A Rózsaszín szemüveg sorozat az elmúlt évben indult kritikai beszélgetésfolyam a női írás hagyományáról. Az esteket Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória vezetik, akik maguk mellé mindig egy-egy férfi vendéget invitálnak, hogy vele az adott estre rendelt szerzőről beszélgessenek. Szeptember 29-én kedden este héttől a Nyitott Műhelyben (1123 Budapest, Ráth György u. 4.) a vendég Háy János költő, író, drámaíró, akivel Szabó Magda életművét veszik górcső alá, vagyis ki a 'rózsaszín szemüveg' lencséi alól.
Az esten szóba kerülő művek: Az őz; Mondják meg Zsófikának! és a Katalin utca, melyeken keresztül Szabó Magda, "a régimódi nagyasszony" elevenedik meg egy estére a Nyitott Műhely pincehelyiségében. Vitatkozni is akarók előnyben!
Milyen irodalmi minták állnak a mai női alkotók előtt? Lila ködben tapogatózunk? Hol van a női szerzők helye az irodalmi kánonban? Hogyan olvassuk a régi vagy nem is olyan régi könyveiket? Van-e még (vagy már) felfedezni való? Mennyire határozza meg a női szerzők olvasását a hagyományos - férfi - szempont- és elvárásrendszer? Tényleg giccses locsi-fecsi a női irodalom? Okoskodó nők és kékharisnyák írják? Lektűr? Lányregény? Konyhatündérek csapongó ömlengése? Leszbikusok félrebeszélése? Unatkozó, macsó szeretőre vágyakozó, házasságtörő feleségek csupán terápiás hasznot hajtó, magánjellegű irományai? A sorozatszerkesztők megpróbálnak utánajárni, milyen sajátos és szuverén beszédmódokat alakítottak ki a múlt század alkotónői. Szeretnének új szemszögből közelíteni az alkotónőkhöz, megkeresni erényeiket és gyengéiket, vonzó és elrettentő mintákat találni, női irodalmi hagyományt építeni, támaszpontokat keresni saját maguk és hallgatóik számára. Leveszik a rózsaszín szemüveget.
A sorozatot a Szépírók Társasága, az NKA és a Nyitott műhely támogatja. A sorozat további estjein szóba kerül Lesznai Anna, Tormay Cecil és Polcz Alaine életműve.
Szabó Magdáról
Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. A református leánynevelő intézetben tanult, 1935-ben érettségizett. 1940-ben a Debreceni Egyetem latin-magyar szakán szerzett diplomát és bölcsészdoktori címet.
Szabó Magdát termékeny, sokoldalú életműve már életében klasszikus írónővé emelte.
A kelet-magyarországi cívis városban, a reformáció hazájában töltött gyermekkoráról, polgári neveltetéséről több művében is megemlékezik; a leánynevelő szigorú intézeti légköre, a latinos műveltség személyiségformáló ereje érdekli. A két háború közötti időszakról szóló írásaiban ugyanakkor a művelt és felvilágosult debreceni életforma mellett megjelenik a tipikus és a lázadó női életút. Mindkettő a korabeli leánynevelés komplikációit állítja elénk: a tradicionális férjhezmenetel és a karrier utáni vágy összeférhetetlensége, a kettő közti választás szükségszerűsége okozza a bonyodalmakat. A nevelőintézet szimbolikus hely: már eleve feszültségekkel terhelt, emancipatórikus, ugyanakkor fülledt légkör, mely életre szólóan befolyásolta a fiatal lányok pszichéjét. Szabó Magda munkáiba beépül egy másik feszültség forrása, a történelem. Ez a Monarchia felbomlásával kezdődik, a második világháborúval folytatódik, és a polgári életformát veszélyeztető, szocialista átrendeződéssel ér véget. Az általános emberi sors, kitüntetetten a női sors és a történelem tehát szorosan összefonódik nála.
Szabó Magda életműve nosztalgikus emlékezésként is felfogható; a polgári, klasszikus, de leginkább még a romantikához kötődő világa az utóbbi évek magyar irodalmának népszerű, közkedvelt alkotásait hozta létre.
A szerzőnek bizonyos könyvei a szocialista időszak elején nem jelenhettek meg, inkább külföldön arattak sikert. Főleg Nyugaton ismert és elismert írónővé vált már a hatvanas évek elején. Legutóbb Az ajtó című regényét Németországban és Franciaországban fogadta elismerés. Magyarországon Für Elise című önéletrajzi (persze több elemében a kitalációra, az imázsépítésre támaszkodó) regénye volt nagy siker. Több regényét megfilmesítették.
Szabó Magda személyes, kalandokban gazdag, metaforizált élete, és a magyar történelem szálai olykor tézisszerűen kapcsolódnak műveiben, mégis fontos, hogy alkotásainak többsége cenzúra alatt született, tehát a szerzőjük - bizonyos értelemben - hallgatásra kényszerült. Művei közlésének és sikerének egyik oka mégis az lehet, hogy - ha áttételesen is, de - életútját, a polgári réteg deklasszálódását,nosztalgikus szimpátiával állítja elénk. Legutóbbi regényében, a Für Elise-ben is jelen van a kimondással folytatott küzdelem. Az elbeszélő számtalan retorikai fogással bújik kitalált álarcai mögé, mikor kamaszkorát és árva testvérének történetét elbeszéli, a nosztalgikus fantázia hajtja. A traumák, méghozzá a gyerekkor érzelmi, szerelmi és történelmi (trianoni) traumái feldolgozhatatlanul maradnak, kiutat nem talál.
Az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét; kezdetben verset, drámát, hangjátékot és regényeket írt, de adott ki filmforgatókönyvet és tanulmányokat, esszéket. Rendkívüli műveltsége, retorikai érzéke és fellépése a magyar kultúra karizmatikus közszereplőjévé avatta. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval. Ebben az időszakban írta meg első verseskötetét, majd viszonylag hamar, 1949-től hallgatásra kényszerült. 1958-ig nem publikálhatott. Mikor verseit alig közölhette, áttért a regényírásra. Az 1958-ban megjelent Freskó, és az 1959-ben publikált Az őz című regénye hozta meg számára a szélesebb ismertséget. Ezek után sorra, szinte évente jelentetett meg könyveket, számos regénye a lélektani elbeszélés hagyományát követi. Önéletrajzi ihletésű művének szokás tekinteni az 1970-es évek elején megjelent Ókút és a Régimódi történet című regényeket. Szabó Magda a rendszerváltás idején közéleti szereplést vállalt. 1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a zsinati világ alelnöke. Tagja az Európai Tudományos Akadémiának és alapítója a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Debrecen város díszpolgára, a Miskolci Egyetem díszdoktora. A kortárs magyar irodalom egyik ismertebb, ha nem a legismertebb szereplője maradt a 2000-es évek elején is. (K. N.)
