fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Jelentés a Purgatóriumból - bántalmazás kontra feminizmus?

2010.11.03. 07:00 | icentrifuga | 29 komment

Címkék: folyóirat anna bántalmazás betlen nőtudat fff gender

 "Ma – szerintem a fejlett világban egyedül – Magyarországon nincs nők elleni erőszak áldozataival célzottan foglalkozó intézmény, nem tanítják a fogalmat, a problémát sehol az egyetemeken, nem kutatják a jelenséget a szociológusok (mert nem kapnak rá megrendelést, nem írnak ki rá pályázatokat), a bűnügyi adatokat nem tartják úgy nyilván (nemek szerint ALKALMASAN bontva), hogy ki lehessen mutatni a családon, partnerkapcsolaton belül, vagy bárhol elkövetett erőszak nemi alapú jellegét. Kérdés: ilyen körülmények között meddig számíthatjuk még magunkat a fejlett világhoz tartozó országnak? Azért hordok cipőt, hogy ne látsszon a patám. Azért vagyok nadrágban, hogy ne lógjon ki a farkam. Reggelente a tükör előtt kis körömreszelővel reszelgetem a szarvacskáimat, hogy észre ne vegyék. Én vagyok a feminista. Betlen Anna írását a szoc.szakma listán olvastuk. 

– Pata jelenti Szarvnak –
 
A XV. Kerületi MUFTI workshopot rendezett „Családon belüli erőszak a rendszerszemlélet tükrében” címmel. A workshopra, amelyet Hegedűs Ibolya klinikai szakpszichológus, család- és párterapeuta, a II. ker. Gyerekjóléti Szolgálat korábbi vezetője tartott, egy TÁMOP-os program keretében, a kerület és a környék iskolai szociális munkásaiból és pszichológusaiból, családsegítő, gyermekjóléti szolgálatok, nevelési tanácsadók munkatársaiból, védőnőkből, óvodai, bölcsődei dolgozókból álló hallgatóság előtt került sor.
 
Hegedűs Ibolya a programot a családon belüli erőszak fogalmával, meghatározásával kezdte, s nagy szerencsémre – senki nem vádolhat tehát, hogy én találom ki, ami most következik – ki is vetítette előadása vázlatát.
 
A családon belüli erőszak fogalmát és kezelésének módjait, mint mondta, több féle szemléletben lehet tárgyalni, ilyenek a „nőmozgalom ideológiája” (mi lehet az?), a radikális feminizmus, a gyermekvédelmis szakemberek, valamint a középutas megoldás. (Ez annyira abszurd, hogy megengedem, hogy rosszul jegyzeteltem. De hiszen írásban megvan az előadónak, remélem, még nem törölte ki, nem javította át azóta…)
Előadónk az egyszerűség kedvéért két főbb csoportba rendezte a sok különböző irányzatot: megismertetett bennünket a családon belüli erőszak feminista és rendszerszemléletű megközelítésével.
 
A feministák szerint a családon belüli erőszak egyértelműen azonos a „klasszikus nőbántalmazással” (ez HI fogalma, még eddig másutt nem hallottam; mit takarhat vajon az, hogy „klasszikus”?), ezzel szemben a rendszerszemléletű megközelítés ideérti a gyermek-, férfi-, fogyatékos-, idősbántalmazást, sőt, egyesek az intézményi erőszakot is ide szokták számítani.
 
A feministák kizárólag a büntetőjog eszközével kívánnak élni a családon belüli erőszakkal szemben, míg a rendszerszemléletűek tudják, hogy sok jó eszköz van még ezen kívül is, és előbb mindenféle mást meg kell próbálni, mielőtt a végső fegyverhez, a rendőr kihívásához folyamodunk. Nem így a feministák! Ők persze rögtön rendőrért kiáltanának. Szerintük a bántalmazót egyszerűen el kell távolítani a közös otthonból.
A feminista megközelítés szerint családon belüli erőszak esetén tilos a pszichológia alkalmazása, mert a „pszichologizálás” felelőssé teszi az áldozatot is. A rendszerszemlélet ezzel szemben bölcsebb, tudja, hogy a bántalmazó is áldozat valahol, miáltal igenis van létjogosultsága a pszichológiának.
 
A feministák szerint a mediáció tévút, mivel áttolja a felelősséget az áldozatra, és veszélyes is lehet, hiszen útban hazafelé a bántalmazó akár meg is ölheti az áldozatot. A rendszerszemlélet azonban tudja, hogy az erőszaknak sok formája létezik, „nem a klasszikus nőbántalmazásról beszélek” (szó szerint idéztem), viszont miért is ne lehetne leültetni őket (kiket – kérdezem én –: a klasszikusokat, vagy a bármilyen más erőszakesetek szereplőit?) egy asztalhoz, amikor egy ágyban alszanak (és akik nem? Akik válnak? Akik közül a nő a gyerekekkel elmenekült?).
 
