fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Versvasárnap: Sűrített Paradicsom

2010.03.07. 10:00 | icentrifuga | 13 komment

Címkék: vers sorozat irodalom folyóirat trauma fff gender várnagy márta

„Ha a paradicsom
a föld színén van,
úgy ez az,
ez az,
bizony ez az.”

Versvasárnap rovatunkban Várnagy Márta Sűrített paradicsom című versét olvashatják.

Várnagy Márta: SŰRÍTETT PARADICSOM
 

Nem titok,
zöld bakfiskorban
a lányok
arról szőnek álmot,
hogy ők majd
másként,
nem, nem úgy,
ahogyan a szülők,
az semmi,
az használhatatlan,
abban megfulladni lehet,
vagy meghalni,
de legalábbis
boldogtalansághoz
vezet.
A családot,
a názáreti mását ők,
igen, csakis ők
teremtik meg,
ehhez azután
gyűjtögetik
a szép idézeteket,
meséket,
esetleg imákat,
egyet be is kereteztem,
most ott landol a lomok között,
mert a gyerekeim azt mondják,
nem egészen úgy sikerült,
ahogyan az írás mondja.
Pedig gyönyörű,
annyira megható,
és megannyi párja is van,
még perzsa szöveggel is:
„Agar firdausz ,
bar rú-je-zamin aszt,
hamin aszt,
wa hamin aszt,
wa hamin aszt.”
Mielőtt átmennénk
az ezeregyéjszakába,
elárulom,
azt hittem,
legalább a fordítást értem,
és meg is valósítom,
az én otthonom lesz
a boldogság fellegvára,
naphosszat daloljuk,
„Ha a paradicsom
a föld színén van,
úgy ez az,
ez az,
bizony ez az.”
Néhány kelléket
be is szereztem hozzá,
csentem kopott táblát
Tündér utca felirattal;
nem bizonyult elegendőnek.
 
Tegnap este végigpásztáztam a szobámat.
Szanaszét mindenféle iratok,
keveredett a lakáshitel szerződése
a lányom tacepaóival
(évekkel ezelőtt,
a válásom előtti otthon
hálószobáját
kitapétázta kis cédulákkal,
összeírta a hibáimat,
tele lett velük minden fal),
de föllelhető ebben
a szénakazalban
a múlt heti összes elhasznált
fehérneműm,
egy kupac rongyos harisnya,
legalább 50-60 könyv,
amiket nem tettem a helyükre,
folyóiratok, újságok,
megszáradt vajas kenyér,
lehúzott paplan és ciha huzatok,
cd-k, horoszkópok, naplók.
A telefújt papír zsebkendők
mögött felderengett
a szétvert otthon,
 
ahol évekig csillogott a diófabetétes
elegáns parketta, drága porcelánok,
a hófehér terítőkön a kristályok,
s a nappaliból a kertre láttunk,
ahol tomboltak a színek nyáron,
a pihenőplaccon hintaágy volt,
a falon vadszőlő futott,
 
mi pedig a kerten át
a szomszédék felé
a disznóölő nagykés elől,
annak a markolatán
a gyerekeim apja csüngött,
hullarészegen,
az a nagykés
egyre közelebb jött,
és nem nyílt az ajtó
csak egy pillanatig,
nem tovább,
azt mondják,
a halálunk előtti percben
az egész életünk lepereg,
 
nálam másként történt,
míg megnyílt a kertajtó,
az élet fordult,
mint a dupla szaltó.
Döntöttem végre.
 
A kislányom tizennégy éves volt akkor,
milyen analízis tudná belőle
azt és még annyi mást kioldani?
 
A tegnapot akartam elmesélni,
szabályos szülőfájásaim voltak,
és tudtam, hogy a gyermekeimet
világra kell segítenem újra,
és azt is, hogy nincs light-os születés,
na de a kínra
- ami a lányomból ömlött felém -,
a képzelőerőm nem volt elég.
Nem sírás volt, ami kijött belőle,
ordított végre,
ahogy a torkán kifért,
az arca vörös húscsomó,
egyik váladék a másikkal folyt egybe,
és én megint a szülőfájásokkal
voltam elfoglalva,
közben sületlen mondatokat ordibáltam,
aminek semmi, de semmi értelme.
Néha eszméltem: mi ez,
és megint csak üvöltöttem,
pedig a kislányomnak kellett volna
segítenem,
ott forgott egyedül,
akár a szülőcsatornában,
és megjelent a harag,
amit tőle annyira vártam,
te vagy az oka mindennek,
ez lett az életem,
miattad, miattatok,
a hangja nem is emberi hang már,
valami ősi vád
volt a testében
ellenem,
ellenünk,
megfulladok a közeledben,
mindenütt fal és rács,
gyűlöllek,
hol az otthonunk,
hol az apám,
és ez így ment órákon át,
tudtam, ez mind csak cseppje,
töredéke,
a fájdalomnak,
hogy erőt kell gyűjtenie,
jön a holnap, a holnapután,
Annak a tenger kínnak utat kell törnie,
mert nincs könnyű születés,
esetleg némi kegyelem,
semmi más,
és nem pótolhatom
a valahol élő apát.
Ahogy telt az éjszaka,
múlt bennem a szülőfájás,
elhagytam a gyermekem megint,
mert szimplán ledöntött
a kimerültség.
Holnap kéri az erőt a magzatom,
pihenjünk hát!
 
