fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Magdolna negyed 19. - Időkapuk

2010.05.03. 11:00 | icentrifuga | 3 komment

Címkék: sorozat irodalom folyóirat szegénység cigányság gordon agáta civil(szf)éra fff gender magdolna negyed

"A sarkon van egy arab imaház és egy arab élelmiszerüzlet. Ez új lehet, ez a friss tájelem újraértelmezi a százéves zsibárus házak között nyüzsgő kreol gyerekeket. Az időkapu itt a jövőbe nyit, hirtelen szabadság lesz, egy keleti vagy déli város sűrűjét érzem, színes és soknyelvű, csak itt magyarok az arabok, a feketék, a kínaiak, a cigányok, és békésen lüktet egy fiatal metropolisz szubkulturális szövevénye." Gordon Agáta Magdolna-negyed sorozatának újabb részében az Anyakonyhákról és a Magdolna negyed történetéről ír.

Gordon Agáta: Magdolna negyed 19. Időkapuk

 

A Magdolna negyed című könyvet olvasom, Tábori Zoltán írta egy éve,  az Osiris kiadó adta ki a „Magyarország felfedezése” sorozatban. Ez kell nekem, végre, érzi tisztán Szása, egy hiteles tükör, amelyben megpillanthatom magamat és a részem a hazában. A könyv borítója fekete, mint egy kicsi laptop. Apró kép díszíti: egy kopott ablak függönye mögül egy kislány kikukucskál.
Itt járok naponta, mégis alig ismerek rá a könyvből a negyedemre. Szívdobogva olvasom, vajon hol találkozom az ismerős részletekkel, utcákkal, házakkal, és emberekkel? Haladunk végig a negyed keresztmetszetén, a Magdolna utcán, előbb a napos oldalon, aztán az árnyékoson, végül az utolsó sarokig jutunk, és ott megpillanthatom.

„A Magdolna utca háromemeletes bérházai közül talán az utolsó sarkon álló a legnyomorultabb, semmi köze a Magdolna utcához, ez igazából a Lujza utca. Szemben a borozóval, az árnyékos oldalon.”
„A házban 37 lakás van, a bejárati ajtók szorosan egymás mellett sorakoznak az udvart U alakban közrefogó függőfolyosókon. A harmadikon külön-külön az ajtókon van rács. A lépcsőháztól jobbra nyíló kis gangszárny szélén egy cigány család lakik, a vécészorosból hazatérő középkorú asszonynak némi nehézségbe telik összeszámolni, hányan is laknak a lakásban…” Írja Tábori Zoltán a Magyarország felfedezése során bejárt Magdolna negyedből.

Igen, itt lakom! A harmadikon a harmincharmadik lakásban, Háznagy Elza első saját otthonában, ahonnan kivándorolt, hogy fenn tudja tartani.
Hála, amiért látom az otthonom! (Otthon - ez isten metaforája.)

A könyvben, amit olvasok, felismerem a házat, ahol lakom és Veront, a szomszédasszonyom. „Négy gyerekem, öt unokám van” - idézi őt ez a könyv. Hallom a hangját. Csak 44 éves, teszi hozzá a szerző, többnek gondolta.

Anyaúrnő, Magdolna Lujza!!! Ez a nő már a második ösztöndíjazott szociográfia készséges adatközlője, orvosi minta-roma, horvátcigány asszimiláns. Aki szégyelli a cigányságát és nem tud mit kezdeni a magyarságával. Akinek 44 éves korában ez az életveszélyes önkormányzati szobakonyha a része a hazában, és oxigénpalackkal éli túl a napi fuldoklást.
Mi lenne velünk, szerzőkkel, Veron nélkül? Ez a készséges adatközlő nyílt és őszinte, beenged, elmeséli, megmutatja, beszélget. Tudja, hogy mintadarab, a rossz mintáé, és szívből vágyik a jóra. Veron jó és együttműködő, valahogy mégis kirekesztődik, és a gyerekeit sem fogadták be, így érzi.
Most őszintén, tőle retteg a gárda?

Ezen a ponton időcsuszamlást éltem meg, ez a dezsavű, a Lujza utcában megnyílt egy időkapu, melyen át beléphettem a Magdolna negyed szelleméletébe.
Ideje többet megtudnom erről a tájról, ahol az otthonom van.

Napos oldal

Felismerem a szomszéd házat, a Magdolna és a Lujza harmadik sarkán, a napos oldalon, az egyik legszebb az utcában, mintha frissen vakolt lenne, világoszöld és feldíszített. A könyvből olvasom, hogy 1897-ben épült a hatalmas bérház, 113 éve. „Ablakai és kapubejárata patkóíves, az ereszpárkányok alatt fogasléc fut végig. Van egy aprólékosan kidolgozott, további díszítő eleme: téglalap alapú mezőben átlós rácsminta, benne tenyérnyi, nyolcágú csillagok, még mindig szépek.”

