fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Varga Bernadett Lévai Katalin Hírnév című regényéről

2010.03.02. 10:00 | icentrifuga | 1 komment

Címkék: folyóirat lévai katalin recenzió nőtudat varga bernadett

"A Hírnév története Dóráról, egy fiatal, felvilágosult, a mai Budapesten élő szociológus nőről és küzdelmeiről szól, aki társadalomkutató intézete megszűnte után egy, az útját egyengető férfi segítségével nőként bekerül a média hatalommal átszőtt világába, megismeri ennek minden zeg-zugát, majd visszatér eredeti elképzeléséhez, a modern kor meséiből tudatos döntése alapján kilépve saját útját kezdi járni: a szabadság útját; és példaképéről, Beauvoir-ról megírja doktori disszertációját." - Varga Bernadett írása a regényről.

Varga Bernadett: Lévai Katalin regényéről

 

     Mint korábbi írásomban rámutattam(1), Lévai Katalin könyvei csak felszínesen érthetők meg feminista irodalomkritikai vizsgálódás nélkül.
A Hírnév története Dóráról, egy fiatal, felvilágosult, a mai Budapesten élő szociológus nőről és küzdelmeiről szól, aki társadalomkutató intézete megszűnte után egy, az útját egyengető férfi segítségével nőként bekerül a média hatalommal átszőtt világába, megismeri ennek minden zeg-zugát, majd visszatér eredeti elképzeléséhez, a modern kor meséiből tudatos döntése alapján kilépve saját útját kezdi járni: a szabadság útját; és példaképéről, Beauvoir-ról megírja doktori disszertációját. A műhöz fontos adalék még, hogy a szerző eredetileg Beauvoir-ról akart könyvet írni, ezért a francia írónő és filozófus esélyegyenlőségi-gendertudatos gondolatai, női tanításai, valamint elsőként definiált feminista alapfogalmai és korának lenyomata is a cselekményben lüktetnek. A regény A nő szerint a világ című szociológiai munka szakszavakól mentes változatának tekinthető.
     Zsadányi Edit huszadik századi amerikai illetve kanadai írónők regényeiben a kimondatlan metanarratív problémákat vizsgálja a Hamupipőke mese kapcsán. Az irodalomtörténész tanulmányainak gondolatait felhasználom a továbbiakban, amikor abban vizsgálódom, miként illeszkedik az általa kutatott elméleti és az írásokban jelen lévő elhallgatott motivikus háttér Lévai Katalin új regényéhez. Úgy gondolom tehát, a Hamupipőke mesével kapcsolatos magyar és nemzetközi feminista kutatások és diskurzusok elengedhetetlen részei a Hírnév mélyebb megértésének; ráadásul a mítoszhoz 1953-ban De Beauvoir is hozzászólt. Több ponton érzem összevethetőnek a mesét a regénnyel:

Szombat este Dóra mélyen kivágott csíkos pulóverben feszít, a francia pulóverben, amelyhez selyemnadrágot és balerinacipőt vett fel. A bemutató utáni bulira is van meghívójuk, ahol mindenki, de tényleg mindenki ott van, aki számít. Nagyon izgatott. Azt reméli, végre találkozik valakivel, aki meghozza a szerencséjét.”(2)

A parti hasonlít a mesebeli bálhoz. Dóra a legújabb, plázában vásárolt ruhájában megy el, enélkül meg sem jelenhetne, a bulit az egyetlen esélyének gondolja további karrierje szempontjából. Itt találkozik a tőle némileg különböző társadalmi osztályba tartozó Janesszal (’herceggel’), aki munkaajánlatot tesz neki. Ezután a lány a következőket érzi:

„[…] remeg a kezében a telefon, szíve vadul lüktetni kezd, a keze hirtelen nyirkos lesz az izzadságtól. […] Kiválasztott szerencsésnek érzi magát. […] Janesz rekedtes hangja sokkal erősebben visszhangzik a fülében és az agyában, mint De Bevauoir tanításai.”(3)

Dóra a Piramis öltözőjébe belépve csillogó mesevilágba kerül:

Az öltöző zsúfolásig tömve színes ruhákkal, amelyek fényes fogasokon lógnak szorosan egymás mellett. A földön hatalmas kartondobozok, és lakkbőröndök, cipők és szandálok a legkülönbözőbb méretekben, és az egyik sarokban, kerek asztalon annyi nyaklánc, karkötő, fülbevaló, gyűrű, óra, hajcsat és bross, amennyit egyszerre így, összehalmozva Dóra még sosem látott. Nincs az a nő, aki ne szédülne el a csillogás ilyen pazar kiállítása láttán, amikor testközelbe kerül vele. […] Ez a tömény nőiség birodalma.”(4)