Előadónk itt szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy az érzékeny, rugalmas, különféle szempontokat figyelembe venni is képes rendszerszemlélettel szemben feminizmus szerint csak egyetlen helyes út van, s ráadásul a feministák ebbéli álláspontjukat erőszakosan képviselik.
 
Megtudtuk még, hogy hiába kutatták, nem lehetett a bántalmazó egységes személyiségvonásait leírni, mindenesetre a tipikus bántalmazó érzelmileg gyenge, gyenge az impulzuskontrollja is, sokszor pszichiátriai zavarokkal küzd, esetleg alkoholista, nem egyszer ő maga is bántalmazott volt. Az a baj a bántalmazóval, hogy a rossz mintát követi, nincs megfelelő mintája a konfliktusok kezelésére, érzelmileg elszigetelt, nincs empátiája stb. A bántalmazással együtt élő családra jellemző, hogy elszigetelt, nincsenek megfelelő külső támaszok, megjelenik a munkanélküliség, alkoholizmus, szegénység, túlterheltség, kimerültség…
 
(Ha esetleg valakinek nem tűnik fel, itt muszáj megjegyeznem, hogy a fenti bekezdésben ócska közhelyek sorakoznak, kábé a sarki fűszeres szellemi szintjén, s egy csöppet sem visznek közelebb a probléma megértéséhez.)
 
Hegedűs Ibolya a következő gondolatát már az ún. „klasszikus nőbántalmazásról” szóló kutatások ismertetésével folytatta: megtudhattuk, hogy ezek a kutatók (tisztesség ne essék szólván: feministák, nem győzök bocsánatot kérni) írták le az erőszak ciklikusságát (megjegyzem, ők a partnerkapcsolati erőszak ciklikusságát írták le; azok a tulajdonságok, amelyeket az előadó előadásában ismertetett – lásd lejjebb –, nem igazak pl. a bullyingra vagy az idősek elleni erőszakra, nem jellemzőek még a gyermekbántalmazásra sem, nem jellemzőek az iskolai erőszakra, hanem kifejezetten a párkapcsolati erőszak – a felsoroltak között is a legtömegesebb – sajátjai): növekvő feszültség – erőszak-kitörés – megbánás/megbocsátás – nászút – növekvő feszültség… (Hegedűs Ibolya ezt a ciklust olyan szavakkal írta le, mint valami fizikai folyamatot, mint olyasvalamit, ami mintegy magától van: fel sem merülhetett, hogy a bántalmazás ciklusa nem természeti törvény, hanem egyszerűen egy közismert és jól bevált stratégia.)
 
Az előadó, miután bemutatta a feminizmus és a rendszerszemléletű megközelítés főbb sajátosságait, áttért a kezelés módozataira. Kijelentette, hogy a segítő nem maradhat semleges, és a terápia, ill. a segítség csak addig jogosult, amíg nem követnek el bűncselekményt. A bántalmazás bűncselekmény, fűzte hozzá határozottan, még akkor is, ha netán nem vonatkozik rá büntetőjogszabály. (Tökéletesen egyetértünk. Bár alig fél órával korábban, az előadás elején még fennen kárhoztatta a feminista vadakat, amiért nem kívánnak egyensúlyozni bántalmazó és bántalmazott között, nem járnak élen a bántalmazók lelki gondozásában, mindjárt rendőrért kiáltanak, ha bűncselekményt – mert ugye, a bántalmazás=bűncselekmény – észlelnek.) A segítő kompetenciája a bűncselekményt megelőző folyamatra vonatkozik, amint az bekövetkezett, meg kell állnia. (Remek. Vita most már – a feminizmus megítélésén túl – csak abban lehet, hogy meddig tart a folyamat bűncselekményt megelőző része, és mettől fogva beszélhetünk bántalmazásról.)
 
Egy kitérő keretében az előadó visszaemlékezett az évekkel ezelőtt kísérleti jelleggel az éppen őáltala vezetett II. kerületi Gyerekjóléti Szolgálat és a kerületi rendőrség között létrejött együttműködésre is, amelynek keretében – kapaszkodjanak meg! – a rendőrség vállalta, hogy amennyiben bántalmazott gyerekre akadnak, 24 órán belül értesítik a kísérleti áldozatvédelmi irodát, amelyet a Gyejó működtetett, ma már sajnos nem üzemel… (1997 óta van érvényben a gyermekvédelmi törvény, amely ezt a jelentéstételt – és ennél jóval többet – KÖTELEZŐEN minden szereplő számára előírja. Szép kis kísérlet…és szép kis „ma már sajnos nem üzemel”!)
 