Zsidó kereskedők építették zsibárus háznak, átjáróval a Dobozi utcára, itt volt az üzletük a rozsdás bádogrolók mögött, ahol ma időkapu van. Zsidó idő szerint 5657-ben épült a ház, az ő időszámításuk szerint 5657-ben éltek, amikor mi a miénk szerint 1897-ben. Az ő időszámításuk szerint háromezernyolcszáz valahány évvel több szellem és anyag, mint amennyit mi számolunk a miénk szerint.. Talán eljártak a zsinagógába, szombatot tartottak, talán kikeresztelkedtek, vagy megtértek a magyarságba, talán otthonra leltek. Mindenestre két világháború következett a férfitörténelemben, rendszerváltások és átöltözések, sorsok és törések.

Ahogy kiérek a Dobozira, a sarkon van egy arab imaház és egy arab élelmiszerüzlet. Ez új lehet, a könyv még nem ismerte ezt a friss tájelemet, amelyik újraértelmezi a százéves zsibárus házak között nyüzsgő kreol gyerekeket. Az időkapu itt a jövőbe nyit, hirtelen szabadság lesz, egy keleti vagy déli város sűrűjét érzem, színes és soknyelvű, csak itt magyarok az arabok, a feketék, a kínaiak, a cigányok, és békésen lüktet egy fiatal metropolisz szubkulturális szövevénye.
Flash egy villanásra, aztán továbbolvasom.

A szerző végigjárja a házakat, felméri a romlást, a száz éve tervezgetett jövő mai arcát.
12 ezer ember él ma ebben a negyedben, amelynek a lakossága állandóan cserélődött.
Házak, amelyek megöregedtek, kisnyugdíjasok, menthetetlenek, bontásra várók, újrahasznosítottak.
A negyed testében növekednek az elhaló részek, mint fogban az idegen anyag, vagy testben a daganat, házak, emberek, intézmények romjain el kell képzelnünk a tisztes múltat és az élhető jövőt.
A könyv a szubkulturális pezsgést még nem érzékeli. A testi romlásra fogékony, az elvonásra, az idős ház-asszonyok magánéletére, lakosságcserékre, kultúrsokkra, a belőlük áradó időre. A mai állapotot úgy jelzi az író, hogy az egy főre eső szotyolafogyasztás szignifikánsan megnövekedett.
Épített táj, kétszáz éve csapódott Pesthez ez a háztáji szőlős vidék, ahol a szorgalmas sváb, zsidó és magyar polgárok felépítették a jövőjüket. A negyedet 2004-ben nevezte el így az önkormányzat a Magdolna utcáról, amely keresztülvezet az öregedés, a magány és a szegénység stációin, mégis egy kedves női név, Magdolna…
A szerző bejárja a házakat, 290 van a negyedben, alig ismerek rá az én negyedemre a szövegből. Borús nosztalgia, angyalkás freskók és vörösmárvány lépcsők, szobakonyhásra szabdalt lakások, málló vakolat, roggyanó falak, eresztő csatornák. Mi történt itt 200 év alatt, kérdem messze távolból a Magdolnámat.

Mindenki máshogy emlékszik, a szerzőt segíti a levéltár, a földhivatal, és mégis, mintha felfedezésre várna a titok, hogy miért jutott erre a sorsra ez a negyed, amelyiket látható öntudattal és a jövőbe vetett hittel építettek, pesti polgárháznak, bérháznak, műhelynek, kereskedésnek, lakásnak, úrnak és cselédnek, mesternek és segédnek. A ma is lakott házak zömét több mint száz éve.

Ezt a negyedet magyarországi kispolgárok építették úgy száz éve, maguknak és a gyerekeiknek, asszimilálódó székely, zsidó, román, tót, sváb cigány magyar napszámosok, aztán háborúk jöttek, rendszerváltások, tulajdonoscserék és veszteségek.
A negyed az államé lett, majd az önkormányzaté, aztán újra megvehették, lakásnyi egységekben, akik benne éltek. A negyed azokból él, akik megvették és fizetik a lakásuk és házuk költségeit, meg az államadósságból. Az államadósság terhére fogyaszt minden magyar állampolgár, az általa tulajdonolt rész arányában. A házak kisnyugdíjasok, a házakban otthonok.

A lakásként már diszfunkciós egységek az enyészeté lettek, de a testben még kering az áram és a víz. A falak közé új telepesek menekültek számos élőhelyről, ahol ennél kevesebbet értek, és ennyi elszivárgó energiához sem férhettek hozzá. A közös költséghez napi bevásárlásuk, cigaretta-alkoholfogyasztásuk forgalmi adójával járulnak hozzá, világítanak, mosnak, gyerekük van, viszont nincsen talpalatnyi hely, megélhetés és biztonság, amely a sajátjuk volna bármilyen jogon. Menekülnek és bujkálnak a kerítések labirintusában, mint őzek a bekerített erdők között. Egy ideig otthonra lelnek.

