fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Versvasárnap - Kiss Mirella

2009.09.06. 10:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom folyóirat kiss mirella

“…Most már nekem is van! – suttogta
 

rejtelmesen Lilla a telefonba,

Mid van Lilla? Hát, az, ami neked is!

mondta, és hiába kérdeztem, csak

annyit közölt velem, hogy majd otthon

meglátom, akkor, ha hazajön az

egyetemről, és szerinte nagyon, de

nagyon szép, és alig vártam...”
 
Részletek Kiss Mirella Lilla és a prof című kötetéből.
 

Találkozás Lillával

Lillával először egy keddi délután

találkoztam, kiürült a könyvtár,

én a szétszórt szabadpolcos könyveket

pakoltam épp a helyükre, amikor

megjelent Ő, Lilla. Szóval ott állt

előttem, s nem tudtam mire vélni

azt a fura nézését, mivel engem bámult.

Mivel engem bámult, tennem kellett,

vagyis mondanom kellett végül

valamit neki. Az ilyenkor szokásos

szöveget kezdtem el mondani, hogy

zárva vagyunk, és a termet el kéne hagyni,

hogy jöjjön vissza inkább holnap, mert

én bizony nem fogok segíteni neki,

Ő meg csak bámult, és kezdtem

nem érteni, hogy hogy is kerülhetett ide,

mert az egyetemre általában

értelmes lények szoktak járni,

és nekik elég, ha az esti záró

mondókámból csak az első mondatot

mondom el, de Ő nem és nem

tágított, és így, ott egyedül olyan

kislánynak tűnt, egyre kislányosabbnak,

és akkor beötlött az a bizonyos olasz

kifejezés, amit nekem mondtak egykor:

fancsulla, hát igen, mi van, ha olasz,

és én hiába szövegeltem neki, és már

tényleg annyira kislánynak tűnt, hogy

a végén lányos zavaromban megkérdeztem,

hogy talán eltévedt és nem találja az

anyukáját, erre Ő elvigyorodott, és

közölte velem, hogy nem akar semmit,

de tényleg semmit, és én ezt komolyan

el is hittem, mert ki ne hinne egy ilyen

kicsi lánynak, neki, aki ott áll az ember

előtt, bámul, majd vigyorog, bámul-vigyorog,

és addig meg nem mozdul, míg azt nem

javasolja az illető,

hogy na, gyerünk haza.

 

Lilla feneke

Lilla rettenetesen unta az

egyik előadást, de mégis

végigülte, s már maga

sem tudta, mihez is kezdjen,

bár úgy érezte, érdekelné a téma,

de ne most, és ne így, és

most nincs 90 perce, hogy

üljön, mert sokkal inkább

lenne kint, valahol a szabadban,

lenne kint, és akkor nem

zsibbadna a feneke,

és akkor nem gondolna arra

sem, hogy ha így folytatja,

akkor hatalmasra fog

nőni a segge, egy nagyseggű

tudós nőci lesz belőle, és

amikor ilyenekre gondol,

engem nagyon utál. És ilyenkor

én is utálom, mert miért

is kritizál, hogy én egész

nap csak meresztem azt,

ami neki annyira zsibbad,

és arra kér, hogy hagyjam,

elszalad, majd pár óra múlva

visszajön, s én még mindig

ott vagyok, de lassan nekem

is kezd zsibbadni.

 

Jóga

Lilla és a Prof meg

én elhatároztuk, hogy

jógázni megyünk, vagyis

Lilla meg én határoztuk el,

a Profot meg hosszabb

unszolással vettük rá, hogy

jöjjön el ő is. Jól van lányok,

elmegyek – dünnyögte a Prof

– de ezt könyvből is meg lehet

tanulni – mondta tudálékosan.

