fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 18.

2009.08.19. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: sorozat regény folyóirat világirodalom push amerikai irodalom sapphire

A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot.
A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.
 

 

Sapphire: Push - 18. rész
 
Mikor néha korán érek a suliba, leülök a fekete műanyag kanapé elejére, amit meg kéne ragasztani, mert van rajta egy fekete vágás oszt a sárga habtömés kilóg. A suli 9-kor kezdődik. A titkárnő reggel pontosan 8-ra érkezik. Én nem érek ide előbb, mert az ajtó be van zárva és a hallban kéne várnom a földszinten. Amit nem szeretek.
Az osztályunk szép. Szebb, mióta van egy napunk, mikor “rongyosan” jövünk és hozzuk a takarító cuccainkat meg a posztereket, képeket, meg virágokat otthonról oszt rendbe kapjuk az osztályokat. Ms Rain azt mondja, hozzatok valamit, ami RÓLATOK szól! Hozok egy képet Abdulról meg egy virágot a nagy virágboltból a 125.-en. Megnőtt. Nagyok a levelei. Ms Rain már háromszor átültette.
Ms Rain kábé 8:15-re ér ide, vagy valahogy így, szokás szerint épp Rita vagy Rhonda előtt vagy után. Mindketten korai kelők. Ms Rain odaadja a táskájából a kulcsot annak, aki épp ott van, hogy nyissa ki a termet, míg ő valamit csinál – kávét főz, elhozza a könyveket a szertárból – meg ilyesmi. 8:30-ra már jó korán kelőnek lenni! A terem csöndes, napos. Kinyitjuk a füzetünket, Ms Rain általában mond valamit, hogy Van úgy tíz-tizenöt percetek, míg a “söpredék” ideér. Ja, nem tudom pontosan, mi az a söpredék. Viccesen mondja Jermainere meg azokra, akik 9:05-kor esnek be az ajtón. Mindig késnek egy kicsit, mindig panaszkodnak valami miatt – időjárás, vonat, amit az újság ír.
Én, én csak nézem, ahogy a nap besüt az utcai ablakon. Elég hamar körbe ér és az oldalsó ablakon süt be. Szeretem az iskolai hétköznapokat, az iskolai álomvilágot. Vajon hol lennék, ha végig az elemiben ültem volna. Kedvenc könyv? Talán a mi könyvünk, a nagy könyv, amibe be vannak írva a történeteink. Az enyém még nem. Én most csak a naplómba írok.
Az órát olvasni könnyű. A törtek, százalékok, szorzás, osztás KÖNNYŰ. Rita azt mondja, Minden HIV pozitív vagy AIDS-es ember ártatlan áldozat; betegség nem “jó” vagy “rossz”. Tudod, mire gondol? Hát jó neked, mert én nem. Nem látom be, hogyan lennék ugyanaz, mind egy fehér buzi vagy egy drogos. Rita homlokon csókol, két kezébe fogja az arcom, a szemembe néz, “Testvér” – azt mondja, a szemei nagyok, mint a babáknak, fekete fekete szemek. “Most nem látod be, de majd fogod. Fogod.”
Nem tudom, hogyan fogom, azt se tudom, miről beszél. Az Életről beszél, mondja Ms Rain. Hát, azt sem tudom, miről szól egyáltalán az élet. Azt tudom, hogy tizennyolc vagyok, bűvös szám. És 2.8-at érek el az olvasásban. Megkérdezem Ms Raint, az meg mit jelent. Azt mondja, az egy szám! És egyetlen szám sem tudja megmérni, milyen nagyot fejlődtem mindössze két év alatt. Azt mondja, felejtsem el a számokat, és dolgozzak tovább. A szerzőnek van egy üzenete és az olvasó feladata, hogy a lehető legteljesebben megfejtse az üzenetet. A jó olvasó olyan, mint egy nyomozó, azt mondja, nyomokat keres a szövegben. A jó olvasó olyan, mint te Precious, azt mondja. Szenvedélyes! Szenvedélyesen viszonyul ahhoz, amit olvas. Ne törődj a számokkal és pótold, ami hiányzik, csak írj és olvass!
Változom. A dolgok, amik már nem érdekelnek:
 