Meg kell születnünk végre már!
 
Most dél van, és csendes a ház.
Minden a helyén van,
a rongyos harisnyák, lehúzott cihák,
a gyerekem még alszik.
Kéri az erőt, születni akar majd.
Én meg bambán ülök.
A telefújt papír zsebkendők
gombócos halmaza fölött
kavarog a mondat,
arcomba csap:
„Ha a paradicsom
a föld színén van,
úgy ez az,
ez az,
bizony ez az.”


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr571815390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2010.03.07. 13:19:17

Ha valami nem fér el egy A4-es lapon, az nem vers.

Az a váltás a többesszám harmadikból egyes szám elsőbe -strófán belül- kicsit odaver a stilisztikának rendesen.

A szénakazal, az szénából van a kazal az kazal, amire gondolt a költőnő.

Alapvetően éppen a rendetlenséget meséli el, az az 50-60 könyv, amit megemlít, azért van megemlítve, mert nem tette őket a helyükre.
Akkor miért teszi hozzá, hogy nem tette őket a helyükre?
Méterre fizetik a verset?

"ahol évekig csillogott a diófabetétes
elegáns parketta, drága porcelánok,
a hófehér terítőkön a kristályok,
s a nappaliból a kertre láttunk,
ahol tomboltak a színek nyáron,
a pihenőplaccon hintaágy volt,
a falon vadszőlő futott,"

Mi van a drága porcelánokkal, meg a hófehér terítőkön a kristályokkal?
Azok csinálnak valamit?
Ha azok is csillognak, azt magyarusul nem így kell mondani.

"az élet fordult,
mint a dupla szaltó."

Ez valami csodás hasonlat... Hát gratulálok!

Ez valami eszetelen.
Ezt nem tudom végigolvasni, annyira szörnyű. Már a mű.
Nincs sodrás, nincs benne lendület, folyton javítgatnom kell a magyartalan és igénytelen nyelvi megoldásokat, a rossz jelentést.

Amikor az ember rajzolni tanul, akkor egyenes vonalat kell húzni, meg kockológia, meg gurigák, meg tömegek és amikor az megy, jön az anatómia.
Nem úgy megy, hogy nézegetjük a Mona Lisa-t, meg a Majálist, meg Picasso összest, aztán, ha nézegetés már jól megy, tudunk festeni.

Írásnál se kellene ennek másként lenni.

Mert nem elég Nemes Nagy Ágnest olvasni, meg Adyt, meg Krúdyt.
Meg kéne próbálni leírni azt, ami előtted van. Ágy-asztal-tévé. Kép a falon. Tegnap került oda. És amiikor ez már megy, akkor kellene nekilátni az ilyen "nagylélekzetű" műveknek, mert hiába a mondanivaló, ha a technikátlan és igénytelen megfogalmazás miatt csak a beltenyésztett közönség képes? értékelni.

Bocsi

icentrifuga · http://centrifuga.blog.hu 2010.03.07. 14:20:26

@kolbászoszsömle:
kedves zsömle, kicsit sok a kolbész...
tanításaidnak kesess méltóbb terepet
köszönjük

Barab 2010.03.07. 14:45:04

@icentrifuga: Miért sok? Hol lenne méltóbb terepe a vers elemzésének/kritikájának, mint épp a vers alatt? Vagy: mitől blog, és miért lehet kommentelni?

Szerintem nem elzavarni kellene az ide látogatókat - legalábbis nem az olyant, aki értelmes dolgot ír - hanem pl. kijavítani a helyesírási (és egyéb) hibákat közlés előtt...

sTormy 2010.03.07. 14:46:32

@icentrifuga: miért, egy verses poszt nem méltó terep a költészetről vallott gondolatok kifejtéséhez? Miért kell mindenkinek szeretni valamit, csak mert az Művészet?

gitáros 2010.03.07. 16:53:55

@icentrifuga:
Általában szeretem fikázni a fikázókat. :)
Viszont zsömlének sajnos igaza van.