A rendszerszemlélet szerint – szemben az egyoldalú és erőszakos feministákkal – nem elég a bántalmazót eltávolítani: dolgozni is kell vele, hisz arra ő is rászorul (a feministák, csak a tisztázás végett mondom, azt követelik, hogy a bántalmazott nők ellátását szolgáló forrásokból ne lehessen a bántalmazók terápiájára vagy bármilyen ellátásukra költeni. Ezt a követelésüket, egyáltalán nem véletlenül, minden releváns nemzetközi szervezet – ET, ENSZ, EU stb. – magáévá tette és ajánlásaiban ki is állt mellettük). A bántalmazottnak meg, fűzte hozzá váratlanul, minden, akár csak alapszintű fogalommagyarázat nélkül Hegedűs Ibolya, a PTSD-jét kell kezelni. (Hurrá! Csak előbb talán ezt is tanítani kéne a szakembereknek. Mert, ha mondjuk, a klinikai szakpszichológus-képzésnek része lenne a PTSD fogalma, jellemvonásai, kezelésének módozatai, akkor biztos elhangzott volna két feminizmus-gyalázás között az is, hogy „de ha PTSD-s ügyféllel van dolgunk, akkor tényleg tilos a mediáció!”)
 
Az előadó beszélt még a családterápiáról, amelyet az 50-es években két egyenlően felelős félre – a bántalmazóra és a provokálóra – dolgoztak ki, s amellyel szemben először a feminista kritika mondta ki, hogy veszélyes és erkölcstelen (hogy miért és mennyiben, azt nem sikerült érdemben ismertetni, s bár tényleg elhangzott, hogy a feminista kritikának valamiben igaza lehet, de hogy miben és hogyan, az nem derült ki), s amelynek immár hatékony és igazságos továbbfejlesztett változatát egyebek között ő maga is gyakorolja.
 
Összefoglalásképp az előadó még egyszer elmondta, hogy szemben a feminizmussal, ő a többféle megoldás híve, és ellenzi az erőszakot.
 
Az előadás végén mód nyílt hozzászólni, s én rögvest éltem is vele.
Bemutatkoztam, és így folytattam:
–         Azért hordok ilyen bunkó cipőt (MBT: ez itt a reklám helye), hogy ne látsszon a patám. Azért vagyok mindig nadrágban, hogy ne lógjon ki a farkam. Reggelente a tükör előtt kis körömreszelővel reszelgetem a szarvacskáimat, hogy észre ne vegyék. 
Én vagyok a feminista.
 
És hát megpróbáltam pár dologban vitatkozni, de egy ilyen frontális előadás-helyzetben, amikor a szünet arra való, hogy az előadó csillapíthassa nikotinéhségét, s a hallgatóság is lazíthasson végre, nem lehet letámadni az ártatlan publikumot azzal, hogy ha valaki rendszerben gondolkodik, az én vagyok (meg a feministák), s nem az előadó.
 
 
Elmondom hát itt: Hegedűs Ibolya, meg a „pszichologisták” (hogy a nők elleni erőszakkal is érdemben foglalkozni hajlandó pszichológusoktól elkülönítsük, nevezzük mostmár őket így) összekeverik az erőszakot az agresszióval, a durvasággal, a brutalitással – pedig ez az ő szakterületük, tudniuk kellene, mi a különbség. 
 
(Házi feladat: tessenek utána nézni, átgondolni, mi a különbség erőszak és agresszió között.) 
 
Az egész jelenségcsoportot kizárólag egyéni (szoc-) problémaként kezelik, viselkedési, konfliktus- és stresszkezelési nehézségként, ahelyett, hogy (rendszerben) látnák és számításba is vennék annak társadalmi, politikai, gazdasági összefüggéseit, alapjait, következményeit.
 
Hiába hadakozunk mi, feministák (most toppantottam egy kénköveset a patámmal), hogy ne mondjunk családon belüli erőszakot a „domestic violence” fordításaképp, mert minálunk ezt félre értik, és összemossák a családtagok között előforduló bármilyen erőszakkal. Igaz persze, hogy a családtagok között előforduló bármilyen erőszak elsöprő többsége ténylegesen nő ellen férfi (többnyire a férj, barát, élettárs, vagy ezek ex-változata) által, s ugyancsak igen gyakran az apa (nagyapa, nagybácsi stb.) által a reábízott gyermek ellen elkövetett erőszak formáját ölti. 
 
Éppen ezért fogadták el annak idején kénytelen-kelletlen a nőszervezetek (a feministák is – most rittyentettem egy tüzeset bojtos farkincámmal), hogy jó, mondjunk családon belüli erőszakot: mert már nem lehetett bírni a hivatalos közegek ellenállását. („Úristen, ha azt mondjuk, ’nők elleni erőszak’, a külföldi partnerek azt fogják hinni, hogy nálunk csak úgy erőszakolgatják a nőket!”, hüledezett a tárgyban felelős államtitkár…)
 
Nem számoltunk vele, hogy ez az elnevezés nem egyszerűen csak beintegrálja a fogalomba a másmilyen csoportokhoz tartozók ellen elkövetett erőszakot is, ami nem biztos, hogy baj, hiszen őket is védeni kell, hanem egyben kiiktatja a nőket – az áldozatok elsöprő többségét – a fogalomból.
 