 
tetszem-e a fiúknak
kiterjedés
új ruhák
 
ami érdekel:
EGÉSZSÉG
szex(_________)
füzet, versírás
 

Ms Rain azt mondja, ne legyen mindig rímes, úgy ejtsd a szavakat, mint esőcseppeket vagy hópelyheket – tudtad, hogy nincs két egyforma hópehely? Láttál már hópelyhet? Én nem! Amit én láttam, az csak koszos, szürke szarcsomó. Ne mondd, hogy az a randaság hópelyhekből van. El se hiszem.

Minden nap más. A napok egybe vannak kötve, így lesznek évek, az évek egybe vannak kötve, és így lesznek egy élet. Van egy titkom. A titok az, mármint Rita meg Ms Rain úgy-ahogy tudják, de ahhoz túl kedvesek, hogy jobban beleártsák magukat a dolgomba, mint ahogy én akarom. Szóval vannak gyerekeim. De sose voltam pasival, tudod, úgy. Azelőtt sose jutott eszembe. Azelőtt csak azt akartam, hogy Apu szálljon le rólam! De most már gondolok arra, tudod, hogy milyen dugni egy cuki fiúval. Arra gondolok, meg arra, hogy költő leszek, vagy repper, vagy akár művész. Van egy pasi a 125-diken, Franco, aki telefestette a boltok redőnyeit. Éjszaka végigmégy az utcán, oszt mindegyik különböző. Jobban tetszik, mint a múzeum.

Nagyon sok úton el lehet jutni haza. Befordulsz egy sarkon, és minden más lesz. Ha végigmégy a 11.-en meg a Lenoxon, sok a lakatlan telek, a házak málladoznak. Úgy lett olyan ronda, hogy az emberek oda dobálták az összes szemetüket. A város nem törődik vele; a kutyák nagyon is. Akinek nincs fürdőszobája, odahugyoz, odaszarik. A rondaság tízszeresen növekszik. Ha tovább mégy a Lenoxon a 112.-ig, felújított házakat találsz. Sose laktam felújított házban. A Lenox 444-ben éltem majdnem egész életemben. Ahol azelőtt éltem, azt a házat nem ismerem, talán a nagyanyámnál.

Néha elgondolkodok Anyun. Carlon többet gondolkodok. Carl Kenwood Jones. Ma ülésem van a tanácsadóval. Múlt héten azt próbáltuk kideríteni, mennyi ideje vagyok fertőzött. A gyogyiba azt mondják, a Kis Mongó nem fertőzött. Azt mondja, ez azt jelentheti, hogy Apu jó hamar AIDS-es lett azután, hogy először fertőzött mást, addig amíg meg nem halt? Mert ha a Kis Mongó nem kapta el, akkor lehet, hogy 1983-ban még neki sem volt, mikor a babám megszületett. Aztán mikor a baba megszületett, ő hosszú időre elment. Úgyhogy kábé nyolcvanhat – nyolcvanhétbe kaphattam el? A tanácsadó azt mondja, megküzdök. Fiatal vagyok, nincs betegségem vagy ilyesmi, nem vagyok drogos. Sokáig élhetek, azt mondja. Megkérdezem, mi az a sokáig. Nem mondja meg.

Azt hiszem, az otthonban tudja néhány lány, hogy… hogy pozitív vagyok. Mármint kérdezősködés nélkül is tudok néhány dolgukról. Sose voltak túl barátságosak; mióta Anyu elhozta a hírt, még kevésbé barátságosak. De kit érdekel? Nem vagyok összezárva ezekkel a csajokkal. Ezek a kis kurvák valami segítségért jönnek be a szobába, oszt lopnak. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen fertőzött, bár mindig az az érzésem. De valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki a Papájától kapta el. A tanácsadó, Ms Weiss azt mondja, megpróbál nekem annyit megtudni Apuról, amennyit csak tud.

Hogy én mennyire akarom tudni? És minek? Megmondom a tanácsadónak, hogy most nem tudok apuról beszélni. A csiklóm megduzzad, mikor Apura gondolok. Aputól hánynom kell, undorító, de mégis beindít. Forog a gyomrom, de forró az ágyékom és azt hiszem, vissza akarom kapni, a hálószoba szagát, a fájdalmat – addig pofoz, míg az arcom bele nem zsibbad és a füleim más-más dalt énekelnek, beszél hozzám, pumpálja a puncimat ki, be, ki, be ki be, ooooh elélvezek. Belém harap, erősen. Ah! Belém taszítja a csípőjét ERŐSEN. Sikítok a fájdalomtól, elélvez. Csapkodja a combomat, mint a cowboyok a tévébe. Megrázkódok. Orgazmusom van, remeg a teste, szorosan tart, Kövér Anyunak, Nagy Lyuknak nevez! IMÁDOD! Mondd, hogy imádod! Azt akarom mondani, hogy NEM. Azt akarom mondani, hogy gyerek vagyok. De a puncim jár, mint a zsír a forró serpenyőben. Megint belém nyomul. Puha a farka. Elkezdi szívni a cicimet.

Megvárom, míg leszáll rólam. Ott fekszek, bámulom a falat, míg a falon mozi nem lesz, Óz, a csodák csodája, azt az egyet bármikor lejátszom. Michael Jackson, madárijesztő. Aztán a testem megint eluralkodik rajtam, mint a földrengés utáni sokk, megráz, újra elélvezek. A testem nem az enyém, utálom, mikor élvez.

Utána a fürdőszobába megyek. Szart kenek szét az arcomon. Jó érzés. Nem tudom miért, de jó. Sose meséltem még erről senkinek. De azt csináltam sokáig. Ha elmegyek a támogató kiscsoportra, mit fogok hallani a többi csajoktól. Addig rágom a körmöm, míg betegnek nem néznek ki, lehántom körülötte a bőrt. Kiveszem Apu borotváját a szekrényből. Vágom vágom vágom a karom csuklóm, nem akarok meghalni, próbálom visszailleszteni magam. Tévé vagyok, adás nélkül. Le vagyok robbanva, nincs agyam. Nincs múlt, nincs jelen idő. Csak a mozi, hogy más valaki vagyok. Valami, aki nem kövér, nem sötét bőrű, nem rövid hajú, valaki, akit még sose dugtak meg. Egy rózsaszín szűzlány. Egy olyan lány, mint Janet Jackson, egy szexi csaj, akit senki se kap meg, hogy megdugja. Egy értékes csaj. Egy kicsi cicis csaj, akinek a személye imádatos eccerűjen Imaaááá-Da-TOS!

Gyűlölöm magam, mikor Carl Kenwood Jonesra gondolok. Gyűlölöm, nagy gével. A tanácsadó azt mondja, “Emlékek.” Hogy lehet valami emlék, ha sose felejted el? De kitolom az agyam szélére. Ki vagyok merülve, teljesen ki vagyok! Miféle gyereknek kell úgy gondolnia az apjára, mint nekem? De én nem vagyok gyerek. Én is anyja vagyok egy gyereknek!

A suliba meg kellett tanulnunk egy verset, amilyeneket a repperek csinálnak. Oszt elmondani az osztály előtt. Mindenki totál rövid verseket mondott, kivéve Jermaine meg én. Ő egy Pat Parker nevű hölgytől mondott. Fölkelek, hogy elmondjam az enyémet, Langston Hughes verse, Abdulnak ajánlom. Bemutatkozok az osztálynak (bár mindenki ismer). Mondom, hogy a nevem Precious Jones és ez a vers a kis fiamé, Abdul Jamal Louis Jonesé. Aztán kieresztem:

Anya Fiának
Én mondom, fiam:
Az életem nem kristálylépcső.
Van rajta folt,
Repedés,
Felszakított padló.
Meg szőnyegtelen fokok –
Csupaszok.
De végig
Csak törekedtem,
Fordulóban,
Sarkokon túl,
Néha sötétben botorkáltam
hol fény sose volt.
Hát fiam, sose fordulj vissza.
Ne ülj meg a lépcső alján
Mer' meglátod gonosz arcát.
Ne ess össze –
Mer' én még kitartok, szívem,
még mászok,
Oszt az életem sose volt kristálylépcső.
 