Jól van, Maga csak olvassa el,

mi meg okulunk belőle – válaszoltuk,

de Ön is tudja, hogy a gyakorlat, igen bizony a gyakorlat

teszi a mestert! a

Prof végül igazat adott

nekünk, de azért stikában

elolvasott egy rahedli jógakönyvet

a tanfolyam előtt, amit egyik

látogatásunkkor fedeztünk fel

Lillával, mikor belestünk az ágy

alá, mi örültünk, hogy így

két jógamesterünk is lesz, s

boldogan mentünk a jógaórára,

Lilla, a Prof meg én, s végeztük

sorra a gyakorlatokat: fél lábon

állás, ülés, lefekvés, meditálás,

s már majdnem megtisztítottam

minden csakrámat, amikor

horkolásra lettem figyelmes, Te jó ég!

néztem Lillára, a Prof tényleg

felkészült ember, már az első alkalommal sikerült neki a

tökéletes meditáció, Lillával

egymásra pillantottunk, s gyöngéd

csókokkal felébresztettük a

szunyókáló Profot.

 

Csoki-story

Lilla egyik nap, mikor hazamentem

csokoládét majszolt, imádom a csokit, mondta,

kezében az olvadt massza. Utálom ezt az édes

csócsát, válaszoltam, hogy bírsz ennyit enni?,

és egyébként is, meg fog fájdulni tőle a gyomrod,

és akkor mondhatom, hogy én megmondtam előre,

Ő meg mintha meg se hallott volna, csak tömte

magába egyre az édes tejes masszát, úgyhogy nem

maradt más hátra, leültem mellé, és magam is

hozzáfogtam a különböző csokoládék elfogyasztásához,

csak tömtem, tömtem, vigyorogtam és tömtem,

kezem, arcom tiszta maszat volt már, együtt

röhögtünk Lillával, hogy ha ezt így folytatjuk, úgy

fogunk kinézni, mint Gombóc Artúr, és az egész

annyira mulatságos volt, ahogy két hülye csaj majszolta

azt a sok csokit, akkor is, ha történetesen én utálom,

de Lilla szereti, és ez a lényeg, a kredencen is éjszakára

félretett egy darabot, aztán meg reggel látom, hogy bőg,

Na min búsulsz annyira Lillácska, elfogyott a csokid?

rám nézett, én meg akkor vettem észre, hogy tiszta barna

a lepedője, Na nézd, mondta, a sok csokitól bekakáltam az éjjel

Na mi van? röhögtem rajta, nézd meg jól, Te lökött, ez a csoki,

amit este a szekrényre tettél, kellett neked tartalékolnod, na

így tartogasd a féltett dolgaidat máskor is, jobb elfogyasztani

még időben, Nem? kérdezetem, Lilla meg illedelmesen

bólogatott, hogy persze, persze, és hogy legközelebb nem tartogat

semmit, én meg csak nevettem rajta, – Vigyázz, mert a csokistorynk

ügyén még egyszer szavadon foglak

 

Szederszedés

Menjünk, vigyük le a kutyát!

javasoltam Lillának, mert untam

magma, meg a folytonos otthon

ülést, és mintha Lilla is csak erre

várt volna, felpattant a tévé elől,

és mintha Viktor, hímünk is erre

várt volna, mert éktelen ugatásba kezdett,

menni akart ő is el, ahogy mi is

el akartunk verge menni,

és szaladtunk a nagy parkban, ahol

egy ilyen meleg nyári napon senki

sem volt, futott Lilla, fel-fellibbent

a pólója, Viktornak pedig szállt

a levegőben a nagy lapát füle,

Na kapjatok el, ha tudtok!

Futott Lilla, rohantam én is, köröttünk

kergetőzött a hím. Nézd ezt, na majd a

pasikat is így hülyítjük! Persze-persze!

szaladtam tovább, egészen a szederfáig,

mert az volt a ház, a menedék, és Lilla örült,

mert elég volt a fogócskából, inkább

szedrezni támadt kedve, és megpihenni

az eperfa lombjánál, szedegettük a szedret,

mikor egy öreg bácsika megjelent a fánál.

Mit csináltok lányok? Kóstolgatjuk a feketén

ragyogó eperszemeket! Nevettünk, mert

kezünk tiszta piros volt a gyümölcstől,

a kicsi öreg bácsika pedig betársult

a mennyei manna lakmározásába. Van fiútok?

kérdezte, aztán mutattuk, hogy ő a mi hím

nemű társunk, ott lent, négy lábbal, aki épp

a lehullott szedreket szagolgatja, nevetett

a bácsika, majd megkért minket, üljünk le

mellé, kicsit beszélgessünk vele, s mi leültünk

a szederfa árnyékába, középen a bácsika.