Ma – szerintem a fejlett világban egyedül – Magyarországon nincs nők elleni erőszak áldozataival célzottan foglalkozó intézmény[1], nem tanítják a fogalmat, a problémát sehol az egyetemeken, nem kutatják a jelenséget a szociológusok (mert nem kapnak rá megrendelést, nem írnak ki rá pályázatokat), a bűnügyi adatokat nem tartják úgy nyilván (nemek szerint ALKALMASAN bontva), hogy ki lehessen mutatni a családon, partnerkapcsolaton belül, vagy bárhol elkövetett erőszak nemi alapú jellegét. Kérdés: ilyen körülmények között meddig számíthatjuk még magunkat a fejlett világhoz tartozó országnak?
 
Minthogy nincs kutatás, nincs képzés, nincs ellátás, nincs ismeret e tárgyban, nincs politikai és közösségi akarat a nők elleni erőszak visszaszorítására, simán előfordulhat, hogy több tucatnyi szakember előtt az előadó úgy szidalmazza a feminizmust (akármit is ért rajta), hogy közben újra és újra ellentmondásba keveredve saját állításaival, szakmai érveit – nem bírván mással – szinte kivétel nélkül a feminista tudomány megállapításaiból veszi kölcsön. (Istenem, de ismerős! A 70-es évek elején a világgazdaságtan tantárgyat úgy tanultuk, hogy a tankönyvben a retrográd nyugati tudomány képviselőiről szóló haladó keleti dörgedelmeket olvashattuk csak… )
 
Pár napja érkezett az Emberi Jogi Bizottság legfrissebb jelentése az emberi jogok helyzetéről Magyarországon. Figyeljük csak meg: az ő értelmezésükben a családon belülinek fordított domestic violence a nők elleni erőszak egyik formája. És – a fogalmi problémán túlmenően – a jelek szerint van még vele mit kezdenünk.
 
11    The Committee recalls its previous concluding observations (CCPR/CO/74/HUN para. 10) and notes with regret the continuing reports of gender-based violence and sexual harassment in the State party. The Committee also regrets the lack of specific legislation proscribing domestic violence and spousal rape. (arts. 3 and 7).
 
The State party should adopt a comprehensive approach to prevent and address gender-based violence in all its forms and manifestations. In this regard, the State party should improve its research and data collection methods in order to establish the magnitude of the problem, its causes and consequences on women. The State party should also consider adopting specific legislation that prohibits domestic violence and spousal rape. The State party should ensure that cases of domestic violence and spousal rape are thoroughly investigated and that the perpetrators are prosecuted, and if convicted, punished with appropriate sanctions, and the victims adequately compensated.
 
 
(1) Nem, a családok átmeneti otthonait a Gyermekvédelmi törvény alapján működtetik, a hozzáférés alapját a gyermek családban nevelkedéshez fűződő joga képezi, s nem a nő bántalmazástól mentes élethez fűződő joga. Ebből számos súlyos hiányosság fakad. És persze nincs olyan ambuláns, nem bentlakó ellátás sem, pedig a rászorulók nagyobb részének erre lenne szüksége, amely a nők elleni erőszak sértettjeit – a jelenség alapos ismeretében, megfelelően felkészítve – saját jogon (tehát nem a gyermek jogán) el tudná látni. 
 
 
Betlen Anna
KLINK:
 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr922414529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

azallamenvagyok 2010.11.03. 10:05:29

szerintem az emberek azért nem szeretik a feministákat, mert ha valaki elkezd azokkal a problémákkal foglalkozni, amiket jellemzően a feministák vetnek fel, s nem a feminista körökben elfogadott elveket zsolozsmázza, akkor annak egyből nekiugranak

érdemi vita és kommunikáció helyett, mint valami agyatlan, hisztis picsa "állnak ki" a nők érdekei mellett.

lehet nem is a nők védelméről szól ez a feminizmus? helyette inkább a szocializációs igények kielégítéséről (csoporthoz tartozás) és az önmagasztalás kényszeréről (haladóbb, felvilágosultabb vagyok másoknál)?

