ICA nem jósnő, de hisz benne, hogy nagy íróink szövegei a legbonyolultabb társadalmi és mentális modellek, amelyek kollektív tudatunkból üzennek, figyelmeztetnek, jósolnak és világítanak. A részletek elmélyült tanulmányozása nagy felismeréseket okozhat: harmadik fülünk van, a telefónia, negyedik szemünk a kamerák, ötödik végtagunk a világháló, és hatodik érzékünk a spiritualitás.
MINDEN OLVASÓNKNAK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!
JÓ REGÉNYEK – FORDULATOK - 2010
Spiró jó író, a Fogság írója, és soha nem szabadul ki belőle. Regényei személyiségének tükörei, valamint kreativitásának és inspirációjának termékei. A Feleségverseny nem jóslat az írója szerint és az írónak nem felelőssége a jövőbe látni - még kevésbé annak értelmezése, amit leír.
Megnézzük a kártyát, amit kivetett, helyette is.
A Feleségverseny kreatív szöveg, gazdagon strukturált, jó ritmusú és széles látókörű. Ciklikussága kiszámítható, mint a menstruáció: 100 oldalanként sovány vigasz a Kegyes Jóságról, 50 oldalanként durva férfiváltozások az ország működésében: fegyházmegyék, kamatyadó, romanisztán, hátaztán. 30 oldalanként híradó a polgárháborúból és a Vulnera (sebkenőcs) család hányattatásairól, 10 oldalanként a felelőtlen férfibűnözés mindent átható világáról a jogállamiságtól az intim szférákig, és Vulnera Renátáról, aki néma nővérünkként szenvedi el a magyar történelem jövendő viharait. Anyja és nővére férfibűnözők áldozata, ő maga ugyanezért lesz hajléktalan, vagonlakó és erőszak-túlélő.
A regény itt beteljesült jóslat. Májusban jelent meg, s augusztusban gyilkolták meg neonáci terroristák a napszámos cigányasszony Balogh Máriát.
Ennek a gyilkosságnak van egy túlélője, Balogh Mária lánya... Renáta..?
A szerző humora keserű, kenőcse csíp, figurái olyanok, mint Vitéz János a palacsintasütőjével a vásári bábosoknál.
A regény jó, a kiadó jó, a szerző jó. Pontosan kimondja: az országos csőd a férfigazdálkodás csődje és működésképtelensége. Azt is pontosan leírja, hogy a polgárháború – amit sokan még csak sötét lehetőségnek látnak, de másoknak már a mindennapok valósága – ez a háború férfiháború, a bűnözők háborúja a bűnözők ellen.
Újraelosztás és népességszabályozás a rablás és az erőszak jegyében.
Húsz év állóháború kell a megvilágosodáshoz és a férfibecsület helyreállításához, a magyarság magasztos szellemének újjászületéséhez – ez a jóslata a regénynek.
Aztán milyen is lehetne az új magyar időszámítás, a kegyes jóság korszaka?
A szöveg konkrét és hatékony gazdasági, adózási, kommunikációs és közlekedési megoldásokat villant fel, de mintha észre sem venné ezeket az inspirált jóslatokat, körülírja őket a múlt ideológiai ballasztjaival, érzelmi előítéleteivel, kigúnyolja és elutasítja ezeket.
A regény mintha nem venné észre, hogy az új megoldások feltételei már kialakultak. Harmadik fülünk van, a telefónia, negyedik szemünk a kamerák, ötödik végtagunk a világháló, és hatodik érzékünk a virtualitás.
A tömegtermelés és tömegkommunikáció minden eddiginél hatékonyabb és olcsóbb eszközei állnak rendelkezésünkre, ezek szabályozása és közösségi ellenőrzése az újjáépülés legszebb feladata. A csömör és az éhség új frontokon harcol, a felelősség és a mértékletesség fontos társadalmi követelmények. Éppen az a folyamat zajlik, amikor ezeket a feladatokat kell szellemileg, érzelmileg és intellektuálisan felmérni. Mindezt indulatok, irónia, fenyegetés és hárítások nélkül lenne érdemes átgondolni, a nőkkel, a gyerekekkel, az áldozatokkal és az ártatlanokkal együtt. Valós időben, virtuálisan és spirituálisan is.
Spiró becsületes férfiként, szocializmus-túlélőként, férfiésszel és érzésekkel méri fel a feladatot. Csak a férfiakra és a férfimegoldásokra számít. Ettől érzelmileg kissé sivár és mentálisan fogyatékos a szöveg. Ez a legkeserűbb figyelmeztetése. Az író lassan reményét veszti kora és neme börtönében.
Spiró nem tud nőül, és nem lát át a női féltekére, ezért ott intellektuális tevékenységet, nemzetféltést, becsületes és hatékony megoldásokat sem vehet észre. Pedig a regény utolsó száz oldalát a nőknek szenteli a szerző, de valahogy kedvetlenül. Humora itt a legkegyetlenebb, és a szebbjövő itt a legegyügyűbb.
Az inspiráció kimerült, az író elfáradt - kevesebb több lett volna.
