fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Érezni egymást

2009.10.15. 11:00 | icentrifuga | 4 komment

Címkék: együttműködés folyóirat énkép pszichodráma recenzió szolidaritás györe gabriella köz élet

"Ha nem vigyáz az ember, egykettőre oda jut,
hogy képes lesz mindenkivel együtt érezni,
és akkor aztán nem marad, akit gyűlölni lehetne.
(William Warthon: Madárka)

Aronson közérthető formában foglalta össze húszévnyi iskolai munkájának eredményét és számos szociálpszichológus kísérleteinek sorát használja fel érveléséhez. Eszerint a fizikai és a verbális erőszakot, tehát az iskolai zaklatást, megszégyenítést, sértő viselkedést is vissza kell és lehet szorítani.

Tíz évvel járunk a Colorado állambeli Littleton egyik középiskolájában, a Columbine-ban történt események, kilenc évvel Elliot Aronson könyvének megírása után. Az ebben leírt mozaik módszert már itthon is alkalmazzák – néhány helyen. Elolvasva a könyvet a ráismerés érzése dominál: ezeket a mondatokat bárki, aki átgondolja saját egykori középiskolai helyzetét és a jelent, papírra vethette volna, de ez a fajta (egyébként megtévesztő) egyszerűség épp erénye. Egy olyan hatékony módszert ad a tanár, a szülő és a diák kezébe, mellyel a megkülönböztetés ellen nem szavakkal, hanem a jól felfogott önérdek segítségével lehet valamit tenni. E módszer segítségével azt az időszakot, melyről az amerikai szociálpszichológus nem győzi hangsúlyozni, hogy a középiskolások számára nem csupán egy időszak, hanem maga az élet, könnyebbé, kevésbé konfliktusossá, és szebb emlékké lehet változtatni.

1999. április 20-án két, a középiskolában az elitből kiszorult fiú, akiket közösségük kiközösített és folyamatosan cikizett, tizennégy diákot öl meg és huszonhármat megsebesít, majd önmagukkal is végeznek. Hátramaradt videofelvételek bizonyítják, hogy bosszút akartak állni mindazért a megaláztatásért, amit nap mint nap szenvedtek el azon iskolatáraiktól, akik az elitbe tartoztak. A harag és a düh ébrentartásával, ugyanakkor a férfias minták betartásával (bosszúállás, a fájdalom közvetlen ki nem mutatása, az erő fitogtatása, az érzelmek háttérbe szorítása) összhangban cselekedtek – tettük azonban csupán a gyújtóanyaga, s nem témája az ennek kapcsán megírt szociálpszichológiai munkának. (A Columbine-ban történeteket Michael Moore dokumetumfilmben dolgozta fel, első részlete itt látható, de tíz évvel az események után az Oprah showban megszólalt Susanne Klebord, Michael Klebord, az egyik elkövető fiú anyja is. Erről Rick Salinger adott összefoglalót a CBS-en, ez is látható a youtube-on.)

Aronson közérthető formában foglalta össze húszévnyi iskolai munkájának eredményét és számos szociálpszichológus kísérleteinek sorát használja fel érveléséhez. Eszerint a fizikai és a verbális erőszakot, tehát az iskolai zaklatást, megszégyenítést, sértő viselkedést is vissza kell és lehet szorítani. Megvizsgálja azokat az eszközöket, melyekkel a politika és a kisközösségek, a városvezetés vagy az iskolák vezetése igyekezett az első sokkot gyógyítani, s leírja, ezek az un. kútelzáró módszerek miért nem vezethetnek eredményre, s a versengéses légkör nem segít – ugyanakkor ’konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal’ él, hiszen egy lehetséges és általa már sikeresen alkalmazott módszert is leír. Ennek lényege, hogy nem a szegregációra és a versenyre, hanem a közös tanulócsoportokban az együttműködésre helyezi a hangsúlyt, így téve ismerőssé egymás számára olyan diákokat is, akik más tanulási módszerek alkalmazása mellett a bennük élő előítéletek miatt talán sohasem váltanának szót vagy kötnének egymással barátságot.
A módszert először 1971-ben, a Texas állambeli Austinban alkalmazták, ahol a szegregáció felszámolása után hirtelen kellett szembenézniük egymással és előítéleteikkel a fehér, az afroamerikai és a spanyol származású diákoknak – ez elsőre nem sikerült, s a kialakult helyzet megoldására hívták segítségül a szociálpszichológust és teamjét. Ők tanulócsoportokat alakítottak, melyek mindegyikében mindenkinek egy-egy anyagrészt kellett elsajátítania, majd előadnia diáktársainak.  A tanulócsoportok azonos anyagrészt elsajátító diákjai a saját csoportjukban tartott előadások előtt külön megbeszéléseket tartottak szakértő-csoportjaikban, így segítve a kevésbé jó felkészültségű diákokat a többiek előtti szereplésben. Így a kevésbé jól képzett diákoknál is jelentős fejlődést értek el – ahogy a csoportban nőtt elfogadottságuk (társaik az ő tudásukra is rászorultak sikeres témazáró dolgozatok elkészítése érdekében).