szóval lehet egymás kakiját enni, miközben édelegve bizonygatjuk egymásnak, hogy baracklekvár íze van a kakinknak, és mi milyen nagyszerűek vagyunk, hogy barackízűt kakilunk, csak ez nem pusztán a kakievők csoportját minősíti, hanem az egyént is, aki a kaki megítélésében képtelen elvonatkoztatni a csoport által elfogadott alapelvtől

aki pedig ész nélkül neki esik azoknak, akik azt merik mondani, hogy a kakinak kakiíze van, szimplán hülye

kvzoltan 2010.11.03. 10:19:02

Nekem tapasztalatom van arról, milyen az, amikor egy Feleség mérhetetlen dührohamokban tettlegesen nekitámad a Férjének és Gyermekük Édesapjának akár a Gyermekük előtt is.
Amikor a Kislányunk 6 éves lett, szétköltöztünk.
Mai napig nem lehet beszélni a Feleségemmel, mert ordítva beszél, és begyakoroltan hazudik mindenben, amit együtt megéltünk, hogy ne kerüljön konfliktusba a lelkiismeretével.
A bíróság pedig hisz neki.
A cikk számomra semmilyen megoldáshoz vezető információmorzsával nem szolgált. Márpedig a leendő volt Feleségemnek komoly problémája van; nekem pedig az a problémám, hogy minden érintkezés vele egy kínszenvedés az agressziója és az arrogáns indulata miatt, amivel másikat mindenképpen legyőzni akarja - bármekkora legyen az áldozat vagy a hazugság.
Ki érti őt? Ki érti ezt a helyzetet? Ha valaki egyszer ezt megérti, talán a fenti cikk tárgyában jelentős előrelépés lehet.

Messzi Vetek 2010.11.03. 10:23:10

egyetértek az előttem szólóval.
külön kaszt aminek tagjai nem a legszimpatikusabbak úgy általában. bennem ne akarjon bűntudatot kelteni senki - kersztény egyház kettő.

mindettől függetlenül a családon belüli erőszak valószínűleg egy fontos probléma, amit meg lehet pl oldani úgy, hogy nincs is család, mint Spártában. más megoldást - én - nem nagyon látok, mivel nem kategorizálhatók sem az elkövetők, sem a bántalmazottak, így ez, mint halmaz, csak annyiban tartozik össze, hogy a családon belül történik és erőszak.

szerencsére én magam nem találkoztam még ezzel a problémával sem otthon, sem ismerősi körben (persze ismerősi körben lehet, hogy látens módon mégis ott van, ezért inkább csak a magam nevében beszélek), csak a médiában. kipp-kopp, ha rajtam múlik, ez így is marad.

Messzi Vetek 2010.11.03. 10:24:29

bocsánat, az @azallamenvagyok hsz-val értettem az előbb egyet.
kvzoltán saját sztorija rajtam kívül esik.

[c] 2010.11.03. 10:34:12

@azallamenvagyok: A "feminista" jelentése sok árnyalatban létezik, leggyakrabban "baszatlan karrierpicsá"-t szokott jelenteni, amivel viszont azok, akik feministának vallják magukat, érthető módon nem azonosulnak.

Azt nem tudom, hivatalosan ki számít feministának, mert én nem érzékelek egységes feminista álláspontot (például) e kérdésben, vagyis nem látom, hogy az alábbi volna "a" feminista álláspont: "A feministák szerint a családon belüli erőszak egyértelműen azonos a „klasszikus nőbántalmazással”.

azallamenvagyok 2010.11.03. 10:38:53

@Messzi Vetek: követhetők a családon belüli erőszak formái, javarészt az érzelmi problémákból ered. szerintem a felvilágosítás vagy felvilágosulttá nevelés lehetne megoldás, csak nem abban az értelemben, hogy tisztában van az áldozat a jogaival

egyszerűen, ha az emberek tudatában vannak a saját lelki folyamataiknak, és elhiszik, hogy tudják kezelni, már előreléptünk

ha van egy partnerem, aki mellett folyamatos tehetetlen dühöt vagy félelmet érzek, akkor ott kell hagyni (persze némi próbálkozás után)... ha nem tudok valamit kezelni, fel kell ezt ismerni, mindkét oldalnak... a családon belüli erőszak kiváltója általában a hazugsággal halmozódó frusztráció(pl kzoltan kommentje)

ilyen szempontból a nők bántalmazásának kiemelésével van egy nagy hiba:

azt sugallja, hogy természetes dolog, hogy egy nő bántalmazva legyen, ha valaki olyan körülmények között nőtt fel vagy szerzett párkapcsolati tapasztalatokat, ahol a hím állatias viselkedése a jellemző, annak nem erre van szüksége, hanem arra, hogy megtanulja: nem minden férfi ilyen, de a nem ilyen férfiakkal nem is úgy kell viselkedni, mint az egresszív parasztokkal...