A mese cipőmotívuma a következő jelenetben érhető tetten:

Körülnéz a cipők között, és azonnal rátalál egy könnyű, ezüstpántos, törpesarkú szandálra, ami ugyan kisebbnek látszik, mint amiben kényelmesen elfér a lába, de úgysem kell járkálnia benne.”(5)

A regényben Dórának kell kiválasztania a ruhákat, cipőt és kiegészítőket, és kitalálnia, vajon melyikben tetszhet Janesznak. Még a kényelmetlenséget is vállalja azért cserébe, hogy jó választásáért őt válasszák. El akar játszani egy tőle idegen szerepet. Ellenpólusként a madaras nyakláncra esik szimbolikus választása: a női tanítások által létrejövő szabadság központi kérdése a műnek. Mégis ez a madár most nem repülhet. Belenéz a tükörbe, és nem ő néz vissza önmagára:

Amikor elkészül a frizurája, és megnézi magát, látja, hogy a vastag smink és túlbodorított frizura idegent csinált belőle. Mesterkélt, mosolytalan nőt lát a tükörben. Egy ismeretlen Dórát. Túlságosan szőke, túlságosan trendi, túlságosan képernyőre való. Mintha leradírozták volna róla minden szokatlan, egyéni vonását. […] Úgy kezelték, futószalagon, mint valami modellt, és ettől hamis lett a megjelenése, a lényege szerint hamis. […] Szíve úgy verdes, mint egy kelepcébe szorult madár. […] Mintha egy láthatatlan pókháló foglya lenne.”(6)

Zsadányi Edit Joyce Carol Oates: Black Water című regénye kapcsán az alábbi észrevételt teszi:
„A cipő motívum (shoe) újra és újra feltűnik, nyomként fel-felbukkan, olyan interpretációhoz vezetve az olvasót, amely a művet a Hamupipőke–történet fordított és torzított változatának tekinti.(7) […] A herceg […] keresi az egyetlen nőt, akire illik a cipő, tehát már van elképzelése a szeretett nőről: keresi azt, aki illik ebbe a képbe.”(8)
Akárcsak a mesében a herceg, a valós élet ’keresztapája’ is több jelentkezőből választja ki Dórát, a mesebeli csábítás mai, hatalmi eszközeit használja fel saját céljai elérése érdekében.

Nézd, ezt az interjút sosem válogatnák be a híres interjúk gyűjteményébe, de azért nem volt rossz. Volt benned valami kedves, nem csinált kíváncsiság, érdekelt, hogy mit mond a vendéged. Még a poénok is ültek. Túl hosszan hagytad beszélni, máskor légy bátrabb! És az isten szerelmére, ne kezdj minden mondatot háttal. De azért azt hiszem, te vagy a legmegfelelőbb. A személyed sokkal erősebb hatást vált ki, mint a többieké. Csillog a szemed, az arcod fotogén. És még valami. Nincs szükséged feltűnő holmikra, ezt felejtsd el. Ne aggódj, lesz még időd rá, hogy ezeket a dolgokat megtanuld. […] Dóra szédítően boldog.”(9)

Közben a regény folyamán végig idézőjellel ellátott E/2. személyű megszólalásokat olvashatunk:

De most, ez az este más lesz. Érzed a csontjaidban. Egy órán át készültél rá, hogy előállítsd azt a vonzó, értelmiségi nőt, akin nem látszódnak a csalódások. Nem szabad elárulnod magad. Ma este nem.”(10)

