fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Mama, figyelj! - interjú Szabó Ildikóval

2009.10.20. 07:00 | icentrifuga | 4 komment

Címkék: film folyóirat cigányság láng judit

"Mindenkinek van már fürdőszobája, vécéje, csak pont a vasárnapi ebéd szűnt meg családilag. [...] Ma hogy néz ki egy lakás? A nappaliban van a televízió, ez a központ, most itt van a tűzhely."

Láng Judit interjúja Szabó Ildikó filmrendezővel.

 

Nem hagytam ott feküdni azt az embert – mondja Szabó Ildikó (Zazi) filmrendező, akihez tartva, már az utcán találkoztunk, közel a csillaghegyi otthonához. – Kihívtam hozzá a mentőket, mert összeesett részegen. Ez most történt az imént – meséli kicsit felzaklatva. Lépünk hazafelé. – Adok interjút, de ha nem azt írod, amit én mondtam, akkor megpofozlak – mondja kedvesen. – Összevissza írnak rólam mindenfélét az újságírók, ami nem igaz, de te ne élj vissza a bizalmammal. – Nyitja a kaput, nem messze a ház, kis előkerttel, nyírfácskával és sűrűn beültetve hóvirággal, gyöngyvirággal, a kerítés mellett különleges cserjékkel, és középen két királyliliom-bokorral, egyikükre hajol a nyírfácska. – Na, milyen – kérdi. Mondom, szép, és tényleg az. – Itt mindent én ültettem – meséli. Megyünk hátra a ház mellett, ott még nagyobb a kert, a bejárat is itt van, kis terasszal. Ugyanolyan rendezett minden. Finom és természetes.

– Mi fontos az életben?

– A Hócipő nevű újságot imádom, mert a legelső számai egyikében volt egy rajz. Strandon ül az öreg néni, padon, háttal a víznek, bottal. Oldalt, idős bácsi ugrik egy trambulinról, szakállas, látszik, hogy hetvenéves. Az apóka kiáltása az aláírás: „mama, figyelj!!!” – fontos üzenete van, mert ugyanis ez a lényeg. Mindegy, hogy kinek, de valakinek mutatni akarod: mama, figyelj, én ugrok! Korán meghaltak a szüleim, ezért hosszú éveken keresztül a „mama, figyelj!” csak magamnak szólt.

– Hogyan tudod szeretni magad?

– Soha nem vagyok magammal megelégedve, ezért dolgozom sokat. Természetgyógyászattal foglalkozom évek óta, tudom, kinek mit hogyan kellene tennie az egészségéért, de nem terrorizálom az embereket. Ezt gondolom a gyerekeimmel kapcsolatban is.

– Filmrendező. Hogyan tud nem terrorizálni?

– Egyszer egy ember feküdt a hóban, mellette a kutyája. Morgott rám, őrizte, védte a gazdáját. Leültem a földre, szintbe kerültem vele, és mondtam: figyelj ide, itt a gazdi, valahogy föl kell állítani, mert meg fog fagyni. A kutya néz, folytatom. Értsd meg, és engedd, hogy felállítsam. Jó pár percbe került, míg megszelídült, de ehhez végig ott ültem velük a hóban és a csikorgó hidegben.

– Így dolgozol a színészeiddel is?

– Igen. Addig nem indítom el a jelenetet, amíg nem értik meg. Ez a varázslat. A bűvkörömbe vonom őket, hogy azt tegyék, amit én szeretnék, mert erre szerződtünk, de nem szeretem, ha nem érzik magukat jól körülöttem. Előfordult már, hogy valaki ellenállt a figurának, amit kitaláltam. Nagyon kegyetlen is tudok lenni, azt mondtam neki: figyelj, színész vagy, erre szerződtettelek.

– Milyen tulajdonságokat nem kedvelsz?