Advanced Flight 2010.11.03. 10:46:18

Betlen Anna írásának igazságtartalmát csodásan illusztrálják az eddigi kommentek nagy része.
Bármikor felmerül a családon belüli erőszak témája, borítékolni lehet a következő hozzászólások szinte mindegyikét:
- a nők is verik a férfiakat
- a téma felvetője feminista, s mint ilyen, nyilván leszbikus/ronda, facér nő, tehát nem is lehet igaza
- a nők megérdemlik a verést, mert kiprovokálják
- a verbális és a fizikai agresszió ugyanolyan rossz, sőt a verbális rosszabb, tehát még direkt rendes is az a férfi, aki veszekedés helyett azonnal baltát ragad

Nem szeretnék igazságtalanul általánosítani, de saját tapsztalataim alapján a férfiak jelentős része (és sajnos még az értelmiségiek is) remek önigazolást találnak saját nemüknek a fenti szövegek hangoztatásával; csak abban reménykedem, hogy az ilyen típusú hozzászólások aránya nem a valódi bántalmazók arányát tükrözi, mert akkor igen nagy a baj.

k.o.d.i. 2010.11.03. 10:47:52

Akkor arra tessék nekem válaszolni, hogy amikor hosszú szenvedelmes évek munkájával kisegítenek egy nőt egy ilyen káros kapcsolatból, akkor az miért megy bele pár hónapon belül egy hasonlóan szarba?
Azért érdekelne ez, mert sajnos tapasztalom azt, hogy ezek a nők "rossz kapcsolat függővé" válnak és keresik a konfliktusos relációkat. Tehát, nem esik jól ezt kimondani, de tehetnek róla, hogy ilyen helyzetbe kerülnek. (tisztelet a kivételnek természetesen) Az már más kérdés, hogy ez a "vágy" hogyan alakult ki bennük. Sajnos a gyermekkorát már senkinek nem lehet visszamenőleg megváltoztatni.
Nem vagyok feminizmus ellenes, de ha már a fogalmakon lovagolunk, el lehetne gondolkodni azon is, hogy ez a szó mennyi negatív érzést kelt az átlagemberben (nőkben is). Lehet érdemes lenne lecserélni. (ha már olyan pol-korrekt ma minden)

[c] 2010.11.03. 10:53:19

@k.o.d.i.: "Azért érdekelne ez, mert sajnos tapasztalom azt, hogy ezek a nők "rossz kapcsolat függővé" válnak és keresik a konfliktusos relációkat."

Ennek szvsz az az oka, hogy továbbra is hiszik, amit elhitettek velük: ezt érdemlik, erre valók. Ez egy tudatalatti beidegződés, józan rábeszéléssel nem kiirtható.

Advanced Flight 2010.11.03. 10:53:47

@azallamenvagyok:
a nők bántalmazásának kiemelése nem azt sugallja, hogy az természetes dolog, hanem azt jelenti, hogy sokkal gyakrabban fordul elő. Egyébként ez szerintem viktimológiai kérdés, és nem ideológiai alapon kéne megközelíteni. A nők vannak nagyobb veszélyben, mert az emberi fajnál aránylag nagy a nemi dimorfizmus, ráadásul a férfiak alapjáraton is agresszívabbak. Ez a kettő együtt a nőket hozza veszélyeztetett helyzetbe, még akkor is, ha nagy ritkán előfordul, hogy a nő veri a férfit (mert ilyen is van nyilván, senki nem tagadja, csak éppen nagyon nem tipikus). Mint ahogy az is természetes, hogy kiszolgáltatottabbak az öregek, a kisgyerekek, általában mindenki, aki fizikailag még vagy már nincs a topon.
Nem kéne minden mögött elvakult férfigyűlöletet látni.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.11.03. 11:02:36

@Advanced Flight:
Több marhaságot is leírsz. Egyrészt úgy beszélsz, mint ha a nem agresszív férfiaknak kellene szégyenkezni az agresszív férfi társaik miatt. Ez alapján nem ítéled el általánosságban az erőszakot, hanem csak ha férfi teszi, már ha ugyanazon mérce szerint mérjük a te hozzászólásaidat, mint te másokét.

Ami a férfi/női agresszivitást illeti, képtelen vagy megkülönböztetni azokat a dolgokat amik kiderülnek családon kívül, és azok amik nem. Én egyetlen esetben láttam házaspárt verekedni, és a nő kezdte, a férfi csak visszafogottan védekezett. De mindez az utcán történt. Ha a férfi begurul, és megveri a nőt, őt büntették volna meg. Ezt azért mondom, mert már ha kölcsönös az erőszak, a férfiak fizikailag erősebbek, ezért ha borul a bili, a nőt nem, csak a férfit fogják erőszakosnak tekinteni, a nőt meg védekező áldozatnak. Ha meg a nő rendszeresen veri a férjét, és egyszer a férfinak betelik a pohár...

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.11.03. 11:03:38

@Advanced Flight:
Egyébként meg legnagyobb veszélyben a gyerekek vannak.

