fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Áradás

2010.07.03. 16:38 | icentrifuga | 2 komment

Címkék: irodalom folyóirat magyari andrea

"Tata még tart egy előadást arról, hogy állásba kéne mennem (a szótól is hányingerem van, és mintha direkt hosszan ízlelgetné, akárcsak a tojás sárgáját), mert így nem lehet élni. Ilma, a házvezetőnő közelsége mindig félelemmel töltött el, olyan, mint egy rajzfilmfigura, akit lefagyasztottak, és aztán rosszul olvadt ki." Szőcs Petra novellája és képei. 

Áradás
 
Az állomáson fogtam taxit. Nem érdekelt, hogy ott drágább, mert nemrég szedték le a gipszet, a kezem kicsi volt, zöld, és eszem ágában nem volt cipelni a törött csatú hátizsákot. A taxis elbüszkélkedett vele, hogy öt nyelven tud, mert Máramarosszigeten nőtt föl. Meg hogy ahány nyelv, annyi ember. Halkan megemlítettem, hogy beszélek hollandul, de csak megvonta a vállát. Ez rosszabbul esett, mint gondoltam volna. Szerencsére nem ment az autórádió. A taxis hatalmasat került, mindenféle zsákutcákra hivatkozva. Megálltunk a régi ház előtt. Szóltam a taxisnak, hogy várjon, mert nincs lejem, és kérnem kell a nagyapámtól. Kopogtattam az ablakon. Percekig vártam az esőben, az ablakon túlról Tata fémbotjának csattogása hallatszott. Idegesen hátranéztem, de a máramarosszigeti barátom intett, hogy nem siet sehová. Mégiscsak érzékeny férfi lehet. Miután kifizettem, elindultam a kerti úton a ház felé. A sötétben nem látszott azonnal, de a liliomok szinte teljesen benőtték a kerti utat, a ház sarkánál a térdemet súrolták.

 Bent Tata már várt rám, leültem az ágya szélére, boldogan jegyeztem meg, hogy meghízott, de ő kikérte magának, mondván, hogy ő nem is eszik semmit. Jobban szemügyre véve tényleg csak a feje tűnt kövérebbnek a megszokottnál. Sokszor panaszkodik arra, hogy nem beszélgetünk eleget; hát most éjszaka háromig meséltem neki a Szovjetunióról, ezt nagyon szereti, de közben többször is elaludt, ilyenkor mindig felráztam. 

Sokáig nem jött álom a szememre. A nagyszobában olvastam még órákig. Aztán egy fiókos szekrényben kotorásztam. Régi dossziékat lapoztam fel, köhögtem a portól. Útlevélkérelmek, diplomadolgozatok, óravázlatok. Nagyanyám noteszába csak és kizárólag praktikus dolgok vannak feljegyezve, találtam viszont egy függeléket szerencsés lottószámokkal, ezt nekünk hagyta hátra. „Nyerő számok unokáimnak” – ez áll szépen kalligrafált, dőlt betűkkel a lap tetején. Elérzékenyülve látom, hogy a saját születési évszámom több kombinációban is szerepel. Nemsokára találok valamit, aminek látványával nem tudok betelni: a dédapám lakásbiztosítási könyve, 1938-41-ből. Így akarja megmenteni a házat a világégéstől. 
 
 
Végső soron nem volt szükség rá, de dédapám előrelátása megnyugtat, el tudok aludni végre. Mikor hajnaltájban kinézek az ablakon – még alig virrad –, látom, hogy a liliomok integetnek felém, hatalmas, bordás leveleikről esővíz pereg. Elszédülök egy pillanatra. Tatával reggelizek, jó étvággyal szürcsöli a tojást, megpedzegetem előtte a liliomokat, megáll a keze a levegőben. Már évek óta nem jár ki, csak a teraszra.
– A liliom az a fekete, ott a kapunál?
– Fehér lesz majd. Még nem nyílt ki. De ugyanarra gondolunk.
– Biztos a sok esőtől nőttek úgy meg. 
– Nem érdekel, hogy mitől. Nem akarom őket ott látni. 
– Hát szóljál Ilmának, nemrég vett kaszát.
Tata még tart egy előadást arról, hogy állásba kéne mennem (a szótól is hányingerem van, és mintha direkt hosszan ízlelgetné, akárcsak a tojás sárgáját), mert így nem lehet élni.Ilma, a házvezetőnő közelsége mindig félelemmel töltött el, olyan, mint egy rajzfilmfigura, akit lefagyasztottak, és aztán rosszul olvadt ki. 
 