Ez a fajta fokalizációs megoldás felveti a szubjektum és a párbeszédképesség problémájának kérdését. Kié ez a hang (a szerzőé vagy a szereplőé), honnan és kihez szól? Több magyarázat is elképzelhető, tehát nem oldható fel egyértelmű válasszal. Mivel mindig a szerző szemén keresztül látjuk Dórát, olyan hatás keletkezik, mintha a regényidő felfüggesztené önmagát az egyes szám második személyű narrációban. Hiába láttatja a szerző az eseményeket és jellemeket, úgy tűnik, még sincs totális hatalma főszereplője élete fölött, meg kell vitatnia vele a következő lépést, amit tenni szándékozik. Az is elképzelhető azonban, hogy a felfüggesztett idő nem a szerző és Dóra, hanem a mese és a regény, illetve a szerző és az olvasó közti interakciós térben jön létre: Dórák mi vagyunk, a narrátor hozzánk szól ki a regényből. Ezekben a megszólalásokban két biztos pontot vehetünk észre: az egyik a szereplő és a narrátor hangjának elválaszthatatlansága, a másik egy külső, az egész cselekményt eltávolító és arra rálátó, a szubjetumot és a kommunikációs csatornák linearitását megingató narrációs hang.
Zsadányi Edit a Black Watert a Hamupipőke mesével összeolvasva arra is rámutat, miszerint „A szereplő és narrátor személye gyakran összefonódik, szinte lehetetlen eldönteni, ki is beszél. […] Olyan olvasói horizontot tételez fel, amely ismeri a fiatal lányok és a hatalommal rendelkező férfiak tipikus történetét. Erre a tapasztalatra épít, ehhez képest határozza meg, és határolja el a […] történetet. A történetmondó és a szereplő, valamint a történetmondó és a történetbefogadó viszonyrendszeréből arra lehet következtetni, hogy valami nagyon ismert történetet hallunk, ám a történet mégsem teljesen azonos azzal, amelyet felismerni vélünk. A fiktív történet a jelölők játékának logikája szerint rámutat az olvasói repertoár történeteire, és attól ’elkülönböződik’. Az elkülönböződés a hatalommal rendelkező férfi és a csinos fiatal nő unos-untalan ismételt történetében rejlő tragikus mozzanatot teszi láthatóvá.”(11)
E tragikus mozzanat Dóra viselkedésébe és érzéseibe tudattalanul bekúszó Hamupipőke történet.  A főszereplő így kerül két, egymásnak ellentmondó diskurzus hatása alá. Mindkettőt érzi:

Egy ilyen parti nem vezet sehová. Az égvilágon sehová. Esetleg valamelyik nagymenő ágyába.”(12)

Micsoda mázli, hogy Janesz, mint egy hollywoodi mesében, felbukkant az életedben.”(13)

Ezekben a regényekben a főhősnőt úgy sodorja a mese világa, mint az olvasót a történet.(14) Laura Mulvey a hollywoodi filmek sémáját ismerteti meg velünk tanulmányában, ahol a nő rendszerint a férfiak által nézett tárgyként jelenik meg.(15) Ugyanennek leképeződését mutatja be a regény, amikor a Kicsoda nő ötvenedik adása alkalmából óriásplakát készül Dóráról.
Lévai Katalin páratlan érzékenységgel ír a női testről, és annak változásairól. A mű több alkalommal ugrik az időben visszafele, ugyanakkor az aktuális politikai és gazdasági hatások is erősen lecsapódnak benne. Aki ismeri a szerző szépirodalmi alkotásait, hozzászokott már a több érzékszervet egyszerre igénybe vevő sorokhoz:

Csengők, párnák, rojtok. Néhány szanaszét dobált párna, a háttérben vörös függöny aranycsengettyűkkel. ”(16)

Zsadányi általános összegzésként a lenti sorokat szűri le a Hamupipőke történetekre:
A regényeket olvasva az a benyomásom alakult ki, hogy azok két különböző történetet mondanak el: egy jól kivehető és egy rejtett történetet. Az előbbi nőkről szól, mindennapi életükről, gyerekkorukról, szerelmi tapasztalataikról, illúziójukról és csalódásaikról általában azt az érzetet keltve, hogy valami nem működik tökéletesen. Az utóbbi történet elhallgatásalakzatnak tekinthető, mert a sorok között íródik, és kimondatlanságában is arról beszél, mi az a zavar, ami a hősnőt meggátolja abban, hogy harmonikus életet élhessen. E történet kimondatlanságában a női nézőpont verbális megfogalmazásának nehézségeit is érzékelteti.”(17)
Az ismert Hamupipőke történet egyes értelmezési horizontjai pont túlzott ismertsége által maradnak homályban.(18) E két, párhuzamosan futó, sodró, egymást megvilágító, és zavarodottságot előidéző cselekmény a fent bemutatott E/2. személyű narrációra is hatással bír. Csak a két történet összerakásakor (ami az egyikből hiányzik, azt a másikból tudjuk meg) érhető tetten az eltolt, szövegkonstrukció dichotómiáiból kilépő és a hiányban megszólaló női hang. Dóra akkor lép ki a két történet hatása alól, amikor a rá kényszerített szereppel leszámol, azaz a mese narratívájába vagy dichotóm párjába való átlépés helyett tudatosan De Beauvoir világát és útmutatásait választja.