Finom a szeder, de tudjátok lányok, mi

a világon a legfinomabb? Igen tudjuk!

és mosolyogva hallgattuk, ahogy a kedves

öreg elmesélte kalandjait, és engedtük,

hogy a combunkon végigsimítson az

eres kéz, és hagytunk, hogy továbbmenjen,

mert tudtuk, mi jobb a szedernél, és a bácsinak

nem kellett kérnie Lillát, mert ő is tudta, mi a

, nem kellett kérni, hogy a fiatal női kéz

elérjen oda, és teljesítse azt a titkos

kívánságot, amiről a bácsi a szederszedés

elején ábrándozott.

 

Verdi

Most már nekem is van! – suttogta

rejtelmesen Lilla a telefonba,

Mid van Lilla? Hát, az, ami neked is!

mondta, és hiába kérdeztem, csak

annyit közölt velem, hogy majd otthon

meglátom, akkor, ha hazajön az

egyetemről, és szerinte nagyon, de

nagyon szép, és alig vártam, hogy végre

hazaérjen Ő, a kicsi lány, aki büszkén

mutatta be nekem Verdit, az újat, Verdit,

az új biciklijét, a tiszta zöld barátját.

Ez egy fűszínű bici! Látom Lillácska!

és Lilla leparkolt az enyém mellett,

mert nekem is volt, odatette közvetlenül

az enyém mellé, Nézd, csókolóznak!

Aha! Persze – nevetett Lilla – Egész

este dugni fognak, olyan partit csapnak,

mint a csuda! figyeltem Lillát, mert

elemében volt, és folytatta, hogy

nemsokára kicsi biciklik fognak itt

felsorakozni, aprócska kerékpárok,

Verdi szerelmének gyümölcsei, és majd

őrá fognak hasonlítani, zöld kosárkáikkal

és a zöld pedállal, ez egy igazi vonás,

persze örökletes, és Verdi boldog volt,

ahogy Lilla is, mert nap mint nap

szerelmeskedhetett társával, minden este

csókolóztak és együtt hajtották le fejüket,

miközben finoman a kengyelek összeértek,

aztán egyik nap Lilla sírva jött haza, mert

Verdi nem volt többé, ellopták: Törjön ki

a lába annak, aki meglovasította a drágámat!

morogta Lilla, és sírt, mert Verdi elhagyta,

szabad akart lenni, és neki hagyni kell,

hogy Verdi a saját útjára menjen,

Neki hagyni kell, mert, ha valaki el akar

menni, azt hagyni kell, elhagyta végleg,

s Lilla is elment, mert most ő is egyedül

akart lenni, el akart hagyni, mint Verdi minket,

aztán egy jó óra múlva visszajött, csöngetett,

hogy segítsek, mert tele van a keze, mondta,

Isten kárpótolta őt, és én szaladtam segíteni,

Lillának, két utcával lejjebb, aki egy nagy

kupac közepén őrizte kincsét, amit lomtalanításkor

tettek ki az utcára, Lilla mosolygott, örültem én is:

Na ez aztán a kárpótlás! és Lilla nagy örömére

cipeltük haza a megviselt szobabiciklit, aki születési

adottságaiból adódóan nem fog elhagyni minket,

mint azt a hűtlen Verdi tette.

 

A szerzőről

"1976-ban születtem Budapesten, ahol jelenleg is "élek".

Tanulmányaimat az ELTE BTK magyar-esztétika szakán végeztem.

22 éves korom óta publikálok különböző folyóiratokban.

Első, Lilla és a Prof című verseskötetem 2009-ben jelent meg az Orpheusz kiadó gondozásában."

A kötetről

http://elofolyoirat.blog.hu/2009/09/03/lilla_es_a_professzionalis_debreceni_boglarka_recenzioja_kiss_mirella_elso_koteterol

 
A Versvasárnap rovat néhány korábbi szerzőjének versei:
 
Versvasárnap - Murányi Zita

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr31363161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.