fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

ICA Műhelyében: Németh Ványi Klári

2010.10.21. 15:50 | icentrifuga | 1 komment

Címkék: műhely irodalom bódis kriszta

"Helén Büttner férfias volt, néha ijesztő, öltözete, tartása, hangja sem volt nőies. Gyakran láttam őket együtt lovagolni. Helén lovaglónadrágot, pászos kabátot viselt, Minka ekkor is bő, nőies ruhát, mesélte neki a hajdani Gyurka gyerek. Nem tudta tartani a száját, ez a kis fúria mindent kiszedett belőle. Szegény tanárnő, drága Margitka, hiába írta, hogy sírig tartó, plátói barátság kötött véled össze!"

 

 

Az Irodalmi Centrifuga Műhelyében minden héten csütörtökön egy olyan felfedezett szerző, tanítvány, hátrányokból induló író tehetség szépirodalmi szövegét közöljük, akikre szerintünk érdemes odafigyelni. A válogatás egy – a hagyományosnál nyitottabb – irodalmi kódrendszer szempontjait tükrözi. A sorozat elsősorban tanulási, fejlődési fázisok eredményeivel ismerteti meg a közönséget. A megjelenő szövegeket és/vagy szerzőket a közléssel párhuzamosan ajánljuk a velünk együttműködő neves irodalmi, közéleti lapok szerkesztőinek, így a Holmi, a Kalligram, a Műút, az Élet és Irodalom, a Nők Lapja, az ELLE magazin munkatársainak. Az együttműködők körét folyamatosan bővítjük, a szövegeket havonta összegyűjtve küldjük a szerkesztőknek.

Célunk, hogy felpörgessük és felfrissítsük az irodalmi életet, esélyt adva olyan tehetségeknek, akik helyzetüknél fogva nem feltétlenül férnek hozzá a közlés, megjelenés és a kritikai visszajelzések lehetőségéhez. A rovatot Bódis Kriszta válogatja. 

 

A szeminárium tükör-feladatára ezúttal Németh Ványi Klári írását választottam a Műhelybe.

 

Németh Ványi Klári saját szövegéről: 

Két nő, két öregasszony élt egy ódon udvarházban, az  óriási angolpark közepén. Közel az Ukrán határhoz, a titokzatos, álomködös Nyírségben. Egyikőjük, az író, majdnem száz esztendőt pergetett le mindenféle pletykáktól körbevéve. Halottak látogatták, gyógyfüveket szedett, egyesek szerint szárnyai is voltak. A másik, a festő, még bizarrabb figura. Úgy nézett ki, mint egy helyre legény. A lovat is úgy ülte meg, mint a férfiak. Még a nevük is fura. Czóbel Minka és Büttner Helén.

 

Németh Ványi Klári magáról:

Németh Ványi Klári vagyok. A nagymamámat Ványi Klárinak hívták, Szatmárnémetitől néhány kilométernyire született. Tőle kaptam örökségül ezt a babonás, bűbájos vidéket, ami arra késztet, hogy írjak róla. Írni Bódis Kriszta és Icáim tanítanak. Köszönet nekik. 

 

 

 

 Minka levele Bobnak 

 
 
Anarcs, 2010. szept.20.
Lejegyezte: Németh Ványi Klári
 
Épp eleget fecsegtem már neki, édes Bob! Eleget ahhoz, hogy megkérjem erre az apró szívességre. Sose híttam, mégis mindég eljött. Majdnem minden éven, télen, tavaszon, nyáron, és egyszer emlékszem még az őszön is itt járt. A tükröket kereste.  Láttam, ahogy bemászik az ablakon, azt is tudtam, hogy fél. Tőlünk fél. Nézegette a falakat, kopogtatta a beépített, szárnyas ajtók helyét. Sokszor kísérte a Takács Gyurka. Hallod Bobikám, miféle idők járnak? Volt cselédeink vezetik körbe udvarházunkban a nyikhaj kölyköket, akik utánunk kíváncsiskodnak! Ilyen scénát! ’45 óta nem igen történt ilyen a birtokon. Azt gondolod, érdekli őket, hogy valaha tekintetes asszonyok voltunk? Te ráuszítnád a vérebeket! Mindétiglen jót mulatok ezen a tükör histórián.  Bolond fehércseléd! Nem tudja, hogy mindent elhordtak innen a kommunisták, meg a csőcselék? Pont a tükrök maradtak volna meg!  Neki semmit sem mutatnának úgyse a régi időkből.
 