- Cinikus vagy, nem érdekel semmi. Beleszerettél az üzletbe és a hatalomba, és azt hiszed, hogy csak ezek számítanak. Az igazság az, Janesz, hogy nem mersz kockáztatni, félsz mindentől, ami szokatlan. Szemernyi képzelőerő sincs benned, kihunyt a fantáziád. Engem az érdekel, hogy megtudjam, mi történik, mi a valóság, te pedig arra használod a hatalmadat, hogy ezt megakadályozd. Beéred a lapos, közhelyes, unalmas kis sikerek ismétlésével. Szánalmas vagy!
Dóra felemelte a hangját, nem bánta már, hogy odakint is meghallják.
- Na, ebből elég. Ezt azonnal hagyd abba. Semmi kedvem veled vitatkozni. Hagyjuk egymást békén.
- És ezt éppen te mondod. Te hívtál ide, miattad vagyok itt, te tanítottál meg arra, hogyan kell műsort vezetni, és most azt mondod, hogy hagyjuk egymást békén? Akkor minek volt ez az egész? Miért járattad velem a bolondját? Én komolyan vettem a szerepemet, jó műsort akartam csinálni, és te bele akarsz kényszeríteni abba a szemétbe, amit a gagyi csatornák csinálnak. Unom, unom, és nemcsak én, hanem a nézők is unják. Neked talán tetszik?
[…] Dóra végigméri, kimegy a szobából. Bevágja maga mögött az ajtót.
”(19)

Napvilágra és feldolgozásra kerül hát az a traumatikus metanarratív identitásválság, melyet a szerző a sorok közt írt mágikus csönddel szólaltat meg: alanyi létet ad az eddig elhallgatott, a saját nyelvét nem uraló, a marginalitás pozíciójába szoruló női szubjektumnak.


Kérdés, hogy a szerző vagy főszereplője írja-e meg a nők huszadik századi történetét, mikor következik be az a pont, mikor a szerző hangja Beauvoire hangjával összemosódik? Amikor Dóra megszólaltatja a prostituáltat, beemeli őt a történelembe.

Volt történelme a nőknek, hogyne lett volna, csak azt sem vették észre, így aztán ki is törlődött a közös emlékezetből. Azért kell újraolvasni azt a sok szöveget, amit történetírásnak nevezünk, hogy a nők visszakapják saját, személyes történeteiket, önnön életüket.”(20)

Az első dolog a név. Azoknak a nőknek a neve, akik éltek, voltak, veletek vannak most is, és azoké természetesen, akik részt vettek a sorsfordító eseményekben. Miért maradtak névtelenek? Miért mindig a férfiak beszéltek, miért csak az ő nevük kerül be a magyar történelemkönyvekbe?
A második a nők elképzelései, vágyódásai, próbálkozásai, sikerei, félelmei. A személyes történetük. […] Ismerd meg a nő életútját, az érzelmeiket, a tapasztalataikat, a személyes tudásukat, és ezeken keresztül mutasd meg a történelmeteket. […]
A harmadik dolog a társadalmi reflexek. A korlátok, az elutasítások és az előítéletek, amelyek között élnek. […]
A negyedik dolog, hogy arról írj, amit senki nem akar látni. Amit nem akarnak tudomásul venni az emberek. Arról a tiltott tudásról, amelynek nem mernek a közelébe férkőzni. A láthatatlan korlátokról, amely a szabadságuk útjában áll. Arról, ami a fejekben él. Írj a magányról és az elhagyatottságról, a szenvedésről és a bántalmazásról. A szakmai megszállottságról és a küldetéstudatról. […]
Az ötödik dolog, amit tudnod kell: egyenes ívű történetmondás nem létezik. A történetek nem emelkednek és hanyatlanak értelmes fokozatokon keresztül, hanem csaponganak, össze-vissza kanyarodnak, néha összeomlanak és kimúlnak.
”(21)

Dóra gondolataiban szellemi iránytűként és példaképként ma is elevenen élő, folyamatosan jelen lévő, a regény hátterét végigpulzáló tudós, mester, mentor tanításai ebben a részben csúcsosodnak ki. Izgalmas az áthallás Simon (de) Dóra es Simone de Beauvoir nevei között. A francia név esetén az ’e’ néma hangként funkcionál, és párhuzamra ad módot Derrida dirrefence és differance elméletével, a szövegbeli csend beszédben nem hallható, néma jelölőként működő fogalmával.(22) Barthes nulla fokozatú írása is a példa megfelelője.
Beauvoir mint szellemi anya és mentor mellett Dórának már nincs szüksége E/2. személyű külső narrációkra, ekkor a regény fel is hagy ezekkel. A hősnő disszertációját befejezve belép személyes univerzumába.