ICA szövegválogatása a regény legpozitívabb részeire fókuszál. Egy új Spirót mutat.
JÓ REGÉNYEK – FORDULATOK - 2010
Rakovszky jó író, az Ismeretlen tényező (A Hold a hetedik házban című novelláskötet egyik darabja) klasszikus női kisregény, a legjobbak közé tartozik, mint mondjuk Katherine Mansfield vagy Carson McCullers legjobbjai.
A kisregényével nem jósolt, a története nem értelmezhető szélesen és figyelmeztetően, fogalmaz óvatosan és szerényen. Megnézzük a kártyát, amit kivetett, helyette is.
Egy húszéves fiú merítkezik meg a magyar élet mélységeiben, egy hibátlan, kedves, apa-anya szeme fénye, nagynéni kedvence fiú, értelmiségi kisvárosi közegből, egyetemista, széleskörű társadalmi tudás hordozója. Amint éppen megvizsgálja, hogy mindaz a tudás, amellyel szülei, nevelői és olvasmányai felruházták, hogyan működik a mindennapokban, mentálisan és szociálisan. És ő maga, ez a felnőtt fiatal férfi, mit tehet, mire képes és miért vállalhat felelősséget, mintha élne.
Akik most húszévesek, azoknak ez lesz életük legragyogóbb időszaka húsz év múlva is, ahogy apánknak is '56-ról vannak a legszebb emlékei: az eseményektől távolmaradt ugyan, de szerelmes volt és egy tanyasi iskolában kezdte küldetését beteljesíteni tiszta szívvel.
Ciklikus a történet, néhány elrugaszkodási kísérletet olvasunk, amikor a fiunk megtapasztal idegen és az övénél kevésbé biztonságos világokat. Hajléktalanokét, elhagyott háromgyerekes fiatalasszonyét, akihez időnként visszatér a bántalmazó férj. Előítélet és részrehajlás nélkül fordul feléjük, sőt, szeretettel és együttérzéssel vizsgálódik, és főleg tevékenyen és teljes személyiségével szándékozik megtapasztalni mindazt, amire eddig a tudósok tudós könyvei készítették fel, és a virtualitásban szerzett gyakorlatot.
A történetet belülről is olvassuk és távolabbról is szemléljük, naplóban követjük és a nagynéni szemével is aggódva figyeljük. Szerelem a szép, de nehéz sorsú szomszédasszony iránt? Ez a segítőkészség magyarázata? - Fontolgatják a fiunk életét a párkák.
Vagy egyszerűen csak úgy viselkedik, ahogy mindünknek kéne, fontolgatás helyett jelen van, pénzt szerez, gyerekre vigyáz, kíváncsi és elfogadó.
Tudósnak készült és szent lett belőle? Hümmögnek fejcsóválva a párkák, nagynéni és barátnői.
Jó és helyes út ez? Vagy beteg és veszélyes? Segítséget érdemel, vagy finom beavatkozást és elterelést...? - találgatják a párkák, és feszülten várakoznak…
A jelen, amiben vagyunk. És a gondok, amelyekre megoldást keresünk. Erről a jóshelyzetről szól a regény, és ha tarot kártya lenne, akkor a bolondot vagy az akasztott embert húznánk éppen.
Az írónak mintha több lehetősége volna, a szöveg lebénítja a "fiunk"at, önkívületbe és lázas betegségbe ejti, hazatoloncolja a biztonságos szülői házba, mielőtt magához térne és újra megpróbálna járni. A segítségre szoruló nőhöz pedig megtér a kalandos férj.
Nincs mód eldönteni, hogy beteg-e a „fiunk”, vagy valami szentféle lett belőle. Hogy csakugyan kötelességünk-e megtenni, amit vár tőlünk, vagy az egész csak egy hibbant
kamasz túlzása?
Nem tudják és nem ismernek semmiféle módszert, amivel el lehetne dönteni. Lehet, hogy nincs is igazából semmi különbség - dönti el a jós-szöveg. Eldöntik a párkák, hogy inkább várakoznak.
Ez a megakadás és megbénítottság a jelen állapot. Megmutatkozik mindegyre és változatosan, a személyesben és a nemzetiben. Ez a szöveg jóslata, és véget is ér vele. Az író kegyelmébe ajánljuk magunkat, aki, úgy tűnik, nem bízik a "fiunk"ban, és nem hiszi, hogy találhat újszerű mentális és érzelmi megoldásokat ebben a szituációban, amely a párkák számára bénítóan ismerős.
Az író nő, és amit nőként látni lehet a férfias megoldásokból, azt mind ismeri. Főleg arról az oldalról, ahogyan a nők megélhetik.
A két szöveg nem jóslat, a szerzők nem hisznek a jóslatokban.
ICA nem jósnő, de hisz benne, hogy nagy íróink szövegei a legbonyolultabb társadalmi és mentális modellek, amelyek kollektív tudatunkból üzennek, figyelmeztetnek, jósolnak és világítanak. A részletek elmélyült tanulmányozása nagy felismeréseket okozhat…
Amelyekről hamarosan beszámolunk.
Gordon Agáta