Mikor befejezem, mindenki kiabál, Jeeee! Jeeee! Ez az, Precious! Meg tapsolnak, tapsolnak, tapsolnak. Nagyon jó érzés.
Ms Rain azt mondja, írjuk meg, milyennek képzeljük magunkat. Hogyan élnénk, ha az élet tökéletes volna. Már előre megmondom, hogy világos bőrű lennék, és ezért tisztességesen bánnának velem a fiúk. Az, hogy világos, még fontosabb, mint a vékonyság; lehet látni, hogy a világos bőrű lányoknak, akik nagyon nagydarabok meg kövérek, van fiújuk. A fiúk egy csomó mindenről elfeledkeznek, csak hogy egy fehér vagy egy sárga lánnyal lehessenek, főleg ha ők egyébként sötét bőrűek, és nagy a szájuk vagy az orruk, akkor MEGŐRÜLNEK a sárga csajokért. Úgyhogy ez az első fantáziám, tiszta sor. Aztán a haj. Meg kéne bundázni, te is éppen úgy tudod, mint én az én lehetőségeimmel, de most már a saját hajam lenne, örökké.
Aztán, ezt a részt nehéz elmondani, mert a szívemnek olyan nagy darabja Abdulé. De lány, vagy nő lennék – aha, lány, mert még mindig lány lennék, ha nem lennének gyerekeim. Szűz lennék, mint Michael Jackson, mint Madonna. Egy másik Precious Jones lennék. A mellem nem lenne nagy, a melltartóm kicsi lenne és rózsaszín, mint egy divatbabának. A testem olyan lenne, mint Whitneyé. A combom nem lenne ilyen nagy stb. stb. Tömör kis cicababa lennék, nem lennének szülési csíkjaim meg nem szakadt volna szét a puncim, mikor a babák szétfeszítettek. Az FÁJT. Órákon át csak nyomd nyomd nyomd! Aztán kinn van, szép. Egy szép kicsi baba. De én nem vagyok szép. Tizennyolc vagyok. Egyszer egy fiú bejött a barátnőjéhez a szállóra, azt hitte valaki anyja vagyok. Nagyon bántott.
Úgyhogy ha van elképzelésem, akkor így néznék ki. Ms Rain azt mondja, így vagyok szép, ahogy vagyok. Hol? Hogyan? Kinek? Ha nem lenne gyerekem, az azt jelentené, hogy más lenne az életem. A tanácsadó egyszer azt kérdezte, hogy ez a gyerekek miatt van, vagy hogy erőszakkal lettek. Mindkettő; mert még ha nem is erőszakolnak meg, ki akar gyereket tizenkét évesen! Annyi idős voltam, mikor a Kis Mongót szültem. Mi az a normális élet? Egy olyan élet, mikor nem kell szégyellned az anyádat. Amikor a barátaid fölmennek hozzád suli után, oszt tévéztek, meg megcsináljátok a házit. Mikor az anyád normálisan néz ki és nem veri a fejed a piszkavassal. Képzeletben azt kívánom, bárcsak lenne egy második lehetőségem. Mert az első Anyuhoz meg Apuhoz vetett.
Ms Rain azt mondja, írj – emlékezz; írj – emlékezz. A tanácsadó azt mondja, beszélj róla beszélj róla – a MÚLTRÓL. És mi van MOST? Legalábbis a suliban a jövőmre készülök (ami nekem a most).
 
A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr581319980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.