fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Versvasárnap: Simon Adri versei

2010.08.08. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

 

"Idegidő, terrortér."

Mára  Simon Adri frissen megjelent második kötetéből, a Komplementéből válogattunk.

 

 

Idegidő, terrortér


Puffogó tankkal üresben jár az udvar.
Ködlámpát izzítok már a kapuban,
ne kezdjen most már semmit a múlttal,
kösse be jól magát, uram!
 
A szalagkorlát íze fémhideg bársony,
csípőmre szorul egy kardántengely,
ne bámuld örvénylő színehagyásom,
hamar veremsötét lesz – most menj el.
 
Dermedt fehérjében a viaszos bomlás –
még összenyálazok egy végső fagyit.
A ködnek feszülnek, akár a toronyház,
a fázogató, visszeres nagyik.
 
És sújtólégszomjnak a monoxid, a gáz:
mállóháború a zsírdús őszben,
idehallatszik a fruskaropogás
(a szoliban hátat tejfölöztem).
 
Hajdanában parti tort követett:
mindenki drogot tolt, hajnalig piált,
s fanyar veríték lepte e hústömeget.
Imádtam azt a bacchanáliát!
 
Megpróbáltam szívizomból élni,
megmászni vérző, seblázas testeket,
azbesztben függeszkedni egy tenyérnyi
markolaton, hol a hőhullám megreked...
 
Képzeletem másutt jégcsapong már.
Hússzín Ikea-hálómban tonettbútor.
Teakonyhám gőzös szacharin-hombár,
laptopom hat másodperc alatt bootol.
 
Majd értekezünk okoskodva, parlandóban.
Fád agóniámat tán észre sem veszed.
Míg csontjaid sercegnek a kandallómban,
én egyetlen kérges hidegrázás leszek.
 
elvérzem egy tágabb orvosi számlán –
a tudat sem pulzál, ha a testem börtön.
Tán vad napirend és anyaság vár rám
a nyúlon túl, a szent roncsautóföldön.


 

Kémia

 
pardonnez-moi mon ignorance
a kémia vad karneváli transz
ne tartsatok vissza, de ne tartsatok velem
a kémia beomlott, füstölgő bálterem
tüsszögő kazánház, megrogyott január
harmincon túli, rozsdás kapuzár
a kémia gyűrött vágy, vasalatlan tudat
mely bomlott szoknyában, részegen mulat
elár(v)ult titok, elszámolt dózis
madárinfluenza vagy lágy tuberkulózis
palackzöld fekély, fogínybe égett bláz
a kémia feltétté pancsolt tükörtojás
verítékes álom, mely pihenni nem hagy
fehér botot rázó éjszakává kent nap
a kémia árvaházban első menzesz
nem érti a csepp és sír egy rongyos szenthez
és kisfiúk összetört, sárga dömpere
Toledo, Róma, Stockholm vagy Tampere
a kémia egy széltépte szárítókötél
koszlott karakterek, kurzív és félkövér
pergő hámsejtek, morajló hormonok
mindenórás párka, a körúton kódorog
avas zsírból készült rúzs és málló kence
vörösétől megvált, hideg naplemente
lábszagú harisnya, mely combtőig szaladt
hangládában nyögő kinyúlt magnószalag
a kémia kapualjban fekvő hajléktalan
nem fertőző, csak elalhatnékja van
 
az én kémiám a ziháló testi kényszer
hajnalban még övé leszek vagy kétszer
a kémia zárt osztályi steril kényelem
a kémia az én lüktető szégyenem
ágyékomra loccsant forró méhviasz
nem épp kellemes de roppant férfias
penészvirág, gépolaj, nyirkos kovász
zálogházi szünnap: fáradt feloldozás
 

Függvény 

 
ez lassú vers arról, hogy tőled,
egy lomha vers, hogy el és hogy hamar,
mint a térkép, szűkszavú vers főleg,
obligát méretarányaival.
 
Pontos, törvényen kívüli legyen,
szálkás vers, mint a szerző maga,
legyen benne játék meg fegyelem,
keserítse a szikár éjszaka.
 
Legyél te benne klímaváltozás,
ahogy hókotrózzák most Korzikát,
és remény nélküli emlék – mi más? –,
ne haldokoljon benne szóvirág.
 
Szögletes legyen, színtelen, tiszta.
ne csodáld többé, mi látványelem,
s ahonnan többé nem térek vissza:
a tizenkettedik vágány legyen.
 
ne engedd, hogy orgazmuson éljek,
csapjál a hűlő lecsóba bele,
gyújtsd rám a házat – és mikor égek,
szaladj el onnan nagyon messzire.
 
Többé ne találhasson meg téged
elliptikus pályára állt testem.
ez hallgatag vers arról, hogy tél lett
a tavaszba ájult Budapesten.
 

