fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Nagy Milán: Tükörkép

2010.07.06. 16:35 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló irodalom fesztivál hír gender önismeret köz élet gyárfás judit fff gender tuszki

 

Ha olvastátok a sajtóközleményt, még jobban érthetitek, hogy miről van szó ebben az esszében. Tolle, lege!

 

Tükörkép

Káprázatos, hogy az idő előrehaladtával, amikor már nem a kapuját döngetjük hőn áhított XXI. századunknak, hanem annak előszobáját tapossuk; hogy amikor már régen nem a nők választójogáról, hanem az egyetemes esélyegyenlőségről tartunk kerekasztal-beszélgetéseket, hogy amikor már zsigeri szinten kéne szabadnak érezni magunkat hatvankét évvel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elkészülte után; még ilyenkor sem érzem azt, hogy egyenlő volnék veletek.

Próbáljátok elhitetni velem, hogy beteg vagyok – hogy amit érzek, amit látok, amilyen közösségbe járok és ahogy élek, az mind-mind fertőzött, bűnös és vétkes. Próbáltok bennem szégyenérzetet kelteni, hogy ami vagyok, az nem emberi. Rám próbáljátok erőltetni azt a világnézetet, miszerint a homoszexualitás Isten ellen való vétek, a társadalom ellen való vétek és önmagam ellen való vétek.

A ti erkölcsötök alapján valóban vétkes vagyok, mert férfiként férfit szeretek. Szégyellnem kellene, hogy ember létem ellenére férfival élek. De ami leginkább emészti a lelkem, hogy önként rabságba kéne, hogy vonuljak, mert veszélyes vagyok önmagamra és a társadalomra nézve, hiszen meleg vagyok.

Valóban szégyellem magam. Szégyellem magam, mert akárhogy próbálom felvenni a ti eszmétek lényegét, és akárhogy próbálok azonosulni a ti vágyaitokkal, egyszerűen nem megy. Órákon át néztem másomat a tükörben, és vártam, hátha elindul valami betegség-érzet. Hátha kapok egy megvető pillantást vagy egy rosszalló tekintetet. Vagy ha ezeket nem is, de legalább egy kis szánalom, ha jött volna a fordított világból. Megkönnyebbültem volna, hogy gyötrődésem nem volt hiábavaló, és igazatok van. De még ennyit, még egy maroknyi szánalmat sem éreztem önmagam iránt.

Tudjátok, mégis mi az, amit a szemközti arckép sugárzott magából? Büszkeség. Igen, ezt láttam a mákos hajú, szakállas férfi arcán – a rettentő büszkeséget. De leszögezte nekem, hogy nem a másságára büszke ám! Hogyan is lehetne büszke olyan tulajdonságra, ami mindig is a része volt? Csak arra lehet büszke valaki, amit önnön erejéből ér el – mondta. Nyilván észrevette szememben az értetlenséget, és mielőtt kérdezhettem volna, folytatta: arra vagyok büszke, hogy önnön melegségemet elfogadtam és túljutottam az éveken át tartó önmarcangoláson, önmegvetésen és szégyenkezésen. Arra vagyok büszke, hogy mindezt ki merem mondani, és arra, hogy ellenálltam a ti vágyaitoknak, nem engedtem nektek, és még most is embernek érzem magam.

De legyünk hűek önmagunkhoz, ne rejtsük el az igazság icike-picike részét sem – bizony nem kerek így a történet. Volt még valami megfoghatatlan, valami különös görbülete ennek a ráncos önarcképnek. Ez pedig a félelem.

Nem tőletek félt, félreértés ne essék – az izmoktól, boxerektől, öklöktől és a nyers erőtől nem ijed meg. A ti eszmétektől félt. Attól, hogy a tévedésektől és hazugságoktól hemzsegő szöveg sokakat elsodor. Sokakat megtéveszt a ti erkölcsötök, sokakat meg lehet félemlíteni.

A ránctalan arcok, akik még éppen csak most szembesülnek másságukkal; akik még nem értik, mi zajlik le bennük; akik még nem tudják, hogy éppen a valódi énjük felé tartanak; akik egy általatok meghazudtolt, a ti erkölcsötökkel beszennyezett közegben nőnek fel, azok sosem fogják megtapasztalni a büszkeség édes-savanyú ízét.

Az ő lelkük örökkön-örökké háborogni fog, hogy testük nem engedi szabadjára. Börtönbe zárjátok az ő lelküket, egy olyan börtönbe, aminek ablaka sincs, mert a száj, mi ezt szolgálná, nem mer szólni. És még rács sincs ezen a cellán, mert a kéz, mi ezt szolgálná, nem mer tenni semmit. Csak falak vannak körbe-körbe. De előbb-utóbb ez a hermetikusan bezárt lélek fellázad és megtébolyul. Zakatolni fog, háborogni és végső kétségbeesésében áttöri a vastag betonfalakat, elhagyja gazdája testét és a végén ott marad a széthullott test romjainak váza.

