Nagy magyar analitikusokat idézünk meg Geréb Ágiért. A szerző részt vett a Gerébért szervezett demonstrációkon, és analitikusan értelmezi ’a születésnek’ ezt a mai magyar drámáját, félelmünket a születéstől, a szüléstől és a sorstól. Geréb Ágnes nemzeti bába tevékenységének büntetése valójában a társadalom traumatizálása, terror, a nők és a szülők megfélelemlítése. A nemzet analitikusainak küldetése oldani kollektív sérülésünket.
Geréb Ágnes születésnapja, szabadulása, és ’a születés’ alkalmából.
Esetmegbeszélő Ágival
Ági, ma engedtek ki, nagyon helyesek a gyerekeid. Hogy vagy? Miket gondoltál az elzárásod alatt? A gondolatnélküli túlélést, vagy a töprengő merengést választottad? Annyira aggódtam, hogy hogy reagálsz lelkileg a bántalmazásokra. A bezárásra. Akkor, amikor a racionalitás helyébe az irracionális lép. Persze az Ügy, a békés születés, a békés emberek kitartása, azt remélem, segített.
Úgy egy éve azt üzented, szívesen csatlakozol spontán szervezett esetmegbeszélő csoportunkhoz. Oda járt már Kati, Juli, Éva és még egy Éva meg Feri, milyen jó, hogy egy férfi is részt akart venni. Történeteket beszéltünk meg, sok nehéz terhet, amit gyógyítóként hallgattunk rendelőnkben és megosztottunk egymással, hogy a több értő szakember minél jobb megoldásokat mondhasson egy ismeretlen szenvedő bajára. A történetben gondolkodunk, a folyamatban, ami vezet valahová.
Ági, most te lettél az eset, amin már gondolkodnunk kell. És te nagyon nem vagy anonim. Áldozattá és kényszerű hőssé váltál. A hősöknek pedig nevük van. Téged ért trauma, de nem egy bántalmazó férj, vagy apa miatt lettél kiszolgáltatott, hanem a társadalom miatt. Társadalmi trauma. Ismert és sokat emlegetett tétel a pszichológusok között. A magyar analitikusok híresen okosak voltak mindig, ebben a kérdésben is, már régen tudták, amit ma elfelejtünk. Meghívom néhányukat a múltból erre a virtuális esetmegbeszélésre. Ferenczi Sándor, Bálint Mihály, Bálint Alice, Virág Teréz.
Sanyi férfi létére már vagy száz éve először a világon kimondta, hogy nem az apával kezdődik az egyén lelki fejlődése, hanem az anyával. Az anya-gyerek kapcsolattal, ezért az anyára vigyázni kell. Ha jó neki, jó a gyereknek is, ha jól sáfárkodunk a kezdeti időkben, egész életünkben kiegyensúlyozott, boldog emberek lehetünk.
Aztán jött a tanítványa, Misi és felesége Alice. Ők továbbgondolták és azt mondták, hogy már a kisbaba sem magát, hanem anyját szereti, vagyis ha nem szeretheti nyugodtan, nem fogja szeretni annyira embertársait sem. Törés lesz a lelkében, „őstörés”. Nehezen gyógyuló seb, talán soha… Első pillanattól kezdve társadalomban élünk, sok függ attól, mennyire engedi az a társadalom, hogy szabadon kielégíthessük igényeinket.
De most ide hívtuk Terit is. Ő egyenesen kimondta, hogy a társadalom traumatizálhat. Éppen ezért nagy a felelőssége, hogy úgy gondoskodjon tagjairól, mint egy jó anya és egy jó apa. Hogy a racionalitás helyébe sose léphessen az irracionalitás. Mert akkor beteg lesz tőle az egyes és a mindenki is. Az egész társadalom. És akkor félni fognak. És már nem gondolják majd, hogy otthon szülni békésen érdemes. Mert utána úgyis veszélyes lesz élni. És ez bizony jól megbosszulja magát később…
Ági, Te jó voltál az anyákkal, mert sokat tudsz arról, mire van szükségük. De veled bizony nem voltak jók a társadalmi apák. A társadalmi trauma kollektív trauma. Mikor elzártak és bántalmaztak téged, velem is ez történt. A nőkkel, az anyákkal, akik otthon vagy kórházban szültek, akik úgy tudják ösztönösen, szakemberek nélkül is, biztonságot kell adni a gyerekeknek, egymásnak. De nem csak velük, hanem mindenkivel. Öregasszonyokkal és -emberekkel, az Ő emlékükkel anyjukról, otthonról, családról, a világ rendjéről.
„Az apa neve” (ezt is egy pszichológus mondta, Jacques Lacan), aki ezt tette veled, annyira kíváncsi volnék elzáróid nevére, vagy inkább a történetükre, beszélnék velük, elmondanám nekik is, miért rossz az, amit csinálnak. Úgysem tehetem, így nyílttá teszem esetmegbeszélőnket. Mindenkit bevonok, a mi szakmánknak is van felelőssége, éspedig az, hogy segítsünk a megértésben.
Örülök, hogy túl vagy ezen, és otthon ünnepeled a születésnapodat. Isten éltessen sokáig!
Békés Karácsonyt! Büszke vagyok rád, derekasan álltad a sarat, és védted az otthonszülés családod, akár egy jó anya, vagy egy jó apa.
Andi
*A szerző dr. Ritter Andrea klinikai szakpszichológus.
Az utolsó 100 komment: