fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Szabad nemválasztás = sötét jövő?

2010.06.23. 11:00 | zonga | 11 komment

Címkék: folyóirat diszkrimináció bioetika fff gender vidács anett

Július 25-én ünnepli 32. születésnapját Louise Brown, a világ első lombikbébije. A módszer, melynek életét köszönheti, mára óriásit fejlődött, s utat nyitott annak, hogy a meddő párok mellett olyanok is igénybe vehessék, akiknek semmiféle meddőségi problémája nincsen. Pusztán a vágy, hogy az ő kezükben legyen a döntés, kisfiuk vagy kislányuk szülessen.

Módszerek és jogi vonatkozásaik

Évszázadok óta folynak kísérletek arra irányulóan, hogy lehetségessé váljon a születendő gyermek nemének előzetes meghatározása, ám a nemiség tudatos irányítására nézve az 1970-es éveikig nem történt jelentős áttörés. A modern technika és orvostudomány fejlődésének köszönhetően azonban ma már a gyermek nemének megválasztása három különböző eljárás révén teljes, vagy majdnem teljes bizonyossággal elérhető.
Az ún. prenatális, azaz születés előtti nemi kiválasztás szükségszerűen a terhesség megszakítását vonja maga után. Ám rögtön tegyük hozzá, hogy a hazai és nemzetközi jogi szabályozás egyértelműen kimondja, hogy az eljárás csak és kizárólag valamilyen nemhez kötötten öröklődő genetikai rendellenesség elkerülése érdekében alkalmazható. Itt elsősorban olyan, X kromoszómához köthető betegségekre kell gondolnunk, mint a vérzékenység, a színtévesztés, vagy igen súlyos idegrendszeri és mozgásszervi rendellenességek. Ezeket nők hordozzák és adják tovább fiúgyermeküknek, vagyis számukra a nem korai, embrionális szinten történő meghatározása, majd az azt követő terhesség-megszakítás az egyetlen esély, hogy elkerüljék súlyosan beteg, nem egyszer gyógyíthatatlan fiúgyermekük világra hozatalát.

Ezt a döntéskényszert törte meg az az abortuszon túlmutató módszer, amely még a terhesség előtt lehetővé teszi a nem meghatározását és kiválasztását. Mindez a mintegy húszéves múltra visszatekintő preimplantációs, azaz beágyazódás előtti genetikai diagnózis (PGD) által valósulhat meg, melynek lényege, hogy a lombikban, mesterségesen megtermékenyített petesejtből hat-nyolcsejtes állapotában egy-két sejtet eltávolítanak úgy, hogy az embrió fejlődése zavartalanul folytatódik tovább. Ezt követően molekuláris biológiai technikákkal azonosítják a genetikai elváltozást, vagy ha ez nem sikerül, akkor az embrió nemét állapítják meg. Ezt követően már csak a kívánt nemnek megfelelő embriókat ültetik vissza az anyaméhbe, vagyis azokat, amelyek esetében kizárható a genetikai rendellenesség.
A módszer nagy előnye, hogy ha a család el akarja kerülni a súlyos betegségben szenvedő, vagy akár életképtelen gyermek megszületését, akkor ehhez nincs szükség abortuszra. A születés előtti diagnosztika ugyanis csak arra adott lehetőséget, hogy az egyébként genetikailag terhelt anya vállalja a terhességet, s ezzel együtt – amennyiben a magzat beteg – a terhesség megszakítását is. Hátránya viszont, hogy a párnak, de legfőképp az anyának akkor is keresztül kell mennie a lombikbébiprogramon, ha egyébként semmiféle meddőségi problémája nincsen.

A XXI. század azonban erre is megtalálta a megoldást. A virginiai Fairfax „Genetics and IVF” nevű intézete által kifejlesztett MicroSort-eljárás azt a különbséget aknázza ki, ami az Y és X nemi kromoszómát tartalmazó spermium között fellelhető. Az X kromoszóma ugyanis 2,8 százalékkal több DNS-t hordoz, ezáltal nehezebb, mint az Y kromoszóma. Ez pedig lehetővé teszi, hogy fázisokra bontva szétválasszák egymástól az X kromoszómát hordozó, lányt eredményező ivarsejteket az Y kromoszómát hordozó, fiút eredményező ivarsejtektől, hogy azután a megfelelőt ültethessék be az anya méhébe.
A Reproduktív Gyógyászat Amerikai Egyesületének Etikai Bizottsága 2001-ben kiadott nyilatkozatában a három eljárás közül ez utóbbit, vagyis a spermaszelekció útján történő nemválasztást tartja etikailag legkevésbé problematikusnak. Ám azt is hozzáteszi, hogy a technológia mára még nem érte el a két legfőbb kritérium, a biztonság és a pontosság kellő mértékét.
A módszer tehát jelenleg is kísérleti stádiumát éli, mégis nehéz benne nem észrevenni azt a jövőbe mutató technológiát, melynek segítségével már a megtermékenyítés előtt kiválaszthatjuk leendő gyermekünk nemét, anélkül, hogy az egy megfogant emberi élet, egy embrió vagy magzat kiszelektálását, megsemmisítését vonná maga után.
 