– Engem csak az árulás bánt, akkor visszakozom, mert ebből a szempontból nagyon óvodás vagyok. Általában pénzzel szoktak átverni. Minden filmemnek én írtam a forgatókönyvét. Leülök este kilenckor, éjjel kettőig ceruzával megírom, ami bennem van. A legnagyobb gondom: hogyan tudok szerezni valakit, hogy a komputerbe diktálhassam neki, viszont fizetni nem tudok érte. Lehet, hogy nagyon sok rossz tulajdonságom van, de egy nagyon jó biztos van köztük. Ebben a városban én főzök a legjobban, hidd el, mindent tudok. Ha valaki segítene nekem, ezzel tudnám viszonozni. Az egész életemmel normális harmóniában vagyok, csak a villany-, a gázszámla és a gépelés probléma.

– Hol tart a készülő filmed, a „Mi van, Lulukám?”

– Kész a forgatókönyv, már csak pénz kellene a forgatáshoz, de nem értek a megszerzéséhez. Speciális alkat vagyok. Nem tudok irányítva írni vagy alkotni. A kertben hátrébb van egy kicsi, kör alakú trambulin, úgy hívom: tomboló. Kaptam egy kis pénzt, kifizettem a villanyt és a gázt, de azt mondtam, nem érdekel, hogy tízezer forint, és megvettem a tombolót. Ha felmérgesítenek, fölveszem a mackónadrágomat, és öt percig ugrálok a kertben és ordítok, káromkodok, totál leizzadok, itt lehet, nem hallja senki. Leszáradás után már röhögök magamon, milyen hülye vagyok, hogy itt ordibálok a semmibe, de mikor leszállok róla, semmi bajom. Nincs bennem agresszió. Ha megbántott vagy becsapott valaki, akkor azt én így kiugrálom. Nem érdekel, hogy mint egy óvodás ugrálok egy gumiasztalon.

– Miért agresszívek az emberek?

– A félelem miatt. Mindenki fél a villany- és a gázszámlától. Bejön a gázóra-leolvasó, és gyomorgörcsöt kapok. Miért kéne nekem ettől félni? Mégis van egy ilyen: jézusmária, már megint itt a gázóra-leolvasó! A rendszerváltozás lehetne jobb is, mert ugyan sokkal szélesebb a tájékoztatás, van internet is, vagyis a technikai fejlődésnek a kényelmünket kellene szolgálnia, mégis félünk. Mostanában a félelem nagyobb lett. Szerintem a család mint az élet alapja is megbomlott minden szinten. A lakótelepi lakásokban kicsi a konyha, ezért nem lehet ott együtt enni, fizikailag lehetetlen. Mindenkinek van már fürdőszobája, vécéje, csak pont a vasárnapi ebéd szűnt meg családilag. Az emberiség annyira primitív lett, hogy nem ismeri fel ezt az alapigazságot: a konyha, az ennivaló, az ebédlőasztal, amit körbe lehet ülni, szerintem fontos lényege az életünknek. Ma hogy néz ki egy lakás? A nappaliban van a televízió, ez a központ, most itt van a tűzhely. A lényeg: ha nem tudod családon belül megtartani a morális értékeidet, akkor meghalt a világ. A művészeknek ebben van nagy felelősségük. Mi antennák vagyunk, az égi-földi kapocs. Reagálnunk kell a világra, mert ez a dolgunk, különben nem érjük meg a sót, amit megeszünk. Ezt Máté evangéliumából idéztem. Ha nem úgy élsz, és nem azt mutatod, amit jónak gondolsz, akkor továbbadni sem tudod, így nem érsz annyit sem értékben, mint az a csipetnyi só, amit megeszel.

– Sok filmedben foglalkozol cigányokkal. Miért?

