a zsömlével letörlöm a zsírt a számról, a maradékot a számba tömöm, átfutok a 125-diken, és itt vagyok! Fölfele megyek a lifttel, mikor eszembe jut, hogy a füzetem meg a ceruzám a csirkésnél hagytam! Az istenit! És 9:05 van, nem 9. Na, de hát a tanár is nigger. Mit bánom én, ha tanár, egyetlen nigger se fog velem hoppárézni. A lift Ding! megáll. Kilépek. Az osztályom a bal oldalon az utolsó. A tanárom Miz Rain.
 
Tök lassan megyek át az előszobán. Tele vagyok csirkével meg kenyérrel, ettől aztán általában nincs is kedvem sírni, emlékszek, de most igen. Olyan a fejem, mint az az uszoda az elágazónál. Nyáron tele van csapkodó emberekkel, leginkább a sekély részen; egy-kettő van a mély végén. Így úsznak az évek is a fejemben állandóan. Elsőbe aszondja egy fiú, Szedd fel a szád, Claireece, még mielőtt rálépsz. Cipőpucolócskának hív. Másodikba kövér vagyok. Akkor kezdődnek a fingások meg a röfögések. Nincsenek se fiú se lány barátaim. Tettetem, hogy figyelek, és a táblát bámulom. Nem tudom, mit tettetem – hogy néha nem zakatol át a vonat a fejemen, és hogy igen, az osztállyal együtt olvasom a szöveggyűjtemény 55-dik oldalát. Hamar észreveszem, hogy senki más nem hallja a tévéhangokat a tábla mögül, úgyhogy próbálok nem figyelni rájuk. Odaát, a medence legmélyebb végén (ahol meg is lehetne fulladni, ha ne lenne ott a jóképű úszómester, mint Bobby Brown) ott vagyok én, ülök a padban, a világ zúgássá változik, minden zaj, a tanár hangja fehér és stabil. A pisi megindul forrón és büdösen a combomon lefelé, ssssss sssssss, csobog. Meg akarok halni, utálom magam, UTÁLOM magam. Vihognak, vihognak, de nem mozdulok, alig veszek levegőt, csak ülök. Ők vihognak. Egyenesen magam elé bámulok. Szólnak hozzám. Én semmit se mondok.
Hét évesen, majdnem minden éjszaka rám mászik. Először csak a számba. Aztán mindig több. Közösül velem. Aszondja, kibírom. Látod, még csak nem is vérzel, a szűz lányok véreznek. Te nem vagy szűz. Hét éves vagyok. Nem veszem észre, hogy a nagyon lassú járásban is megálltam. Az alternatív gimi első napján csak állok a folyosón. Azért veszem észre magam, mert Miz Rain kidugta a fejét a bal oldali utolsó ajtón és megkérdezte, „Jól vagy?” Tudom, ki ő, mert mikor befejeztem a tesztet, Miz Hajfonat megmutatta nekem az osztállyal együtt.
Megmozdítom a lábam. Nem szólok semmit. Semmit nem tudok mondani. Még egy kicsit tovább rakosgatom a lábamat. Miz Rain azt kérdezi, hogy az alapfokú osztályba vagyok-e. Aszondom, igen. Aszondja ez az, és menjek be. Az első dolog, amit meglátok, az ablakok, ahol mi vagyunk, az nagyon magasan van, nincs is más ház ekkora. Az ég nagyon kék. Most körbenézek a terembe. A fa ocsmány világoszöld. Miz Rain az asztalánál van, háttal nekem, arccal az osztálynak meg az ablakoknak. Az „osztály” csak kábé öt vagy hat másik. A tanárnő megfordul, aszondja, Foglalj helyet. Én maradok, megállok az ajtóba. Nagyot nyelek, kezdődik, asszem, bőgni fogok. Ránézek a tanárnő hosszú, raszta hajára, kicsit jó, de kicsit ocsmány is. A térdem remeg, félek, hogy megint összepisilem magam, bár már évek óta nem bénáztam ennyit. Nem tudom, hogyan. Meg fogom csinálni, de – a terem végében szép sorban felállított székekre nézek. Oda kell mennem.
 
A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr361217893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.