A módszer hatására a gyerekek lassan felismerték egymás értékeit, s mivel nyolchetente megváltoztatták a csapatot, melyben tanulniuk kellett, így lassanként felfedezték, hogy minden egyes tanulótársuknak vannak olyan érdekes és szerethető vonásai, amelyekkel más esetben nem szembesültek volna.

A módszer persze hordoz magában buktatókat, melyekről a könyv szintén beszámol, azonban egy olyan eszköz, mely eséllyel alkalmazható a szegregáció helyett, így talán hazánkban is nagyobb szerephez juthatna, s sikerrel lenne alkalmazható – ezt maga Aronson is hangsúlyozta, mikor október elején hazánkban járt köteteinek bemutatóján.

A könyvből számos jól vagy kevésbé ismert izgalmas szociálpszichológiai kísérletről szerezhetünk tudomást. Ilyen Stanley Milgram engedelmességi kísérletsorozata, vagy James Gilligan kísérletei, Dan Olweus norvég iskolásokkal végzett felmérése, Muzafer Sherifnek a negyvenes években végzett, a csoportok ellenségeskedését vizsgáló kísérlete vagy Walter Mischel követéses pillecukor-kísérlete az érzelmi intelligencia érvényesülést befolyásoló hatásairól, melynek egy részletét, illetve változatát akár a youtube-on is láthatjuk.

Már a tény puszta kimondása is segíthet, hogy a középiskolai szituáció rendszerint a diákok igen nagy százaléka számára jár esetenként akár személyiségtorzító, de mindenképpen maradandó lelki sérülésekkel, is megér egy olvasást tanárnak, diáknak és szülőnek egyaránt, a módszer pedig egyszerűsége ellenére tűnik valami olyasminek, aminek alkalmazását örömmel vettem volna magam is a saját középiskolámban.

Míg a kreativitástréningek a szabad önkifejezés kiélésére sarkallnak (s a szabad kreativitást a nagyvállalatok is sikerük zálogaként ismerik el), a középiskolai közösség egy hagyományos értékrend szerint ítél el mindent, ami kilóg a sorból. Ha pusztán ezt az ellentmondást vesszük, már akkor is megfontolandó (a későbbi kooperatív munkaerőképzés szempontjából is), hogy megismerjük a mozaik-módszert, de ettől a 175 oldaltól ennél azért többet kapunk: egy őszintének ható embert, egy jó módszert és számos érdekes tapasztalatot, melyek egy részét talán még nem ismerjük – pedig érdemes.

Elliot Aronson: Columbine után – Az iskolai erőszak szociálpszichológiája, fordította: Varga Katalin, Ab Ovo, 2009, 2850 Ft
 

Györe Gabriella


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr131450628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

s_timcsi · http://autostat.hu/cikk-kereso 2009.10.15. 15:33:07

Ez nagyon érdekes olvasmány lehet, felkeltetted az érdeklődésemet!

Rejtett a Szám 2009.10.15. 15:37:52

Értem. Nem baj, ha a hülyék visszahúzzák az értelmesebbeket.
Sőt kifejezetten jó, mert a sötétek egy kicsit megvilágosodnak, az okosabbak meg lemaradnak, de az le van szarva.