Etikai viták

Nos, a jog szigorú, jelen pillanatban csak orvosi okokból kifolyólag végezhető a születés előtti, és az egyre terjedő beágyazódás előtti nemválasztás. Mégis sokunkban ott motoszkálhat az érzés: már csak egy lépés választ el minket attól, hogy mindennapos gyakorlatként a szülők szabadon, orvosi javallattól függetlenül kiválaszthassák, milyen nemű gyereket szeretnének.
Míg egyesekben erre gondolva felcsillan a remény, hogy netán két vagy három azonos nemű gyermek után végre egy ellenkező nemű gyerkőc is születhetne a családba – nem is beszélve arról, így mennyivel többen vágnának bele egy újabb terhességbe, növelve a súlyosan csökkenő születési rátát –, sokan mégsem látnak mást maguk előtt, mint egy torz, sötét jövőképet. Kérdés persze, mennyiben jogos és megalapozott az a számtalan napvilágra került negatív vélemény, félelem és aggodalom, mely a szabad nemválasztással szemben megfogalmazódott, és amelyek etikai viták lavináját zúdították maguk után.

A gyermek nemének megválasztásával szemben legtöbbször hangoztatott kifogás azon a vallásos meggyőződésen alapul, mely szerint azok az orvosok, akik egy ilyen eljárásban részt veszek, Isten akarata ellen vétkeznek azáltal, hogy maguk is Istent akarnak játszani. Eszerint az orvosok egy olyan területet vonnak saját ellenőrzésük, vagyis emberi irányítás alá, mely eddig a sors, a puszta véletlen vagy az isteni elrendelés hatalma alatt állt.
Ez az ellenvetés korábban olyan módszerekkel szemben is felmerült, mint például a védőoltás, mely ellenkezett azzal a vallásos meggyőződéssel, miszerint a betegségeket elkövetett vétkeik miatt küldi az emberekre az isteni gondviselés. A kloroform, vagy egyéb fájdalomcsillapító eszközök használata pedig szintén elítélendőnek számított abból a hitből kifolyólag, hogy többek között a gyermekszülés anyai fájdalma sem más, mint Isten akaratának megnyilvánulása. Ezeket az orvosi eljárásokat ugyanolyan vádak alapján vetették meg, mint ma a nemválasztást, holott azóta a mindennapi orvosi gyakorlat részét képezik.
A természetellenesség vádja is igen gyakran felmerül. Eszerint a nemiség ilyen irányú technizálódása egyre nagyobb teret biztosít annak, hogy a szülők elképzelései, és nem a természet eredendő szabályai szerinti utódok szülessenek. A születés csodája pedig nem marad más végül, mint céltudatos program, ám egyes etikusok felteszik a kérdést: attól, hogy egy bizonyos emberi cselekedet természetellenes, feltétlenül erkölcstelen is? Elég, ha a szívátültetést, mint a természetnek ellentmondó, ám emberi életeket megmentő orvosi beavatkozást vesszük példaként, mely ellen bizonyára igen kevesen emelnek etikai kifogást.

A szabad nemválasztással szemben felhozott legerőteljesebb érvek egyike mégsem ezen, hanem a természetes nemi arányok eltorzulásának félelmén alapul, mely többek között Indiában és Kínában valóban komoly válságot eredményezett. A nemek arányának teljes felborulása ezekben az ázsiai országokban annak a diszkriminatív „hadjáratnak” a következménye, melyet a leány magzatok ellen indított a társadalom. Ők azok, akik nemkívánatossá válnak a család számára, világra jövetelük pedig nem jelent mást, mint anyagi terhet egy kibontakozó emberi élet lehetősége helyett. Becslések szerint az elmúlt 20 évben több mint 10 millió nőnemű magzatot pusztítottak el Indiában, ami mára a nemek arányának drasztikus felborulását eredményezte. A helyzet Kínában sem más, talán csak az indíték, hiszen az ott bevezetett ún. egy gyerekes politika megint csak a fiúk javára kedvez.
Az indiai és kínai példa láttán számos gondolkodó igazolva látja, miért kell elfogadhatatlannak minősítenünk a nem orvosi okból végzett nemválasztást. Mások azonban kételkednek abban, hogy mindez elegendő alapot nyújt arra, hogy a nyugati, liberális társadalmak is elítéljék a módszert. Több, az elmúlt években végzett felmérés kimutatta, hogy a nyugati országok lakóinak csak igen szűk csoportja érdekelt a nemválasztás kérdésében, másfelől, akik élnének ezzel a lehetőséggel, csak azért tennék, hogy a családon belüli nemi arányok kiegyenlítődjenek, tehát a harmónia felborulásának veszélye igen csekély.