A jövőkapu másik tájba nyit, egy szörnyű helyre, sokáig tart, míg felismerem. A Magdolna negyed határa a Dobozi utca, a bontásra ítélt házakban kísértetek járnak. Önkényesek vagyunk, mondja egy fiatalember a kiürített ház egyik ajtaja mögött. 15, 11, 9, 8 és 5 éves, sorolja az asszony az öt fiút, akit elvittek állami gondozásba.

Újabb szédítő időkapu: ráismerek Gáborra és Renire. A jövőjükre. Egy fiatal, sokgyerekes, cigány és állami gondozott pár. Néhány év alatt ide jutnak.
A szerző a lélek mérnöke, hihetetlen a felbontása, de Renikét és Ramónát még ő se látja, túl kicsik, két kislány egy szétmorzsolódott családból, néma nővérek, láthatatlanok, pedig az egyik már családfenntartó, kallódó kisbaba a másik.
Ez egy rossz utazás. Ébresztő, kiszállni!
Haladjunk tovább, kell, hogy legyen egy másik állomás.

A Magdolna utcából a temetőre látok, pontosabban négy pár villamossínre, a szabdalt kis ligetre köztük, a négysávos Fiumeire. De a temető magas falán túl egy manőverező angyalt látok épp elrugaszkodni egy monumentális síremlék tetején, szárnya a magasban, mögötte  jegynyék friss zöldje integet.

Az időkapu itt a jövőbe nyit: ezt a Dankó utca tudja felragyogtatni napsütésben, ahol a hajléktalanszálló melletti egyetemen szocmunkásnak tanuló multikulti fiatalság találkozik a célcsoporttal, a tudásra szomjazó, mélyszegény multikulti fiatalokkal a világhálón, a médiában, a virtualitásban és itt végre valós időben. Az önkényes rom-lakás-foglalók mellett felépült a legnagyobb magyar könyvkiadók diszkontja és szerkesztősége. Az időkapu itt a jövőbe nyit, hirtelen szabadság lesz, egy keleti vagy déli város sűrűjét érzem, színes és soknyelvű, csak itt magyarok az arabok, a feketék, a kínaiak, a cigányok, és békésen lüktet egy fiatal metropolisz szubkulturális szövevénye.
Flash és flow.

Végigsétálok a Dankó utcán a Mátyás térre, elférne itt egy ANYAKONYHA, nyílik újra a jövőkapu, eszembe jutott Renike, jól jött volna neki, ha néha lehozhatja a szennyest és kap egy kis mosóport, és amíg kimos a gép, kicsit netezhet is, és Teréz nénje megkérdezi, nem akar-e egy kis sült krumplit magának meg az öccseinek, és ha ráér, majd lemehetne egy órácskát tanulni.
Az Anyakonyha működni kezd minden utcában, a dzsumbuj óvoda klubjának a hajtása. Néhány mosógép, tűzhely, alapanyagok, író-varró sarok, óvodarészleg, hozzáférhető világháló, telefon. Közösségi házirend, összehangolt csapatmunka rendben tartani, mint a McDolnaldsban, beavatás és szolgálat. Az Anyakonyha közös szocnak és munkásnak, a társadalmi interakciók biztonságos női tere.
A nemzeti jövő műhelye. Anyakonyha a Magdonában. Hit és tett. Relax.


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr11970497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pista bá' 2010.05.03. 20:55:25

Sziasztok!

Ismét itt a "kárörvendő" olvasótok. Nyilván egymás világnézetét nem fogjuk megváltoztatni, ezzel tisztában vagyok.:)
Azért elolvastam a mostani bejegyzést is, ha már ismét címlapos lett az indexen.
Egészen jó a stílus, viszont sok a modorosság és sajnos számomra teljesen egyértelműen dominál a propaganda cél az írásban.

Mivel ez már a regényfolyam 19. része, azt azért nem ígérem, hogy az elejétől visszaolvasom.

Majd meglátjuk, mi sül ki a messianisztikus célkitűzéseitekből, illetve leginkább ezek eléréséért folytatott erőfeszítéseitekből. Majd még visszanézek. :)

llipitik 2010.05.03. 23:54:50

pista ba: konyvet ajanlani miert propaganda?
ha nem kivancsi, tenyleg ne olvassa.
a pajzsmirigye is jobban jar, az epeje kulonosen, mi tobbiek meg plane!

Maurice74 · http://www.personaltraining.hu 2010.05.04. 10:05:49

felkeltetted az érdeklődésemet a könyv iránt, nyáron valószínűleg elolvasom!