Nálunk ált. hetediktől két matekcsoport volt. Akikről látták és tudták, hogy tovább akarnak tanulni haladtak az anyaggal, akiknek meg nem volt ilyen ambíciójuk egy másik csoportban küzdöttek, hogy elvégezzék a nyolcat.
Csúnya szegregáció! De érdekes módon senkiben nem volt (a jobbnak titulált csoportból) kivagyiság érzése.

Az amcsi diákok iskolai klikkesedését, viselkedését ne hasonlítsuk össze a lényegesen értelmesebb európai diákok magatartásával.

llipitik 2009.10.15. 19:57:27

Kedves Rejtett...
Kozepiskolas koromban eleg sok zsenivel tanultam egyutt. Sem egymassal, sem masokkal nem volt semmilyen erzelmi kapcsolatuk. Egyikuk sem vitte megsem szakmailag sokra, ugy tunik, hianyzott valami az eletukbol, remelem, egyikuk-masikuk megis boldog, bar eleg keson lattak hozza...
A lenyegesen ertelmesebb europai meg megerne egy masik miset. Konkretan kire gondolsz? A svedekre, vagy a lengyelekre, netan a franciakra, esetleg a gorogokre, vagy a magyarokra?
Minden magyar kocsmaban minden aldott este veri valaki az asztalt, hogy mennyire Nobel dijasok vagyunk. Szanalmasak vagyunk, inkabb. Nyugodtan nezz utana a magyar felmereseknek, nem valami ragyogoak az eredmenyeink .

azallamenvagyok 2009.10.16. 08:25:34

Egyértelmű, hogy a problémát át kell ültetni európai és a magyar viszonyokra. Mint tudományos mű, mindenféleképpen megbecsülendő, és sajnálatos, hogy az ilyesminek nincs nagy visszhangja Magyarországon. A szalonszociológusoknak bezzeg van (lásd Munk Vera, aki jobban ismeri Londont, mint bármelyik romák által sűrűn magyar lakott települést, és "tudományos munkájának" erős ideológiai színezete van).
Sajnos a megvetés az egymás meg nem értése társadalmi probléma (nem gender, nem etnikai, hanem társadalmi), és a hovatartozástól független kezelésre lenne szükség. Ennek előfeltétele, hogy beszéljünk róla.
Hazánkban a csoportok elkülönülése elsősorban pénzügyi alapon történik, a csoportok elbeszélnek egymás mellett, és nem igazán akarják megérteni egymást. Számomra a legfeltűnőbb jelenség a több hozott tőkével rendelkezők kioktatási hajlama a nehezebben indulókkal szemben: "azt hiszed másnak olyan könnyű". Ez éppen egy külön írás témája is lehetne, az ellenkezés viszont mindent elmond. Zolivagyok is megkapta a magáét, amikor megpróbálta elmondani, hogy milyen érzés "lentebbről" indulni, de én is és elég kemény intoleranciába ütköztem: hazasember.blog.hu/2009/06/26/eselyegyenloseg_7
sem a másik lelki sem a másik egzisztenciális sajátossága felé nem nyitottak az emberek. A linkelt poszt kapcsán megjegyzem, hogy később volt egy beszélgetésem az egyik lehurrogóval (jajj, azért nem olyan nehéz, stb), ahol felfedtük, hogy ja, ő azért indulásnak párhavonta kapott egy-egy százast (ezerben) a szülőktől, másnál meg ez fordítva van (a saját élete építése helyett támogatja a szüleit)

Nincs ezzel semmi baj, lehet irigykedni, de haragudni, kioktatni, és főként: elnagyolni a másik problémáit már szemét dolog.

Az ilyen írásokra elég nagy szükség lenne, és az emberek hasonlóságára, illetve sokszínűségére is nem dobozok alapján kellene felhívni a figyelmet, hanem általánosan. Teljesen jó az alapelképzelés, hogy meg kell mutatni: a másik is ember, van értéke, az agresszív kocsmai alkesznek, a közmunkásnak, az irodalmárnak... nem szabadna hagyni, hogy az egyéni körülmények áldozatává váljon a társadalom.