 
Különben levághatta volna már százszor, elvégre itt lakik, de úgy tetszik, kifejezetten örömét leli bennük. „Mennyivel másabb itt, a természet közelségében a blokkok után” – szokta mondani. Az Usában rengeteg macska hal meg liliommérgezésben, erről olvastam is egyszer egy cikket. Nincsen ugyan macskánk, de bármikor átjöhet egy a szomszéd kertekből. Nagyanyám pedig azt mondta, legenda, hogy nem szabad liliom mellett aludni; de azért a biztonság kedvéért mindig kivitte éjszakára a szobából. 
Ezeket viszont lassan már nem lehet kivinni, mert beköltöznek a házba. Magam keresem meg hát a kaszát, és lenyesem liliomokat az útról. A száruk sűrű nyálkát ereszt. A hatalmas leveleket irtózva dobálom bele a kék nejlonzsákokba, és megtiltom magamnak, hogy érintésüket elemezzem. A becsomózott zsákokat kiviszem, és az utca végén behajítom a konténerbe. Visszafelé veszek magamnak egy sört. 
Felét a hajamra öntöm, az állítólag jót tesz a fejbőrnek. Közben Ilma is előkerül (véget ért a kínai szappanopera aznapi két epizódja), és megfogadja, bár senki se kérte tőle, hogy ezentúl jobban vigyáz a hajkoronájára. 
Mikor elmegyek – Tatának azt mondom, hogy csak egy órácskára, különben nekiállna kérdezősködni –, látom, hogy a megmaradt levelek között kibújtak a friss zöld hajtások. 
Raduval a kis állomás mögött találkozom, az autójában vár. Radu autójának az a rendszáma, hogy RADU123. Letekeri az ablakot, és vékony, hosszú mutatóujjával az órájára mutat, de csak annyit mondok neki:
– Szard már le.
Radu cselló szakra jár a zeneakadémiára, és van kocsija. Eredetileg a húgom ismerőse volt, csak ő már megunta. Beülünk egy kiskocsmába, vöröses fény önti el a termet, a geometrikus, modern bútorok sem tudják ellensúlyozni Buena Vista Social Club ezerszer megunt számait. Radu előadja legutóbbi nagyváradi koncertturnéja részleteit, és megtudom tőle, milyen technikával kell Mendelssohnt játszani. Haza szeretnék menni, de nem merek. Nagyon messze még a reggel, és elég egy pillanatra felidéznem a kertet, máris elengedem a táskám, és hátradőlök a trapéz alakú székben. A beszámolóból kiderül továbbá, hogy bár nagyon sok lehetősége lenne rá, igazán megveti az egyéjszakás kalandokat, mert az a másik nem legkegyetlenebb megalázása.
Egy óra múlva már vetkőztetni próbál. Az autótemetőbe vitt, mert szerinte az romantikus hely. Kétségbeesetten figyelem az ablakból a koffernyire összegyűrt Daciákat és Arókat. Raduval végül már odáig jutunk, hogy letagadtatja életem legnagyobb szerelmét, és azt kell mondanom, hogy mindig is őt szerettem, és mindenki más csak tévedés volt, és hogy ezt első találkozásunk óta tudom, csak eddig nem mertem magamnak számot adni róla. Szerencsére a Brahms hegedűverseny második tétele közben megvirrad, úgyhogy magamhoz térek, és követelem, hogy vigyen haza. Sértődötten közli, hogy nem a központ felé menne, de végül is tehet arra egy kört, ha nagyon muszáj. 
A kertben a liliomok már a házfalat verdesik. Minden, minden miattuk történt! Iszonyodva próbálok áthatolni rajtuk, de minden egyes letaposott levél helyére tíz másik borul. Ebben a pillanatban világosan érzem, hogy nem gyakran fordul elő ugyan az emberrel, de voltaképpen nagyon könnyű megőrülni, és hogy a minimálisra kellene csökkenteni a liliomok között töltött időt. Elcsúszok egy nedves levélen, és elesek, fejemet beverem a ház falába. Nem érzem magam alatt a talajt, mintha ott is liliomok volnának, egészen a feneketlen mélységig. Kiáltanék, de a számba kerül egy kocsányos szár. 
A garázsba tartok. Tata már húsz éve eladta a Ladát, de a fal mellett még találok két szinte teljesen teli benzines kanisztert. Ilma nyitott ablakoknál hortyog, kicsap az udvarra az alkoholszag. Visszamegyek a növényekhez. Most már nem undorodok. Gondosan lelocsolom őket benzinnel, kéjesen lélegzem be az illatát. Nem akarok több félmegoldást, teszek róla, hogy még a legapróbb rügyre is jusson egy csepp. Aztán belobbantom az egész ágyást, és elégedetten hátralépek.  A lángok magasra csapnak. A teraszon Tata jelenik meg, a botjával hadonászik, majdnem homlokon csap; lefogom a kezét, megölelem, és megígérem neki, hogy most már minden rendben lesz.   
 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr182127326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsolthuszar 2010.07.04. 00:59:40

Nagyon-nagyon jó! Egyedi világa, nyelve, humora van.