– Szeretem a cigányokat, közel állnak hozzám, mert olyanok az életben, mint az énekesmadarak. Lehet, hogy nem hoznak hasznot, viszont nem lehet nélkülük élni, mert az énekesmadár, az dalol. Te meg nem tudsz mindig dalolni. Csak befizeted a számlákat, és kész. Büszke vagyok rá, hogy az utolsó filmemet, a Chacho romot 2500 cigánnyal forgattam, és ők elfogadtak közben engem, még a magyarok ellen is. A film alatt cigány nem vert át, csak gádzsó (mindenki, aki nem roma), de azok rendesen. Cigány soha. Volt egy matematikus férjem, Révész Gábor, gyermekeim apja, már meghalt, akitől rettenetesen sokat tanultam. Azt mondta a romákkal kapcsolatban: nem kell a cseresznyefától elvárni, hogy őszibarackot teremjen. Ha ezt nem várod el, akkor nem csalódsz. Az előítéletekkel kapcsolatban egy kicsi történelem: őshaza, aztán honfoglalás, a magyarok nyilaitól ments meg uram minket, bejöttünk a Kárpát-medencébe. A Szvatopluk nevű szerencsétlentől megvettük az országot egy fehér lóért, vagyis jól átvertük. Erről ennyit.

– Nagyon szép a kert. Sok időt töltesz itt?

– Álmodozó vagyok, fontos a nyugalom. Korábban volt egy öreg kis Ford Escortom, a bal lámpáját összetörték. Kinn állt a kapu előtt 3-4 évig, mert nem tudtam hozzá lámpát szerezni, emiatt mindig kudarcélménnyel jöttem haza. Akkor egy autószerelővel megbeszéltem, hogy elcserélem vele két kerti hintaágyra. Hidd el, én jártam jól, mert kiülök ide, ámuldozom, megírok akármit, és jól vagyok. Érted? Ilyenkor nem zavarnak a világ dolgai.

Láng Judit


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr841461607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trombitafolyondar 2009.10.20. 07:56:32

Szeressétek Ódor Emíliát!

azallamenvagyok 2009.10.21. 13:10:37

nekem ez egy kicsit durva: "nem kell a cseresznyefától elvárni, hogy őszibarackot teremjen"

szépen hangzik, de annyi aggályt vet fel, amit nem szabad hagyni. Jogunk van különbözni az rendben, de a társadalom? Fogadjuk el a kettős mércét? De akkor hova lesz az egyenlőség?
Nyugodjunk bele, hogy "csak cseresznye"? De akkor legitimizáljuk a rasszizmust is...

Az a cseresznye valójában egy féregrágott barackfa termése, meg kell gyógyítani a fát...

Malka 2009.10.22. 08:50:52

@azallamenvagyok:
Nem CSAK cseresznye. És az egyenlőség miért kellene, hogy azt jelentse: mindenki egyforma? Egyenemberek egyenruhában?
Sokfélék vagyunk, nem?
Miért nem csodálkozhatunk rá a másikra, jé, ő más, de jó!
A rasszizmust pont azzal legitimáljuk, ha lehetőséget adunk a gondolatnak, hogy mindenki legyen barack.

azallamenvagyok 2009.10.22. 11:41:55

@Malka: igen, a másságra szükség van, nyilván ettől egyéniség mindenki. Az emberi sokszínűséget viszont nem a dobozolás legitimizilásával kellene elérni. Attól függetlenül, hogy ki milyen etnikumba tartozik mind emberek vagyunk, és amíg egy közös társadalomban próbálunk élni szükség van arra, hogy a társadalmi kötelességek, normák egyformán vonatkozzanak az egyénre. "Ha ezt nem várod el, akkor nem csalódsz."

Kasztosodjunk? Ui társadalmi problémák elsumákolása történik a kisebbségi probléma álcája mögé bújtatva.

Legyen elit, legyen művész elit, legyenek dolgozók, királynők és herék?

A barack nem a bőrszínre vonatkozik, és a gyümölcs mérete az idézetben eléggé meghatározza a metafora jelentését (legalább is az én olvasatomban), azaz hogy mekkora a gyümölcs.

Ja, és nem CSAK cseresznye?

De én CSAK befizetem a számlát?

Ha megengedjük a megkülönböztetést akár jó szándékkal is, azzal a negatív megkülönböztetést is megengedjük. Ilyen a világ, attól, hogy némely idealista elítéli a gravitációt, az sajnos meghatározza az életünket...