Ha el is fogadják sokan az előbbi érvelést, még így is maradnak olyanok, akik szerint a természet adta születési sorrend befolyásolásának veszélye még így is fennáll. Ha ugyanis lehetővé válna, hogy már az első gyermek nemét megválaszthatják szülei, felmerül a gyanú, hogy elsőszülöttnek sokkal többen választanának fiút, mint lányt. Ennek hosszú távú következményei pedig sokakkal máris az elsőszülött fiúk és másodszülött lányok társadalmának sötét jövőképét láttatja, mely az „örök második” szerepébe kényszerítené a legtöbb nőt.
A szabad nemválasztást támogatók válasza erre egyfelől az, hogy kutatási eredmények bizonyítékai szerint párok százai, sőt ezrei az esetek legnagyobb százalékában nem vetnék alá magukat bonyolult és drága orvosi beavatkozásoknak pusztán azért, hogy elsőszülött gyermekük biztosan fiú legyen. Másfelől még mindig ott a szigorú jogi szabályozás lehetősége, mely egyszerűen limitálná azok körét, akik élhetnek a lehetőséggel. Egyszerűen olyan párokat kellene előnyben részesíteni, akiknek legalább két, azonos nemű gyermekük van, és pusztán a családon belüli nemi arányok kiegyenlítése vagy az eltérő nevelési tapasztalat átélésének vágyától vezérelve szeretnének egy harmadik, ellenkező nemű utódot. Ez esetben ugyanis kizárhatók az olyan feltételezések, melyek az egyik nem felértékelődésének félelmét fogalmazzák meg a másiknak a rovására.

Végül, de nem utolsó sorban, a nemválasztással szemben felhozható az a széles körben elterjedt nézet, mely szerint, ha a gyakorlat szabadon elérhetővé válik, ez csak az első lépés egy olyan úton, mely elkerülhetetlenül a megtervezett gyermekek utópikus világához vezet.
Feltételezhető ugyanis, hogy ha már egyszer a szülőknek lehetősége nyílik gyermekük nemét előzetesen eldönteni, és saját igényeik szerint megválasztani, végül nem lesz megállás. Akaratlanul felmerülhet az igény arra, hogy leendő utóduk szeme színét, magasságát, vagy akár intelligenciáját is kedvükre befolyásolhassák. Az eljárás tehát veszélyes, hiszen ha már elindulunk egy „csúszós lejtőn”, nehezen lehet elejét venni annak, hogy időben meg tudjunk állni, és nemet tudjunk mondani saját, kimeríthetetlen emberi vágyainknak.
Nos, a támogatók válasza erre megint csak az, hogy egy szigorú jogi szabályozás mindenképpen meg tudná akadályozni a negatív kilengéseket, bár egyesek szemében az is kérdéses, hogy ha pároknak megadatna, hogy egyéni kívánalmaiknak megfelelően szőke, kék szemű kisfiuk szülessen, az valóban a civilizáció végét jelentené-e.

Vidács Anett

Felhasznált irodalom:

DAHL, Edgar 2007. The 10 most common objections to sex selection and why they are far from being conclusive: a Western perspective. Reproductive BioMedicine Online 14/1. [speciális kiadás: Ethics, Law and Moral Philosophy of Reproductive Biomedicine 2/1, 158–161.]


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr262093624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kyanzes (törölt) 2010.06.23. 14:05:31

Ez oda vezethet, hogy egy idő után kvótákat kell majd felállítani. Pl. ebben az adott évben legfeljebb 96 ezer fiú születhet.

Akár odáig is fajulhat, hogy természetes úton sem szabad túl sok fiúnak/lánynak születnie egy időszakban.

Jó, de miért? Azért, mert valamelyik nem nyomasztó demográfiai túlsúlyba kerülhet, a velejáró gondokkal együtt.

Persze nem holnap. Majd 96 év múlva.

- Jó napot, mi tetszik?
- Tiszteletem, lányt szeretnénk.
- Sajnos a lány-kvótánk elfogyott.
- Hát, nem is tudom, a nejem ragaszkodik a lányhoz.
- Csak fiú lehet, és a kvóta így is kezd betelni. Kéri, vagy nem kér?
- Tessék csinálni.

:)

ZX 2010.06.23. 14:27:20

Csak annyit mondok: Gattaca

Jerky_Maistro 2010.06.23. 14:51:50

Másik: ha korán kiszűrhetőek a rettenetes betegségek (Down-kór, nyitott gerinc, végtagnélküliség, fél agy stb.), akkor miért szülik meg mégis sokan a gyereket, hogy aztán mindenkinek tönkremenjen az élete?!

olvasó080906 2010.06.23. 15:30:08

@Jerky_Maistro: Mer az átlagember sötét (buta, tudatlan stb...).