Szeptim 2010.03.07. 18:26:48

@gitáros: én meg már régen olvastam ekkora ostobaságokat, mint a kolbászoszsömle fenti röffenete :) Persze van, aki elvégez egy gimnáziumot és nyelvésznek hiszi magát, megold egy egyenletet és matematikussá válik, leír pár rímelő sort és költő, vagy megpendít pár húrt és azonnal zenész.

Barab 2010.03.07. 19:22:03

@Szeptim: Pedig jobbára igaza van. Alapos húzásra szorulna ez a vers, de ez a kényesebbik része (a szerzővel). Viszont vannak itt olyan egyszerű dolgok, hogy az összetett szavak (papírzsebkendő, paplanhuzat stb.) egybeírandók, a ciha már eleve huzat, ráadásul a toll van benne, stb. Érted, ez egy irodalmi lap lenne, nem "önfeltöltős" magánblog... Klassz, hogy érzelmei és mondanivalója van valakinek, de ha már nyilvánosságra kerül, akkor nem maradhat úgy, ahogy első szuszra előjött, hanem dolgozni kellene rajta. Adott esetben a felelős szerkesztőnek is.

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2010.03.07. 22:12:10

@icentrifuga: Számomra nem dehonesztáló itt osztani az eszet.
Tudom, hogy kicsit sarkos tud lenni a véleményem, de az ettől függetlenül nem kritikai, hanem _olvasói_ vélemény amit leírtam, amit eszembe sem jutna kifejteni, ha ez a blog nem egy felvállaltan szerkesztett irodalmi blog lenne, hanem önjelölt költőnők baráti társasága.
A technikai jótanácsosztásért elnézést! Az tényleg nem volt túl elegáns. Bizonyára van más ösvény is, amin elindulva lehet jót írni, pl. a dialektikus materializmus alapján a mennyiség átcsap minőségbe, de könyörgöm, amíg ez nem történik meg, a zsengéket miért kell megosztani országgal-világgal?
És, ha ez megtörténik (a leközlés), majd egy outsider azt mondja, hogy nemsikerült a mű, miért az outsider nickjével -nevével- kell viccelődni?

Lehet azt is mondani hogy a szaltó az nem maga a forgó ugrás, hanem az maga az ember, aki forgóugrást végez, és ezért értelmes a hasonlat.
Vagy azt, hogy
"ahol évekig csillogott a diófabetétes
elegáns parketta, drága porcelánok,
a hófehér terítőkön a kristályok," egy hipersűrített szerkezet, ahol a csillogás egyesszámával a költőnő a hanyatlást nyelvi szintre helyezte át, amit a névelő és az egyeztetett, megismételt állítmány hiányával is erősít.

Vagy lehet nem mondani semmit (ez a tolerancia), ám, ha az nincs, ott a moderációs gomb is.
Nem kell sértegetni, nevemmel gúnyolódni a revansért.
Ha zavar egy véleményem, akkor azt vagy meg kell változtatni (meggyőzni arról, hogy vagy a nézőpont a hibás, vagy a konklúzió), vagy ki kell törölni. Az egyikhez ész kell, a másikhoz hatalom.
Az egyikről tudom, hogy megvan, a másikról csak remélem.

@sTormy: @gitáros: @Barab: Köszönöm!

@Szeptim: Nem végeztem el egyetlen gimnáziumot sem.

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2010.03.08. 01:26:22

Jah, és még egy, de ez tényleg az utolsó: Ha egy írásból ajánlót készít az ember, akkor csak akkor legyen az ajánló Nur-ud-din Salim Jahangir szövege, ha az írást is Nur-ud-din Salim Jahangir követte el, mert ha az írást nem Nur-ud-din Salim Jahangir követte el, akkor azzal, hogy Nur-ud-din Salim Jahangir vendégszövegét emeled ki, lealázod a posztmodren költőnőt, mert azt mondod, hogy a legérdekesebb, legjellemzőbb részt Nur-ud-din Salim Jahangir mondta négyszáz éve, amikor meglátta Kasmírt, a többi meg csak elefánt. :)

Noh, tényleg befejeztem! :)

Jó éjt!

Ványi Klári 2010.09.12. 18:54:07

Szép! Örülök, hogy olvashattam! Köszönöm Márti!