[c] 2010.11.03. 11:12:49

@Zabalint: Most tulajdonképpen azt igyekszel bizonyítani, hogy nem igaz, hogy a nők családon belüli bántalmazása gyakoribb, mint a férfiaké? S erre az a bizonyíték, hogy a férfiaké nem derül ki?

arma 2010.11.03. 11:18:02

Betlen Anna írása szuper, örülök, hogy felkerült. A kommentek csak a kommentelőket minősítik-egy súlyos társadalmi probléma kapcsán saját gyermeteg sztorikat mantrázni 3 éves ovis szint. Nézzetek be egyszer a szoclevlistára, asszem okozna némi kognitív disszonanciát.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.11.03. 11:30:54

@antiszociális exlúzer:
Nem. Hanem azt, hogy korántsem elenyésző az, amikor a nő bántalmazza a férfit, csak ebből kevesebb derül ki. Nem ritka, kivételes esetekről van szó.

Egyébként én nem hiszek az emberek hirtelen változásában, aki agresszív emberrel házasodott, annak a saját döntése volt hibás. Nézd pl. kvzoltan kommentjét, neked nem az volt az első gondolatod, hogy miért vett el egy ilyen nőt?

felka 2010.11.03. 11:35:25

advanced flight nagyon szépen összefoglalta a tipikus hozzáállást.ugyanakkor való igaz ez is:
"Egyébként meg legnagyobb veszélyben a gyerekek vannak. "

nehéz igazságot tenni.

de azért elmondható hogy 90%-ban ma magyaro.n a családját napi terrorban tartó bántalmazó FÉRFi a jellemző.
gondolom az elmúlt évtizedekben rögzült normák alapján.
de mindegy én nem akarok okoskodni, de hogy tenni kell valamit az biztos. és mostani kormányunk programjában nem láttam semmiféle erőfeszítést a családon belüli erőszak visszaszorítására.(távoltartás pl..máshol működik.)

Messzi Vetek 2010.11.03. 11:36:32

@Advanced Flight: már miért volna szükségem önigazolásra saját nememmel kapcsolatban? faszom van, férfi vagyok. ennyi.
elképzelhető, hogy sok ártatlan nőt vernek meg vérgeci férfiak passzióból. de ez engem miért minősít? mert én is férfi vagyok? nem vagy te egy kicsit fasiszta?

felka 2010.11.03. 11:39:21

@Zabalint:
hohó ha ilyen egyszerű lenne...sokszor évek múlva csattan el az első pofon..

itt máris megvalósult az áldozat felelőssé tétele.

[c] 2010.11.03. 11:45:11

@Zabalint: Valószínű, hogy sok ilyen esetre nem derül fény, de ugyanez érvényes a nők elleni erőszakra is.
Az, amit Advanced Flight írt, nem a férfinem egészének hibáztatása; biológiai tény, hogy a férfi általában nagyobb, erősebb felépítésű, tehát fizikai erőfölényben van. Ebből nem következik, hogy minden férfi bántalmazza a nőt, akivel él, de az igen, hogy jellemzően a férfinak van meg a "képessége", lehetősége rá.
Kulturális környezetünk ráadásul bocsánatos bűnként kezeli.

"aki agresszív emberrel házasodott, annak a saját döntése volt hibás"

Gondolod, hogy a későbbi bántalmazók úgy udvarolnak, hogy a csokor rózsa mellé pofont is osztanak? Épp ellenkezőleg: a legtöbbször kifejezetten kedvesek, afféle romantikus lovag-típusok, de csupán addig, amíg nem kerülnek birtokon belülre.
Egy tapasztalt nő persze az álca mögé lát, de egy huszonéves nő ritkán elég tapasztalt ehhez.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.11.03. 12:00:53

@antiszociális exlúzer:
Én mondtam azt, hogy a férfi fizikailag erősebb, Advanced Flight arról írt, hogy a férfi genetikailag agresszívebb. Óriási különbség.

@felka, @antiszociális exlúzer:
Nyilván nem is arról beszéltem, hogy kezdetektől fogva veri a nőt. Hanem arról, hogy az agresszió nem jön a semmiből. Nőknek simán imponál ha más irányába agresszív a férfi. Na ezen a felfogáson kellene változtatni, ennek a veszélyeire figyelmeztetni a lányokat, nem pedig úgy előadni, mint ha nem lett volna előre látható a legtöbb esetben a baj.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.11.03. 12:06:27

Egyébként nevetséges, hogy ha az ember okokat keres, akkor máris jön az 1 bites, "felelőssé teszed az áldozatot" szöveg. Egyrészt miért ne lehetne olyan, hogy mindkét fél felelős? Másrészt olyan esetben, amikor annyi a nő "hibája", hogy rossz férjet választott, nem is mondtam azt, hogy felelős lenne, hiszen úgyis lenne más nő akit verne, ha a nő nem őt választja. Ezért 100%-ban az erőszaktevő a felelős, viszont a választás kérdését nem szabad elrejteni, hiszen ezek a nők ezután ismét hajlamosak hasonlóan agresszív következő párt választani, vagy másik esetben általánosítanak minden férfira. Struccpolitika ezzel nem foglalkozni.