Gondolátok, hogy a magyar felnőtt nők 70%-a soha nem jár nőgyógyászhoz?

Amúgy, ha a nemválasztás kvázi-rutin eljárássá fog válni, akkor ez szépen beszabályozhatja Kína, India népesség növekedését.
Ha mondjuk 90 fiu születne, akkor ugye nem lenne aki a következő generációt megszülje.
Fogyna a lélekszám....

olvasó080906 2010.06.23. 15:31:06

90%-ot akartam írni, elnézést!!!

aaaakos 2010.06.23. 15:32:14

A legsúlyosabb probléma nem a cikkíró által említett problémákban rejlik. Sokkal inkább abban, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy természetes adottságokkal szülessen, azaz mások ne avatkozzanak bele abba, hogy milyen is legyen ő végső soron. Gondoljunk bele: azt is milyen nehezen viseljük, ha megmondják nekünk, milyen pulcsit vegyünk fel, nemhogy még egy egész életre eldöntsék helyettünk, fiúk legyünk-e vagy lányok, milyen szemmel, hajjal, magassággal szülessünk! Az ilyen szülő csak saját élvezeti tárgyának tekinti gyermekét. Nem pedig embernek, természettől kapott ajándéknak.

azallamenvagyok 2010.06.23. 15:33:06

Kérdés, hogy a szabad nem választást liberális dolog-e engedélyezni, ugyanis az egyik nem preferálása a másikkal szemben vélt vagy valós tulajdonságok, vágyak alapján egyszerűen szexizmus.

Apu jobban szeretne kisfiút, legyen kisfiú? Miért, a lány rosszabb? A fiú több? vagy fordítva? Az a baj, hogy valahol az előítéletek kiélését is jelenti az egész, szóval számomra a legkevésbé sem egyenlőségpárti, az álszent liberalizmus fogalma viszont ráillik.

Igaz, tényleg praktikus, ha egy két rosszcsont fiút nevelő anya azt mondhatja, hogy ő most már kislányt szeretne, de az anyai érzései felett engedünk győzedelmeskedni pár nemi előítéletet, engedjük azt a szemléletet, hogy kislányt akarjon, ne gyereket...

Vajon tényleg ez az egyenlőség vagy szabadság? vagy csak az egyén luxusigényeinek, egoizmusának etikátlan kiszolgálása?

A nemválasztás elvi lehetősége nélkül is voltak már emberek, akinek megkeserítette az életét, hogy az édesanyja más nemű gyermekre vágyott, mint ami adatott neki, jó lesz az, ha az anya szexista előítéleteit növeljük azzal, hogy megadjuk amit kér, vagy (erős jogszabályi keretekkel) egy üvegfallal választjuk el a közel sem elvi lehetőségtől? Kortól és nemtől függetlenül megérdemli ezt az a gyerek?

Valahol olyan ez, mintha választhatóvá tennénk törvényileg, hogy akar-e egy vállalat homoszexuálisokat alkalmazni... érdekes módon, azt a törvényt pont ugyanezek a liberálisok támadnák... Jó lenne, ha eldöntenék, hogy mit szeretnének, mert jelenleg csak a káosz magvait vetik el megakadályozva ezzel a régi értékek fennmaradását és a tényleges haladást is.

Neocon 2010.06.23. 15:58:54

Épp ráfér az emberi fajra egy kis "tervezettség", nem kell ettől beszarni.

johevi 2010.06.23. 16:06:31

Nyilván nem szupermarket szinten kell elképzeni: bemegyek és rendelek egyet, hanem szabályozott körülmények között. Nekem 3 fiam van. Ha valaki garantálja, hogy nem az átlagos 50-50% a 4.-nél, hanem mondjuk 80-20 hogy lesz lányom, akkor bevállalnánk. Sokan ezért nem vállalnak 3. 4. gyereket, pedig ellkelne a létszám az országnak.

Balage01 2010.06.23. 16:20:23

@aaaakos:
miért lenne baj az, ha 2 csúnya alacsony , sokat betegeskedő embernek átlagos külsejű gyerekei születnének.
Ugyanez, 2 buta embernek miért ne születhetne okos gyereke, ha erre lehetne esély

Balage01 2010.06.23. 16:24:03

megfelelő szabályozással mehetne ez, nem kell túlzásba vinni (szemszín, stb) de az nem lenne baj, ha minden születendő gyerek bizonyos "minimum képességekkel" születne.
Pl. minden cigány gyerek okosnak, szorgalmasnak születne, és egy idő után megszűnne a rasszizmus