Kerek, csokoládébevonatú torta érkezik, középen női alakot formázó marcipánfigurával.
- Én is kérek belőle! – mondja Rozi.
-     Kapsz, kicsim, kapsz. Neked adom a marcipánt.
A társaság jóllakva áttelepszik a nappali foteljaiba. Rozi a szája szélét nyalogatja, jelezve, mennyire hálás a marcipánért.
”(23)

Ugyanerre a példára irányítja a figyelmet Zsadányi Edit Margaret Atwood: The edible woman című regény végének elemzésével. A főszereplő egy csinos női alakot formázó tortát süt, mintegy önmagát ábrázolva, melyet elfogyaszt. Ezzel képes Marian új diskurzust nyitni.(24)
Dóra kislányának, Rozinak adja a nőt/őt ábrázoló marcipánfigurát, melynek jelentése olvasatomban az egyszer feldolgozott, további generációkra át nem örökített trauma szimbóluma. Dóra hosszú utat jár be, míg Beauvoir segítségével megtalálja saját szabadságát, az egyetlen valódi szabadságot.

     Örömmel fogadom, hogy a könyv megjelenése óta az irodalmi szakmában egyre több férfi nyilatkozik a szerző írásának kimagasló irodalmi értékéről. Lévai Katalin regényei hazánkban elsőként verhetnek hidat, és nyithatnak párbeszédet a férfikánon és a magas szintű női irodalom között. Vannak, akik szerint a Hírnév párbeszédeiben és dramaturgiájában fejlődött a korábbi Lévai-regényekhez képest, van, aki Márquez Száz év magányának szerkesztési elveivel való párhuzamra hívja fel a figyelmet, és van, aki a méltóság regényeként tekint az írásra. Optimista vagyok ilyenkor, mert reményt látok a magyar irodalomban egy kölcsönös tiszteleten alapuló, elfogadásra, megértésre, és a kánonba való integráláshoz elengedhetetlen szakmai kérdéseket érintő párbeszédre a feminista irodalomkritikával szemben.


Merci, Katalin.

Varga Bernadett

-----------
Jegyzetek:
1.  VARGA Bernadett: Ahol Fuentes szerint véget ér a világ... – Lévai Katalin: Varázskert, Irodalmi Centrifuga, 2008. december 21.
2.  LÉVAI, i.m. 52.
3.  LÉVAI, i.m. 72-73.
4.  LÉVAI, i.m.81-82.
5.  LÉVAI, i.m. 83.
6.  LÉVAI, i.m. 87-89.
7.  ZSADÁNYI Edit: Hamupipőke nem megy a bálba, Literatura 1997/4. 393.
8.  ZSADÁNYI, i.m. 391.
9.  LÉVAI, i.m. 95.
10.  LÉVAI, i.m. 52.
11.  ZSADÁNYI, i.m. 392-393.
12.  LÉVAI, i.m. 58.
13.  LÉVAI, i.m. 120.
14.  ZSADÁNYI,  i.m. 401.
15.  MULVEY, Laura: Vizuális öröm és narratív film, IN: KIS Attila Atilla - KOVÁCS Sándor - ODORICS Ferenc (szerk.) TESTES KÖNYV II. Ictus Kiadó és JATE Irodalomelméleti Csoport, Szeged, 1997. 560.
16.  LÉVAI, i.m. 280.
17.  ZSADÁNYI Edit: Más Hamupipőke-történetek, IN: ZSADÁNYI Edit: A csend retorikája, Kihagyásalakzatok vizsgálata huszadik századi regényekben, Kalligram, Pozsony, 2002. 173.
18.  ZSADÁNYI Edit: A metanarratíva és az elhallgatás kapcsolata, IN: ZSADÁNYI,  i.m. 139. 
19.  LÉVAI, i.m. 240-241.
20.  LÉVAI, i.m. 253.
21.  LÉVAI, i.m. 261-263.
22.  DERRIDA, Jacques: Az el-különböződés [La differance], IN: BACSÓ Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció, Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest, 43-53.
23.  LÉVAI, i.m. 282.
24.  ZSADÁNYI: Hamupipőke nem akar a bálba menni: Margaret Atwood: The edible woman, IN: ZSADÁNYI, i.m. 180.


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr301801849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feminism 2010.10.23. 18:12:07

Lévai Katalin könyveinek kritikái a következő site-on olvashatók:

genderstudies.freeblog.hu/