Kásásodik lágyan

 
Sosem felejtem, nyár van.
A kényszerré izzadt homályban
már nem tudom, hogy hová táncol
tőlünk a kásás nap a homályból,
a jégfehér ébredés lángol
a szálakká bomlott homályból.
 
A rádióból mi más: ja, nox.
A felhozatal ma igen lapos.
És nem hoz nyugalmat énnekem
szerteszét szitáló énekem,
a szép új másvilág, mi voltál,
vergődő hullám egy tetszhalott tónál,
hullámtalan tó, mint mondat a szónál,
ott kéjt s kínt köhög az értelem,
ahol vertikális a végtelen,
a horizont meg fapados.
 
Puha napfoltokban szálkásodom.
A mélyhűtött szó belém szeretett.
Befogadnak a halogénelemek
fájdalommentesen a kásás napon.
Álmomban magam is alkonyodom.
Dolgom lenne, érzem – hogy mi, nem tudom,
elváltam tőled és tőlem is távolodom,
te kedves társ, testvér, közeli rokon,
ki pihensz verítékem patakja partjain.
 
Szinte örülök,
hogy elhagynak a tagjaim
magasan a gyatrán összefércelt,
menedéket szövőszékre képzelt,
felfeslett fájdalmak fölött,
mert ahol a megrágott hús zenél,
ott a vágy félelme örök,
és nem kér önnön nyakába
kötelet, ha éjjelre eltörök;
kései és időtlenül hosszú tér,
amelyben létezem hiába.
Cellám, mit felgyújtottam, porig égett.
És csak az alvadó nap kásásodik lágyan
a bőrödre kivérzett homályban.
 
Hajnalodik. Félek.
 

A kezdettől a végelgyengületig

 
A kezdettől a végelgyengületig
őrizem az ujjperceidet, pedig
nem is a látványtól lettem úgy oda,
hanem mert minden félénk metafora
 
önrendelkezik a nem-meta-ővel,
az önfelkelő- és önlemenővel;
hogy már nincsen is mit konnotálnia.
(Ontológia mint dezontománia.)
 
Belénk haltan, elérett-élettelen
álmodjál szendert jobbanként velem;
így izmosodj, vagy ahogy jólesik,
de arctalan-csonttalan-bőrtelenig.
 
A gyengétől a kikezdhetetlenig,
tudom már, mindenki fölfele esik –
és egészen, végig ugyanaz a másik:
az összevarrhatatlan kínszalagszakadásig.

 

Valakikként ébrenlét arról, hogy mi jöhet még


Ehhez itt én ostoba vagyok.
véljék csak tudni a nagyok,
Kosztolányi és Berzsenyi,
hogy hogy lehet jó verset elleni;
és szívükben ne időzzön el
semmi. Távol és közel
a kedvük álma más álom.
És nem biztos, hogy megvárom:
Hol az anyám? Hol az anyám? Segítség.
Mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
 
Most megpróbálom megrímelni,
hogy nincs itt még a valamit tenni;
és Kulcsár Szabó azt írta,
hagyjuk Adyt lenn a sírba’,
inkább támasszuk fel Kosztolányit…
De miért van, hogy már megint
körbeleng a poszt! Ó, lány! Itt
ne a mindenséggel mérd magad,
csak a magad magadja szerint,
különben meg az marad
– kakofónia az énekből –,
itt a széles-kékes ég alatt,
hogy királyi ösztönöddel
az ént kolduló felettes-énedtől
köszönj el.
 
De én azon elposztulok,
amit mond az ejtő ernő,
Ady annyira nem rossz tulok,
mert ráaggatott díszeiből egy nőre.
Különben az nagyon jó
– most már Dezsőről is írjak –,
és remélem, kapok erre egy kettest,
hogy azt, ami vagy te, tettesd.
Hogy adjunk már szót a kínnak,
annak, mi magához hasonló.
 
Még nem megyek mély fölé derengni,
most elvakít még a semmi,
most lehet senkiként lenni;
ez itt most az ébrenlét,
arról, hogy mi jöhet még;
miután a Kosztolányi
annyira tisztán és férfimódra
a tébolyító napsugárban
megjött mindent-mindent látni,
mikor minden nagy oly parányi,
nyomtalan és hatalmátlan:
nem is érdemes hangra, csak szóra.
 
Minden volt neki bárki neve
– ezerkilencszázkilencvenöt –,
a magyar irodalom története,
mit az ítész úgy a lelkünkre köt.
Annál, mi van, a semmi ősebb.
De Dezső, én azért félek tőled,
és ne hidd magad akkora hősnek,
hogy túlélheted
a történeted.
nem könnyű rólad írni egy nőnek,
de azt azért megengeded,
hogy akinek csak gazok nőnek,
mint nekem, neked, meg más Dezsőknek,
kiket mindenki és senki szeret,
azok túlélhetik a történelmet
valahogyan, hisz megtartják őket
sokféle sokfelé szétszórt szerelmek –
ők vetést aratnak és jövet mennek
fényes körútjain a végtelennek.


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr432206239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.