[c] 2010.11.03. 12:10:08

@Zabalint: "Advanced Flight arról írt, hogy a férfi genetikailag agresszívebb. Óriási különbség."

Igen, de ez is csupán egy hajlam, mely a tesztoszteronszinttel van összefüggésben. Hogy ezt a férfi hogyan éli ki, az viszont nagyban múlik a kulturális közegen, azaz a neveltetésén, értékrendjén.

k.o.d.i. 2010.11.03. 12:24:18

Van itt azért gond. Az agresszivitás a legcsekélyebb esetben jelentkezik úgy, ahogy azt a filmekben látni. Miszerint a Józsi mindig is úriember volt, egyszer csak mintha kicserélték volna. Ez a filmeken hatásos, de az életben azért mindig vannak jelek. Talán nem csak a bántalmazott nőkre kéne kihegyezni ezt az egészet, hanem inkább a lelkileg, szociálisan elhanyagolt gyerekekre. Belőlük lesznek ugyanis a bántalmazók és a bántalmazottak. És igenis érdemes foglalkozni a bántalmazóval is, mint ahogy a szenvedélybeteggel vagy épp a szociopatával is. Mert attól, hogy az igazságérzetünk azt diktálja, hogy dugjuk őket el valahova aztán ott rohadjon meg, attól még nem fog megoldani semmit mondjuk szimplán a távolságtartás elrendelése és betartatása, ha nem foglalkoznak az érintettek lelki betegségeivel.

felka 2010.11.03. 12:28:44

@Zabalint:
mi több, sok megvert asszony egyenesen "védi" erőszakos párját.maga hozza ki a börtönből, továbbra is szereti, stb.

csakhogy a törvénynek akkor is le kellene sújtania.

a tettlegesség megtörtént és kész, hogy az áldozat "kívánta" vagy nem, irriveláns.

persze még mindig az a tényállás, hogy a nő, gyerekekkel, főleg vidéken, anyagi függőségben él, és simán nem tud hová menni, és ha mégis, utána jön a java, üldöztetés, terror formájában. sajnos ez a tipikus.

[c] 2010.11.03. 12:34:43

@Zabalint: Ebben tökéletesen igazad van. Csak annyit tennék hozzá: nem véletlen, hogy ezek a nők ilyen párkapcsolati mintát követnek. Valahonnan kapják ezt a mintát.
Ez egy társadalmi probléma, nem hegyezhető ki arra, hogy az efféle nők egyszerűen hülyék (tudom, nem is állítottál ilyesmit, csak fontosnak tartom kiemelni).

k.o.d.i. 2010.11.03. 12:46:28

Amúgy mehet itt az ideológiai szájtépés, de amíg úgy áll a helyzet, hogy egy 40 ezres kistérségi központi városban sem Gyermekek-, sem Családok Átmeneti Otthona nem üzemel, addig nincs is miről tárgyalni. Ha van egy szakember, aki észleli a problémát és még együtt is működik a kliens, nos akkor is vajmi szűk a lehetőség a cselekvésre. Majd ha ezeket az alapvető szolgáltatásokat képesek leszünk biztosítani országos lefedettséggel, nos utána el lehet kezdeni azon vetyengeni, hogy most akkor rendszerszemlélet, vagy feminista hozzáállás, vagy tököm egere...

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.11.03. 13:33:06

@felka:
"a tettlegesség megtörtént és kész, hogy az áldozat "kívánta" vagy nem, irriveláns."

Akkor a szadomazo-t is tiltani kell? :-)

Amúgy értem mit mondasz és igazad van, minden esetben büntetni kell.

@antiszociális exlúzer:
Igaz, az a nő akinek az apja verte az anyját, nagyobb eséllyel választ agresszív párt. Igazából ebből az ördögi körből nehéz kimászniuk, hiszen ha nincs változás, az ükunoka is bele fog lépni ugyanabba a csapdába. Kivéve ha egy másik mintát is megmutatnak a gyereknek, miután a bántalmazót eltávolították(megbüntették).

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.11.03. 13:38:52

@antiszociális exlúzer:
De azért megjegyzem nem minden esetben a probléma újratermelődéséről van szó. A domináns hím ugyanis a természetben többnyire agresszív. Ezért a nő tudat alatt azt érzi egy agresszív férfiről, hogy megtalálta az alfa hímet. Én úgy látom, hogy van valóságalapja annak is, hogy "ezek a nők hülyék", és ezt nem genetikailag értem. Simán olyan nők is beleesnek ebbe a csapdába, akiknek nem volt a családjában erőszak, mert nem képesek a tudatalattijuk fölött józan ésszel uralkodni. Szerintem a kulturális öntudat az ami a nőket és a férfiakat is el tudja szakítani az ösztönös de hibás döntésektől.