Hirtelen beállt a néma csend. Befejezte monológját a ráncos arc, nem szólt hozzám, én sem szóltam őhozzá. A fürdőszoba óriási kerek tükrében tejfehér felhővé változott ez a világ is, és az a világ is. Nem látszott semmi más, csak a szakállas, ráncos arc – ez viszont kristálytisztán.

Egyszer csak észrevettem, hogy társam szemétől az álláig pár könnycsepp gördül végig. Lassan, bukdácsolva, egymás után libasorban sorjáztak a sós cseppek. Szinte éreztem, ahogy nyomot hagy a nyálka saját arcomon. De nem mertem megtörni a csendet, nem mertem szólni, nehogy kárt szenvedjen a hallgatag idő végtelensége. Szavak nélkül is érthető volt a sírás mikéntje.

A kétségbeesés gördült lefelé. Teljesen világos volt, hogy ez a kétségbeesés. Nem nagyon van eszköz ugyanis partnerem kezében, amivel harcba szállhatna veletek. Ebben az esetben nem hatásos az erőszak – és nem is híve ennek. De még a jó szó, az sem bír titeket barátságosabb életre. A jog ugyan kimondja, hogy egyenlőek vagyunk, de ez mit sem ér, ha a rend őrei a mi közösségünk épségének érdekében eltávolíttatják egyetlen egyetemes jelképünket, a hatszíncsíkos zászlót. A jog mit sem ér, ha a rend őrei ötven méterre sem látnak, és a bántalmazás csak úgy elkerüli figyelmüket. Azok pedig, akik saját létükkel nem érzik a ti elkorcsosult erkölcsötök általi megkülönböztetést, akik nincsenek kitéve a ti ütlegeléseteknek, rúgásotoknak, gyalázásotoknak, azok nem értik igazán ezeket a könnycseppeket.

De a könnycseppek sora véges, és legördült az utolsó is. Mégis, mi fékezi meg e kétségbeesést? – kérdeztem. A remény. – hangzott a válasz hangosan és magabiztosan. Egyetlen utolsó eszköz mégis maradt párom kezében. Önnön példájával megmutatni a hazug közegben felnövőknek, hogy nem kell hinni nektek. Nem kell és nem is szabad. Ha ő maga is vállalja a kockázatot, és kimegy minden évben a Méltóság Menetre, talán akad egy test és egy lélek, amelyik észreveszi bátorságát. Amelyik észreveszi és feleszmél, hogy amit eddig sulykoltak elméjébe, amit eddig hallott a meleg kisebbségről, az nem fedi a valóságot. Nem kell elhinni, hogy betegek vagyunk. Nem kell elhinni, hogy ezen változtatni vagyunk kötelesek. Nem kell elhinni, hogy ezért Isten megvet minket. Nem kell bezárnunk lelkünket a testünkbe, nem kell a négy fal közé szorítani életünket.

Persze mindannyian tudjuk, én is, arctársam is, hogy a csatákat nem személyek vívják, hanem tömegek. És ahogy az is ér valamit, ha saját cigarettacsikkünket nem dobjuk a többi földön heverő számtalan közé, úgy még egy ember jelenléte is számít az immár egyre színtelenebb felvonuláson is.

És bizakodás is észrevehető volt a tükörképen. Bizony, édes-kedves homofób olvasóim. Nem sikerült letörölni a bizakodást társam arcáról. Bizakodik abban, hogy ugyanilyen indíttatásból hasonló sorsú társai is csatlakoznak harcához. Bizakodik abban, hogy közületek is feleszmélnek egyes megtévedtek és bizakodik abban is, hogy a könnycseppeket megértik azok is, akik közvetlenül nem érintettek. De leginkább abban bizakodik, hogy a társadalom, amiben él, aminek ő is része, nem fut zátonyra, és nem hódol be a ti korcseszméteknek.

Arcom, odaát, mint aki minden gondját elrendezte, megrázza magát és szemébe ismét visszatér a figyelem. Sok idő telt el, miközben egymás gondolatait hallgattuk, mindketten elfáradtunk. Elbúcsúzva és letörölve a könnycseppek hagyta nyomot egymás arcáról, kimentünk a fürdőszobából. Nem láttam őt azóta, de a beszélgetés önnönmagammal kellő erőt adott, hogy én is felvegyem a harcot veletek. Büszkén emelem én is mellkasom a tizenötödik Budapest Pride-on.

Szabad vagyok.

Nagy Milán

2010. július 5., Budapest

(a kép Járitz Józsa hasoncímű festménye)
 

 

 

 

 

 

 

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr502133722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.