fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Sírás és síri csend - Ikeranya 5.

2010.11.10. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: blog sorozat folytatás folyóirat tilos baba kiss noémi babakocsival behajtani ikeranya

"Amikor megszülettünk, volt olyan közöttünk a szobában, akinek csecsemője nem élte túl a negyedik napot. Pedig, ha valaki túléli, erősnek számít, azonnal felfele osztályozzák a statisztikák. Életben marad és megnő, fel lehet venni utána a családi pótlékot. Ha 1500 gramm alatt születik, akkor emelt pótlék jár, néhány száz gramm elég az életben maradáshoz. Ez ma már állami rendelet..."

 

A sírás nem ördögtől való, az angyalok mégsem szoktak. Csak mi, ha az angyalokra gondolunk, vagy ha megszáll az ördög. Halottak napja. Öreg emberek csontvázai kelnek életre, arcuk mosolyog, idejekorán balesetben elhunyt szerettek ringatóznak immáron éles fényből visszaintegetve, ujjukat magasba nyújtják, megérintik az élőket, figyelmeztetnek, alig gondol valaki a csecsemőkre. Pedig a temetőkben ott vannak ők is, halomban, egymás mellett, mindenki kicsiben. Rendszerint egy eldugott szegletben fekszenek, külön parcellában mennek át a túlvilágra. Mikor gyerek voltam, mindenszentekkor megkértem anyámat, hogy nézzük meg a gyereksírokat. Közösen elolvastuk a feliratokat, ki hány órát, napot, hónapot élt közülük. Nem szerette nézni, de teljesítette gyerekes kívánságomat. Utána rohantunk haza. Főzni, leckét írni. Nekem ezek a gyerekek voltak a szentek. Este, titokban szárnyat rajzoltam nekik, úgy, ahogy dagadt kupidóként a galéria nagy festményein láttam őket. Mosolyogtak, kacagtak, játszottak. Ilyen a mennyország, tele van meztelen babákkal.

Kiss Noémi írást közöljük  a nagysikerű Ikeranya és a Babakocsival behajtani tilos cikkeinek folytatásaként.

 


Amikor megszülettünk, volt olyan közöttünk a szobában, akinek csecsemője nem élte túl a negyedik napot. Pedig, ha valaki túléli, erősnek számít, azonnal felfele osztályozzák a statisztikák. Életben marad és megnő, fel lehet venni utána a családi pótlékot. Ha 1500 gramm alatt születik, akkor emelt pótlék jár, néhány száz gramm elég az életben maradáshoz. Ez ma már állami rendelet.
 

Mikor egy baba előbújik, vinnyog. A hiedelemmel ellentétben nem sír, olyan macskahangon ordít, ami biztos jelnek számít: életben van. Ha szájzárral születik egy baba, akkor baj van. Pofozni, majd lökdösni kezdik, aztán újraélesztik. Az ordító sírásért az Abgar-teszten külön pont jár. Minél jobb a teszt, annál erősebb a baba. Mikor az ikreim születtek, akváriumba dobta őket Doktor József, a mellettük lévő szobának aludhattam. Érinteni, ölelni, szagolni, tilos volt. Nem Svédországban vagyunk, anya, mondta az orvos. Zárt az osztály. Sikított a nővér, mikor aztán nem bírtam tovább, tilosban bementem a lányomhoz. Abban a pillanatban érkezett a Cerny Alapítvány, hogy átvigye őt a másik kórházba. Elfelejtettek szólni.
Hallgattam egész éjszaka a vinnyogását. Vinnyogással válaszoltam, összeszorítottam a fogam a takaró alatt. Nem akartam a többieket zavarni, hiszen az én babám gép nélkül élt, és volt, aki irigyelhette.
 

Jól emlékszem a percekre, amikor megérkeztek. De másképp éltünk! Hangosak voltunk. Mikor feltoltak az új ágyamba az intenzív őrzőbe, három napig nem tudtam lehunyni a szemem. Olyan korán jöttek a világra a babáim, hogy három éjszakán át folyton arra gondoltam, csak nehogy elhallgassanak. Üvöltsenek, kiabáljanak, adjanak életjelet, alvó csecsemő igazán riasztó tud lenni. Mikor belátogattam hozzájuk az intenzív osztályra, addig piszkáltam az inkubátort, amíg fel nem sírtak. Ami másnak fülsüketítő ordítás, az volt nekem a legfőbb bizonyosság. Ezért van az, hogy ma sehol sem szégyellem, ha sírnak. Ordítsatok csak, vinnyogjatok! Külön kérem őket. Ilyenkor rám szólnak az utcán. Sír a gyerek, anyuka! Na, mi baj van kicsi, éheztetnek? Nem hagynak aludni? Félsz? Anyuka! Gügyügügyügügyü.


Állítólag Dániában, ha túl hangosan és túl sokáig sír a gyerek, előveszik a szülőket. A vád: boldogtalan a csecsemő. Nem gondozzák rendesen. Szerencsére nálunk még nincs ilyen anyaőrség. A hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem a boldogtalan gyerekek sírnak, csak azok, akiknek mondandójuk van és szeretnék, ha meghallgatná valaki.
 

A császárőrző falai közt feküdni pokol volt. Olyan híreket őriztek ott, hogy jobb volt nem meghallgatni őket. Az újdonsül anyák mégsem csukhatják be a fülüket, mert aki szül, annak teljesen átváltozik a hallása. Csak a sírás érdekli. Senki másé, csak az ő gyerekének a hangja. Aznap éjszaka is feljöttek az intenzív osztályról, emlékszem, csendben, halkan kopogott be egy fiatal doktornő. Suttogva közölte valakivel az egyik ágyon, valakivel, akit addig még észre sem vettem, és akihez még sosem szóltam, és akiről semmit sem tudtam: hogy elvesztette az egyik babáját. Síri csend lett a szobában, reggelig mozdulatlanul feküdtünk. Füleltek. Egy valaki horkolva aludt, neki a sokadik gyereke született, semmi kétsége nem volt felőle, hogy életben van. Úgy dobták utána pár nap múlva.

Másnap a halott anyjának csövekkel a hasában, a földszinti teremben papírokat kellett kitöltenie, és a temetésről gondoskodnia. Még pár napig egy szobában feküdtünk. Ő segített tejet fejni. Váltogattuk a mellünket. Egy szót sem beszéltünk a csecsemőről. Hajnalban arra ébredtem, hogy keresi. Mászkál, leül a székbe, bemegy a vécére és olyan halkan zokog, hogy ilyen halk sírást azelőtt még sosem hallottam. Mintha egy denevér sírt volna. Másnap megkérdeztem, hogy van. Kisírtam, most jobb. De annyira nem volt jobb, láttam rajta, csak jó volt újra gondolni rá. Hazamentem öt nap múlva. Visszajártam még három hétig a gyerekekhez, ő ott ült a folyosón, hálóingben. Három hétig nem öltözött föl. Így gyászolt.
 

 

Soha sehol senki senkinek sem tanítja, milyen elveszíteni egy csecsemőt. Ennek nincs formája, rítusa, hagyománya. Csak a hallgatás és a pici kősírok, az elveszett szegletben az óriási temetőkben. Akik leghátul fekszenek, azok története pár perc. Egy magára maradt anyának a kórház sárga falai között örökkévalóság.

Kiss Noémi

Fotó: Gordon Agáta 

 

Ha érintett vagy, itt segítséget kaphatsz: Gyászportál


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr602430724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.