Bob, élnek-e még emlékeidben azok a csendes estvéli órák itt az anarcsi kertben, amikor el-elsétáltam Margitka tanárnővel? Igazán kedveltem őt. 1937-ben volt egy érdekes diskurzusunk az utolsó verseskötetemről. Te is szeretted ezeket a verseket, Bob, talán a legjobban valamennyi közül. Szegény Zsiga már nem olvashatta, hol volt ő már '14-ben... Tükrökről, szobákról,  mennyit szöszöltem ezzel az alcímmel! Mondogatta is Margitka, Bárónő, itt találta meg a legeredetibb, legegyénibb hangját, a misztikus sejtelmességű, lírai lágysággal átszőtt, nőies finomságot. Ez a tanárnő intellektus volt, érzékeny, fogékony. Milyen örömet jelentett nekem évekkel később, mikor megküldte dissertációját költészetemről, néztem magamat benne, mint egy megifjító, megszépítő tükörben. Nem is sejtettem, hogy ez a megifjító tükör lesz a vesztünk! Mit gondolsz, nem a kezébe akadt, ronggyá olvasta, összehúzogatta, mindenfelé magával hurcolta, mint valami imádságos könyvet. Ott figyelt fel rád! Akaratom ellenére elbájoltam, megbűvöltem, megfertőztem! Onnantól nem volt megállás. Ezek ketten Takáccsal bejárják a parkot! Megmássza a padlást, ahun hajdan a műtermed volt.  A jány úgy karolja az öreg Gyurkát, mintha a nagyapja volna. Akaratlanul is hallom, mit suttognak, rólad suttognak, téged emlegetnek. Nem hagy már békét. Gyurka váltig állítja, hogy Zsigmondot szerettem, hogy mi ketten szeretők voltunk, de a halál elragadta őt tőlem, így mondja, ilyen patetikusan, a hajdani béreslegény, hogy folyvást kacarászom, ezek meg azt hiszik, zörög a lábuk alatt az avar, vagy a szél játszik az anarcsi platánok lombjai közt. Ostobák én nevetek ilyen édesen, Bob! A jány meg csak rázza a fejét és konokul, olyan elnyújtott, affektált hanghordozással, ahogy a pesti zsidók, egyre hajtogatja, a Büttner, a Büttner! Még a sírhoz is od mennek, ketten, egyedül sose merészkedik egyik se. - A Büttner is itt nyugszik a Minka nagysága mellett? - kérdezi, Takács meg bólint.
 
Ez a nyafka pesti, modern nő hogy szeretne belenézni a kis alabástrom szelencémbe! Akkor nem érdekelnék többé a kastély óriási tükrei. Ha tudná, mit rejtett egy magamfajta vidéki úrasszony csecsebecséje, az a míves kis limlom! A nyomára sehol nem lel, odaveszett a román katonával együtt, aki elhordta a családi ékszereket, szegény anyám, Gróf Vay Evelyn függőit, gyűrűit, gyöngyeit! Az átkozott beleveszett Záhonynál a Tiszába, és vele pusztult mind, ami csak nála volt. A szelencét is elvitte a víz. Sose bukkannak a nyomára.
 
Ültem Mándokon, a kastély teraszán, háttal Forgáchnak és a többinek. Elza és Miri még javában táncolt, ahogy a társaság nagy része. Fáztam Mándoktól! A férfiak hosszú órák óta csak a lóról és az asszonyról beszéltek. Elektronikus világítás, empiere ruhák, a már tíz év óta koptatott mosolyok, tekintetek, valami szomorú, mosolygó üresség. Forgách élcelődve megjegyezte, való-é asszonykézbe a toll? Zsigát vártam, de ő messze járt, talán Indiában. Szerettem volna, ha mellettem van és megmenekít Forgách kellemetlenkedésétől. Nem volt. Zavaromban kinyitottam a kis alabástrom púdertartó szelencémet, mintha csak magam akarnám egy aprócskát megcifrítani, bámultam a miniatűr tükröcskébe, csak hogy Forgáchra ne kelljen néznem, ahogy felkaptam a fejem már előttem álltál. Szabad?- kérdezted,  és elkérted a púdertartót, megnézted benne magadat te is. Ekkor találkoztunk először. Arcaink az üvegen egymásba mosódtak – Ez itt a kis Büttner, aki a vadásztársaságot festi! – hencegett Forgách. 1893-ban történt, ugye? 
 
 
Hiszed, Bob, hogy egy darabka tükör is lehet elalvó, csillámló rétegű, sötét mélyvíz, múlt idők bejárata, ami láttatja távol, kik voltak régen? Sokszor elnézegettem az alabástrom szelencét. Felpattintottam a tetejét, és vizsgáltam az üveget csak hogy újra kirajzolja arcodat.  Szőke, rövid hajad és a lenyűgöző kék pillantásodat. Akár egy lengyel gróf, édes Pipikém! Most, hogy a pesti csitri sorra olvasta magánlevelezésünket, miközben préselt virágszirmok hullottak az elsárgult borítékokból kezére, kikérdezte a megvénült Takácsot, nincs miért szégyenkeznünk, hisz már nem is létezünk, legenda vagyunk csupán. A púdertartó szelence tükre őriz csak minket, meg a múltidő. Mégsem elégedett meg mindezzel, tükröket akart, hogy felidézze sokak számára szörnyű, szégyenteljes szerelmünket, mint valami századelős szenzációt! Helén Büttner férfias volt, néha ijesztő, öltözete, tartása, hangja sem volt nőies. Gyakran láttam őket együtt lovagolni. Helén lovaglónadrágot, pászos kabátot viselt, Minka ekkor is bő, nőies ruhát – mesélte neki a hajdani Gyurka gyerek. Nem tudta tartani a száját, ez a kis fúria mindent kiszedett belőle. Szegény tanárnő, drága Margitka, hiába írta, hogy sírig tartó, plátói barátság kötött véled össze!
 
Zaklatottak a soraim, igaz-e, Meine Liebe? A kézírás se az enyém, nem is lehet, hiszen diktáltam, neki mondtam tollba, ennek a tapintatlan, pesti vászoncselédnek, tükrözze szerelmünket így az utókornak, a többi szóra sem érdemes!
 
Örök barátságban és szeretetben a síron túl is:
Minka
 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr852388751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kirchen 2010.10.21. 18:23:32

Engem is megbabonázott a szöveg, ahogy ez a "bübájos vidék" az írás alkotóját.
De tegyük hozzá, hogy ö Magyarországon született és nött fel......vagyishogy a nagymamája.....................
Nekem tetszik.